pdf, 636.9k - Adatbank

More documents

Recommendations

Info

tessen a múlt rendszerre. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy a háború alatt a szovjet hadsereg védte meg a magyar civil lakosságot a „Maniu Gárdától”. Az emlékmûvet el lehet esetleg költöztetni az egyik temetõbe, de nem szabad megváltoztatni. A szerzõ ehhez kapcsolódó javaslata az, hogy Mihály vajda központi szobrát költöztessék el Bereckbe, ahol valamikor rövid ideig táborozott (a városban ugyanis nem volt soha). Helyette pedig emeljenek szobrot Szent Györgynek, hiszen a város védõszentjének amúgy sincs szobra. Befejezésként egy kompromisszum mellett érvel: lehet, hogy haragunk jogos, de a megbékélés fontosabb. A harmadik levelet ugyanaz a személy írta – valószínûleg azért, mert az elõzõt nem jelentették meg az újságban – és megismétli az elõzõ levél gondolatait. A negyedik levelet másfél évvel késõbb küldték. Ebben a szerzõ azt javasolja, hogy a szovjet emlékmûvet költöztessék a „földstadionba”. Ez egy hatalmas földkupac volt, ahová eredetileg egy stadiont szeretett volna építtetni a város vezetõsége az 1980-as években. A munkát nem sikerült érdemben elkezdeni, és 1990-re már teljesen világos volt, hogy a nagyszabású tervbõl nem lesz semmi. Több levélíró is javasolta, hogy a területet alakítsák parkká, ültessék be fákkal. Végül a kormány döntött: a városba telepítendõ csendõrezred számára oda fog kaszárnyát építeni. 32 Mondanunk sem kell, hogy Mihály vajda szobra is az eredeti helyén maradt. Ma ez a tér elég siralmas látványt nyújt. Márványlapokkal födték be, ezek pedig jórészt feljöttek, összetörtek. Ez a városban lakó román lakosok panaszainak egyik oka. Szerintük a helyi tanács magyar vezetõsége akarattal hagyja a teret tönkremenni. A helyi vezetõk viszont azzal védekeznek, hogy a vidék klímája miatt nem lehet márványlapokkal beburkolni nyilvános teret, hiszen az nem bírja az idõjárás viszontagságait. Tartós megoldás csak egy lehet: az egész beton–márvány burkolatot fel kell bontani, a teret parkká kell változtatni, be kell ültetni fával, fûvel. 123
A levelek néhány fontos elképzelést fogalmaznak meg. Egyrészt azt a gondolatot, hogy az emlékek – jók vagy rosszak – megérdemlik, hogy megõrizzék õket, mert önmagukban hordják értékelésüket. Másrészt olyan történelemértelmezést tartalmaznak, amelyet senki sem képviselt a nyilvánosságban 1989 után: megvédik a kommunista értékeket és jelképeket, azok örökérvényûségét; a forradalomban a kommunisták is részt vettek, hiszen az nem ellenük, hanem az álkommunisták ellen irányult. A harmadik gondolatelem azért fontos, mert azt bizonyítja, hogy a formális logika szerint ellentétesnek tartott értelmezési keretek a mindennapi életben jól megférnek egymás mellett. Míg ebben az esetben a szovjet katonák viselkedését elfogadják, sõt, pozitívan értékelik, a román oldalt azért támadják, mert terrorizálta a magyar lakosságot. Ugyanakkor a románokat lenézik: az 1989 elõtti hivatalos román történetírás beállításával ellentétben gyengék voltak, a szovjet hadsereg segítsége nélkül vereséget szenvedtek volna. Ez az elem máskülönben egy még mindig élõ „folklorisztikus” magyar történelemszemlélet értékelése, következtetése. Ennek részei a II. világháború végének azok az eseményei, amelyekre a levelek utalnak. Végül, föltétlenül meg kell említenünk az elsõ levél által kinyilvánított bizalmatlanságot egy „román” szervezet javaslatával kapcsolatban. A kinyilvánított ellenvélemények nem akadályozták meg az ifjúsági szervezetet az aláírásgyûjtésben. 1992-ben a „kommunista jelképeket” elpusztították: a sarlókalapácsokat, a feliratokat tartalmazó márványtáblákat összetörték, az obeliszk tetejérõl a vörös csillagot levágták. A kutatás idõszakában az alsó részt, ahová az emberek elértek, betöltötték a kommunistaellenes grafittik, a különbözõ pártok választási plakátjai, rockkoncertek poszterei. Nyáron az emlékmû közvetlen környéke a fiatalok találkozóhelye. Pontosabban a magyar tizenéveseké, akik itt bõven találtak helyet arra, hogy beszélgessenek, énekeljenek, rajzoljanak, firkáljanak, biciklizzenek, stb. Lassan az obeliszk aljára írt szövegek jellege is megváltozott: a kommunistaellenes jelszavakat felváltotta a „Sze- 124
Page 1 and 2: 5. A LEVELEK Az a kérdésünk teh
Page 3 and 4: egészségügyi tanácsait; jogi ta
Page 5 and 6: Két oka van annak, hogy ezt a kuta
Page 7 and 8: valamilyen külföldrõl kapott, es
Page 9 and 10: Míg a szerkesztõk gyakran híress
Page 11 and 12: Mint régi beosztottja [a fõszerke
Page 13 and 14: Külön probléma az aláírás. A
Page 15 and 16: - akkor válik értelmiségivé, ha
Page 17 and 18: találnia újságolvasói tapasztal
Page 19 and 20: tõket fenyegetõ telefonhívásokk
Page 21 and 22: Bizonyos elemeket tartalmazniuk kel
Page 23 and 24: fontosabb értelmezési, viszonyít
Page 25 and 26: Egy másik esetben a levelet három
Page 27 and 28: gyógyszerrõl nem is beszélve. É
Page 29 and 30: egyetlen igazi kivétellel találko
Page 31: amennyit kimond, és meg kell mente
Page 35 and 36: mán személyiségrõl, román vona
Page 37 and 38: lyeket a szocialista államtól fü
Page 39 and 40: hiánya, vagy az a remény, hogy a
Page 41 and 42: szerkesztõt, hogy a nevének csak
Page 43 and 44: értetõdik, hogy ezért az államo
Page 45 and 46: a cigányokkal van, hanem a magyaro
Page 47 and 48: Az is elõfordul, hogy magát a hel
Page 49 and 50: gyerekjátszótérré alakítanák.
Page 51 and 52: Mert ami régen bûn volt az ma er
Page 53 and 54: Szociális kérdések Senki sem ér
Page 55 and 56: a cselekvés, a gyakorlat maga „n
Page 57 and 58: Erre két magyarázatot találunk:
Page 59 and 60: Milyen értékeket milyen cselekvé
Page 61 and 62: 10. Ez a levélíró nyugdíjas (am
Page 63 and 64: döntött, egy bizonyos nevet javas
Page 65: 59. Nem találjuk annyira átfogón

pdf, 636.9k - Adatbank

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?