Sztáray Bálint - Szervetlen Kémiai Tanszék - Eötvös Loránd ...
Sztáray Bálint - Szervetlen Kémiai Tanszék - Eötvös Loránd ...
Sztáray Bálint - Szervetlen Kémiai Tanszék - Eötvös Loránd ...
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
DOKTORI (Ph.D.) ÉRTEKEZÉS<br />
Fémorganikus vegyületek<br />
ionizált állapotai és bomlása<br />
<strong>Sztáray</strong> <strong>Bálint</strong><br />
6¾OCXG\GV&T5\GRGU.±U\NÉGI[GVGOKVCP±T<br />
<strong>Eötvös</strong> <strong>Loránd</strong> Tudományegyetem<br />
Általános és <strong>Szervetlen</strong> <strong>Kémiai</strong> <strong>Tanszék</strong><br />
Budapest, 2000.
„És tudomány által telnek meg a kamarák minden<br />
FT±IC ¾U I[ÌP[ÌT2U¾IGU OCTJ±XCNL<br />
(Péld. 24, 4.)
Köszönetnyilvánítás<br />
-ÌU\ÌPGVVGN VCTVQ\QO C\ ŠNVCN±PQU ¾U 5\GTXGVNGP -¾OKCK 6CPU\¾M VCPU\¾MXG\GVKPGM 5QJ±T<br />
2±NPCM ¾U 5\GRGU .±U\NÉPCM COK¾TV NGJGVX¾ VGVV¾M JQI[ FQMVQTK OWPM±OCV C 6CPU\¾MGP<br />
végezhessem. Szintén köszönettel tartozom Inzelt Györgynek, az ELTE kémiai doktori<br />
RTQITCO XG\GVL¾PGM KNNGVXG %U±MX±TK $¾N±PCM C M/QNGMWN±M U\GTMG\GVMWVCV±UC ¾U OQFGN<br />
NG\¾UGL CNRTQITCO XG\GVL¾PGM # LGNGP FKUU\GTV±EKÉDCP ÌUU\GHQINCNV MWVCV±UQM UQT±P UQMUQM<br />
MQNN¾IC P[ÐLVQVV UGIÃVU¾IGV COK¾TV J±N±XCN VCTVQ\QO GNUUQTDCP C MÌXGVMG\MPGM<br />
6¾OCXG\GVO<br />
Szepes László<br />
Magánospár-kölcsönhatás<br />
Bórhidrid<br />
PEPICO<br />
Általában pedig<br />
Anyagi támogatás<br />
Hans Joachim Breunig<br />
Nagy Attila<br />
Szalay Péter<br />
Böcskei Zsolt<br />
Rosta Edina<br />
Tomas Baer<br />
Rick Lafleur<br />
Yue Li<br />
$FK #PFT±U<br />
Csonka István<br />
Fogarasi Géza<br />
Frigyes Dávid<br />
Hankó Klári<br />
Pongor Gábor<br />
Szabados Ágnes<br />
Tarczay György<br />
Vass Gábor<br />
Ephraim Woods<br />
Department of Energy<br />
ELTE Peregrináció Alapítvány<br />
OM FKFP<br />
OMFB<br />
OTKA<br />
Pro Scientia Alapítvány<br />
Soros Alapítvány<br />
Vegyész Oktatásért Alapítvány<br />
ii
Tartalomjegyzék<br />
1. Bevezetés__________________________________________________________________________2<br />
Témakörök_________________________________________________________________________2<br />
Arzén- és antimonorganikus vegyületek ____________________________________________2<br />
Bisz-tetrahidridoborát-bisz-ciklopentadienil-cirkónium(IV) ___________________________3<br />
Fotoelektron-fotoion koincidenciaspektroszkópia ____________________________________3<br />
A dolgozat szerkezete _______________________________________________________________4<br />
2. Az alkalmazott technikák ___________________________________________________________6<br />
2.1. Kísérlet ________________________________________________________________________6<br />
2.1.1. Ultraibolya fotoelektron-spektroszkópia (UPS)_________________________________6<br />
2.1.1.1. Bevezetés és alapjelenség ________________________________________________6<br />
2.1.1.2. A hagyományos UV fotoelektron-spektrométerek felépítése _________________7<br />
2.1.1.3. Az ESA–32 UPS-berendezés_____________________________________________14<br />
2.1.2. Fotoelektron-fotoion koincidenciaspektroszkópia ______________________________17<br />
2.1.2.1. Alapelv________________________________________________________________17<br />
2.1.2.2. Felépítés ______________________________________________________________17<br />
#\ —U\CMMCTQNKPCK 'I[GVGOGP 70% O2MÌF 62'2+%1 DGTGPFG\¾U _______19<br />
2.2. Elmélet _______________________________________________________________________20<br />
2.2.1. Ionizációs energiák számítása _______________________________________________20<br />
2.2.2. Az unimolekulás disszociáció elmélete _______________________________________23<br />
2.2.2.1. Az RRK-elmélet ________________________________________________________24<br />
2.2.2.2. Az RRKM-elmélet ______________________________________________________25<br />
ŠNNCRQVÌUU\GI ¾U U2T2U¾I U\±OÃV±UC _____________________________________27<br />
2.2.2.4. Variációs átmenetiállapot-elmélet (VTST) ________________________________29<br />
+TQFCNOK GN\O¾P[GM_______________________________________________________________31<br />
3.1. Magánospár-kölcsönhatás ______________________________________________________31<br />
3.1.1. A hidrazin és analógjainak elektron- és térszerkezete _________________________31<br />
3.1.2. A tanulmányozott vegyületek _______________________________________________31<br />
3.1.3. Fotoelektron-spektroszkópiás vizsgálatok ____________________________________32<br />
3.2. Bórhidrid _____________________________________________________________________33<br />
3.3. PEPICO-vizsgálatok ___________________________________________________________34<br />
3.3.1. Ciklopentadienil-kobalt-dikarbonil __________________________________________34<br />
3.3.2. Ciklopentadienil-mangán-trikarbonil ________________________________________35<br />
3.3.3. Jódacetonitril______________________________________________________________36<br />
4. Saját vizsgálatok __________________________________________________________________38<br />
4.1. Magánospár-kölcsönhatás ______________________________________________________38<br />
iii
4.1.1. Kísérleti rész ______________________________________________________________38<br />
4.1.1.1. A tetrametil-distibán fotoelektron-spektruma _____________________________38<br />
4.1.1.2. A kvantumkémiai számításokról_________________________________________38<br />
4.1.2. Eredmények és értelmezésük _______________________________________________39<br />
4.1.2.1. A rotamerek és geometriájuk ____________________________________________39<br />
4.1.2.2. Fotoelektron-spektrumok _______________________________________________44<br />
4.1.2.3. Kvalitatív modell_______________________________________________________49<br />
4.1.2.4. Konformerarányok _____________________________________________________50<br />
4.2. Bórhidrid _____________________________________________________________________52<br />
4.2.1. Kísérleti rész ______________________________________________________________52<br />
4.2.1.1. UPS___________________________________________________________________52<br />
4.2.1.2. Röntgen-diffrakciós szerkezetvizsgálat ___________________________________52<br />
4.2.1.3. Kvantumkémiai számítások _____________________________________________53<br />
4.2.2. Eredmények és értékelésük _________________________________________________53<br />
4.2.2.1. Térszerkezet ___________________________________________________________53<br />
4.2.2.2. Fotoelektron-spektroszkópia ____________________________________________56<br />
4.3. PEPICO-vizsgálatok ___________________________________________________________59<br />
4.3.1. CpCo(CO)2 ________________________________________________________________59<br />
4.3.1.1. Kísérleti rész __________________________________________________________59<br />
4.3.1.2. A mérési adatok kiértékelése ____________________________________________63<br />
4.3.1.3. Termokémiai eredmények_______________________________________________76<br />
4.3.2. CpMn(CO)3________________________________________________________________79<br />
4.3.2.1. Kísérleti rész __________________________________________________________79<br />
4.3.2.2. Kvantumkémiai számítások _____________________________________________82<br />
4.3.2.3. A mérési adatok kiértékelése ____________________________________________85<br />
4.3.3. Jódacetonitril______________________________________________________________92<br />
4.3.3.1. Kísérleti rész __________________________________________________________92<br />
