pdf, 636.9k - Adatbank

A kritika tárgya elsõsorban a titkolózás, az információ hiánya,
annak tudatos visszatartása. Az egyik levél például arról panaszkodik,
hogy a helyi közügyek jóformán meg sem jelennek a
nyilvánosságban. A bírálat az újonnan megválasztott helyi adminisztrációt
célozza, és a termelõszövetkezet új vezetõségét (tehát
még azelõtt, hogy a szövetkezetet feloszlatták volna). Hogyan
lehetséges, írja az olvasó, hogy néhány ember dönthet hatalmas
pénzösszegek fölött, a többiek nem tudhatják meg, mi történt a
jövedelmükkel Ezeket az embereket – folytatódik a levél –, a falu
választotta, de úgy tûnik nem a lakosság érdekeit tartják szem
elõtt, hiszen tevékenységük nem nyilvános. A falubeliek emiatt
visszaéléssel gyanúsítják õket. A titkolózás odavezetett, hogy a
falu tele van konfliktusokkal, pletykával, rémhírekkel.
A lakosság leggyakoribb panasza azonban a tisztaság, a rend
hiányára vonatkozik. Az egyik levélíró március 15. elõtt az egész
Vitéz Mihály teret felseperte, mert szégyellte, hogy mennyire
szemetes. Õ így foglalja össze a problémát: „miután polgármestert
választottunk magunknak, egy utcaseprõt is kell választanunk”. A
mindennapi életet elárasztó kosz, a slamposság sok ember számára
meglepetést jelentett 1989 után, hiszen hozzá voltak szokva, hogy
ezért a rendszert kell szidni. Az új rendszerben ráadásul megszûnt
néhány olyan intézmény, mechanizmus is, amely azért úgy-ahogy
mûködött az elmúlt rendszerben. A papírt, az üvegeket, a mûanyagot
egyre nehezebb vagy lehetetlen értékesíteni. Nem kevés
levélíró ezt azzal a káosszal, rendetlenséggel magyarázza, amely
szerintük az egész új rendre jellemzõ. A „demokráciát”, esetleg
ironikus felhanggal a „román”, vagy „eredeti” demokráciát olyan
jelenségekkel azonosítják, mint például a polgári felelõsség kihalása,
az új vezetõk hanyagsága, a hasznos javak elherdálása, a
környezet gátlástalan rombolása. Az általános kiábrándulást az
egyik levél a következõképpen fogalmazza meg: „Választottunk
magunknak egy magyar [a szerkesztõ a „magyar”-t „új”-ra változtatta]
polgármestert. Mit csinált Több a szemét a városban, mint
azelõtt.”
137