pdf, 636.9k - Adatbank

lyeket a szocialista államtól függetlennek tekintettek: a legtöbb
esetben ezek a területek ott jöttek létre, ahol az állam képtelen volt
betölteni azokat a védõ, szervezõ funkciókat, amelyeket programszerûen
magának követelt. És, ahogy a krízis súlyosbodott, az ilyen
szférák száma egyre nõtt. Nemcsak a szolgáltatásokra, az élelmiszerellátásra,
a közlekedésre, a köztisztaságra terjedt ki, hanem
lassan minden tevékenységi területre az ipari és mezõgazdasági
termelés megszervezésétõl a szociális ellátásig, az adminisztrációig,
a fûtésig, a termékek minõségéig. Mindezek valamilyen
formában fokozatosan a közjó elemeivé váltak.
A témák skálája igen széles, a városképtõl a tisztaságig, a
természetvédelemig, stb. Ezek általában erõsen kapcsolódnak egy
helyi identitástudathoz („ez a mi területünk”), és néha (elég ritkán)
a mögötte álló nacionalista okfejtést is mellékelik. 35 De itt nemcsak
egy nemzeti önképért, illetve egy ellenséges magyarságképpel
folytatott harcról van szó. A köztisztaság igénylése például nemcsak
azt jelenti, hogy „legyünk tiszták, és ezáltal különböztessük
meg magunkat a románoktól vagy a cigányoktól”. Hanem, mint
említettük, része egy sokkal átfogóbb kampánynak, amelynek célja
egy elveszítettnek érzett tér szimbolikus visszahódítása.
Érdekes megfigyelni, hogy a levelek egyetlen egyszer sem
említenek egy sor olyan értéket, elvet, eszmét, amely a vizsgált
idõszakban a politikai, szellemi, gazdasági elit számára kulcsfontosságú
eszköz volt az „új világ”, az átmeneti idõszak értelmezésében:
individualizmus, a magánélet szentsége, személyi autonómia,
piacgazdaság, egyéni kezdeményezés, stb. Hacsak nem
vesszük számításba negatív értelmezésüket: korrupció, hazudozás,
rosszindulat, kapzsiság, stb. Viszont hangsúlyosan azonosulnak
olyan értékekkel, mint a szolidaritás, a segítõkészség, az emberség,
a szeretet, stb. Persze a levelek tartalma sokszor ellentmond
ezeknek az értékeknek. Más jelek is arra utalnak, hogy a vizsgált
lakosság esetében egy racionális integrációra, koherenciára törekvõ
életvitelrõl, amely következetesen idomulna egy egységes
értékrendszerhez, nem beszélhetünk. Ezek az ideális, nyilvánosság
128