pdf, 636.9k - Adatbank

érthetetlenné válik. Következtetése az, hogy egyre több a vérszopó,
viszont egyre kevesebb a vérünk, míg az élelem egyre drágább
lesz.
Ideje már, hogy harcoljunk az elõsdiek, a paraziták ellen sokkal
erélyesebben, mert létünk veszélyeztetve.
A következõ levél reakció a biológus magyarázatára, amely
szerint a bogarak nem poloskák, hanem olyan mezei bogarak,
amelyek változtatják a színüket. A levélíró azonban nem hisz a
biológusnak. Bár, mint írja,
Igaz, hogy ma már sok minden lehetséges. Vannak a változó
poloskák mintájára változó emberek is. A multban a kommunista
diktatura legvérengzõbb emberei voltak s most a demokrácia
mezében szónokolnak, a legmagasabb fórumokon. Változó világ,
változó emberek, változó poloskák.
Mégsincs megelégedve ezzel a válasszal, és kéri a szerkesztõket,
hogy közöljék az általa nyújtott eredeti magyarázatot.
A levelek a régi rendszerben oly gyakori értelmiségi ambivalens
diskurzust próbálják utánozni. A tûzhelyre való hivatkozás egyértelmûen
a „Vatra Româneascã” szervezetre utal. A vérszopók tehát
a román nacionalisták. A valós helyzet – a poloskainvázió – és a
jelen politikai helyzetre alapozott magyarázat közti ingamozgás az
ambivalens diskurzusnak majdhogynem a paródiáját hozza létre:
mind az esetet, mind az értelmezést egy olyan hallucinatorikus
bizonytalanságban oldja fel, amelyben a poloskák, a nacionalisták,
a biológusok, a politikusok és az író valósága megkérdõjelezõdik.
Ennek ellenére a vizsgált idõszakban csak két levélíró igyekszik
teljesen azonosulni a közkeletû (és általa is elfogadott) értelmiségképpel:
vagyis elvárja, hogy azok az emberek, akikrõl ír, hálásak
legyenek. Íme az egyik:
A kazánháziak, laborosok, panaszkodnak a zajártalomra, nem
kapnak semmi pótlékot, tejet. Fellebeztek de nincs haszna. Jó,
hogy itt vagyok, mondták, én ugy-e meghallgatom õket Meghallgattam,
meg is írtam. Bíznak bennem.
És mégis, szeretném hangsúlyozni, hogy ezek nem „egyéni”
cikkek. A témáknak megszabott formájuk és tartalmuk van.
111