pdf, 636.9k - Adatbank

fogalmai, még nem tudta, hogy mivel áll szemben. A nemzeti értelmezési keret
tulajdonképpen magától értetõdõ volt abban az idõben. Nemcsak õ, hanem például
Kodály is rendszeresen használta. Az ellenfél nem Toscanini volt, hanem az
epigonjai. Nem egy nemzetet bírált, hanem egy nagyon fontos jelenséget, amely
az olasz karmester epigonjai révén uralkodóvá vált – nemzeti hovatartozástól
függetlenül.
20. Sok levél bocsánatkéréssel kezdõdik, amiért a szerkesztõk értékes idejét a
magánügyeikkel elrabolják. Annak ellenére, hogy az esetek többségében tudják,
van egy szerkesztõ, akinek ez a dolga, és az újság vállalja az „ügyintézést”, a
tanácsadást.
21. Valószínûleg nem egy felbomlott tsz-rõl, hanem egy társulásról van szó.
22. Fontos, hogy a sok sikertelen élet, az igazságtalanságok sorozataként megélt
életleírások közül egyikben sem találhatjuk a lemondásnak, a rezignációnak, a sors
elfogadásának a legkisebb nyomát sem. A régmúlt igazságtalanságok fölött érzett
elkeseredés, düh nem veszített intenzitásából.
23. Bizonyos esetekben a dühkitöréseket a szerkesztõnek mérsékelnie kellett.
24. Az is megtörténhet, hogy közben õ ezt így éli meg, és nem tudatosan manipulál.
Ebben az esetben ezt nehéz megállapítani.
25. Hogy kiegészítsük a helyi emlékmûvek közötti komplex viszonyokat megemlítjük,
hogy az eredeti oroszlánokat a bevonuló román katonák lefejezték. Ráadásul éppen
azokban a napokban, amelyekre a szovjet obeliszk emlékeztet, vagyis amikor 1944
õszén a szovjet csapatok mellett bevonultak a városba. A hetvenes években új
oroszlánokat helyeztek a magyar obeliszk mellé. Az eredetieket – fej nélkül – ma
a múzeum kertjében lehet megtekinteni.
26. A Polgári Szövetséget néhány közismert bukaresti értelmiségi hozta létre azzal a
céllal, hogy elõsegítse a romániai civil társadalom fejlõdését, közerkölcsök, és
ezáltal az 1989–1996 között (sõt, ezután is) uralmon lévõ politikai rendszer
megújulását. Egyes vezetõk már 1989 elõtt nyilvánosan kritizálták a Ceauºescurendszert.
A Demokratikus Konvenció egyik alapítója volt. Erkölcsi okokra
hivatkozva az 1996-os választások után valamennyi idõvel felfüggesztette tagságát.
Központja Bukarestben volt, vidéki szervezetei behálózták az egész országot. Bár
mint „román” szervezet nem is álmodhatott arról, hogy az RMDSZ által uralt
Székelyföldön támogatókat szerezzen, az itteni lakosság komolyan szimpatizált
vele, mivel toleránsnak mutatkozott a kisebbségi kérdésben. Sikerült neki egyszer
Sepsiszentgyörgyön egy olyan Iliescu-ellenes tüntetést szervezni, amely mozgósította
a város lakosságának kb. egynegyedét.
27. Lásd Polgári Szövetség – ifjúsági szervezet: „Felhívás”, Háromszék, 1992. április 10.
28. A levél írója ismeretlen a helyi értelmiségi körökben. Feltételezhetõ, hogy egyike
a sok „normális levélíró”-nak.
29. Ez a gondolat csak az eredeti levélben jelenik meg, a szerkesztõ törölte a nyomtatott
változatból.
30. Polgári Szövetség – ifjúsági szervezet: „Nem ‘szoborvadászatot’ akarunk”, Háromszék,
1992. április 23.
31. Mint már említettük, az átlagos magyar közvélemény szerint a háború vége nem
felszabadulást jelentett számukra, hanem a térség visszacsatolását Romániához,
illetve a kommunista diktatúrát. Tulajdonképpen ennek a levélírónak a véleménye
eléggé rendkívüli.
32. Errõl a kérdésrõl lásd alább.
33. Érdekes módon az utcanevekkel kapcsolatosan a magyar közösségen belül nem
voltak viták. Ha a magyar helyi elit azon szûk csoportja, amely az utcanevekrõl
153