villamosmérnök hallgatóknak az energetikáról - Villamos Energetika ...

VILLAMOSMÉRNÖK HALLGATÓKNAK
AZ ENERGETIKÁRÓL
Dr. Ronkay Ferenc okl. gépészmérnök
1. Bemutatkozás
2. Energetika és családi hagyományok
3. Az energetika múltjából
4. Az energetika szépségérıl
5. Az energetika napjainkban
6. Az energetika jövıjérıl
7. Válasz kérdésekre
2009. március

1. Bemutatkozás
Ha valaki a dr. Ronkay Ferenc nevet keresi három névvel is találkozhat, mindháromnál az áll,
hogy gépészmérnök. Különbözik a születési évszám: 1912, 1944, 1980. Ebbıl én a középsı
vagyok, a többiek: édesapám és egyik fiam. A családi hagyományokra majd késıbb kitérek,
elıször magamról szólok.
Középiskolának az Épületgépészeti Technikumot választottam, bár a villamos képzésem is
felmerült. Viszont a villamos témák akkor még távol voltak tılem. Lehet, hogy azért, mert
kisfiú koromban egyszer óvatosan két szöget egyenként betettem a konnektorba, de késıbb,
hogy ne legyen baj, egyszerre kihúztam, jól megrázott. Nem tetszett valami olyan, ami nem
látható, de ráz. A másik okom az volt, hogy édesapám árnyékába nem akartam kerülni, aki
gépészmérnöki végzettsége ellenére villamosmérnökként dolgozott.
Az épületgépészet nem nyerte meg igazán a tetszésemet, nem azért mintha nem lenne eléggé
fontos, de rájöttem, hogy jobban szeretem a nagyobb léptékő dolgokat, mint egy-egy ház,
vagy lakás. Ezért az egyetemen a hıerıgépésztet választottam, és 1968-ban diplomát kaptam.
A diplomamunkám a Borsodi Erımő kazánszabályozásából írtam, a szabályozórendszert analóg
számítógépen modelleztem, Lévai András professzor tanszékén, akkor Hıerımővek Tanszéknek
nevezték. Lévai professzor szobrát nemrég avatták fel a D épület aulájában, születésének
100. évfordulóján.
A Budapesti Főtıerımő Vállalatnál kezdtem mérnöki tevékenységemet. Azt reméltem, hogy
erımőépítéshez kerülök, mert akkor az újságok elsı oldalán az szerepelt, hogy Óbudán nagy
főtıerımő épül, és reméltem, hogy az elsı kapavágástól láthatom, hogy készül a nagy mő.
Ebbıl nem lett semmi. Amikor eldılt, hogy nem valósul meg, az nem jelent meg az újságok
címlapján. Viszont megismertem a budapesti erımőveket, elsısorban Angyalföldön, Kispesten,
Kıbányán, Újpesten. Volt főtımővünk a Révész utcában. A Kelenföldön lévı erımő
nem tartózott hozzánk, önálló vállalat volt akkor, késıbb vonták össze a két vállalatot. A kezdet
mérnöki munkáimból, amire szívesen emlékszem, az a széntüzelésrıl olajtüzelésre történı
átalakítás beruházásainak munkája. Amire nem lehetek büszke: nem sikerült elérnem, hogy
Angyalföldön az erımővi beruházás úgy valósuljon meg, hogy maradjon mód a késıbbi bıvítésre.
Ennek az volt az oka, hogy amikor rájöttem, hogy az irodaházat nem a Váci útra, hanem
az erımő másik oldalára kellene építeni, jóval olcsóbban, az erımő vezetıje azt válaszolta,
hogy akkor újra kell tervezni, és késıbb lesz kész. A tervhez képest volt vagy két év csúszás,
de ez nem számított. Még azt is hozzátette, van nekem a meglévı erımővel is elég bajom,
nem kell tovább bıvíteni. Amikor másfél év múlva kutatóintézetbe mentem dolgozni, már
majdhogynem a törzsgárdához tartózónak tekintettek, mert nagyon nagy volt a cégnél a fluktuáció.
az emberek beléptek, kiléptek. Akkor nekem úgy tőnt, hogy a vezetésbıl kellett volna
egyeseket kitenni, és Budapest hı- és villamosenergia ellátása sokat javult volna.
