pdf, 636.9k - Adatbank

– akkor válik értelmiségivé, ha a nyilvánosság szférájában is
megjelenik és ott bizonyos értékeket, eszméket forgalmaz. Röviden:
akkor, ha a szûk szakmai kérdéseket képes közügyként egy szélesebb
nyilvánosság elé tárni. És ezzel is bizonyítja, hogy érdekli,
foglalkoztatja „népe”.
A helyzet azonban távolról sem ennyire egyszerû. Ha a
„levélírót” csak leírni, körülírni lehet (lásd alább), de egyszerû,
egyértelmû kategóriává konstruálni már nem, akkor ez vajon nem
azért van, mert nem képviselnek semmit, ami rajtuk túlmutatna
És akkor a leveleknek semmilyen társadalmi relevanciájuk nem
lenne Vajon ennek az évi 250–300 levélíró személynek a problémái,
gondjai, az a mód, ahogyan ezeket megfogalmazzák, érvényese
egy több mint 230 000 fõs lakosságra Vagy ez csak egy alaktalan,
homályos halmaz, egy absztrakt és strukturálatlan tömeg (nem
közösség), amely nem termel jelentéseket, illetve amelyben nem
érdemes jelentést, értelmet feltételezni és keresni Ahol minden
értelmezés eleve lehetetlen
A megoldást nem az képezi, hogy az alaktalan tömegrõl
„bebizonyítjuk”, hogy statisztikailag is elfogadható minta, illetve
ha a levelekbõl megpróbálunk statisztikai módszerekkel mintát
létrehozni. Hanem sokkal inkább az, ha megvizsgáljuk, hogyan
tárgyalják, építik fel a témákat, illetve, hogy milyen pozíciót alakít
ki magának és „ügye” számára a levélíró. 15
A probléma kulcsát itt az jelenti, hogy ebben a részlegesen
modernizált, kvázi-archaikus régióban az emberek mentalitása
mélységesen „folklorisztikus”, pontosabban „közösségi”. Erõsen
korlátozott a lehetõsége annak, hogy az egyéni vélemény eltérjen
egy – létezõ vagy feltételezett – közvéleménytõl. A közvetlen
szociális világ közös, általánosan elfogadott véleményei alapján
ítélik meg a helyzeteket. A reakciók szabályozottak: minden
normálisan szocializált személy tudja, mit kell mondania, hogyan
kell reagálnia egy bizonyos helyzetben, mi a közösségileg elfogadott
véleményektõl, normáktól való eltérés tolerált mértéke, milyen
esetekben van kötelezõ szabály, és milyen esetekben megen-
106