pdf, 636.9k - Adatbank

mi hatásuk. A keretek másként forgalmazódnak. Másrészt mert
sok keretet nemcsak a szakkiadványokban, hanem még a nyilvánosságban
sem fogalmaznak meg. Harmadrészt mert a keretek
jelentésének van egy olyan szélesebb holdudvara, amelyet az
egyszerû, világos, „szakszerû” kijelentés eltorzítana. És szem elõtt
kell tartani azt is, hogy ennek a vidéknek az értelmezési keretei
„folklorizálódtak” – azaz a „magas”, vagy „hivatalos” kultúrából a
mindennapi élet kontextusába kerülvén (bizonyos fokig) megváltozott
a jelentésük. Következésképpen az elemzõ–értelmezõ szempont
ebben az esetben legalábbis célszerûbbnek látszik.
A levélíró
Már rögtön a legelején kijelenthetjük, hogy a napilapunknak
írt levelek szerzõinek zöme „egyszerû átlagember”. Nem rendkívüli
egyének, nem „egyéniségek”, nem exhibicionisták. És nem is
próbálnak annak mutatkozni. A levélírók és a lap közti viszony
teljesen más jellegû.
A szerkesztõ(k) megszólítása, a levelek hangneme általában
udvarias, tisztelettudó. Ez természetes is, hiszen a laptól tanácsot,
segítséget várnak, vagy pedig intézményeket bírálnak, javaslatokat,
megjegyzéseket továbbítanak egy olyan fórum felé, amelynek
komoly hatalmat és tekintélyt tulajdonítanak. Néhány kivételtõl
eltekintve a hangnem még akkor is civilizált, tisztelettudó, ha
bírálják az újságot. Ne tévesszen meg a levelek többségének a
külalakja. Ugyanis a tiszta, levélformátumú papír nagyon ritka.
Egyrészt valószínûleg azért, mert íróik tapasztalatlanok az írásbeli
kommunikációban, a hivatalos – vagy akár nem hivatalos –
üzenetek „elkészítésében”. Egyértelmû, hogy az írásos kultúrának
legalábbis bizonyos válfaja nagyon szegényes. Másrészt ez azzal
is magyarázható, hogy az 1989 elõtti papírhiány még eltartott
néhány évet (fõleg 1990–1992 között). Az általában használt
levélpapír a füzetbõl kitépett lap. A ritka esetek széles skálája a
szabványos A4-es ívtõl a barna csomagolópapírig, illetve a színes,
akár mintás papírig terjed. Az utóbbi esetekben egyértelmû, hogy
97