A Villamosenergiaipari Kutatóintézet (VEIKI) Számítóközpontjában folytattam 1969. december
végétıl tevékenységemet. A számítástechnika negyven évvel ezelıtt egészen más volt,
mint napjainkban. Akkor számoltunk. Nekem a szimulációs feladatok jutottak. Olyanok, mint
például a metró alagutak vizsgálata, hogy háború estén, ha tele lesz emberrel, hogy fog alakulnia
hımérséklet és a széndioxid koncentráció. Kértem, hogy kapjak egy példányt abból a
tanulmányból, amibe beépítették az általam kiszámolt adatokat. Azt a választ kaptam, hogy
képzelem, egy szigorúan titkos anyagot nem lehet odaadni. Fenyegetésül még hozzátették,
azért kaptam ezt a feladatot, mert aki elıttem foglalkozott, ilyen témával, az Svédországba
disszidált. Ott, amikor a járdán ment felszaladt agy autó, amelyik ıt halálra gázolta. Késıbb
2

nagyon nagy bajba kerültem, mert az egyik szakaszt sehogysem tudtam kiszámolni, mindig
irreális adatok jöttek ki. Bejelentettem, hogy nem vagyok képes meghatározni. Azt a választ
kaptam, hogy az nagy baj, mert akkor ık sem tudnak elkészülni a munkájukkal. Ott álltam
vagy húsz de lehet, hogy harminc emberrel szemben, és nem tudtam mi lesz. Egyszerre csak
az egyik megszólal: lehet, hogy az a baj, hogy ık – a megbízók – akartak még egy szellızıaknát
létesíteni, nem kaptak bontási engedélyt az akna tervezett helyén lévı épület elbontására,
és késıbb az egészrıl megfeledkeztek. Ha nem szólok, és elmarad az akna építése, a metró
átadása legalább egy évet csúszik, és hát abból lett volna igazán nagy gond. A rossz adatszolgáltatásuk
miatt nem tudtam kiszámolni, amit kellett volna. Hozzátették, most már elhiszik,
hogy jól számolok.
1972-ben meghívott Heller László professzor a tanszékére. Itt három évig voltam tanársegéd,
majd további 15 évig óraadó. A mőszaki hıtant és a hıenergetikát tanítottam, közben érdekes
kutatási munkákban is részt vehettem. Talán azt emelem ki, hogy egy vegyikombinát szükség-energiaellátására
javasoltuk, hogy ne olyan gázturbinás egység legyen, amit sőrített levegıvel
indítanának. A probléma az lenne, ha az elsı indítási kísérlet nem sikerül, a másodiknál
a levegınyomás kisebb, a harmadik kísérletnél még kisebb, és nincs már lehetıség negyedik
kísérletre. Ha pedig nincs villany, a vegyikombinát nem tud robbanásveszély nélkül leállni.
Azt javasoltuk, belsıégéső motort alkalmazzanak, amelyiknek a hőtıvizét állandóan az üzemi
hımérsékleten kell tartani. Ennek indítása olyan egyszerő, mint egy meleg autómotor indítása.