4.3.3.2. A mérési adatok kiértékelése ____________________________________________95<br />
4.3.3.3. Termokémiai eredmények_______________________________________________97<br />
5. Összefoglalás ___________________________________________________________________ 100<br />
5.1. Magánospár-kölcsönhatás ____________________________________________________ 100<br />
5.2. Bisz-tetrahidridoborát-bisz-ciklopentadienil-cirkónium(IV) ______________________ 100<br />
5.3. CpCo(CO)2 __________________________________________________________________ 101<br />
5.4. CpMn(CO)3 _________________________________________________________________ 102<br />
5.5. ICH2CN ____________________________________________________________________ 103<br />
6. Hivatkozások ___________________________________________________________________ 104<br />
iv
*<br />
*Lásd: [1]<br />
1
1. Bevezetés<br />
A diffrakciós eljárások mellett a molekulaspektroszkópiai módszerek segítségével tanulmányozhatjuk<br />
leghatékonyabban kísérleti úton a molekulák elektron- és térszerkezetét. A<br />
vákuum-ultraibolya fotoelektron-spektroszkópia (Photoelectron Spectroscopy, PES; Ultraviolet<br />
Photoelectron Spectroscopy, UPS) segítségével a vizsgált rendszer vegyértékelektronjaihoz<br />
tartozó ionizációs energiákat mérhetjük, melyeket a Koopmans-elv segítségével a molekulapályák<br />
energiáival hozhatunk kapcsolatba. A fémorganikus vegyületek elektronszerkezete<br />
MÒNÌPÌU ¾TFGMNF¾UTG VCTVJCV U\±OQV C URGMVTQU\MÉRWUQM MÌ\ÌVV G\GMP¾N WI[CPKU F C U\GTXGU<br />
XGI[ÒNGVGMMGN GNNGPV¾VDGP F ±NVCN±DCP LÉN GNMÒNÌPÃVJGVGM C MÒNÌPDÌ\ MÌV¾UVÃRWUQMJQ\ TGP<br />
FGNJGV OQNGMWNCR±N[CGPGTIK±M # MNCUU\KMWU *G+ ¾U *G++ HQVQGNGMVTQPURGMVTQU\MÉRKC<br />
WI[CP O±T PGO VGMKPVJGV KIC\±P OQFGTP XK\UI±NCVK OÉFU\GTPGM C\QPDCP LGNGPNGI KU O¾I C<br />
leghatékonyabb és -pontosabb eszköz különféle konformációs problémák megoldására.<br />
# HQVQGNGMVTQPURGMVTQU\MÉRKC VGUVX¾TOÉFU\GT¾PGM VGMKPVJGV C HQVQGNGMVTQPHQVQKQP MQKPEK<br />
dencia- (Photoelectron Photoion Coincidence, PEPICO) spektroszkópia, mely a fotoionizáció<br />
UQT±P MGNGVMG\ GNGMVTQPQM MKPGVKMWUGPGTIKCCPCNÃ\KU¾P VÐNOGPGP C\ GI[KFGL2NGI MGNGVMG\<br />
ionok tömegeloszlását is vizsgálja. Gyakorlatilag a módszer a tömegspektrometria rendkívüli<br />
RQPVQUU±IÐ X±NVQ\CV±PCM VGMKPVJGV UGIÃVU¾I¾XGN DGNU GPGTIKC U\GTKPV MKX±NCU\VQVV KQPQM<br />
unimolekulás bomlása vizsgálható. Mivel a fémorganikus molekulák termokémiája az utóbbi<br />
¾XGMDGP TGPFMÃXÒNK HQPVQUU±ITC VGVV U\GTV MÌU\ÌPJGVGP GNUUQTDCP C H¾OQTICPKMWU MCVCNK<br />
\±VQTQM GNVGTLGF¾U¾PGM C H¾OQTICPKMWU 2'2+%1 C\ GNMÌXGVMG\ ¾XGMDGP LGNGPVU MCTTKert<br />
futhat be. Különösen érdekes a fémorganikus molekulákból bizonyos, a katalítikus elemi lépések<br />
szempontjából is fontos ligandumok bomlásainak kinetikája, melynek mérését e<br />
URGMVTQU\MÉRKC U\KPV¾P NGJGVX¾ VGU\K<br />
Témakörök<br />
,GNGP FQMVQTK ¾TVGMG\¾U J±TQO V¾OCMÌTTG QU\VJCVÉ HGN 'NUM¾PV C\ #UF#U ¾U 5DF5D MÌV¾UV VCT<br />
talmazó vegyületeket tárgyalom, majd egy tetrahidridoborát-komplex következik. Az utolsó<br />
témakör pedig fémorganikus vegyületek PEPICO-vizsgálatát foglalja magában. Némileg kakukktojásként<br />
itt egy szerves molekuláról is ejtek néhány szót, ez ugyanis a spektroszkópiai<br />
eredmények modellezése szempontjából volt számomra különösen érdekes.<br />
Arzén- és antimonorganikus vegyületek<br />
# JKFTC\KPDCP ¾U U\WDU\VKVW±NV U\±TOC\¾MCKDCP C U\QOU\¾FQU 0CVQOQM OCI±PQU R±TLCK FÌPV<br />
mértékben befolyásolják a molekulák sztereokémiai tulajdonságait. Ha a két magános pár<br />
MÌ\ÌVV LGNGPVU C MÌNEUÌPJCV±U CMMQT C R±N[±M U\KOOGVTKMWU P+) és antiszimmetrikus (n–)<br />
2
MQODKP±EKÉL±PCM C\ GPGTIK±LC MÒNÌPDÌ\ ,GNGP OWPM±DCP C VGVTCOGVKNJKFTC\KP CT\¾P ¾U CP<br />
timonanalógjának elektronszerkezetét és rotációs izomériáját tanulmányoztuk.<br />
Cowley és Dewar vizsgálatai alapján a Me4P2 és a Me4As2 fotoelektron-spektrumában észlel-<br />
JGVM OKPF C\ anti-, mint pedig a gauche-MQPHQTOGTJG\ TGPFGNJGV U±XQM # /G4Sb2 általunk<br />
felvett és publikált spektruma a foszfor- és az arzénanalógok spektrumához nagyon hasonlít.<br />
Mivel a spektrumnak a fenti irodalommal analóg értelmezése ellentmondott az általunk elvégzett<br />
kvantumkémiai számítási eredményeknek, részletesen vizsgáltuk különféle ab initio<br />
szinteken a Me4As2 és a Me4Sb2 tér- és elektronszerkezetét. Ezek a számítások segítettek<br />
megoldani a fotoelektron-spektrumok értelmezésénél felmerült problémákat, valamint érdekes<br />
kvalitatív eredményekre is vezettek a magános párok energetikájával és a térszerkezetre<br />
gyakorolt hatásával kapcsolatban.<br />
Bisz-tetrahidridoborát-bisz-ciklopentadienil-cirkónium(IV)<br />
Az átmenetifém-tetrahidridoborátok tér- és elektronszerkezete az utóbbi években nagy<br />
¾TFGMNF¾UV X±NVQVV MK '\GM C XGI[ÒNGVGM RTCMVKMWU U\GORQPVDÉN KU ¾TFGMGUGM OKPF MCVC<br />
NK\±VQTM¾PV OKPF RGFKI I\H±\KUÐ M¾OKCK NGX±NCU\V±U RTGMWT\QTCM¾PV XCNÉ CNMCNOC\±U<br />
U\GORQPVL±DÉN 'NO¾NGVKNGI GNUUQTDCP C H¾OEGPVTWO ¾U C VGVTCJKFTKFQDQT±VNKICPFWO<br />
kapcsolódása érdekes, amely megvalósulhat egy, két, illetve három hidrogénhídon keresztül<br />
is. Elektron-, valamint röntgendiffrakciós módszerekkel a hidrogénatomok helyzete csak<br />
LGNGPVU DK\QP[VCNCPU±IICN JCV±TQ\JCVÉ OGI #\QPDCP C FKHHTCMEKÉU OÉFU\GTGMMGN O¾TV H¾O<br />
DÉT V±XQNU±IQMDÉN C MCREUQNÉF±UK OÉF OGIDGEUÒNJGV JKU\GP O±U GHHGMVÃX UWI±T TGPFGNJGV C<br />
különféle kapcsolódású tetrahidridoborát-ligandumokhoz. Újabban pedig kvantumkémiai<br />
számítások segítségével lehetséges direkt elméleti információt nyerni a molekulageometriáról;<br />
KN[GP GUGVDGP O±U U\±OÃVQVV RCTCO¾VGTGMPGM C MÃU¾TNGVKNGI O¾TJGVMMGN XCNÉ ÌUU\GXGV¾UG HQP<br />
VQU NGJGV C U\±OÃV±UQM GNNGPT\¾U¾JG\ # XGI[ÒNGV GNGMVTQPU\GTMG\GVG OQNGMWNCR±N[C ¾U<br />
ionizációs energiák tekintetében például a fotoelektron-spektroszkópia és a kvantumkémia<br />
GI[O±UV UGIÃV MKGI¾U\ÃV ¾U GNNGPT\ OÉFU\GTPGM CNMCNOCU<br />
Fotoelektron-fotoion koincidenciaspektroszkópia<br />
ŠVOGPGVKH¾OGM ¾U ±VOGPGVKH¾OMQORNGZGM U\±OQU KRCTK LGNGPVU¾I2 TGCMEKÉDCP JCU\P±NCVQ<br />
UCM MCVCNK\±VQTM¾PV '\GM JCV¾MQP[U±IC UQMH¾NG V¾P[G\ HÒIIX¾P[G OGN[GM MÌ\ÒN C MÌ\RQPVK<br />
H¾O JQ\\±H¾TJGVU¾IG KIGP N¾P[GIGU # MÌ\RQPVK H¾O NGII[CMTCDDCP GI[ XKU\QP[NCI NC\±P<br />
kötött ligandum disszociációjával válik támadhatóvá, tehát e folyamat energetikájának, vala-<br />
OKPV MKPGVKM±L±PCM KUOGTGVG KIGP HQPVQU C LÌX MCVCNK\±VQTCKPCM OGIVGTXG\¾U¾JG\ #\ ±Ntalunk<br />
vizsgált ciklopentadienil-kobalt-dikarbonil, valamint a ciklopentadienil-mangán-trikarbonil<br />
például sok katalizátor alapvegyületei, így termokémiájuk vizsgálata komoly érdekNF¾UV<br />
3
keltett már eddig is. Sajnos azonban eddig csak kis pontosságú mérési eredmények<br />
JQ\\±H¾TJGVGM C U\CMKTQFCNQODCP G\ C JGN[\GV GI[¾DM¾PV C NGIVÌDD JCUQPNÉ H¾OQTICPKMWU<br />
komplex esetében. Az általunk elvégzett PEPICO-mérésekben a karbonilvesztések ener-<br />
IGVKM±L±V ¾U MKPGVKM±L±V XK\UI±NVWM $GDK\QP[QUQFQVV JQI[ C\ WVÉDDK C\ GNDDKPGM GNHGNV¾VGNG<br />
JKU\GP RQPVQU GPGTIGVKMCK CFCVQM EUCM C UGDGUU¾IK ±NNCPFÉM OGIHGNGN OQFGNNG\¾U¾XGN P[GT<br />
JGVM 7I[CPEUCM HQPVQU MQPU\GMWVÃX DQON±UQM UQT±P C VGTO¾MGM GPGTIKCGNQU\N±U±PCM OQFGN<br />
lezése.<br />
A kompetitív disszociáció modellezése is igen érdekes és fontos. Ennek illusztrálására közlöm<br />
a jódacetonitril PEPICO-spektrumát, és ennek kiértékelését. Ez a molekula a legnagyobb<br />
LÉKPFWNCVVCN UGO PGXG\JGV H¾OQTICPKMWUPCM VGJ±V C\ ¾TVGMG\¾UDN MKNÉI #\¾TV VCTVQO O¾IKU<br />
