50. Itt most csak felsorolom a „nemzet” kulcsszóhoz kapcsolódó témákat: demokrácia, igazság és igazságosság, (emberi, kisebbségi) jogok, anyanyelv, természet, történelem, lokális identitás, szabadság, haza, szülõföld, (helyi) autonómia, megmaradás, egyház, idegenek, megbékélés (a románokkal), kompromisszum, nevelés, iskola, Magyarország, Románia, Erdély, Európa, (történelmi, kulturális, politikai) személyiségek, kisebbség, emigráció, egyenlõség, kulturális tevékenység, értelmiség, elit, önfeláldozás, ünnepek, megemlékezések, emlékmûvek, kollektív jogok, nacionalizmus, intézmények, hagyomány, rendõrség, Securitate. 51. Az öntörvényûség (Eigengesetzlichkeit) fogalmát Max Weber dolgozta ki. Lásd például: A politika mint hivatás. A fogalomról lásd még Oakes (1988–89) és Schluchter (1989). Az eredeti jelentés ellentétének a kialakulásáról (a célok heterogóniája) Webernél, Paretónál és Sumnernél, lásd Stark (1967). 52. A „szellem”, mint Wilhelm Hennis is bizonyítja, Webernél életvitelt (Lebensführung) jelent. Lásd Hennis (1988). 53. Weber könyve megjelenése óta mind a mai napig „konkrét tényekkel”, empirikus vizsgálatokkal alátámasztott kritikák tárgya volt. Ezeket Weber tulajdonképpen már 1910-ben, illetve az 1920-as kiadásba beiktatott újabb lábjegyzetekben megválaszolta. Lásd Weber (1978), (1982). Úgy tûnik, ezt a szakirodalom csak manapság veszi – nehezen – tudomásul. Az errõl szóló egyre terebélyesedõ anyagból lásd például Hennis (1988), vagy a Praxisban megjelent Weber-tanácskozás anyagát: Dülmen (1988–89), Piccone (1988–89), Oakes (1988–89). 54. Úgy tûnhet, hogy a hagyomány is erõs érv az epifenomén-felfogás ellen. Weber elmélete azonban erõsebb. Nem egy viszonylag merev hagyományra hivatkozik, amely a változást elkerüli, hanem a rutin fogalmát használja. Ez pedig lehetõvé teszi a jelentésváltozásokat. Ennek fényében tulajdonképpen érdemes lenne újraértelmezni a hagyomány fogalmát is. 55. A „testvériség” eszméjének nagyobb fontosságot tulajdonítani botorság lenne. Az „ambivalens diskurzus” jelenségkörébe tartozik. Tulajdonképpen egy olyan értelmezési keret volt, amely egyrészt a nyilvánosságban is megjelenhetett. Másrészt szembehelyezhetõ volt az akkori konkrét politizálással: arra lehetett utalni vele, hogy a hatalom nem tartja be az alkut, hazudik. 56. Bár az értelmiség valószínûleg kivételt képez. Csak egy adat: 1970–1980 között, az akkor érvényben levõ numerus clausus alapján, a romániai magyar egyetemi diákok számaránya 8,08–8,32% között kellett volna mozogjon. Ez az arány azonban csak az 5,38–5,80%-ot érte el. Lásd Egyed Péter (1995). Úgy tûnik, ebbõl a szempontból a helyzet nem javult lényegesen. 57. Érdekes megfigyelni, hogy a magyarellenes kampányok sohasem korlátozódtak a romániai magyar kisebbségre. A nyugati magyarság, a szlovákiai magyarság, de egyszerûen Magyarország is nagyszerûen megfelelt a célnak. Ez két szempontból is figyelemreméltó. Egyrészt mert a példában felhozott idõszakban Magyarország és Románia diplomatái nagyon komolyan dolgoztak azon, hogy tetõ alá hozzák az alapszerzõdést. Másrészt mert azt mutatja, hogy a volt román kormány is egyszerûen „magyarokban” gondolkodott annak ellenére, hogy a romániai magyar kisebbséget mindenáron le szerette választani a többi „magyarról”. Eme leválasztási stratégiákkal most nem foglalkozunk, hiszen nem jelenik meg a levelekben. 