Szerettem volna az egyetemen maradni, de nem volt státusz. Ezért visszamentem a VEIKI-be,
a Hıtechnikai Fıosztályra. Sok érdekes erımővi kazán, turbina feladat megoldásában vettem
részt, voltak olyan esetek, amikor a megoldásra szabadalmat is kaptunk. Például javasoltunk
olyan hıcserélıt, amelyet korrózív füstgázoknál is lehet alkalmazni. A lényege, olyan kis hajlásszögben
lévı csöveket tettünk az égési levegı, illetve a korrózív füstgáz áramlásába,
amelynek belsejében víz volt. A füstgázban lévı csıvégnél, ez volt alacsonyabban, a nagy
hımérséklet miatt a víz forr, a gızök átmennek a hidegebb csıvégbe, ott kondenzálódnak, és
visszafolynak a másik véghez. Nincs semmi elzáró, szivattyú, sıt, ha a sok csıbıl egy-kettı
szétmegy, a többi gond nélkül üzemel. Ezt a megoldást a szakirodalom hıcsınek nevezi.
Minden újabb beépítésnél szólítottak a pénztárhoz, hogy vegyem fel a részemet. Az energetikában
még rengeteg megoldás nincs feltalálva, javaslom az ifjúságnak a fejtörést, hátha sikerül
jó megoldásokat találni. A kutatóintézetben foglalkoztam a Paksi Atomerımővel is. Az
egyik fınökömmel voltak összeütközéseim, például zokon vette, hogy doktori címet szereztem.
A következı munkahelyem a Fıvárosi Gázmővek volt, ahol 13 évet töltöttem el, 1993-ig. A
mőszaki igazgató Vida Miklós mellett töltöttem viszonylag sok idıt. İ egyetemi tanár volt
Budapesten és Miskolcon, de elsısorban politikus, országgyőlési képviselı volt 1953-tól
1989-ig, volt a parlament alelnöke és még sok funkciója abban az idıben párttagság nélkül.
Ott a Gázmőveknél sok érdekes dolog volt, például megszőnt a városigáz szolgáltatás, áttértünk
a tiszta földgázszolgáltatásra. Ott volt részem a mágneskártyás gázmérı létrehozásában,
sok ezer került felszerelésre. Arra is szabadalmat kaptunk. Azért is kaptunk elég szép pénzt.
Jó is volt, mert addigra már hat gyermekem volt. Akkor azután egy házépítést is kezdtem a
kapott pénzzel. A házban egyik lányom lakik jelenleg.
A rendszerváltozás után hívtak át az Energiafelügyeletre, fıosztályvezetınek. Valamivel több,
mint öt évig voltam köztisztviselı. Az energiagazdálkodás mellett az energiabiztonságtechnikai
legkülönbözıbb feladataival találkoztam. A közügyek intézésérıl nagyon sokat lehetne
beszélni, de sajnos napjainkban kissé halványabb ez a terület, mint aminek kellene lenni.
3

Idıközben a Magyar Mérnöki Kamara létrejött 19 szakmai tagozattal. Elkezdtem a Hı- és
Villamosenergetikai Tagozatban tevékenykedni, elsısorban a tervezıi és szakértıi minısítéseknél.
Egyszercsak meghívtak a Budapesti és Pest Megyei Mérnöki Kamarába titkárnak,
kaptam egy ügyvezetı igazgatói címet is. Tíz éve a mérnöki érdekérvényesítés fı feladatom,
szívesen várom a villamosmérnököket is a végzés után, fıleg azokat, akik akár a már említett
tervezéssel, szakértéssel akarnak foglalkozni, de mi tartjuk nyílván a felelıs mőszaki vezetıket
és a mőszaki ellenıröket is. Jelenleg a mi Közép Magyarországi Régiónkban van az országos
tagság körülbelül 50 %-a (pedig a lakosságnak csak nem egészen 30 %-a él itt). A létszámunk
a nyilvántartottakkal együtt mintegy 20 000 fı, az ország többi megyéiben is ugyanennyi
fıt tartanak nyilván, 18 helyen.
Energetikai pályámat még nem tekintem lezártnak, sok elképzelésem van még ezekrıl néhányat,
majd még jelzek.
