pdf, 636.9k - Adatbank

etorikát eszerint az elitek arra használják fel, hogy eltereljék a
figyelmet más, fontosabb, égetõbb problémákról. Ugyanis az
irodalom magától értetõdõnek tartja, hogy a nacionalizmus, illetve
a nemzeti identitás és a gazdasági, szociális problémák közti szoros
kapcsolat lehetõvé teszi nemcsak azt, hogy az egyik szférát a másik
értelmében magyarázzuk; hanem azt is, hogy a nemzeti értékek
felerõsítésével ne csak gyengítsük, hanem el is tüntessük a más
(gazdasági, szociális jellegû) témafelvetéseket (legalább egy ideig).
Nem mondhatni, hogy a román kormány 1990–1996 között nem
használta ezt a technikát. De azt is megfigyelhettük 1994-tõl
errefelé, hogy ez egyre hatástalanabb volt. A média magyarellenes
kampányai nem segítettek a sztrájkok leverésében. 1995 február–áprilisa
például az egyik leghosszabb és legvadabb magyarellenes
57 kampánysorozatot hozta. A kampánysorozat egybeesett egy
példátlan hevességû sztrájkhullámmal. Március 15-én például, a
támadások csúcspontján, több rádióadó (például a román SZER)
elsõ hírként a tûntetéseket és sztrájkokat hozta, nem az erdélyi
magyar megemlékezéseket. Annak ellenére, hogy azelõtt egy
nappal több független lap is azzal ijesztgette a lakosságot, hogy a
magyar ünnep polgárháborúhoz, vagy legalább utcai verekedésekhez
vezethet.
De térjünk vissza az eredeti hipotézisünkhöz: a nemzeti identitás
nem játszik olyan átfogó, állandó szerepet a mindennapi élet
alakításában, mint az általában feltételezik. A mindennapi élet
racionalizációja a nemzeti értékek függvényében és fordítva, nem
gyakori jelenség. Nincs „nemzeti identitáspolitika”. Másrészt viszont
köztudottak a helyi magyar lakosság „románbarátnak” nem
nevezhetõ érzelmei. A levelek azonban – noha Romániát, a volt
kormányt bõségesen kritizálják –, nem tartalmaznak nyíltan
románellenes kijelentéseket. 58 Mi erre a magyarázat Miért nem
jelentkezik a nacionalizmus mint olyan közös tapasztalat, élmény,
amely bizonyos témáknak biztos, megkérdõjelezhetetlen hátteret,
esetleg legitimitást biztosíthatna
147