pdf, 636.9k - Adatbank

észe veszélyezteti a román államot. Másrészt viszont arra hívták
fel a figyelmet, hogy az ilyen intézkedéseknek az a célja, hogy
radikálisan megváltoztassák a régió etnikai összetételét annak
ellenére, hogy Románia aláírta mindazokat a nemzetközi dokumentumokat,
amelyek ezt megtiltják. Az 1996-os választások után
hivatalba lépõ új kormány álláspontja megértõbb volt ebben a
kérdésben. Nemcsak azért, mert az RMDSZ is tagja volt a
koalíciónak, hanem azért is, mert kiderült: a terv túl drága és nem
hatékony. Megegyeztek, hogy a csendõrkaszárnyát felépítik ugyan,
de csak egy ezredet helyeznek el benne. Így is történt.
A levelekbõl egyértelmûen az derül ki, hogy az emberek nem
igazán bíznak a demokratikusan megválasztott magyar hatóságokban,
az egész új intézményrendszerben. Ezt a legérzékletesebben
talán a következõ – közügyeket tárgyaló – levél befejezõ része
mutatja be:
Cikkemet szives figyelmébe ajállom a Szénátor és a képviselõ
urnak is és M[.] kõzség Polgarmesterenek, mert az emberek
ilyen-olyan gonjaitt is képviselnie kellene a választott kepviselöknek
és ezt nem csak a vállasztások alkalmával kell ismerni...
Tisztelt szerkesztõség! Önök jogosan felteszik a kérdést: Miért
nem az illetékes szakintézményekhez illetve némelyekhez fordultam
panaszaimmal. Egyszerûen azért mert õk számba sem veszik.
A levelek szerint az egész közösséget érintõ problémák megoldását
nemcsak neveléssel, szigorú büntetésekkel, a helyi adminisztráció
szakszerû mûködésével lehet megoldani. Az olvasók
ezeken kívül még két megoldást javasolnak. Az egyik viszonylag
gyakori, és a közösségéért dolgozni hajlandó önfeláldozó egyén
eszményére alapoz. Az úgynevezett „lelkes ember” legyen egyrészt
mintapolgár, másrészt pedig szervezzen olyan csoportokat, tevékenységeket,
amelyek a köz javát szolgálják: tegyenek a város, a
környezet tisztaságáért, stb. A másik megoldást viszont nagyon
ritkán említik. Ez nem más, mint a szellemi megújhodás egy olyan
korban, amelyet dekadensként minõsítenek:
141