4

2. Energetika és családi hagyományok
Az energetika határait nehéz pontosan meghatározni. A tüzelıanyagok bányászatát is ide sorolom,
mert a szenet, a szénhidrogéneket elsısorban azért termelik ki, hogy eltüzeljék, a vegyipari
nyersanyag hányad viszonylag kevés, fıleg ha nem számoljuk azt a részt, amit különbözı
átalakítások után eltüzelünk. Például a motorbenzin nem tekinthetı csak vegyipari terméknek,
hiszen a jármővekben eltüzeljük, ha nem is szoktuk így említeni. Azért foglalkozom ezzel
a kérdéssel, mert apai nagyapám bányamérnök volt, szénbányáknál dolgozott. Kiskoromban
nagyon tetszett optimista világfelfogása, lelkes szakmai visszaemlékezései.
Édesapámról megjelent anyagokban az szerepel:
*
Ronkay Ferenc (1912-1979)
A magyar erımővek és villamoshálózat üzemvitelének kiemelkedı szaktekintélye volt. Gépészmérnöki
oklevelet a József Nádor Mőszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen 1935-ben
szerzett, mőszaki doktorrá 1949-ben avatták. Szakmai gyakorlatot a villamosenergiaszolgáltatás
területein szerzett, elıbb az AEG-nél és a Siemens-nél, majd a Budapest Székes-
5

fıváros Elektromos Mőveinél, a Mátravidéki Erımőben, a Ganz Villamossági Gyárban és a
VERTESZ-nél.
Meghatározó tevékenysége a Villamos Energetikai Kutató Intézetnél és az Erımő Trösztnél
teljesedett ki. A teherelosztó üzemviteli szolgáltatás vezetıjeként a nagyfeszültségő villamos
rendszerek egyik legnagyobb szaktekintélye volt. Javaslatai alapján valósult meg a lengyel, a
kelet-német, a csehszlovák és a magyar villamos hálózat párhuzamos üzeme, amely a KGST
együttmőködı energiarendszer kialakításának magját képezte.
Tudományos közéleti tevékenységet a Magyar Tudományos Akadémia Villamos Bizottságában
fejtett ki. A Mőegyetem címzetes egyetemi tanáraként évtizedeken keresztül adott elı, s rendszeres
elıadója volt a Mérnöktovábbképzı Intézetnek. A Magyar Elektrotechnikai Egyesületben
végzett szakmai tevékenységéért többször részesült kitüntetésben. Életmővének nagysikerő
terméke az 1955-ben megjelent: Erımővek villamos berendezései címő könyve.
A Magyar Mérnöki Kamara Hı- és Villamosenergetikai Tagozat elnöksége 2002. november
6-i ülésén – a magyar energetikában átfogó és kiemelkedı színvonalú mérnöki eredmény elismerésére,
a jelenleg is aktív tevékenységet végzı energiamérnökök részére – Ronkay Ferenc
Energiamérnök Díjat alapított.
*
Bennem édesapámról az a kép él, hogy szívesen és sokat segített mindazokon, akik hozzá
fordultak. Családját nagyon szerette. Szerette az új gondolatokat, szerette szakmáját.
Van olyan emlékem, amikor otthon volt ügyeletes, és jelentették neki, hogy a Hővösvölgy
közelében zárlat történt, de a gyors visszakapcsolás után a zárlat eltőnt. İ intézkedett, hogy a
zárlat helyét keressék meg. Majd egy idı múlva jelezték telefonon, hogy találtak egy áramütött
embert a földön, kórházba szállították az öngyilkosjelöltet. Az illetı drótot dobott fel a
nagyfeszültségő vezetékre, az okozta a zárlatot. Miért mondom Mert körültekintıen kell
dönteni, az esetleges szerelmi bánat következményeire is lehet gondolni, és nem kell hagyni,
hogy valaki az erdıben megfagyjon.
Édesapámnak az elmélet és a gyakorlat teljesen összhangban volt. Ugyanakkor voltak olyanok,
akiknek nem tetszett, hogy csak a valódi értékeket ismerte el, nem a politikában kereste a
támaszt.