fontosnak, hogy jelen disszertációban közöljem a vele kapcsolatos eredményeinket, mert<br />
TPEPICO-spektrumai két kompetitív bomlást mutatnak, így ezek pontos kiértékelése igen<br />
érdekes feladat. Amennyiben ugyanis két disszociációs folyamat aktiválási energiája közel<br />
GUKM GI[O±UJQ\ C O±UQFKM NG±P[KQP OGILGNGP¾UK GPGTIK±LC C NGVÌT¾UK IÌTD¾DN MÌ\XGVNGPÒN<br />
EUCM KIGP RQPVCVNCPWN MCRJCVÉ OGI # HTCIOGPUGM M¾R\F¾UJKPGM OGIJCV±TQ\±U±JQ\ C\QP<br />
DCP ¾TVGNGOU\GT2GP G\ C\ CFCV PCI[QP N¾P[GIGU # %*2CN-gyök és -ionok termokémiájának<br />
HGNFGTÃV¾UG RGFKI I[CMQTNCVK U\GORQPVDÉN KU KIGP HQPVQU 5\±OQU OCICU JO¾TU¾MNGV2 HQN[C<br />
matban lehetnek ugyanis átmeneti termékek az itt tárgyalt gyökök és ionok. Ezeknek a<br />
folyamatoknak a – különféle égési folyamatok leírásánál fontos – modellezéséhez magától<br />
¾TVGVF OÉFQP U\ÒMU¾I XCP RQPVQU VGTOQM¾OKCK CFCVQMTC 0GO X¾NGVNGP VGJ±V JQI[<br />
I±\H±\KUÐ KQPM¾OKCK MQPHGTGPEK±MQP N¾RVGPP[QOQP C .¾IKGT MWVCVÉKDC DQVNKM C T¾U\VXGX<br />
A dolgozat szerkezete<br />
A 2. fejezetben röviden összefoglalom az alkalmazott kísérleti és elméleti módszerek lényegét.<br />
¨I[ IQPFQNQO JQI[ OKXGN GI[KM MÃU¾TNGVK OÉFU\GT UGO PGXG\JGV U\¾NGU MÌTDGP GNVGTLGFVPGM<br />
PGO VGNLGUGP JCU\QPVCNCP ±VVGMKPVGPK MGV # U\±OÃVÉI¾RGM JCVCNOCU KTCOÐ HGLNF¾UG RGFKI<br />
NGJGVX¾ VGVVG C MÃU¾TNGVK GTGFO¾P[GM OKPFGP GFFKIKP¾N T¾U\NGVGUGDD ¾U RQPVQUCDD ¾TV¾MGN¾U¾V<br />
ÃI[ HQPVQUPCM ¾T\GO JQI[ C MÃU¾TNGVGM OQFGNNG\¾U¾P¾N JCU\P±NV GNO¾NGVK OÉFU\GTGMTN TÌXKF<br />
áttekintést adjak.<br />
A 3. fejezetben foglaltam össze a jelen munka során vizsgált rendszerekre vonatkozó szakirodalmat.<br />
A 4. fejezet tartalmazza az általam – mivel természetesen gyakorlatilag minden elért ered-<br />
O¾P[ DK\QP[QU T¾U\DGP EUCRCVOWPM±PCM VGMKPVJGV VGJ±V általunk – elért eredményeket.<br />
Ezen belül a 4.1. fejezet a magánospár-kölcsönhatással foglalkozik, a 4.2. fejezet a bórhidridkomplexet<br />
tárgyalja, míg a 4.3. fejezetben tekintem át a PEPICO-vizsgálataink legérdekesebb<br />
4
T¾U\GKV ¨I[ IQPFQNVCO JQI[ C\ QNXCUÉ U\±O±TC PGO MÒNÌPÌUGDDGP RKJGPVGV C\ ±NNCPFÉ<br />
lapozgatás, ezért az ábrák, táblázatok nem a disszertáció, vagy a fejezetek végén szerepelnek<br />
ÌUU\GI[2LVXG JCPGO C U\ÌXGIDG VÌTFGNVGO MGV<br />
Az 5. fejezetben röviden összefoglalom az elért eredményeket, melyet a 6. fejezetben az irodalmi<br />
hivatkozások felsorolása követ.<br />
A jelen munkához kapcsolódó, már megjelent tudományos közlemények különlenyomatait<br />
pedig a Függelék tartalmazza.<br />
5
2. Az alkalmazott technikák<br />
2.1. Kísérlet<br />
2.1.1. Ultraibolya fotoelektron-spektroszkópia (UPS)<br />
2.1.1.1. Bevezetés és alapjelenség<br />
#\ CP[CIQM GNGIGPFGP TÌXKF JWNN±OJQUU\Ð H¾P[ JCV±U±TC GNGMVTQPQMCV DQEU±VCPCM MK C<br />
LGNGPU¾I PGXG HQVQKQPK\±EKÉ # HQN[COCVQV C MÌXGVMG\ GI[GPNGVVGN ÃTJCVLWM NG<br />
M(g) + hν Æ M + (g) + e – (1)<br />
ahol M a semleges atomot vagy molekulát, M + a keletkezett iont és e – C MKN¾R GNGMVTQPV LGNÌNK<br />
A folyamat energiaviszonyainak leírására Einstein talált összefüggést:<br />
hν = IEj + Ek (2)<br />
# M¾RNGVDGP U\GTGRN VCIQM TGPFTG C DGN¾R HQVQP GPGTIK±L±PCM C j-edik ionállapothoz tartozó<br />
KQPK\±EKÉU GPGTIK±PCM XCNCOKPV C MKN¾R GNGMVTQP MKPGVKMWU GPGTIK±L±PCM HGNGNPGM OGI #<br />
MGNGVMG\ OQNGMWNCKQP MKPGVKMWU GPGTIK±LC F OKXGN VÌOGIG N¾P[GIGUGP PCI[QDD C\ GNGMVTQP¾<br />
P±N F PGO U\±OQVVGX<br />
A fotoionizáció során többféle kinetikus energiájú elektron léphet ki. Ha a foton hatására<br />
QN[CP KQP±NNCRQV LÌP N¾VTG COGN[JG\ MKU KQPK\±EKÉU GPGTIKC VCTVQ\KM CMMQT C MKN¾R GNGMVTQP<br />
kinetikus energiája nagyobb, mint hogyha egy nagyobb energiájú ionállapot valósul meg. Az<br />
GFFKI GNOQPFQVVCMPCM OGIHGNGNGP ±NVCN±DCP O¾I CMMQT KU UQMH¾NG MKPGVKMWU GPGTIK±LÐ HQ<br />
toelektron keletkezik, ha a sugárzás monokromatikus. A fotoelektron-spektroszkópia, melyet<br />
Vilesov és Turner a hatvanas évek elején fejlesztett ki [2,3 C MKN¾R GNGMVTQPQM GPGTIKC<br />
szerinti eloszlását, vagyis tulajdonképpen az ionizációs energiákat vizsgálja.<br />
# HQVQGNGMVTQPURGMVTWOQV VÌDD V¾P[G\ KU DQP[QNÃVJCVLC *C HGNVGUU\ÒM JQI[ KQPK\±EKÉ MÌ\DGP<br />
a molekula rezgési, illetve a forgási állapota is megváltozhat, akkor az eredeti Einstein-féle<br />
GI[GPNGVDG MKGI¾U\ÃV VCIQMCV MGNN DGÃTPK COGN[GM C XKDT±EKÉU ¾U TQV±EKÉU IGTLGU\V¾UGMPGM HG<br />
NGNPGM OGI ›I[ MCRLWM C MÌXGVMG\ GI[GPNGVGV OGN[ O±T I[CMQTNCVKNCI RQPVQUCP ÃTLC NG C<br />
folyamat energiaviszonyait:<br />
hν = IEj + ∆Evib + ∆Erot + Ek (3)<br />
#\ GI[GPNGVDG DGÃTV MQTTGMEKÉU VCIQM MÌ\ÒN C TG\I¾UK IGTLGU\V¾UGMPGM OGIHGNGN VCI C HQP<br />
tosabb, ez okozza a spektrumok egyes sávjainak jellegzetes rezgési finomszerkezetét. A<br />
TQV±EKÉU IGTLGU\V¾UGMPGM C\ KQPK\±EKÉ GUGV¾DGP LÉXCN MKUGDD C LGNGPVU¾IG MNCUU\KMWU VGEJ<br />
nikával eddig csak kis kétatomos molekulák spektrumában mutattak ki forgási sávokat. Ez<br />
MQT±PVUGO OGINGR JC HKI[GNGODG XGUU\ÒM JQI[ C HQVQGNGMVTQPURGMVTQO¾VGTGM GPGTIKCHGN<br />
6
ontása általában jóval kisebb (10-30 meV), mint ami a rezgési gerjesztéseknél egy<br />
nagyságrenddel kisebb energiájú forgási átmenetek megfigyeléséhez szükséges lenne.<br />
Ahhoz, hogy a fotoionizáció bekövetkezzék, a fotonenergiának egy küszöbértéknél nagyobbnak<br />
MGNN NGPPKG '\ C MÒU\ÌD C OGIHGNGN KQPK\±EKÉU GPGTIKC (QVQKQPK\±EKÉ EUCM CMMQT LÌJGV N¾VTG JC<br />
ennél a küszöbnél nagyobb energiájú a foton, tehát az ionizáló sugárzás hullámhossza, és nem<br />
az intenzitása határozza meg, hogy egy molekulából létrejöhet-e az adott ionállapot. A vegyértékelektron-ionizáció<br />
tanulmányozásához a vegyületek nagy részénél a vákuum-UV tar-<br />
VQO±P[DC GU UWI±T\±UV MGNN JCU\P±NPK '\V C VGEJPKM±V PGXG\KM X±MWWOWNVTCKDQN[C<br />
fotoelektron-spektroszkópiának (Ultraviolet Photoelectron Spectroscopy, UPS) [2,3]. A törzselektronok<br />
ionizációjához már sokkal több energia szükséges, ekkor lágy röntgensugárzást<br />
alkalmaznak. Ez utóbbi technika az XPS (X-ray Photoelectron Spectroscopy), másik nevén az<br />
ESCA (Electron Spectroscopy for Chemical Analysis) [4]. A két technika közül itt csak az<br />
GNDDKV V±TI[CNQO<br />
2.1.1.2. A hagyományos UV fotoelektron-spektrométerek felépítése<br />
#N±DDKCMDCP TÌXKF ±VVGMKPV¾UV CFQM C JCI[QO±P[QU HQVQGNGMVTQPURGMVTQO¾VGTGM HGN¾RÃV¾U¾TN<br />
/KXGN C HGPVKGMPGM OGIHGNGNGP G OÉFU\GT C HQVQKQPK\±EKÉP±N MGNGVMG\ GNGMVTQPQM CPCNÃ\KU¾XGN<br />
HQINCNMQ\KM C URGMVTQO¾VGT HDD T¾U\GK C MÌXGVMG\M OQPQMTQOCVKMWU UWI±THQTT±U OKPVC<br />
DGXKXTGPFU\GT KQPK\±EKÉU MCOTC GNGMVTQP MKPGVKMWUGPGTIKCCPCNK\±VQT FGVGMVQT XCNCOKPV C<br />
O¾T¾UXG\¾TN ¾U LGNHGNFQNIQ\É GNGMVTQPKMC # HQVQGNGMVTQPURGMVTQO¾VGTGM DNQMMFKCITCOL±V<br />
vázlatosan a 2.1. ábra mutatja.<br />
fotonforrás<br />
elektrondetektor<br />
mintabeeresztés<br />
ionizációs<br />
kamra<br />
energiaanalizátor<br />
GTUÃV<br />
foton-detektor<br />
CFCVI[2LV¾U<br />
vákuumrendszer<br />
mérésvezérlés<br />
számítógép<br />
2.1. ábra: a hagyományos fotoelektron-spektrométerek felépítése<br />
Fotonforrás<br />
# HQVQPHQTT±UPCM M¾V H GNX±T±UPCM MGNN GNGIGV VGPPKG OQPQMTQOCVKMWU UWI±T\±UV DQEU±UUQP<br />
MK XCNCOKPV OGIHGNGNGP PCI[ NGI[GP C\ KPVGP\KV±UC #JJQ\ JQI[ C HQVQGNGMVTQPQM OGIHGNGN<br />
számban detektálhatóak legyenek, tipikusan 10 10 -10 12 foton/s intenzitásra van szükség. A<br />
7
hagyományos UPS-technikában általában kisnyomású nemesgáz-kisülési csöveket alkalmaznak.<br />
A kisüléshez egyenáramú feszültséget [5], rádiófrekvenciás vagy mikrohullámú<br />
generátort [6] lehet használni, ezek közül leggyakoribb a kisnyomású hélium alkalmazása<br />
