pdf, 636.9k - Adatbank

A levelek zöme olyan közös témát tárgyal, amely a mai
mindennapi élethez kapcsolódik. Kritikusan, de nem polemizálva.
Nem azt akarják vitatni, hogy a szolgáltatások jobbak legyenek-e,
a város tisztább legyen-e, az adminisztrációnak rendesen kell-e
dolgoznia. Magától értetõdõnek veszik, hogy mindenki egyetért
ezekben a kérdésekben, és mindenki fontosaknak tartja õket. Ezek
közismert problémák, de azért nem apróságok, amelyeket tehát
nem illik megemlíteni az újságban.
Néha a téma automatikusan közüggyé válik, ha a levélíró
azonosítja ügyét valamilyen intézményével, vagy egy „hivatalos”
nemzeti, politikai üggyel. Íme egy helyi RMDSZ-vezetõ levele. Az
illetõ személy a helyi kultúrotthon igazgatója is. A levél témája: a
nyilvánosság elõtt szeretne válaszolni arra a pletykára, amely
szerint a gyerekek az évzáró ünnepet a helyi kocsmában kényszerültek
megtartani, mert õ állítólag nem volt hajlandó átadni a
szervezõ tanárnak a kultúrotthon kulcsát. Az illetõ tanár, hogy
még komplikáltabb legyen az ügy, román. Tehát itt egy magyar
és egy román ember igaza csap össze. A levelet az RMDSZ fejléces
papírjára írta, a szervezet pecsétjével látta el, és annak helyi
elnökeként írta alá. Ebben az esetben nem lehet tudni, hogy a
levélíró magánszemélyként írja-e a levelet, vagy hivatalos minõségben.
A fejléces papír, a pecsét, a hivatalos cím használata az
utóbbira utalna. Az eset, a sérelem viszont nem a politikai
szervezetre tartozik. A magyarázat itt egyszerû: sokkal könnyebb
védekezni és támadni, ha sérelmünket hivatalossá tesszük, és ha
mint az általános nemzeti–kisebbségi elnyomás példáját mutatjuk
be. 24 Mint már említettük, érdekes hogy milyen kevés téma vált ki
vitát. Nem a szolgáltatókkal, az adminisztrációval való elégedetlenségrõl,
vagy a magánszemélyek között kirobbant vitákról van
szó. Úgy tûnik, minden közös ügyben – a nyilvánosság elõtt! –
kialakult egy hallgatólagos, magától értetõdõ egyetértés. A közéletben,
úgy tûnik, minden egyértelmû: mi (a) jó, mi (a) rossz, mit
szabad és mit nem, ki a bûnös, mi az igazság. A vizsgált idõszakban
119