A családi hagyományokat ma gyerekeink is folytatják, egyik fiam a földgáz tárolását tervezi,
mint gépészmérnök, másik fiam, aki szintén gépészmérnök, pedig ezen az egyetemen oktat,
kutat, és bár inkább a mőanyagokkal foglalkozik, de az energetikai szempontok nála is gyakran
szerepet kapnak.
6

3. Az energetika múltjából
Az energetikát is lehetne Ádámtól és Évától kezdeni, holmi villámcsapásokról, tőzrıl, füstrıl
beszélve, de inkább csak a hozzánk közeli idıszakra gondoljunk. Az energetikát a mai értelemben
ott kezdem, hogy az emberi, állati munkát kiváltották gépekkel. Azok a régi, ma kezdetlegesnek
tőnı gızgépek ipari forradalmat indítottak. Mi volt akkor a legfontosabb Hogy
fel ne robbanjon. Mert bizony gyakoriak voltak a bajok. Kik építették az elsı gızkazánokat
A söriparból vettek át szakembereket, rézmőveseket. Csakhogy a sörfızés és a kazángyártás
eltért, a szegecselés nem volt jó. Idıbe tellett, amíg kialakult az anyagtudomány, a kazántechnológia.
A következı lépés akkor következett be, amikor már jól ment a gızıs technológia, de a megrendelık
döntését a gazdasági kérdések határozták meg. Ennek is több része volt. Eleinte a jó
hatásfokra törekedtek. Azután már nem csupán egy adott terhelésnél nézték a hatásfokot, hanem
a változó terhelésnél is. Még késıbb a gazdasági optimumnál a beruházási költségeket is
figyelembe vették.
Idıben a mostani állapothoz közeledve újabb igény merült fel: a környezet védelme. Ugyanakkor
a korábbi feltételek: a biztonság, a gazdaságosság továbbra is megmaradt.
A környezet védelme után mi következik, ami prioritást kap, azt nem tudjuk, de feltételezések
lehetnek. Egyik, hogy a kisebb méretek irányába eltolódás, hiszen a kis egységeket a gyárakban
készre lehet szerelni, a beruházási idı lényegesen lerövidülhet. A kis egységekkel a hı- és
villamosenergiaigények együttes kielégítésével a tüzelıanyagban lévı energiából nagyon kevés
mehet veszendıbe. A beruházási és az üzemeltetési költség is csökkenhet. Felmerül viszont
egy kérdés: ha ez ilyen jó, miért nem alkalmazzák. A válasz az irányítás sok kis egységnél
nehéz, majdnem hogy lehetetlen. Viszont a fogyasztás is sok kis egységbıl áll, különösebb
irányítás nélkül.
A másik lehetıség az energiafüggıség csökkentése, sok megújuló energia használata, napenergia,
szélenergia, földhı hasznosítása (a földhı szebben hangzik, mint a geotermikus energia),
de beszélhetünk hıszivattyúról, szeméttüzelésrıl is.
A múlt vizsgálatának egy másik módja, ha az egyéni lehetıségeket és a közösségi lehetıségeket
hasonlítjuk össze. Régen egy - egy ház, gyár ellátása rendszerint önállóan valósult meg,
legyen az: központi főtés, vagy kályhafőtés. A gyárakban sem volt jellemzı az energetikai
együttmőködés. A villamosenergia rendszer létrehozása, a földgázhálózat kiépítése, a
távhırendszerek látszólag az egyre nagyobb rendszereket jelentik, különösen, ha a határokon
átnyúló együttmőködésre gondolunk.
Ugyanakkor régen a gyárakban volt egy – egy gızgép, az hajtott egy nagy tengelyt, és errıl,
rendszeresen bırszíjakkal hajtották a különbözı gépeket. Majd a villanymotorok jóvoltából,
decentralizálták ezt a rendszert. A központosítás mellett a decentralizáció is megjelent. De a
házban ahol lakunk, a négy lakásos társasházban is van valami ilyesmi. A korábbi, öreg központi
főtéső kazánt kidobtuk, pontosabban felajánlottuk az Épületgépészeti Múzeumnak, akik
elvitték, és vásároltunk négy darab cirkófőtıt. Most minden lakásban úgy történik a főtés,
ahogy az ott lakók kívánják, akkor indítják, akkor hagyják abba, amikor akarják, és olyan
hımérsékletet állítanak be, amit akarnak, és amennyit a pénztárcájuk elbír.
