pdf, 636.9k - Adatbank

egyes elemeit. A régi szentgyörgyiek pedig még ma is ismerik
egymást legalább látásból vagy hallomásból.
De az emberek – fõként ha a közélet egy médiumával kommunikálnak
– nemcsak a mindennapi élet konkrét közösségében
kialakult véleményeket követik. Még akkor sem, ha a levelet nem
kiadásra szánták, illetve ha az csak egy kérést tartalmaz. Az újság,
ennek stílusa, az általa felvetett problémák egyre inkább ilyen
viszonyítási keretté válnak. Már 1990 elejétõl jelentkeztek olvasók,
akik megpróbáltak nemcsak leveleket, hanem helyi eseményekrõl
cikkeket, riportokat, politikai, gazdasági jellegû eszmefuttatásokat,
sõt verseket közöltetni újságunkban. Általában nem sikerült közölhetõ
szintet megütniük, és sokszor kívül is estek egy napilap
normális érdeklõdési körén (vers, rövidpróza, stb.). De ezeknek az
olvasóknak a reakciója érthetõ, hiszen amikor 1989 végén megjelent
a megváltozott nevû, formátumú, tartalmú lap, aszerint ítélték
meg, hogy megfelel-e az értelmiségi hangvételrõl, illetve egy lapról
az olvasótáborban már jóval régebben kialakult hagyományos
elképzelésnek. Mai magas példányszámát és presztízsét az újság
annak köszönheti, hogy ennek a képnek – ha másképpen is – de
megfelel. Annak ellenére, hogy egy megyei lapról van szó, az
olvasók elsõsorban nem a helyi tudósításokért, hanem a kommentárokért,
vezércikkekért, hírmagyarázatokért szerették meg (és
szeretik ma is); kompromisszummentesnek, nemzetinek, plebejusnak,
sokszor szenvedélyesnek érzett hangvételéért. 1992-ig a lap
fõszerkesztõje írt meg majdnem minden vezércikket. Egyedüli
témája a magyar kisebbség helyzete volt: jogaik, hogyan próbálta
(próbálja) a román központi hatalom tönkretenni identitásukat,
megnehezíteni életüket, hogyan szegte meg a kisebbségekre vonatkozó
nemzetközi szerzõdéseket, szabályokat, stb. Az olvasók
egyfajta prófétaként tartották számon, üdvözlõ leveleket írtak
neki, érdeklõdtek az egészsége felõl, ha néhány napig nem írt,
meghívták látogatóba, hogy fontos problémákról tanácskozzanak
vele, elmeséljék neki nehézségeiket. Egy bizonyos idõszakban
viszonylag gyakori volt, hogy a magyar (nemcsak politikai) veze-
109