pdf, 636.9k - Adatbank

Alulirot Sz[.] J[.] Márkosfalvi lakos mennyire megnyuktató
volt, [hogy a megye helységeinek nevét újra magyarul kezdték
írni] 11
A levél befejezése valamivel kevesebb problémát okoz. A
kapcsolatfelvétel, úgy tûnik nehezebb, mint annak megszüntetése.
Ami a tartalmat illeti, nem hoznak semmi újat. A leggyakoribb az
általános kifejezés: „Tisztelettel…”. Vagy íme, egy szép változat,
amelyben láthatjuk, kinek tartozunk tisztelettel és kinek bizalommal:
Mély tisztelettel és Istenben bízva: M[.] A[.]
Általában megismétlik a kérést: az újság vagy oldja meg a
problémát, vagy járjon közbe a levélíró érdekében. Néha megismétlik
a lap iránti hûségüket: „Maradok lapjuk olvasó (elõfizetõje)”,
„Szeretettel és figyelemmel olvasom minden számát, és
elteszem az utókornak!”, vagy
hogy lankadatlanul, kitartó munkával továbbra is tudják
ápolni, erõsíteni a közös érdekünket, egységünket, a célunknak
megfelelõen.
Gyakoriak a jókívánságok ünnepek (karácsony, újév) elõtt.
Vagy ismételten bocsánatot kérnek a levél rendetlen külalakjáért,
a kézírásért, a helyesírásért, a zavarásért.
A fenyegetések, a régi rendszerrel való együttmûködéssel való
vádaskodás nagyon ritka. Ha elõfordulnak, akkor a levél valamit
bírál, és a levélíró így próbálja – tulajdonképpen egyfajta zsarolással
– rávenni a szerkesztõséget, hogy közölje véleményét. Egy
esetben a levélíró azzal fenyegetõzik, hogy kihívja a tévériportereket.
Vagy:
Tudom, hogy levelemet nem közli a szerkesztõség mert eddig
a „Tükör” újság az elvtársakat védte most pedig az úrakat védi. 12
Néha, valószínûleg idõsebb levélírók esetében, az 1950-es
években divatos befejezõ szólamok is elõfordulnak: „Harcolunk a
Békéért!”, „Világbékét kívánok!”, vagy egy kicsit átalakítva, „Éljen
a Szabadság!”, „Éljen a demokrácia és a szabadság!”, „Éljen a
szabadság, a becsület, a testvériség!”, stb.
103