GI[GP±TCOÐ IGTLGU\V¾UUGN '\ WVÉDDK GUGVDGP C MKUÒN¾UK EUDGP VÌDDH¾NG GNGMVTQP±VOGPGVPGM<br />
OGIHGNGN GPGTIK±LÐ HQVQP MGNGVMG\KM VGJ±V C MKDQEU±LVQVV UWI±T\±U U\KIQTÐCP X¾XG PGO<br />
OQPQMTQOCVKMWU *G+I[GN U\QM±U LGNÌNPK C J¾NKWOCVQO R±N[±K MÌ\ÌVVK ±VOGPGVDN U\±TOC\É<br />
vonalakat, HeII-vel pedig a gerjesztett He + -ion által kibocsájtott sugárzás vonalait. Ezeken<br />
DGNÒN VQX±DDK OGIMÒNÌPDÌ\VGV¾UM¾PV IÌTÌI DGV2XGN LGNÌNKM JQI[ OKN[GP R±N[±M MÌ\ÌVVK<br />
±VOGPGVTN XCP U\É 'PPGM OGIHGNGNGP C *G+α vonala a 2pÆ1s átmenetnek felel meg, a HeIβ<br />
pedig a 3pÆU ±VOGPGVJG\ VCTVQ\KM # *GMKUÒN¾UK EUDGP NGIPCI[QDD KPVGP\KV±UUCN C *G+α-<br />
XQPCNPCM OGIHGNGN UWI±T\±U MGNGVMG\KM FG C MKUÒN¾U MÌTÒNO¾P[GKPGM OGIX±NCU\V±U±XCN C<br />
sugárforrás optimalizálható a HeIIα sugárzás kibocsájtására is. A HeIα fotonenergia<br />
21.218 eV, ami általában jól használható a vegyértékelektronhéj-ionizáció tanulmányozásához,<br />
míg a HeIIα-vonal energiája 40.814 eV, melynek különösen fémorganikus kémiai alkalmazásokban<br />
van nagy szerepe. Ezen a hullámhosszon a d-pályáról való ionizáció<br />
hatáskeresztmetszete ugyanis jóval nagyobb, mint a HeI-nél.<br />
A hélium-kisülési csöveknél fontos kérdés a berendezés többi részének a lámpától vákuumtechnikai<br />
szempontból való elválasztása. A fentebb említett fotonenergiáknál ablak nem<br />
JCU\P±NJCVÉ GTTG C E¾NTC OGTV CPPCM C\ CP[CIC LGNGPVU O¾TV¾MDGP GNP[GNP¾ C UWI±T\±UV<br />
Ezért a fotonforrás általában nincs is elválasztva az ionizációs kamrától, hanem differenciális<br />
szívás biztosítja azt, hogy a kisülési gáz ne nagyon juthasson be a kamrába, mivel az nem<br />
csak a méréshez szükséges vákuumot rontja, hanem a sugárzást nagymértékben el is nyeli.<br />
2.1. táblázat: Néhány gyakran használt kisülés adatai<br />
A sugárzás forrása hν (eV) λ (nm) p (torr)<br />
HeIα 21.218 58.435 ≈1 torr<br />
HeIβ 23.086 53.705 ≈1 torr<br />
HeIIα 40.812 30.378
EU XCI[ RGFKI U\KPMTQVTQP '\ WVÉDDK GUGVDGP C O±IPGUGU V¾TDGP MÌTR±N[±TC M¾P[U\GTÃVGVV<br />
GNGMVTQPQM DQEU±LVL±M MK C\ WNVTCKDQN[C UWI±T\±UV #\ WVÉDDK OÉFU\GT PCI[ GNP[G C TGPFMÃXÒN<br />
nagy intenzitás és a széles tartományban változtatható fotonenergia, hátránya, hogy drága és<br />
MGX¾U JGN[GP JQ\\±H¾TJGV<br />
/KPVCDGGTGU\VTGPFU\GT¾UKQPK\±EKÉUMCOTC<br />
#\ 725VGEJPKM±DCP GNUUQTDCP I±\H±\KUÐ O¾T¾UGMGV X¾IG\PGM GJJG\ C OKPVC I\GKV C\<br />
KQPK\±EKÉU MCOT±DC MGNN LWVVCVPK #JJQ\ JQI[ OGIHGNGN U\±OÐ GNGMVTQP MGNGVMG\\GP ¾U G\GM<br />
M¾UDD PG U\ÉTÉFLCPCM KNNGVXG P[GNFLGPGM GN PCI[ P[QO±UMÒNÌPDU¾IGV MGNN GN¾TPK C\ KQPK<br />
\±EKÉU RQPV ¾U C URGMVTQO¾VGT VÌDDK T¾U\G MÌ\ÌVV /KXGN GI[U\GT2GP HÐXÉM±V JCU\P±NXC C\<br />
KQPK\±EKÉU RQPVJQ\ JCUQPNÉ C P[QO±U C DGTGPFG\¾U VÌDDK T¾U\¾DGP KU E¾NU\GT2 JGN[GVVG ÒVMÌ\¾UK<br />
MCOT±V CNMCNOC\PK 'MMQT C\ GN¾TJGV KPVGP\KV±U C\QPQU CPCNK\±VQTP[QO±UP±N CM±T GI[<br />
nagyságrenddel nagyobb, mint fúvóka esetén. Amennyiben a minta gáz vagy viszonylag nagy<br />
tenziójú folyadék (10 -3 mbar), akkor gázcella használható. Ha a vegyület szilárd, és tenziója<br />
U\QDCJO¾TU¾MNGVGP MKEUK CMMQT ÐI[PGXG\GVV FKTGMV OKPVCDGGTGU\VV NGJGV JCU\P±NPK '\\GN C<br />
vizsgálandó anyagot az ionizációs kamrához közel, azzal közös térben nagyvákuum körülmé-<br />
P[GM MÌ\ÌVV P¾J±P[ U\±\ u% JO¾TU¾MNGVTG NGJGV H2VGPK '\ C VGEJPKMC C PGO PCI[QP MKU VGP<br />
\KÉLÐ CP[CIQMP±N ±NVCN±DCP LÉN CNMCNOC\JCVÉ *C G\\GN UGO ¾TJGV GN MKGN¾IÃV GTGFO¾P[ CM<br />
kor további speciális technikák állnak rendelkezésre, elektronbombázással mintegy ezer fokot<br />
lehet eléTPK OÃI N¾\GTGU GNR±TQNQIVCV±UUCN C\ GN¾TJGV JO¾TU¾MNGV u% 4ÌXKF ¾NGV<br />
tartamú specieszek vizsgálatához in situ TGCMEKÉMCOT±M ¾RÃVJGVM OGNN[GN MÌ\XGVNGPÒN C\<br />
ioni\±EKÉU MCOTC GNVV ±NNÃVJCVÉ GN C XK\UI±NV OQNGMWNC C RTGMWT\QTQM I\GKPGM DKmolekulás<br />
reakciójával, illetve monomolekulás reakciókban UV-fotolízissel, vagy pirolízissel. Az ionizációs<br />
kamra falát általában vékony grafit- vagy aranyréteg borítja a térhomogenitás biztosítása<br />
céljából.<br />
Energiaanalizátor<br />
#\ KQPK\±EKÉU MCOT±DÉN MKN¾R GNGMVTQPQM MKPGVKMWU GPGTIKC U\GTKPVK U\¾VX±NCU\V±U±JQ\ CPCNK<br />
zátorra van szükség. A fotoelektron-spektroszkópiában elterjedt legfontosabb hagyományos típusokról<br />
adok rövid áttekintést.<br />
Egy töltött részecske energia szerinti analizálására általában mágneses vagy elektromos teret<br />
lehet használni. A fotoelektron-spektroszkópiában szinte kizárólag az utóbbi terjedt el, mivel<br />
GNGMVTQPQM GUGV¾DGP N¾P[GIGUGP PGJG\GDDGP MG\GNJGVGM C O±IPGUGU CPCNK\±VQTQM #\ GNGMVTQ<br />
U\VCVKMWU CPCNK\±VQTQMPCM M¾V H VÃRWUC XCP C H¾MG\VGTGU ¾U C\ GNV¾TÃV¾UGP CNCRWNÉ CPCNK\±<br />
VQTQM #\ GNDDK C\ GNGMVTQPQMPCM EUCM C UGDGUU¾I¾V OÃI C\ WVÉDDK C R±N[±L±V KU OGIX±NVQ\<br />
tatja. Az eltérítéses energiaanalizátorokon belüli két fontos altípus a deflektorok és a tükrök.<br />
9
Természetesen ezek az analizátorfajták egymással kombinálhatók, így az energiafelbontás<br />
javítható.<br />
(¾MG\VGTGU CPCNK\±VQTQM<br />
'\GMDGP C\ CPCNK\±VQTQMDCP C\ GNGMVTQPQM H¾MG\ GNGMVTQU\VCVKMWU V¾TTGN TGRÒNPGM U\GODG<br />
G\±NVCN UGDGUU¾IÒM NGEUÌMMGP ¾U GTGFGVK UGDGUU¾IÒMVN XCI[KU GTGFGVK MKPGVKMWU GPGTIK±LWMVÉN<br />
HÒIIGP ¾TJGVKM GN C FGVGMVQTV .¾P[GIGU JQI[ G\GMMGN C\ CPCNK\±VQTQMMCN KPVGIT±NKU URGMVTW<br />
mot kapunk, mivel az elektronok kinetikus energia szerinti osztályozásánál csak alsó korlát<br />
van, tehát egy adott energia fölötti összes elektron eléri a detektort [8].<br />
Deflektorok<br />
Ezekben az analizátortípusokban az elektronokat elektrosztatikus tér téríti el, és azok kezdeti<br />
UGDGUU¾IÒMVN HÒIIGP MÒNÌPDÌ\ R±N[±MQP JCNCFPCM '\V C VÃRWUV C\ MÒNÌPDÌ\VGVK OGI C VÒM<br />
TÌMVN JQI[ KVV C\ GNGMVTQPQM OKPFX¾IKI GMXKRQVGPEK±NKU HGNÒNGVGP JCNCFPCM ÃI[ MKPGVKMWU<br />
GPGTIK±LWM ±NNCPFÉ #\ GNGMVTQU\VCVKMWU V¾T XCI[ C\ GNI[QTUÃV±U X±NVQ\VCV±U±XCN U\CD±N[Q\<br />
ható, hogy mely elektronok érhetik el a detektort. A legfontosabb deflektortípus a félgömbanalizátor,<br />
melynél az elektronok két koncentikus félgömb között repülnek [9,31]. A két<br />
H¾NIÌOD MÌ\ÒN C MÒNU PGICVÃX C DGNU RGFKI HÌNFRQVGPEK±NQP XCP '\ C DGTGPFG\¾U PGOEUCM<br />
energiaanalizátornak használatos, hanem monokromatikus elektronnyaláb létrehozására is<br />
I[CMTCP CNMCNOC\\±M # H¾NIÌODCPCNK\±VQT GNVVK GNGMVTQU\VCVKMWU NGPEUGTGPFU\GT C\ GNGMVTQP<br />
nyalábot a bemeneti nyílásra fókuszálja. A kimeneti nyílás után a detektorra néhányszor száz<br />
volt pozitív potenciált kapcsolnak, ez „húzza ki" az elektronokat, lényegesen növelve az össze-<br />
I[2LV¾UK JCV±UHQMQV # H¾NIÌODCPCNK\±VQT QN[CP GUGVGMDGP KU LÉN JCU\P±NJCVÉ COKMQT PCI[ HGN<br />
bontóképességet és mindemellett nagy érzékenységet kívánnak elérni. Az analizátor kezelése<br />
¾U HGN¾RÃV¾UG UGO MÒNÌPÌUGP DQP[QNWNV ÃI[ ¾TVJGV JQI[ C I[CMQTNCVDCP PCI[QP GNVGTLGFV G\ C<br />
típus.<br />
Tükrök<br />
A tükrök abban különböznek a deflektoroktól, hogy az elektronok itt ekvipotenciális felülete-<br />
MGV OGVU\GPGM C\ CPCNK\±VQTDCP GPPGM OGIHGNGNGP MKPGVKMWU GPGTIK±LWM PGO ±NNCPFÉ # M¾V<br />
NGIHQPVQUCDD VÃRWUWM C NGOG\VÒMÌT ¾U C JGPIGTVÒMÌTCPCNK\±VQT #\ GN\ GUGV¾DGP M¾V GI[<br />
mással párhuzamos lemez között repülnek az elektronok [10 #\ C NGOG\ COGN[GP N¾X T¾UGP<br />
keresztül az elektronok belépnek, földpotenciálon van, míg a másik egy adott negatív<br />
potenciálra van feltöltve. Ez utóbbi lemez taszítása az elektronok pályájának eltérülését<br />
GTGFO¾P[G\K COKPGM MÌXGVMG\V¾DGP GI[ IÌTDG R±N[C OGIV¾VGNG WV±P EUCM C OGIHGNGN MKPGVK<br />
MWU GPGTIK±XCN TGPFGNMG\ GNGMVTQPQM LWVPCM GN C HÌNFRQVGPEK±NÐ NGOG\ MKN¾R T¾U¾P MGTGU\VÒN C<br />
