pdf, 636.9k - Adatbank

Szociális kérdések
Senki sem értelmezi a szegénységet, a lecsúszást, sikertelenségként,
mint az egyén kudarcát arra vonatkozóan, hogy számára
fontos életcélokat elérjen, hogy egy bizonyos életútnormának
megfeleljen. Hogy esetleg belássa személyes felelõsségét a kudarcokért.
A szociális problémákért természetesen a redisztributív
államot okolja mindenki. De senki sem mondja, hogy a gazdagoktól
kell elvenni a „fölösleget”. Az állam dolga, oldja meg a problémákat
(ahogy akarja). Tehát annak ellenére, hogy a társadalmi kérdések
a levelekben az egyenlõségnek nevezett téma körül csoportosulnak,
ez még nem jelenti azt, hogy egyenlõségelvûek. Ennek ugyanis egy
individualista értékeken nyugvó társadalomban van értelme. Márpedig
az individualizmus, a személyes szabadság, felelõsség, siker
témája még a szellemi elit értelmezési kereteibõl is hiányzott a
vizsgált idõszakban. 45
Az egyenlõség, az egyenlõ elosztás elve nagyon erõteljesen
jelentkezett 1990–1991-ben, de a „racionalizált” élelmiszerelosztás
kontextusában. A demokrácia akkortájt az igazságos elosztás
(élelem, segélyek) szinonimája (is) volt. A jóléti társadalom egyfajta
helyi értelmezése. Ha a központi redisztribúció nem volt igazságos
és egyenlõ, akkor az elsõ magyarázatok „összeesküvés-elméletek”:
az emberek úgy látják, kialakult egy belsõ (korrupt) kör, amelybõl
a többség kimaradt. Az egyenlõség feltétele a korrupció hiánya,
az hogy a „fõnökök” ne használják ki a pozíciójukat. Hanem
önfeláldozóan vezessék a népet – mint az értelmiség. 46
Nép
A „nép” a legszélesebb társadalmi egység, a levélírók mind
ennek tagjainak vallják magukat. 47 Majdnem mindig konfliktushelyzetben
jelenik meg, és mindig értékkel telített: szerepe, hogy
egy bizonyos helyzet bírálatát legitimálja, hangsúlyosabbá, általánossá
tegye. Jelentésskálája nagyon széles: „egyszerû emberek” (a
„fõnökök” ellen), paraszt, munkás, akár munkásosztály is (fõleg
1990-ben, utána majdnem teljesen eltûnik), de lehet magyarok,
144