pdf, 636.9k - Adatbank

Mint régi beosztottja [a fõszerkesztõnek], még a rajoni idõkbõl,
bátorkodom felkeresni egy kéréssel.
Nem gyakran ugyan, de az is elõfordul, hogy a levélíró (ezek
érdekes módon mind férfiak) úgy érzi, hogy a helyi eseményekre,
történelemre, stb. vonatkozó tudása, kompetenciája, véleménye
kulcsfontosságú. Ezért kérik a szerkesztõséget, hogy látogassa meg
õket egy újságíró, akivel megoszthatják a köz számára is fontos
tudásukat. A hasonló kérések azt is magukba foglalják, hogy bár
az újságírók megbízható, kompetens szakemberek, ráadásul „jó
magyar emberek”, rászorulnak a helybéliek segítségére, ha helyi
(különösen falusi) információkra van szükségük (ezt a viszonyulást
tulajdonképpen a lap is mindig bátorította). A következõ esetben
a levélíró felsorolja a falu gondjait. A kocsma egy éjjel meggyúlt,
olyan volt, mint Temesváron (feltehetõen a forradalom idején).
Senki nem gondoskodik semmirõl, mintha nem is létezne helyi
tanács, rendõr vagy éjjeliõr. Az utcák nincsenek kivilágítva. Valaki
jöjjön gyorsan, mert olyan, mintha nem is léteznének törvények.
Néha a hivatalos iratok megírásában való járatlanság, illetve a
szándék, hogy azért betartsanak valamely általuk nem ismert
szabályokat (amelyeknek a létezésérõl azért meg vannak gyõzõdve)
oda vezet, hogy a levelet a számukra – valószínûleg egyedüli – jól
ismert fordulattal kezdik:
Alulírott S[.] B[.], Bölön [cím] alatti lakós, mint évtizedek óta
pontos elõfizetõjük és olvasójuk (beleértve a Tükör ujságot is) úgy
az én személyes mint a bölöni olvasók nevében, azzal a kéréssel
fordulunk Önökhöz, hogy sziveskedjenek [a heti tévémûsort a
pénteki számban közölni.]
Vagy:
Alulírott Sz[.] T[.], Sepsiszentgyörgy, [cím] alatti lakós a
Háromszék rendszeres megrendelõje. 10
A hivatalos kérvényklisének a „létezõ, ismert legjobbikként”
való használata fõleg akkor döbbenetes, ha a levél nem tartalmaz
semmilyen kérést:
102