FGVGMVQTJQ\ .GXG\GVJGV JQI[ C\ C NGIGNP[ÌUGDD JC C\ GNGMVTQPQM uQU U\ÌIDGP N¾RPGM DG<br />
10
¾U C MKN¾R¾UK U\ÌI KU WI[CPGMMQTC 'PPGM C\ CPCNK\±VQTVÃRWUPCM NGIHDD GNP[G C XKU\QP[NCI<br />
GI[U\GT2 HGN¾RÃV¾U # JGPIGTVÒMÌT CPCNK\±VQT E[NKPFTKECN OKTTQT CPCN[\GT %/# =11] esetében<br />
C VÌNEU¾T CNCMÐ GNGMVTQPP[CN±D I[2T2 CNCMÐ P[ÃN±UQP N¾R DG C\ CPCNK\±VQTDC .GIGNP[ÌUGDD JC<br />
a belépési szög megközelíti az úgynevezett mágikus szöget (54.7°), ahol fotoelektron-csúcsok<br />
intenzitása független a szögeloszlástól, így a csúcsok alatti területek aránya megfelel a par-<br />
EK±NKU HQVQKQPK\±EKÉU JCV±UMGTGU\VOGVU\GVGMPGM # JGPIGTVÒMÌTCPCNK\±VQTQM PCI[ GNP[G C\<br />
GN¾TJGV PCI[ KPVGP\KV±U WI[CPKU C HQVQGNGMVTQPQMCV KIGP PCI[ U\ÌIDGP I[2LVKM ÌUU\G #\<br />
CPCNK\±VQT HGNDQPV±U±V C DGN¾R¾UK P[ÃN±U GN¾ MCREUQNV H¾MG\ V¾TTGN NGJGV PÌXGNPK<br />
Zérus kinetikus energiájú elektronok analízise<br />
A küszöb fotoelektron-spektroszkópiában [12,13,14] a hagyományos, állandó energiájú<br />
monokromatikus sugárzást használó technikával ellentétben nem az elektronok kinetikus<br />
energiája szerint pásztázunk, hanem a fotonenergia függvényében a közel zérus kinetikus<br />
energiájú elektronokat regisztrálják. Ehhez leggyakrabban úgynevezett térszög-analizátort<br />
alkalmaznak, ami voltaképpen nem más, mint néhány koncentrikus nyílást tartalmazó lap<br />
[15,16,17]. Az eredetileg zérus kinetikus energiájú elektronok a kihúzó potenciál hatására a<br />
térszöganalizátor koncentrikus nyílásain haladnak át, míg az ún. „forró” (energetikus)<br />
GNGMVTQPQM GTGFGVK UGDGUU¾IXGMVQTWMPCM OGIHGNGNGP GNV¾TÒNXG C HCNPCM ÒVMÌ\PGM 6GT<br />
mészetesen az eredetileg is a koncentrikus nyílások irányába haladó energetikus elektronok<br />
szintén átjutnak az analizátoron, melyek a nem impulzus technikájú méréseknél hozzáadódnak<br />
a jelhez. Ezért a térszög-analizátor után valamilyen eltérítésen alapuló analizátort is lehet<br />
kapcsolni [18].<br />
Elektrondetektor<br />
# HQVQGNGMVTQPURGMVTQO¾VGTGMDGP C\ CPCNK\±VQTDÉN MKN¾R GNGMVTQPQM T¾U\GEUMGFGVGMVQTJQ\<br />
érkeznek. Mivel ez az elektronfluxus 10 -15 A-nél kisebb, detektorként részecskesokszorozót<br />
kell használni. Ez leggyakrabban diszkrét dinódás, channeltron vagy mikrocsatornás<br />
elektronsokszorozó tányér (multichannel plate, MCP). A hagyományos fotoelektronspektroszkópiában<br />
leginkább a channeltronok használata terjedt el. Az elektronokat érdemes<br />
egyenként számolni (digitális üzemmód), az UPS-technikában nem terjedt el a channeltronok<br />
CPCNÉI GTUÃVM¾PV XCNÉ JCU\P±NCVC /KXGN C FGVGMV±N±U JCV±UHQMC HÒII C\ ¾TMG\ GNGMVTQPQM<br />
kinetikus energiájától, az analizátor után kihúzófeszültséget kell kapcsolni. A hatásfok kinetikusenergia-függése<br />
200-220 V környékén nem túl meredeken változik, ezért általában<br />
KN[GP HGU\ÒNVU¾IIGN I[QTUÃVL±M GN C\ GNGMVTQPQMCV<br />
A készülék kalibrációja<br />
11
# DGTGPFG\¾UDGP HGNN¾R GNMGTÒN<br />
hetetlen elektromos potenciálváltozások<br />
szükségessé teszik a készülék ismert<br />
ionizációs energiájú anyagokkal<br />
törV¾P MCNKDT±EKÉL±V 'TTG NGII[CMTCD<br />
ban nemesgázokat, vagy amennyiben a<br />
rendelkezésre álló kisebb fotonenergia<br />
(hidrogén-kisülési lámpa esetén) az<br />
olcsó argon használatát nem teszi lehe-<br />
VX¾ MKU OQNGMWNCVÌOGI2 I±\QMCV R¾N<br />
dául acetilént szokás használni. A 2.2.<br />
táblázat néhány gyakran használt bel-<br />
U UVCPFCTF KQPK\±EKÉU CFCVCKV OWVCVLC<br />
2.2. táblázat: Gyakran használt kalibrálóanyagok<br />
Kalibrálóanyag ionállapot IE (eV)<br />
He 2<br />
S1/2 25.587<br />
Ne 2<br />
P1/2 21.661<br />
2<br />
P3/2 21.564<br />
Ar 2<br />
P1/2 15.937<br />
2<br />
P3/2 15.759<br />
Kr 2<br />
P1/2 14.665<br />
2<br />
P3/2 13.999<br />
Xe 2<br />
P3/2 12.130<br />
C2H2<br />
2<br />
Πu 11.400<br />
Nagyfelbontású fotoionizációs technikák<br />
Az utóbbi két évtizedben olyan új technikák jelentek meg a gázfázisú fotoelektron-spektroszkópiában,<br />
melyek felbontása a hagyományos módszereknél több nagyságrenddel nagyobb.<br />
#NCRXGVGP M¾V VGEJPKMCK ÐLFQPU±I C U\WRGTU\QPKMWU HÐXÉM±M XCNCOKPV C PCI[ VGNLGUÃVO¾P[2<br />
¾U HQVQPGPGTIK±LÐ N¾\GTGM CNMCNOC\±UC VGVVG NGJGVX¾ G OÉFU\GTGM MKHGLNF¾U¾V #\ GNDDK OÉF<br />
szer [19,20 N¾P[GIG C\ JQI[ C OKPVC PGOGUI±\\CN *G XCI[ #T MGXGTV I\G VÌDD CVOQU\H¾TC<br />
nyomásról egy 50-300 µO ±VO¾TL2 HÐXÉM±P MGTGU\VÒN CFKCDCVKMWUCP VGTLGF MK PCI[X±MWWODC<br />
'\±NVCN C OKPVC VTCPU\N±EKÉU TQV±EKÉU XCNCOKPV XKDT±EKÉU JO¾TU¾MNGVG TGPFMÃXÒN CNCEUQP[<br />
(rendre ~1 K, ~10 K, ~100 K) lesz. A szuperszonikus fúvókák folyamatos vagy impulzus<br />
Ò\GODGP O2MÌFJGVPGM # HQN[COCVQU Ò\GOJG\ TGPFMÃXÒN PCI[ U\ÃX±UVGNLGUÃVO¾P[2 X±MWWO<br />
szivattyúk szükségesek, míg impulzus üzemmódban a fúvóka csupán néhányszor száz µs-ig<br />
van nyitva, és a szivattyúnak két impulzus között kell a teret újra evakuálnia. A másik fontos<br />
VGEJPKMC OGN[ NGJGVX¾ VGVVG C PCI[HGNDQPV±UÐ KQPK\±EKÉU OÉFU\GTGM MKHGLNGU\V¾U¾V C N¾\GTGM<br />
CNMCNOC\±UC 'I[ 78N¾\GTUWI±T VKRKMWUCP C MÌXGVMG\M¾RRGP ±NN GN GI[ GZEKOGT XCI[ ;#)<br />
N¾\GT OQPQMTQOCVKMWU UWI±T\±UC MRWOR±NLCL C JCPIQNJCVÉ HGUV¾MN¾\GTV COGN[PGM MKOGP<br />
frekvenciája például βD±TKWODTQO±V MTKUV±NN[CN OGIM¾VU\GTG\JGV #\ ÃI[ GN¾TJGV NGI<br />
nagyobb fotonenergia körülbelül 6.5 G8 0CI[QDD GPGTIK±MCV HTGMXGPEKCMGXGT¾UUGN NGJGV GN±N<br />
NÃVCPK DK\QP[QU I±\QMDCP #\ GN¾TJGV HQVQPGPGTIKC ÃI[ CM±T eV is lehet.<br />
Rezonanciasegített multifoton-ionizáció<br />
Ezt a módszert (Resonance Enhanced Multiphoton Ionization, REMPI) [21] eredetileg gerjesztett<br />
állapotok érzékeny mérésére fejlesztették ki. Egy REMPI-kísérletben a molekulát<br />
12
lézer-foton gerjeszti, majd ezt a gerjesztett molekulát vagy ugyanez (1+1, avagy egy-szín<br />
4'/2+ XCI[ GI[ O±U HTGMXGPEK±LÐ N¾\GT CXCI[ M¾VU\ÃP 4'/2+ KQPK\±NLC #\ GNU N¾\GT<br />
HTGMXGPEK±L±PCM R±U\V±\±U±XCN ¾U C MGNGVMG\ KQPQM FGVGMV±N±U±XCN C UGONGIGU OQNGMWNC IGT<br />
jesztett állapotairól kapható információ. Mivel a gerjesztés és az ionizáció általában impulzus-<br />
N¾\GTTGN VÌTV¾PKM NGII[CMTCDDCP TGRÒN¾UK KF 61( VÌOGIURGMVTQOGVTKC C FGVGMV±NÉ OÉFU\GT<br />
#OGPP[KDGP PGO C\ KQPQMCV JCPGO C MGNGVMG\ GNGMVTQPQMCV FGVGMV±NLWM MKPGVKMWUGPGTIKC<br />
CPCNÃ\KUV MÌXGVGP CMMQT GI[ ÐL HQVQGNGMVTQPURGMVTQU\MÉRK±U OÉFU\GTV MCRWPM G\ C 4'/2+<br />
2'5 /±UKM N¾P[GIGUGP GI[U\GT2DD OÉFU\GT C O±UQFKM C\ KQPK\±NÉ N¾\GT HTGMXGPEK±L±XCN XCNÉ<br />
pásztázás, és a teljes ionáram detektálása. A módszer neve REMPI-fotoionizációs hatáskeresztmetszet<br />
(REMPI-PIE) spektroszkópia.<br />
Zérus kinetikusenergia-spektroszkópia<br />
Eredetileg ezt a technikát (Zero Electron Kinetic EPGTI[ 5RGEVTQUEQR[
2.1.1.3. Az ESA–32 UPS-berendezés<br />
A berendezés a Magyar Tudományos Akadémia Atommagkutató Intézetében készült. A készüN¾M<br />
VGTXG\¾U¾DGP VCPU\¾MÒPMTN Szepes László, Nagy Attila és Zanathy László vettek részt<br />
[30]. A berendezés egyszerüsített rajzát a 2.3. ábra mutatja.<br />
analizátor<br />
detektor GNGTUÃV számítógép<br />
2. vákuumrendszer<br />
lencserendszer<br />
XÃ\J2VÌVV DNGPFG<br />
U\KN±TFOKPVCDGXKX<br />
1. vákuumrendszer<br />
ioniz.<br />
kamra<br />
UV-forrás<br />
3. vákuumrendszer<br />
pirolizátor<br />
hidegujj<br />
gázfúvóka<br />
2.3. ábra: #\ '5#F 725 DGTGPFG\¾U GI[U\GT2UÃVGVV TCL\C<br />
# URGMVTQO¾VGT VGTXG\¾U¾P¾N C MÌXGVMG\ NGIHQPVQUCDD U\GORQPVQMCV XGVV¾M HKI[GNGODG<br />
• A spektrométer mintakamrája legyen alkalmas szilárd, cseppfolyós és gázhalmazállapotú<br />
anyagok mérésére.<br />
• # DGTGPFG\¾UJG\ EUCVNCMQ\VCVPK NGJGUUGP RKTQNK\±VQTV XCNCOKPV MÒNU TGCMEKÉVGTGV DGNG<br />
