pdf, 636.9k - Adatbank

A levélíróknak a foglalkozás szerinti megkülönböztetése valószínûleg
sokkal hasznosabb lett volna, de lehetetlen. Egyrészt mert
viszonylag ritkán említik meg. Másrészt mert sok ingázó (de akár
városi lakos is) egyszerre mondhatja magát munkásnak és földmûvesnek.
Néhány esetben azonban a levél témája éppen a
foglalkozáshoz kapcsolódik – munkás a tsz-ben, munkásidentitás,
a tanár (tanító) szerepe, stb. Ebben az esetben felhasználtuk ezeket
az adatokat.
5.1. A levélíró olvasó
és az olvasói levél mint eset
Egy ilyen kutatás eredményeinek az érvényességét több szempontból
is meg lehet kérdõjelezni. Azaz: nem biztos, hogy az olvasói
levelek releváns információkat szolgáltatnak a lakosság egy részének
az értékeirõl, céljairól. Egyrészt ha a hipotézis az, hogy az
újság csak korlátozottan befolyásolja a lakosság gondolkodásmódját,
akkor miért nem tartalmazza a kutatás a lap tartalomelemzését
is (a megfelelõ idõszakban) Hiszen akkor összehasonlíthatná a
napilap és a levelek értékeit. Másrészt feltételezhetõ, hogy akik
leveleket írnak egy újságnak, nem közönséges olvasók; lehet, hogy
inkább speciális esetként kellene õket kezelni, esetleg exhibicionista
egyénekrõl van szó, akiknek a véleménye nem lehet releváns
az egész populációra nézve. Amellett fogunk érvelni, hogy a
levélírók és az újság közti viszony teljesen más természetû – a
helyi kulturális normák szerint az exhibicionizmus tiltott. Harmadrészt
valószínûnek tûnik, hogy a levélírók csoportja nem felel meg
semmilyen statisztikai igénnyel készített mintának, és így a
levelekben kinyilvánított vélemények nem lehetnek relevánsak. A
következõekben bemutatjuk, hogy ha valaki ebben a manapság is
viszonylag hagyományos régióban belép a nyilvánosságba, akkor
bizonyos nagyon szigorú szabályoknak veti alá magát mind a
szempontok kiválasztása, mind az érvelés terén.
95