pdf, 636.9k - Adatbank

a cigányokkal van, hanem a magyarokkal, akik még mélyebbre
süllyedtek”.
Bár az ilyen értelmezések is gyakoriak, magyarázkodó indoklások
mindig adódnak. Az egyik levél például arról panaszkodik,
hogy mennyire koszosak a székely városok. Nem ilyennek ismerte
õ a székelyeket. Mégis, írja, ott ahol csak õk laknak, a falvak sokkal
tisztábbak, mint a vegyes lakosságúak. (Mint már volt szó róla,
faluról is érkeztek levelek, amelyek a szemét, a környezetszennyezés
miatt keseregnek.) Manapság, folytatódik a levél, mindenki a
kommunizmusban látja minden rossz gyökerét. Mégis, az igazi
okot a tömbházak képezik, ahol a tulajdonos, gazda nélküli
együttélés tönkretette az emberek méltóságtudatát.
A Székelyföldnek nemcsak amiatt kell tisztának maradnia,
mert az „jó nekünk”. Hanem azért is, mert meg kell õrizni egy
bizonyos, a régióról kifele megalkotott képet, amely a helyi lakosok
identitásának fontos eleme. Az egyik levél leírja, hogy az ojtozi
szoros, amely Erdély egyik kapuja Moldva felé, tele van szeméttel:
„Csak néhány kilométerre vagyunk a megye határától, itt kezdõdik
Erdély, és lám, így mutatkozunk be.” A mindent elborító szemét
látványa nemcsak a szülõföld iránti tisztelet hiányát mutatja.
Szégyen minden ott lakó egyén számára.
Úgy tûnik, sokan már nem igazán bíznak abban, hogy a polgári
erényeket meg lehet tanítani, hogy neveléssel ki lehet irtani az
általánossá vált hanyagságot és mocskot. Egyre inkább követelik
a törvény, a rend tiszteletét, betartását, a szigorú büntetéseket.
Így vált egy új intézmény, amely eredetileg a demokrácia egyik
legfontosabb elemének számított – a demokratikusan megválasztott
helyi adminisztráció –, nagyon éles támadások tárgyává.
Fõként azért, mert elhanyagolta bizonyos rendszabályok alkalmazását,
vagy képtelen volt érvényt szerezni nekik. Nem kevesen
voltak, akik meglepõdtek, amikor látták, hogy az RMDSZ által
ajánlott magyar polgármesterek munkáját sokszor nagyon éles
bírálat érte. 38
136