értve fotokémiai reakciók vizsgálatára alkalmas készüléket is.<br />
• Az energiaanalizátor legyen alkalmas mind stabilis anyagok nagy felbontású és inten-<br />
\KV±UÐ URGMVTWOCKPCM HGNX¾VGN¾TG OKPF RGFKI VTCP\KGPUGM MKU LGNKPVGP\KV±UÐ FG MKGN¾IÃV<br />
felbontású mérésére.<br />
• /GIHGNGNGP PCI[ VGNLGUÃVO¾P[2 FKHHÐ\KÉU U\KXCVV[Ð EUCVNCMQ\\¾M C OKPVCMCOT±JQ\ JQI[ C<br />
RKTQNÃ\KU UQT±P MGNGVMG\ VGTO¾MGM XK\UI±NCV±JQ\ OKP¾N MGFXG\DDGM NGI[GPGM C MÌTÒNO¾<br />
P[GM ¾U C DGTGPFG\¾U VÌDDK T¾U\G O¾I PCI[ CP[CI±TCOQM OGNNGVV UG U\GPP[G\FLÌP GN<br />
A vákuumrendszer<br />
# X±MWWOTGPFU\GT J±TQO QNCLFKHHÐ\KÉU XCNCOKPV J±TQO JQ\\±LWM EUCVNCMQ\É TQV±EKÉU GNX±ku-<br />
WOU\KXCVV[ÐDÉN ±NN # M¾V NU U\ÃX±UUGDGUU¾I2 FKHHÐ\KÉU U\KXCVV[Ð MÌ\ÒN C\ GI[GU U\±OÐ C<br />
14
mintakamra, a kettes az energiaanalizátor és az elektrosztatikus lencserendszer terét szívja.<br />
/KPFM¾V U\KXCVV[Ð EUGRRHQN[ÉU PKVTQI¾PPGN HGNVÌNVJGV MKHCI[CU\VÉXCN XCP GNN±VXC OGII±to-<br />
NCPFÉ C TGPFU\GT GNU\GPP[G\F¾U¾V 7I[CPGDDN C E¾NDÉN C\ CPCNK\±VQTV GI[ MD OOGU<br />
±VO¾TL2 N[WMMCN TGPFGNMG\ XÃ\\GN J2VÌVV T¾\HGNÒNGV X±NCU\VLC GN C OKPVCV¾TVN # JCTOCFKM<br />
diffúziós szivattyú az UV-lámpa differenciális szívásának második fokozata.<br />
Az UV-fotonforrás<br />
A készülékhez Leybold-Heraeus UVS 10/35-ös típusú nagyintenzitású fotonforrás tartozik. Az<br />
78HQTT±U GI[ PGOGUI±\MKUÒN¾UK EU OGN[ OKPF *G+ OKPF *G++ UWI±T\±U MKDQEU±LV±U±TC CN<br />
kalmas. A kisülési áram 20 és 120 mA között szabályozható, a kisülési feszültség hélium<br />
esetében 650-700 V, neonnál 300-400 V. A lámpa szívását kétfokozatú differenciálszivattyúrendszer<br />
biztosítja, így a kisülési kamra 0.1-5 mbar nyomásához képest a hélium-beeresztés a<br />
nagyvákuum-tér nyomását nem befolyásolja. A lámpa rajzát a 2.4. ábra mutatja.<br />
2.4. ábra: A Leybold-Heraeus UVS 10/35-ös típusú VUV-fotonforrás rajza<br />
A mintakamra<br />
A mintakamra vázlatos rajza a 2.5. ábrán<br />
látható. A henger alakú kamra palástján<br />
vízszintes síkban helyezkedik el a sugárfor-<br />
T±U C U\KN±TFOKPVCDGGTGU\V C RKTQNK\±tor<br />
vagy a gázcella. Az utóbbi három egység közül<br />
egyszerre csak egy csatlakozhat a min-<br />
VCV¾TJG\ 5\KN±TFOKPVCDGGTGU\V JCU\P±lata<br />
esetén az alaplapról benyúló fúvókás<br />
I±\DGGTGU\V JCU\P±NJCVÉ MCNKDT±NÉI±\ DGXG<br />
zetésére. Szintén az alaplapról nyúlhat be a<br />
kamrába a „hidegujj”, amelyet különösen<br />
2.5. ábra: Az ESA–32 mintakamrája<br />
15
PCI[ CP[CI±TCOQMP±N JCU\P±NWPM C U\GPP[G\F¾U MKHCI[CU\V±U±TC 0CI[ KNN¾MQP[U±IÐ OKP<br />
ták vizsgálatánál a gázcella vagy a pirolizátor használható, egyéb anyagoknál pedig a 350°C-<br />
KI U\CD±N[Q\JCVÉ H2V¾UUGN TGPFGNMG\ FKTGMV OKPVCDGGTGU\VV CNMCNOC\\WM<br />
Az energiaanalizátor és a detektor<br />
A fotoelektronok kinetikus energia szerinti analízise elektrosztatikus félgömbanalizátorral<br />
történik [31]. Az analizátor munkasugara 150 OO C\ C\QPQU DG ¾U MKN¾RT¾UGM U\¾NGUU¾IG<br />
0.5, 1.0 vagy 1.5 OO NGJGV #\ CPCNK\±VQT MQPUVCPU ±VOGPGPGTIK±XCN O2MÌFKM OGN[ ¾U<br />
10 eV között nagyQP MKU N¾R¾UGMDGP X±NVQ\VCVJCVÉ # MKPGVKMWU GPGTIKC O¾TJGV VCTVQO±P[C<br />
0–50 G8 #\ CPCNK\±VQT GNVV GI[ GNGODN ±NNÉ GNGMVTQU\VCVKMWU NGPEUGTGPFU\GT JGN[G\MGFKM GN<br />
# OKPVCMCOT±V C\ GNGMVTQPQRVKM±V ¾U C\ CPCNK\±VQTV M¾VT¾VGI2 O±IPGUGU ±TP[¾MQN±U XGU\K<br />
körül. A készülék átlagos felbontása az argon 2 P3/2-csúcsára kb. 20-25 meV, az eddigi legjobb<br />
felbontás 11.5 OG8 XQNV #\ GNGMVTQPQM FGVGMV±N±UC EJCPPGNVTQPPCN VÌTV¾PKM OGN[PGM DGN¾R<br />
oldalára 250 8 MKJÐ\ÉHGU\ÒNVU¾I C MKN¾R QNFCNTC RGFKI kV feszültség van kapcsolva.<br />
#FCVI[2LV¾U¾UXG\¾TN¾U<br />
# O¾T¾UGM XG\¾TN¾UG ¾U C\ CFCVI[2LV¾U GI[ +$/MQORCVKDKNKU #6QU U\±OÃVÉI¾RRGN VÌTV¾<br />
nik. Az adatok tárolására és kiértékelésére több, egymással hálózatba kapcsolt személyi<br />
U\±OÃVÉI¾RGV JCU\P±NWPM # O¾T¾UXG\¾TN ¾U C MK¾TV¾MGN U\QHVXGT U\KPV¾P C /CI[CT 6Wdo-<br />
O±P[QU #MCF¾OKC #VQOOCIMWVCVÉ +PV¾\GV¾PGM VGTO¾MG '\ WVÉDDK C\ '9# PGX2 RTQITCO<br />
COGN[ C O¾TV URGMVTWOQM UQMQNFCNÐ CPCNÃ\KU¾V VGU\K NGJGVX¾<br />
16
2.1.2. Fotoelektron-fotoion koincidenciaspektroszkópia<br />
2.1.2.1. Alapelv<br />
A fotoelektron-fotoion koincidenciaspektroszkópia (Photoelectron Photoion Coincidence Spectroscopy,<br />
PEPICO~) voltaképpen a fotoelektron-spektroszkópia és a fotoionizációs tömeg-<br />
URGMVTQU\MÉRKC GI[GUÃV¾U¾PGM VGMKPVJGV ›I[ VGJ±V C HQVQKQPK\±EKÉ UQT±P MGNGVMG\ GNGMVTQPQP<br />
kívül az iont is detektálják. A mérés lényege a koincidenciakapcsolás, mely leJGVX¾ VGU\K<br />
GI[C\QP KQPK\±EKÉU GUGO¾P[JG\ VCTVQ\É GNGMVTQP ¾U KQP FGVGMV±N±U±V -¾V CNCRXGV VÃRWUC<br />
létezik, az állandó hullámhosszú sugárforrást használó, és a fotoionizáció során keletMG\<br />
energetikus elektronok kinetikusenergia-analízisét alkalmazó PEPICO [32], valamint a<br />
küszöb fotoelektron-fotoion koincidenciaspektroszkópia (TPEPICO) [18,33,34,35,36,37,38],<br />
melynél a fotonforrás energiája változtatható, és csak a zérus kinetikus energiájú elektrono-<br />
MCV FGVGMV±NL±M OGN[GM GI[DGP C UVCTVLGNGV KU CFL±M C TGRÒN¾UKKF Time of Flight, TOF-)<br />
VÌOGIURGMVTWO HGNX¾VGN¾JG\ 5\ÒMU¾IGU HGNV¾VGN C OGIHGNGNGP MKU KPVGP\KV±U JQI[ C\ GI[GFK<br />
ionizációs események, tehát az elektron és az ion beérkezése elkülönüljenek.<br />
# 62'2+%1 VÌDD GNPP[GN TGPFGNMG\KM C 2'2+%1JQ\ M¾RGUV 'I[T¾U\V C\ GNGMVTQPQM ÌUU\G<br />
I[2LV¾UK JCV±UHQMC N¾P[GIGUGP LQDD C 62'2+%1 GUGV¾DGP JKU\GP C \¾TWU MKPGVKMWU GPGTIK±LÐ<br />
GNGMVTQPQM MÌ\GN QU JCV±UHQMMCN JÐ\JCVÉM MK C\ KQPK\±EKÉU V¾TDN C FGVGMVQT KT±P[±DC #<br />
TPEPICO-hoz szükséges változtatható fotonforrások kisebb intenzitása sem jelent hátrányt a<br />
2'2+%1JQ\ M¾RGUV JKU\GP PCI[ KQPK\±EKÉU U2T2U¾IP¾N C JCOKU MQKPEKFGPEK±M GNHQTFWN±UC<br />
TGPFMÃXÒN OGIP # 62'2+%1 O±UKM GNP[G C LQDD GNGMVTQPGPGTIKCHGNDQPV±U 'I[GFÒNK LGNGP<br />
VU RTQDN¾O±V C\ LGNGPV JQI[ RQPVQUCP C V¾TU\ÌI CPCNK\±VQT KT±P[±DC KPFWNÉ PGO \¾TWU GPGT<br />
giájú elektronok is detektálásra kerülnek. Ehhez további, eltérítéses analizátor [18] vagy im-<br />
RWN\WUÒ\GO2 HQVQPHQTT±U GUGV¾DGP 61( CPCNK\±VQT JCU\P±NJCVÉ<br />
# LGNGPU¾I GPGTIKCXKU\QP[CK C MÌXGVMG\ GI[GPNGV U\GTKPV CNCMWNPCM<br />
Ei = hν – IE + Eth, (4)<br />
ahol Ei C\ KQP DGNU GPGTIK±LC IE az adiabatikus ionizációs energia, Eth a kiindulási termikus<br />
GPGTIKC '\GM U\GTKPV C\ KQP DGNU GPGTIK±L±V C X±NCU\VQVV HQVQPGPGTIKC JCV±TQ\\C OGI XCI[KU C<br />
HQVQPGPGTIKC X±NVQ\VCV±U±XCN LÉN FGHKPK±NV DGNU GPGTIK±LÐ KQPQM VÌOGIURGMVTQU\MÉRK±LC VGJ±V<br />
ezen ionok unimolekulás bomlási folyamatai tanulmányozhatók.<br />
2.1.2.2. Felépítés<br />
Egy TPEPICO berendezés felépítése nagyon sokban hasonlít a hagyományos fotoelektronspektrométerek<br />
felépítésére, ezért itt csak a lényeges különbségeket emelem ki.<br />
17
Fotonforrás<br />
A fotonforrás a korábban ismertetett megoldások közül leggyakrabban hidrogén-kisülési<br />
N±ORC XCI[ C U\KPMTQVTQP NGJGV #\ GNDDK OGNNGVV U\ÉN C\ ±TC XCNCOKPV C PGO VÐN PCI[ KPVGP<br />
\KV±U COK GI[U\GT2 HGN¾RÃV¾UV VGU\ NGJGVX¾ WI[CPKU GMMQT C\ KQPK\±EKÉU GUGO¾P[GM KFDGP<br />
MGNNGP GNMÒNÌPÒNPGM #\ GOKVV±NV UWI±T\±UDÉN C OGIHGNGN JWNN±OJQUU\Ð HQVQPP[CN±DQV<br />
X±MWWOOQPQMTQO±VQTTCN NGJGV MKX±NCU\VCPK OGN[P¾N C HGNDQPV±UV ¾TVGNGOU\GT2GP NGI<br />
PCI[QDD O¾TV¾MDGP C MKN¾R T¾U O¾TGVG JCV±TQ\\C OGI ¨LCDDCP U\KPMTQVTQPUWI±T\±UV KU<br />
JCU\P±NPCM 62'2+%1MÃU¾TNGVGMJG\ GPPGM C\ C PCI[ GNP[G JQI[ C HQVQPGPGTIKC UQMMCN U\¾<br />
lesebb tartományban változtatható, valamint az intenzitás is nagyságrendekkel nagyobb. Mi-<br />
XGN C U\KPMTQVTQP ±NVCN±DCP KORWN\WU Ò\GOOÉFDCP KU Ò\GOGNVGVJGV C O¾T¾UK VGEJPKMC<br />
