pdf, 636.9k - Adatbank

demokráciát. Hasonló módon írnak a cigányokról is: a szemetet a
tömbház ablakán dobják ki, a lovak, tehenek ürülékét oda viszik
ki, ahová valamikor a környék lakói nyáron napozni jártak.
A román lakosokról is az a vélemény alakult ki, hogy nem
érdekli õket környezetük ápolása, mert nem helybéliek, nem érzik,
hogy ez a vidék az övék lenne. Nemritkán hangsúlyozzák a levelek,
hogy a helyi románokat szoros szálak fûzik a (szintén románnak
tartott) rendõrséghez, amely hajlamos szemet hunyni tetteik fölött,
nem alkalmazza a törvényt velük szemben. Az egyik levél egy olyan
esetet ír le, amelyben több blokklakó szolidaritására volt szükség
ahhoz, hogy megakadályozzanak egy román szomszédot abban,
hogy kivágja a ház bejárata elõtti fákat. A levélíró elõször kihívta
a rendõrséget, de miután ezek elmentek, a szomszéd megint
nekilátott a fák kivágásának. Akkor valaki kiment a házból, és
rászólt, hogy fejezze be. A szomszéd azonban ráemelte a fejszét,
és elkergette. Ekkor már többen is kimentek, és megállították.
Közben a rendõrök az autóból végignézték az egész esetet, de nem
avatkoztak be. Végül a szomszédot elvitték a rendõrök, de öt perc
múlva szabadon engedték.
Mindezek ellenére, a környezet és a köztisztaság rohamos
hanyatlása kikezdte a helyi magyar identitás tisztaságra vonatkozó
szféráját is, amely tulajdonképpen az önbecsülés igencsak fontos
része. Amint feljebb is láthattuk, a magától értetõdõ „mi”-képnek
alkalmazkodnia kellett a kialakult új helyzethez. Az erdélyi magyar
tisztaság- és rendhierarchia szerint a magyarok rögtön a németek
után jönnek, jóval megelõzve a románokat és a cigányokat. A
nyomorúságos állapotok fennmaradása azonban arra vezetett
néhány levélírót, hogy megkérdõjelezze etnikai identitásuk, önbecsülésük
eme nem éppen jelentéktelen elemét. Az egyik levél azt
panaszolja, hogy a legelõre viszik ki a szemetet. De nemcsak a
cigányok, hanem a magyarok is. És miután meg is nevezi néhány
magyar ismerõsét, aki a legelõt szintén szeméttelepnek használja,
azt kérdi: „És akkor [...] mit várhatnánk el a cigányoktól” Egy
másik esetben a végkövetkeztetés még radikálisabb: „a gond nem
135