pdf, 636.9k - Adatbank

[...] mint meggyõzõdéses becsületes Magyar ember.
Fel kell hívnunk a figyelmet a „becsületes magyar ember”
kifejezésre. Ez gyakori, és nemcsak ha románokkal vagy cigányokkal
hasonlítják össze magukat. Egyfajta nemzetkarakterológiai
„magyarságideál” szerint, ha valaki magyar, akkor magától értetõdõen
becsületes is, illetve annak kell lennie.
Végül, íme egy komplexebb problémát hordozó eset. A levélíró
elmondja panaszát, majd elõadja kérését. Gyakorlatilag ezzel a
levélnek be kellene fejezõdnie. Õ mégis úgy érzi, hogy kéréséért
valamit kell nyújtania cserébe. Emiatt, különösebb elõkészítés,
magyarázkodás nélkül elmeséli, hogyan kezdett kipusztulni a
diófája, és hogy hogyan sikerült megmentenie. A módszert ajánlja
mindenkinek, aki hasonló problémával szembesül.
c.
Sok levél személyes problémát, tapasztalatot tárgyal (munkanélküliség,
szolgáltatások, korrupció, stb.), de ezeket a levélíró
közüggyé formálja. Úgy tûnik, nem kevesen azt gondolják, hogy
nem igazán illendõ a szerkesztõséget (köztiszteletnek örvendõ
embereket) a magánügyeikkel zavarni. 20 A magánügyet ezért is
kell közüggyé alakítani. Itt most csak néhány, erre a célra
alkalmazott technikát sorolok fel. A levelet több személlyel is
aláíratják (egy esetben kb. 150 emberrel). Más esetekben egy
személy fogalmazza meg és írja alá a dokumentumot, de kijelenti,
hogy tulajdonképpen egy egész csoport véleményét közvetíti (utca,
szomszédok, egy falu ingázóinak „közössége”, stb.). Így például,
az egyik levélben arról panaszkodnak, hogy azok az emberek, akik
cukorrépát adtak el a tsz-nek, nem kapták meg cserében az érte
járó cukrot. A tsz elnöke azt mondta, hogy nincs cukruk, de
tulajdonképpen arról van szó, hogy az illetõt nem érdeklik a falu
gondjai. Ezért „õk” – vagyis a falu lakói – kénytelenek az újság
segítségét kérni. A levelet azok nevében fogalmazta, akik az õ
helyzetében vannak, de csak õ írta alá.
115