P¾OKNGI O±U C UVCTVLGNGV GI[U\GT2GP C HQVQPKORWN\WU U\QNI±NVCVLC #OGPP[KDGP C M¾U\ÒN¾MMGN<br />
küszöb fotoelektron-spektrumot is fel kívánnak venni, fotondetektorra is szükség van, hiszen<br />
C HQVQPHQTT±U KPVGP\KV±UC ±NVCN±DCP GTUGP HÒII C JWNN±OJQUU\VÉN<br />
Ionizációs kamra<br />
/KXGN C 2'2+%1 GUGV¾DGP OKPF C MGNGVMG\ GNGMVTQPQM OKPF C\ KQPQM ¾U ±NVCN±DCP C HQVQPQM<br />
is) detektálásra kerülnek, ezért az ionizációs kamra felépítése némileg bonyolultabb. Az<br />
KQPK\±EKÉU RQPVQP MKU HGU\ÒNVU¾I2 GNGMVTQOQU V¾T JÐ\\C MK GNNGPV¾VGU KT±P[DC C\ GNGMVTQPQMCV ¾U<br />
C\ KQPQMCV /KP¾N MKUGDD C V¾TGTUU¾I C\ GPGTIKCHGNDQPV±U CPP±N LQDD<br />
Elektronenergia-analizátor és detektor<br />
A küszöb fotoelektron-spektroszkópiánál ismertetett módon zérus kinetikus energiájú<br />
elektronok analizálására és detektálására van szükség, vagyis térszög-analizátort és esetleg<br />
egy utána kapcsolt eltérítéses analizátort lehet használni. A detektálás is a szokásos módon,<br />
Channeltronnal vagy MCP-vel történik.<br />
Ionoptika és iondetektálás<br />
# MKN¾R KQPQM VÌOGI U\GTKPVK CPCNÃ\KUG NGII[CMTCDDCP C TGRÒN¾UK KFGLÒM O¾T¾U¾P CNCRWN # MK<br />
húzó potenciál után az ionok egy vagy több gyorsítótérbe kerülnek, majd egy térmentes tar-<br />
VQO±P[ DGHWV±UC WV±P LWVPCM C FGVGMVQTJQ\ COGN[ ±NVCN±DCP GI[ /%2 'I[ KFF<br />
impulzusmagasság konverter (TPHC) startjelét tehát az elektrondetektor adja, majd a stopjel<br />
U\±TOC\KM C\ KQPFGVGMVQTDÉN #\ ÃI[ O¾TV KF HGNGN OGI P¾OK GNVQN±UUCN C\ KQP TGRÒN¾UK<br />
idejének.<br />
18
2.1.2.3. #\—U\CMMCTQNKPCK'I[GVGOGP70%O2MÌF62'2+%1DGTGPFG\¾U<br />
A Baer professzor és munkatársai által épített TPEPICO-berendezés részletes leírása a szakirodalomban<br />
megtalálható [39,40,41]. A fotonforrás egy kisnyomású H2-kisülési lámpa, melynek<br />
fénye 1 m optikai úthosszúságú vákuum-monokromátoron keresztül, 2 Å felbontással jut<br />
C\ KQPK\±EKÉU V¾TDG +VV MGTÒN UQT C\ GNR±TQNQIVCVQVV OKPVC I\¾PGM KQPK\±EKÉL±TC # HQVQPKPVGP<br />
\KV±UV HQVQPFGVGMVQT 2/6 O¾TK #\ KQPQMCV ¾U C\ GNGMVTQPQMCV C H¾P[P[CN±DTC OGTNGIGU<br />
irányban 20 V/cm nagyságú elektromos tér gyorsítja ki. Az elektronok a térszög-analizátoron<br />
túljutva egy 15 cm hosszú térmentes tartomány után jutnak a félgömbanalizátorba, majd a<br />
channeltron elektronsokszorozóba, melynek kimenete adja a TPHC startjelét. A két analizátor<br />
együttes felbontása körülbelül 30-40 meV. Az ionok az 5 cm hosszú 20 V/cm nagyságú tér,<br />
majd egy rövid második gyorsító szakasz után 200 eV energiára tesznek szert, majd egy 30 cm<br />
hosszú térmentes tartomány átrepülése után érkeznek a detektorba. A detektor két sokcsatornás<br />
elektronsokszorozó tányérból áll. Ez adja a TPHC stopjelét, melynek kimenete egy<br />
UQMEUCVQTP±U CPCNK\±VQTDC MGTÒN ÃI[ CNCMWN MK C TGRÒN¾UKKFVÌOGIURGMVTWO<br />
monokromátor<br />
vákuum<br />
iongyorsítótér<br />
mintabeeresztés<br />
iondetektor<br />
térmentes<br />
tartomány<br />
ionizációs<br />
pont<br />
hidrogénkisülési<br />
lámpa<br />
vákuum<br />
elektrondetektor<br />
2.6. ábra: # EJCRGN JKNNK 62'2+%1DGTGPFG\¾U GI[U\GT2UÃVGVV TCL\C<br />
19
2.2. Elmélet<br />
2.2.1. Ionizációs energiák számítása<br />
#\ KQPK\±EKÉU GPGTIK±M RQPVQU ¾TVGNOG\¾UG C MÌXGVMG\<br />
IE<br />
j<br />
= E<br />
+ − , (5)<br />
j<br />
E 0<br />
ahol Ej + az ionizáció során keletkezett ion, E0 pedig az alapállapotú molekula vagy atom teljes<br />
energiája. Annak ellenére, hogy ez a legáltalánosabb értelmezés, a gyakorlatban nehezen<br />
használható, mivel ez a kép az ionizációs energiákat, vagyis végeredményképpen a<br />
fotoelektron-spekVTWO U±XLCKV C MGNGVMG\ KQP IGTLGU\VGVV ±NNCRQVCKJQ\ TGPFGNK '\ C NGÃT±U<br />
mind kísérleti, mind pedig elméleti szempontból viszonylag kevés információval szolgál, és a<br />
kémiai szerkezetkutatásban nem terjedt el.<br />
# HQVQGNGMVTQPURGMVTQU\MÉRKC P¾RU\GT2U¾I¾V PGO MKU T¾U\DGP C -QQROCPUGNX =42] néven ismert<br />
közelítésnek köszönheti. E szerint az ionizációs energiáMCV PGOEUCM C MGNGVMG\ KQP±N<br />
lapotokhoz, hanem a molekulapályákhoz rendelhetjük hozzá. Az elmélet alapköve az a feltételezés,<br />
hogy az ionizáció során a semleges molekula pályái jellegükben nem változnak meg,<br />
EUWR±P CTTÉN C R±N[±TÉN V2PKM GN GI[ GNGMtron, amelyhez az ionizációt rendelhetjük. Ennek<br />
OGIHGNGNGP DGU\¾NJGVÒPM CTTÉN JQI[ OGN[KM R±N[±TÉN VÌTV¾PV C\ KQPK\±EKÉ<br />
Mivel a molekulapályák a vegyészek számára is szemléletesek, azok energiái jól használható<br />
kémiai információt hordoznak, a fotoelektron-spektroszkópia hathatós segítséget jelent a<br />
molekulák elektronszerkezetének megértésében, és magyarázatában.<br />
A Koopmans-elv kvantitatív becslést is tartalmaz az ionizációs energiákra nézve, ugyanis<br />
megállapítja, hogy ezek megegyeznek a semleges molekulára vagy atomra vonatkozó<br />
Hartree–Fock pályaenergiák ellentettjeivel. Ez a közelítés gyakran elég jó eredményt ad, kis<br />
molekulák esetében az ionizációs energiák körülbelül elektronvolt pontossággal számolhatók.<br />
6GMKPVGVDG X¾XG C OÉFU\GT MQOQN[ GNJCP[CIQN±UCKV G\ C RQPVQUU±I OGINGRPGM V2PKM '\V C<br />
pontosságot két, egymással ellentétes irányú hiba kioltására lehet visszavezetni. Az ionizált<br />
molekula elektronjaira, mivel az egyik molekulapályáról eltávolítottunk egy elektront, kisebb<br />
Coulomb-taszítás hat, így a megmaradó elektronok közelebb kerülhetnek a maghoz,<br />
pályaenergiájuk csökken. Ez a pályarelaxáció jelensége, melyet a Koopmans-elv figyelmen<br />
MÃXÒN JCI[ # O±UKM HQPVQU GNJCP[CIQN±U C *CTVTGGF(QEM *( OÉFU\GT CNCRXGV MÌ\GNÃV¾U¾DN<br />
adódik. Mint egydetermináns-közelítés, a HF-módszer nem számol az elektronkorrelációval.<br />
/KXGN C\ KQPDCP G\ C\ GPGTIKCEUÌMMGPV V¾P[G\ MKUGDD OKPV C UGONGIGU GPVKV±UDCP GPPGM C<br />
hatásnak a figyelembevétele a számított ionizációs energia növekedését eredményezi. Az<br />
esetek többségében az említett két hiba részben semlegesíteni tudja egymást, így a Koopmans-elv<br />
viszonylag jól adja vissza a vegyértékelektronok ionizációs energiáit.<br />
20
# R±N[CTGNCZ±EKÉ HKI[GNGODGX¾VGN¾JG\ NGIGI[U\GT2DD M¾V U\±OÃV±UV X¾IG\PK GI[GV C UGONGIGU<br />
molekulára, egyet pedig az ionra: a két energia különbsége adja az ionizációs energiát. Ezek<br />
az úgynevezett ∆-módszerek. Ha a számítás szintje Hartree–Fock, a módszer neve ∆SCF. Ez,<br />
mivel a Koopmans-elven a pályarelaxáció figyelembevételével javít, a törzselektronok ionizációjának<br />
leírásában használható jól, hiszen ekkor az ionizációs energia szempontjából a pályarelaxáció<br />
lényegesen nagyobb effektus az elektronkorrelációnál. Amennyiben a semleges molekula<br />
zárt héjú, az ionra nyílt héjú számítást kell végezni, ez UHF (Unrestricted-HF) vagy<br />
ROHF (Restricted Open-shell HF) lehet. Ezek közül az UHF nem spin-tiszta (az UHF-hullám-<br />
HÒIIX¾P[ PGO URKPUCL±V±NNCRQV C\ 41*( RGFKI I[CMTCP U\KOOGVTKCU¾TV OGIQNF±UV U\QNI±Ntat.<br />
A Koopmans-elvet is tekinthetjük ∆-módszernek, ha az ionizációs energiát az RHF-alapállapot<br />
és a QRHF (quasi-RHF) energia különbségeként fogjuk fel. A QRHF-pályák az eredeti RHF<br />
pályákkal egyeznek meg, de eggyel kevesebb elektron van rajtuk. Ekkor tehát nem az ion<br />
„saját”, optimált pályáival számolunk.<br />
#\ GNGMVTQPMQTTGN±EKÉ HKI[GNGODGX¾VGNG NGIGI[U\GT2DDGP MQTTGN±NV ∆-módszerekkel történhet.<br />
A számítás szintje leggyakrabban konfigurációs kölcsönhatás (CI, Configuration Interaction),<br />
CC (Coupled Cluster)[43] vagy többtest-perturbációs elmélet (MBPT, Many Body Perturbation<br />
Theory) [44]. Ez utóbbi esetben a legelterjedtebb a Hamilton-operátor Møller–Plesset-féle<br />