7

A múltról szóló fejtegetést nem akarom úgy befejezni, hogy nem említem meg azt a tényt,
hogy ne hajtsunk fejet az energetika nagyszerő személyeinek, legyenek külön is kiemelve
hazánk kiválóságai:
- Segner János András (1704-1777) a vízturbina atyja, akit a németek, szlovákok is
magukénak vallanak, de ı magát magyarnak vallotta. A Segner kerékkel malmot is
hajtottak
- Jedlik Ányos (1800-1895), bencés szerzetes a legelsı villamosdelejes forgonya (generátora)
1829-bıl való
- Zipernowsky Károly (1853-1942) transzformátor felfedezése, az elsı elektrotechnika
tanszék megalapítója Budapesten
- Déri Miksa (1854-1938) a transzformátortól a villanymotorokig sok eredményes fejlesztése
volt
- Bánki Donát (1859-1922) Bánki-Csonka motor, karburátor, Bánki turbina
- Puskás Tivadar (1844-1893) telefonközpont létesítése, megjegyezve, hogy nála fiatalabb
testvére Puskás Ferenc (1848-1884) kezdeményezte a telefonhálózat kialakítását
- Bláthy Ottó Titusz (1860-1939) a transzformátor feltaláló triász legfiatalabb tagja, de
wattóraszámlálót is szabadalmaztatott, a turbógenerátorok forgórészét Bláthyfélének
nevezték hosszú idın keresztül a Ganz Gyárban
- Kandó Kálmán (1869-1931) villanymozdony korszerősítıje
- Bródy Imre (1891-1944), a kriptonlámpa kifejlesztıje
- Kármán Tódor (1881-1963) áramlástechnikus, a Kármán-féle örvénysort róla nevezték
el, hangsebesség feletti repüléssel foglalkozott
- Verebélÿ László (1883-1959) professzor irányította a Bánhidai erımő építését és a
hegyeshalmi vasútvonal villamosítását
- Jendrassik György (1898-1954) Ganz-Jendrassk motor, gázturbina fejlesztıje
- Heller László (1907-1980) professzor, a Heller-féle erımővi levegıhőtéső keverıkondenzátoros
rendszer feltalálója
- Lévai András (1908-2003) professzor nevéhez főzıdik a nagy erımővek félszabadtéri
telepítése
Nem szabad megfeledkeznünk azokról sem, akiknek köszönhetjük, hogy nagyon ritkán volt
Magyarországon energiakorlátozás, akiknek köszönhetjük, hogy napjainkban is jól mőködnek
az energetikai rendszerek. Külön hálát kell mondanunk sok jó energetikai tanárunknak, professzorunknak,
akik sokakat jól megtanítottak, és reméljük ez így lesz a jövıben is.
8

4. Az energetika szépségérıl
Talán egy kicsit szokatlan, miért beszélhetünk az energetika szépségérıl. Talán azért, hogy
ellensúlyozzuk azt, amit a média mond, sok esetben. Most nem azt mondom, hogy az energetika
drága, veszélyes, a környezetet szennyezi. Hallunk olyanokról, hogy tüntetnek erımővek
létesítése ellen, sıt, hogy nem is kell erımővet építeni, hiszen az áram úgyis jön a konnektorból.
Ha már belekezdtem a gondok sorolásába, még hozzáteszem, hogy a médiumok magukat
sokra tartó emberei nem tudják idınként megkülönböztetni az energiát a teljesítménytıl,
mindegy a MW és a MWh.
