pdf, 636.9k - Adatbank

elõtt vállalt eszmék (még akkor is, ha interiorizálódtak), megjelennek
ugyan a mindennapi életben, de körülményektõl függõen, nem
következetesen.
Együttélés
A szocialista modernizáció által kialakított városi lakosság
korábbi bemutatása alapján azt gondolhatnánk, hogy ezek a közjó
valamilyen fogalmával rendelkeznek, hiszen az elõzõ idõszakban
az állam igyekezett efölött is monopóliumot gyakorolni. A levelek
ezt a lehetséges hipotézist cáfolják. Az az elképzelés, hogy azoknak
a polgároknak, akik valamilyen közös egységben élnek, közösek
az érdekeik, már rögtön az 1989 utáni változás elsõ napjaiban
megjelent a nyilvánosságban. Ehhez nem kellett a média propagandája.
A közügyek a mindennapi élet azon problémái, amelyekrõl
azt gondolják, hogy közösek mindazok számára, akik egy
városban, faluban, utcában, tömbházban, stb. laknak; kifejezett
vagy hallgatólagos közös érdeken alapulnak. A problémák megoldását
többféleképpen képzelik el. Egyrészt elvárják, hogy a „közösség”
minden egyes tagja érezze magáénak a köz érdekeit. Ez
magában foglalja a nevelést, az ifjúsági szervezetek tevékenységét
és az újságot (amely a levelekben számukra talán a legfontosabb
– de ez a levélírás helyzetéhez is kapcsolódhat). Másrészt úgy is
felfoghatják, mint a helyi tanács feladatát. Ez viszont a romániai
decentralizálás, illetve a kisebbségi autonómia kérdéséhez vezet.
Néha arra hívják fel a figyelmet, hogy ezeket a kérdéseket a
törvények szabályozzák, vagy legalábbis ezeknek kellene szabályozniuk.
És ez elvezethet az inkompetensnek és ráadásul „románnak”
tekintett rendõrség teljesítményének, megbízhatóságának kérdéséhez.
A közügyek elsõsorban annak eredményeként alakulnak ki,
hogy az egyének együtt élnek egy bizonyos egységben, ennek a
keretei között. Nincs szükség formális szerzõdésre, az egyéntõl
általában elvárják, hogy ismerje föl és tartsa be az egyéni
kezdeményezés határait. Mégis, 1989 után a formális keretek
129