pdf, 636.9k - Adatbank

tessen a múlt rendszerre. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni,
hogy a háború alatt a szovjet hadsereg védte meg a magyar civil
lakosságot a „Maniu Gárdától”. Az emlékmûvet el lehet esetleg
költöztetni az egyik temetõbe, de nem szabad megváltoztatni. A
szerzõ ehhez kapcsolódó javaslata az, hogy Mihály vajda központi
szobrát költöztessék el Bereckbe, ahol valamikor rövid ideig
táborozott (a városban ugyanis nem volt soha). Helyette pedig
emeljenek szobrot Szent Györgynek, hiszen a város védõszentjének
amúgy sincs szobra. Befejezésként egy kompromisszum mellett
érvel: lehet, hogy haragunk jogos, de a megbékélés fontosabb.
A harmadik levelet ugyanaz a személy írta – valószínûleg azért,
mert az elõzõt nem jelentették meg az újságban – és megismétli
az elõzõ levél gondolatait. A negyedik levelet másfél évvel késõbb
küldték. Ebben a szerzõ azt javasolja, hogy a szovjet emlékmûvet
költöztessék a „földstadionba”. Ez egy hatalmas földkupac volt,
ahová eredetileg egy stadiont szeretett volna építtetni a város
vezetõsége az 1980-as években. A munkát nem sikerült érdemben
elkezdeni, és 1990-re már teljesen világos volt, hogy a nagyszabású
tervbõl nem lesz semmi. Több levélíró is javasolta, hogy a területet
alakítsák parkká, ültessék be fákkal. Végül a kormány döntött: a
városba telepítendõ csendõrezred számára oda fog kaszárnyát
építeni. 32
Mondanunk sem kell, hogy Mihály vajda szobra is az eredeti
helyén maradt. Ma ez a tér elég siralmas látványt nyújt. Márványlapokkal
födték be, ezek pedig jórészt feljöttek, összetörtek. Ez a
városban lakó román lakosok panaszainak egyik oka. Szerintük a
helyi tanács magyar vezetõsége akarattal hagyja a teret tönkremenni.
A helyi vezetõk viszont azzal védekeznek, hogy a vidék
klímája miatt nem lehet márványlapokkal beburkolni nyilvános
teret, hiszen az nem bírja az idõjárás viszontagságait. Tartós
megoldás csak egy lehet: az egész beton–márvány burkolatot fel
kell bontani, a teret parkká kell változtatni, be kell ültetni fával,
fûvel.
123