Ugyanakkor minden problémára érdemes úgy tekinteni: ez lehetıség valami újabb, jobb létrehozására.
A szépség elsısorban számomra azt jelenti, hogy van értelme foglalkozni az újabb
megoldásokkal. Itt van helye új gondolatoknak, új ötleteknek. Még sokkal több dolog nincs
felfedezve, mint amennyit felfedeztek.
Amikor erımőbe kerültem, egyetemista nyári gyakorlatos diákként, számomra nagy öröm
volt, amikor egy kazángépész rám bízott egy hatalmas kazánt, hogy álljak ott, és tegyem, amit
kell. Ha nem tudom, mit kell tenni, szóljak a legközelebbi kazán gépészének, jöjjön ide, tegye
rendbe azt, amit kell, és addig menjek át az ı helyére. Szerencsére erre nem került sor. Számomra
ez a kazán elıtti tevékenység valami olyan volt, mintha azt mondanák egy fiatalembernek,
a Forma I. versenypálya szélén, hogy beülhet egy kocsiba, hajthat két-három kört,
kipróbálásként.
Amikor volt professzorom elmondta, hogy megépítettek egy hatalmas Heller tornyot, és nem
tudták az elsı kipróbálásig, vajon fog-e mőködni. Attól tartottak, hogy a torony belsejében
lévı hideg levegı ott marad, csak a szélén fog a meleg levegı feláramlani, és nagy botrány
lesz. Indult a rendszer, és ment minden gyönyörően, nem kellett a torony belsejében nagy
máglyát rakni. A szépséghez mindig jól jön egy adag izgalom is, az energetikában ez is gyakran
elıfordul. És milyen jó, ha a végén jól sikerül. Ha viszont nem, hát akkor törjük a fejünket
valami további tökéletesítésen.
Nekem az is szépséget jelent, ha találkozok olyan megoldással, amely megold valami régi
problémát, amihez egyébként nekem nem volt személyes részvételem. Például, olvasom egy
folyóiratban, hogy a jármővekben alkalmazott turbótöltık átalakításával mini gázturbinát hoztak
létre. A gázturbinák kerületi sebessége a hangsebességhez közeli, így minél kisebb, annál
nagyobb a fordulatszáma. Ez a 100 kW körüli kis gázturbina hajt egy nagyfrekvenciás generátort,
az áramot egyenirányítják, majd az egyenáramot Európában 50 Hz-é, Amerikában 60 Hzé
alakítják. Az egész akkora, mint egy íróasztal, ennek is legnagyobb része a nem mozgó átalakító
szerkezet. Még egy érdekesség: a kenıolaj felhasználást vajon mivel csökkentették le
A tengely levegıben forog, nem kell olajozni, nem kopik. El fog-e terjedni Nem tudni. Attól
függ, mibe kerül. Mitıl függ, mibe kerül. Például attól, hogy kitalál-e valaki egy, a jelenleginél
kisebb, olcsóbb, villamos átalakító szerkezetet. De az is lehet, hogy valaki kitalál valami
olyan megoldást, hogy még a forgást is el lehet hagyni.
9

5. Az energetika napjainkban
A KSH 2007. évkönyve alapján csatoltan
10

6. Az energetika jövıjérıl
Lesz-e jövıje az energetikának Biztos, hogy lesz. Az energiát nem fogják majd Kínából hozni,
mint a textilt, meg sok minden mást. Azért lehet ezt biztosan állítani, mert 4 dolog mindig
kell:
- személyek,
- anyagok,
- energia,
- információ.
Ami várható: kiemelt szerepet kap az épületek energetikai vizsgálata. Jogszabály már van az
épületek energetikai tanúsítására. De fontos lesz a téli főtés energiaigényének csökkentése, de
gondolni kell a nyári hőtésre. Várhatóan elıbb-utóbb a nyári villamos csúcs magasabb lesz,
mint a téli.
A csúcsok csökkentése, a nagyobb kiegyenlítés egyre nagyobb szerepet kell, hogy kapjon.
