pdf, 636.9k - Adatbank
pdf, 636.9k - Adatbank
pdf, 636.9k - Adatbank
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
Külön probléma az aláírás. A levelek zömén ott az aláírás és<br />
a cím, a levélíró tehát azonosítható. Ez valószínûleg a levelek nagy<br />
részének a jellegével is magyarázható: kérések, amelyek sokszor<br />
személyes gondok orvoslására vonatkoznak, tehát a név és a cím<br />
föltétlenül szükséges. Általában a kritikai megjegyzéseket, véleményeket<br />
tartalmazó leveleket is aláírják. És mégis, felvenni a<br />
kapcsolatot a lappal, belépni a nyilvánosságba nem éppen olyan<br />
könnyû. Az emberek boldogak lennének, ha véleményüket, megjegyzéseiket<br />
nyomtatásban láthatnák, de teljes névvel, identitással<br />
a nyilvánosság elé, a rivaldafénybe lépni már fölöslegesnek, vagy<br />
inkább zavarónak tûnhet. Nem kevés ember esetében jó néhány<br />
évig 1989 után nyomós ok volt a Szekuritátétól való félelem. Az<br />
újság több mint egy éven át valóságos kampányt folytatott, hogy<br />
rávegye az olvasókat: írják alá leveleiket. Ugyanakkor a szerkesztõk<br />
igyekeztek meggyõzni õket, hogy ha úgy kívánják, akkor<br />
nevüket nem nyomtatják ki. Végül, olyan esettel is találkozhatunk,<br />
amelyben a levélíró, talán azt próbálván érzékeltetni, hogy egy<br />
egész város (ráadásul egy erdélyi, nem egy regáti város) nevében<br />
írta levelét, így írta alá: „Kovászna, Erdély”.<br />
Végül bemutatunk egy levelet, amely eltekint a szokványosnak<br />
tartott normáktól (fõleg ha a nyilvánosság egyik intézményérõl<br />
van szó). Nyers, célratörõ, és egy olyan magabiztosságot tükröz,<br />
amely általában inkább a magánéletre jellemzõ (és nem egyszerû<br />
emberek közéleti „szereplésére”). Ráadásul valószínûleg megfelel<br />
a kelet-európai emberrõl kialakult közkeletû képnek: mélységesen<br />
bizalmatlan, tiszteletlen az állami intézményekkel szemben, függetlenül<br />
attól, hogy központiak vagy helyiek. Büszke arra, hogy<br />
okosabb, akár ravaszabb, mint a hatalom emberei. Kész mindent<br />
megkérdõjelezni, a „maga igaza” szerint értelmezni. A köznyelvben<br />
nagyon nagy gyakorisággal fordul elõ, hogy az „igazat” és az<br />
„igazságot” összemossák: a kettõ valahogy összeolvad egy új<br />
fogalomba, amely mindkettõt tartalmazza. Ilyen például az a<br />
kifejezés, hogy „az én igazam”. Egy olyan átmeneti idõszakban,<br />
amelyben az igazságosság nemcsak absztrakt erkölcsi, jogi keret,<br />
104