58. Itt eltekintünk néhány kitételtõl, amely egy közismert folklorisztikus történelemre alapoz. Bár ez a „népi történelem”, amelyen – egy legitimként elismert iskolai, „hivatalos” történelem hiányában – több nemzedék is felnõtt, nagyon fontos, úgy tûnik, nem kutatta senki. 155
59. Nem találjuk annyira átfogónak, hogy „politikai helyességrõl” (political correctness) beszélhessünk. 60. Nem „együttélésrõl” van szó, hanem „egy más mellett élésrõl”. Lásd Gagyi József (szerk.)(1996). 61. És szerencsésnek mondhatja magát, akinek sikerül ezeket megtalálni, értelmezni. Arra, hogy mi mindent lehet ezekbõl kihámozni, lásd példaként Weber klasszikus munkáját a protestáns etika és a kapitalizmus „szelleme” közti viszonyról. 62. Lásd Lõrincz (1994). 63. Merésznek tûnhet, hogy egy képrõl beszélek. A vizsgált idõszakban azonban a kisebbségi kérdések annyira elõtérben voltak, hogy alternatív jövõképek kidolgozása, az elit (a közéletben is tapasztalható) pártosodása tulajdonképpen észrevehetetlen. 64. A kollektív jogokra való hivatkozás (bár jóval ritkább) egyértelmûen „fenn” kidolgozott téma. 156
- Page 1 and 2:
5. A LEVELEK Az a kérdésünk teh
- Page 3 and 4:
egészségügyi tanácsait; jogi ta
- Page 5 and 6:
Két oka van annak, hogy ezt a kuta
- Page 7 and 8:
valamilyen külföldrõl kapott, es
- Page 9 and 10:
Míg a szerkesztõk gyakran híress
- Page 11 and 12:
Mint régi beosztottja [a fõszerke
- Page 13 and 14: Külön probléma az aláírás. A
- Page 15 and 16: - akkor válik értelmiségivé, ha
- Page 17 and 18: találnia újságolvasói tapasztal
- Page 19 and 20: tõket fenyegetõ telefonhívásokk
- Page 21 and 22: Bizonyos elemeket tartalmazniuk kel
- Page 23 and 24: fontosabb értelmezési, viszonyít
- Page 25 and 26: Egy másik esetben a levelet három
- Page 27 and 28: gyógyszerrõl nem is beszélve. É
- Page 29 and 30: egyetlen igazi kivétellel találko
- Page 31 and 32: amennyit kimond, és meg kell mente
- Page 33 and 34: A levelek néhány fontos elképzel
- Page 35 and 36: mán személyiségrõl, román vona
- Page 37 and 38: lyeket a szocialista államtól fü
- Page 39 and 40: hiánya, vagy az a remény, hogy a
- Page 41 and 42: szerkesztõt, hogy a nevének csak
- Page 43 and 44: értetõdik, hogy ezért az államo
- Page 45 and 46: a cigányokkal van, hanem a magyaro
- Page 47 and 48: Az is elõfordul, hogy magát a hel
- Page 49 and 50: gyerekjátszótérré alakítanák.
- Page 51 and 52: Mert ami régen bûn volt az ma er
- Page 53 and 54: Szociális kérdések Senki sem ér
- Page 55 and 56: a cselekvés, a gyakorlat maga „n
- Page 57 and 58: Erre két magyarázatot találunk:
- Page 59 and 60: Milyen értékeket milyen cselekvé
- Page 61 and 62: 10. Ez a levélíró nyugdíjas (am
- Page 63: döntött, egy bizonyos nevet javas