Különösen a megújuló energia felhasználása igényli az energiatárolás megoldását.
Az energia felhasználás csökkentése érdekében a hıigények fellépésénél a kapcsolt
villamosenergia termelést lehetıleg meg kell oldani. Csak egy rövid példa:
Ha van olyan hıigényünk, amit mindenkép ki kell elégíteni, és ezt gázzal tesszük akkor,
ha még több gázt használunk, egyesek rögtön szólnak, már eddig is túl nagy a gáz
aránya, ne fokozzuk. De gondolkozzunk egy kicsit tovább. A többlet gázt több mint
90 %-os hatásfokkal fogjuk tudni villamosenergia termelésre felhasználni. Amennyi
villamosenergiát így elıállítunk, azt nem kell máshol 35 – 55 %-os hatásfokkal termelni,
nem kell erre gázt használni, vagyis az ország gázfogyasztása ez által nem nı,
hanem csökken.
Idınként hallok olyan véleményeket, hogy úgyis elfogy az energia, nincs mit tenni. Errıl anynyit,
hogy a még ki nem termelt, de ismert energiakészletek évrıl évre emelkednek, még mindig
többet találunk, mint amannyit elfogyasztunk. Világos, hogy ez nem fog így menni mindig,
de a gondok igazán még nincsenek itt. Ugyanakkor fel kell készülni arra az idıre, amikor
már nem lesz annyi felfedezés, mint amennyit fogyasztunk. A fogyasztás egyre jobban növekszik
világszerte, mert Kína és India fogyasztása nagyon erıteljes.
Még valami. Az energetikai beruházások nagyon drágák. Ezt lehet szidni, de ettıl még tény.
De lehet csökkenteni a költségeket, és ez mindig érdekes. Ha viszont a magas költségeket
nézzük, akkor azt tehetjük hozzá, hogy nem lehet túl gyors változásoknak kitenni, nem kell
attól tartani, hogy valamilyen pénzügy vagy más hatásra az energetikában dolgozók elveszítik
a kenyerüket. Érdemes az energetikában dolgozni, nem fogja senki megbánni, ha ezt választja.
11

7. Válasz kérdésekre
Kérdésekre szívesen válaszolok, akár most, akár késıbb. Egy példát mondanék. Egyszer beállított
valaki nálam, és azt kérdezte:
- Lehet-e szilárd anyagra hıcserélıt készíteni
- Milyen szilárd anyagra, például szemestermékre
- Nem, megszilárdult olajra. Hajóknál elıfordul, hogy messze északon, le kell horganyozni,
és az olaj megdermed, nem lehet szivattyúzni, nem tud a hajó elindulni.
- Talán hasonlít az az eset, amikor a régi Szovjetunióból vasúti kocsikban érkezett olaj,
és amíg hozzánk ért, rendesen lehőlt. A határon az olajat át kellett szivattyúzni, a
széles nyomású vágányokból a mi normál nyomtávú vasúti kocsiainkba. A kocsikon
általában nem volt főtési lehetıség, ezért a felmelegítés kívülrıl gızöléssel
történt. Nem lehet irigyelni azokat, akik a 24 – 48 órás felmelegítést végezték.
Azután valaki azt találta ki, ha egy kevés olajat egy edényben a szükséges felmelegítési
hımérsékletnél lényegesen nagyobb hımérsékletre melegítenek, majd ezt a
betöltınyíláson beadagolják. A forró olaj felolvaszt egy adagot, ennek egy része
megy a másik (a normál nyomtávú) vagonba, a másik rész megy a felmelegítésre.
Ezzel a módszerrel az átfejtés ideje 2 órára csökkent.
Erre összecsapta kérdezım a bokáját, és annyit mondott:
- Ezt fogjuk tenni a hajónál is.
Azt nem tudom, hogy megvalósult-e ez vagy sem, de az ötletet bárki nyugodtan használhatja.
További kérdések
12