partícionálása [45] (MP-módszerek). Ezek a számítások már lényegesen pontosabban adják<br />
vissza a mért ionizációs energiákat, de számítási igényük jóval nagyobb. A ∆SCF-nél elmon-<br />
FQVVCMPCM OGIHGNGNGP G\GMP¾N C OÉFU\GTGMP¾N KU 7*( XCI[ 41*( TGHGTGPEK±V JCU\P±NJC<br />
tunk az ionállapotok leírására.<br />
Amennyiben nem vesszük explicite figyelembe a pályarelaxációt, tehát QRHF-referenciát<br />
használunk, egyedül a coupled-cluster módszer ad viszonylag pontos ionizációs energiákat,<br />
amennyiben az exponenciális operátor tartalmazza az egyszeres gerjesztések végtelen sorát<br />
(T1-tag) [46].<br />
Az eddig ismertetett ionizációsenergia-számító módszereken túl röviden megemlítem az ún.<br />
FKTGMV GNL±T±UQMCV OGN[GM MÌ\ÒN GDDGP C OWPM±DCP M¾V XKU\QP[NCI PCI[ U\±OÃV±UK KI¾P[2 ¾U<br />
RQPVQUU±IÐ OÉFU\GTV CNMCNOC\VWPM '\GM GNP[G C\ JQI[ C\ KQPK\±EKÉU GPGTIKC MÌ\XGVNGPÒN<br />
számítható, és nem nagy számok kicsiny különbségeként adódik. Ezeknek a munkaegyen-<br />
NGVGKV VÌDDH¾NGM¾RRGP NG NGJGV XG\GVPK GNPGXG\¾UÒM I[CMTCP GI[U\GT2GP CTTC WVCN JQI[<br />
miképpen történt a levezetés, például EOM (mozgásegyenlet: Equation Of Motion), LR<br />
(lineáris válasz elmélet: Linear Response Theory) vagy Green-függvényes technikákkal.<br />
Az általunk alkalmazott egyik eljárás ionizációs energiák pontos számítására az OVGF-<br />
(Outer Valence Green's Function) módszer [47 '\ WVÉDDKV ÐLCDDCP O±T LGNGPVU U\±OÐ OQlekulára<br />
alkalmazták az irodalomban [48], hiszen a leggyakrabban használt ab initio kvantumkémiai<br />
csomagban, a Gaussian-ben [170,203] szerepel. A módszer hasonló alapokon nyugszik<br />
21
OKPV C M¾UDD KUOGTVGVGVV '1/%% ¾U VÌDDH¾NG OGIMÌ\GNÃV¾UUGN NGXG\GVJGV R¾NF±WN C\ '1/<br />
GI[GPNGVDN MKKPFWNXC<br />
ahol a + FGHKPÃEKÉLC C MÌXGVMG\<br />
+ Ω = ∆E Ω , (6)<br />
K<br />
K<br />
K<br />
+ Ω = Hˆ<br />
, Ω ]. (7)<br />
K<br />
[<br />
K<br />
Az ΩK jelen esetben egy ionizáló operátort jelöl, amely tehát az egzakt alapállapotú hullám-<br />
HÒIIX¾P[V C OGIHGNGN K-adik ionállapotba viszi át. A ∆EK adja meg a hozzá tartozó ionizációs<br />
energiát.<br />
'\V C\ GI[GPNGVGV RGTVWTD±EKÉUCP MÌ\GNÃVXG LWVJCVWPM GN MÒNÌPDÌ\ U\±OÃV±UK KI¾P[2 ¾U RQP<br />
tosságú módszerekhez. Amennyiben az ionizáló operátor skaláris szorzatának definíciójában a<br />
várható értéket a Fermi-vákuumra, vagyis a HF-determinánsra képezzük, valamint a Hamilton-operátort<br />
Møller–Plesset szerint partícionáljuk, a nulladrend2 VCI C R±N[CGPGTIKC GNNGP<br />
VGVVLG XCI[KU C -QQROCPUGNXXGN CFÉFÉ KQPK\±EKÉU GPGTIKC #\ GNUTGPF2 MQTTGMEKÉ PWNNC ÃI[<br />
VGJ±V C -QQROCPUGNXXGN MCRQVV KQPK\±EKÉU GPGTIKC GNU TGPFKI JGN[GU '\GP VÐNOGPGP C O±<br />
sodTGPF2 MQTTGMEKÉ ±NVCN±DCP C NGIHQPVQUCDD OGN[PGM U\±OÃV±UK KI¾P[G UGO MÒNÌPÌUGDDGP PCI[<br />
# O±UQFTGPF2 MQTTGMEKÉ C\ 18)(DGP U\GTGRGN C JCTOCFTGPF2 VCIQM MÌ\ÒN C\QPDCP G\ C<br />
módszer nem számítja ki mindegyiket, hanem közöttük diagrammatikus megfontolások alapján<br />
csak némelyeket tart meg. Ezen túl a harmadrend feletti tagokat oly módon közelíti, hogy<br />
C JCTOCFTGPF2 M¾RNGVGV TGPQTO±NLC '\\GN C TGPQTO±N±UUCN C NGIHQPVQUCDD OCICUCDD TGPF2<br />
VCIQM JCV±U±V MÌ\GNÃVNGI HKI[GNGODG NGJGV XGPPK<br />
A másik, ionizációs energiát számító eljárás, amit alkalmaztunk, az úgynevezett EOMIP-<br />
CCSD- (Equation-of-Motion Ionization Potential Coupled-Cluster Singles and Doubles), avagy<br />
másik nevén CCGF- (Coupled-Cluster Green’s Function) módszer [49,50,51,52]. A módszer<br />
voltaképpen a konfigurációs kölcsönhatás (CI) alkalmazása az ionállapotok számítására. A<br />
fontos különbség az, hogy a referencia nem a HF-determináns, hanem a lényegesen jobb coupled-cluster<br />
hullámfüggvény:<br />
<br />
ˆ<br />
ˆ ˆ T<br />
EOM CC<br />
= C<br />
CC<br />
= Ce -0<br />
−<br />
, (8)<br />
ahol:<br />
∑<br />
∑<br />
ˆ − a − + −<br />
= ci<br />
⋅i<br />
+ cij<br />
⋅i<br />
a j . (9)<br />
i<br />
i,<br />
j,<br />
a<br />
C<br />
Az erre vonatkozó Schrödinger-egyenlet:<br />
H ˆ E ; (10)<br />
EOM − CC<br />
=<br />
k<br />
EOM −CC<br />
behelyettesítve az EOMIP-CC hullámfüggvény kifejtését:<br />
HCe ˆ<br />
= ˆ , (11)<br />
ˆ Tˆ<br />
Tˆ<br />
- -<br />
0<br />
EkCe<br />
0<br />
22
majd balról beszorozva<br />
-T<br />
e ˆ<br />
-vel:<br />
ˆ<br />
Mivel [ e T ,Cˆ ] = 0 , következik, hogy<br />
−<br />
e ˆ ˆ . (12)<br />
Tˆ<br />
ˆ Tˆ<br />
HCe - -<br />
0<br />
= EkC<br />
0<br />
−<br />
e ˆ ˆ . (13)<br />
Tˆ<br />
ˆ<br />
ˆ T<br />
He C-0<br />
= EkC-0<br />
Bevezetve a<br />
H<br />
−Tˆ ˆ<br />
Tˆ<br />
= e He jelölést, adódik:<br />
HC-<br />
ˆ = E Cˆ<br />
- . (14)<br />
0<br />
k<br />
0<br />
Tehát az EOMIP-CC voltaképpen felfogható úgy, mint egy CI, de transzformált Hamilton-<br />
QRGT±VQTTCN /KXGN C %+ ¾T\¾MGP[ C TGHGTGPEKC OKPU¾I¾TG COGN[ KVV C GNGMVTQPMQTTGN±EKÉV OC<br />
ICU U\KPVGP HKI[GNGODG XGX %% JWNN±OHÒIIX¾P[ C OÉFU\GT HKI[GNGOTGO¾NVÉCP LÉ GPGTIK±MCV<br />
szolgáltat.<br />
#\ '1/+2%%5&OÉFU\GTTN DGDK\QP[QUQFQVV JQI[ KIGP RQPVQU KQPK\±EKÉU GPGTIK±MCV U\QNI±N<br />
tat [52], viszont számítási igénye az OVGF-nél nagyobb, hiszen a perturbációs kifejtés vég-<br />
VGNGP TGPFKI VÌTV¾PKM 'PPGM OGIHGNGNGP EUCM C\ WVÉDDK ¾XGMDGP CNMCNOC\V±M MGX¾U U\±OÐ<br />
MKU OQNGMWN±TC .¾VG\KM C OÉFU\GTPGM O±UQFTGPF2 MÌ\GNÃV¾UG KU '1/+2%%5& XCI[<br />
EOMIP-MBPT(2) vagy MBPT(2)-GF) [53,54 ¨I[ V2PKM JQI[ G\ C MÌ\GNÃV¾U C U\±OÃV±UK<br />
pontosságot nem csökkenti lényegesen, viszont az OVGF-nél is némileg olcsóbb.<br />
Végül megemlítem, hogy az EOMIP-CC-módszerek szoros kapcsolata a hagyományos kvantumM¾OKCK<br />
OÉFU\GTGMMGN NGJGVX¾ VGU\K CPCNKVKMWU FGTKX±NVCM U\±OÃV±U±V ÃI[ GI[GPUÐN[K IGQ<br />
metria, rezgési frekvenciák és más tulajdonságok bármelyik ionállapothoz számíthatók [49].<br />
2.2.2. Az unimolekulás disszociáció elmélete<br />
Jelen munkában nem célom minden tekintetben pontos és részletes tárgyalását adni a Rice–<br />
Ramsperger–Kassel–Marcus (RRKM) unimolekulás reakciósebességi elméletnek. Röviden<br />
azonban összefoglalom, mert ez jelenti a PEPICO-mérések kiértékelésekor használt szimulációs<br />
módszerek elméleti hátterét.<br />
Unimolekulás folyamatban egy kiindulási entitás alakul át valamilyen termékké vagy ter-<br />
O¾MGMM¾ #\ GNU GUGVDGP K\QOGTK\±EKÉTÉN C\ WVÉDDKDCP FKUU\QEK±EKÉTÉN DGU\¾NÒPM # TGCM<br />
EKÉUGDGUU¾I C MÌXGVMG\ M¾RNGVVGN CFJCVÉ OGI<br />
[ A]<br />
d<br />
− = k [ A]<br />
, (15)<br />
dt<br />
G\V KPVGIT±NXC MCRLWM C MKKPFWN±UK CP[CI OGPP[KU¾I¾PGMMQPEGPVT±EKÉL±PCM KFDGNK X±Ntozását:<br />
kt<br />
[ ] [ A ] ⋅ e −<br />
A , (16)<br />
=<br />
0<br />
ahol k az unimolekulás sebességi állandó, [A0] pedig A anyag kiindulási mennyisége – koncentrációja.<br />
23
±T C MG\FGVGMVN KUOGTV XQNV JQI[ GI[ WPKOQNGMWN±U FKUU\QEK±EKÉU HQN[COCV UGDGUU¾IG HÒII C<br />
MKKPFWN±UK GPVKV±U DGNU GPGTIK±L±VÉN =55]. A mi célunk a k sebességi állandó energiafüggésének<br />
számítása, vagyis a k(E) függvény meghatározása. A kapcsolat k(T), a kanonikus sebességi állandó<br />
és k(E) C OKMTQMCPQPKMWU UGDGUU¾IK ±NNCPFÉ MÌ\ÌVV GI[U\GT2GP GI[ ±VNCIQN±UUCN MCRható:<br />
∞<br />
∫<br />
E0<br />
( T ) = P( E,<br />
T ) k( )<br />
k E dE<br />
(17)<br />
ahol E0 az aktiválási energia, P(E,T) RGFKI C DGNU GPGTIKC GNQU\N±UC C\ CFQVV JO¾TU¾MNGVGP #<br />
legtöbb folyamatban k(T) LQDDCP JCU\P±NJCVÉ JKU\GP ±NVCN±DCP PGO C\ CFQVV DGNU GPGTIKC<br />
JCPGO C JO¾TU¾MNGV KUOGTV C\QPDCP R¾NF±WN C 2'2+%1O¾T¾UGM MK¾TV¾MGN¾UGMQT F OKXGN QVV<br />
RQPVQUCP KUOGTV C\ KQP DGNU GPGTIK±LC F ¾RRGP C k(E) függvény az érdekes.<br />
2.2.2.1. Az RRK-elmélet<br />
#\ GNU KIC\±DÉN LÉN JCU\P±NJCVÉ GNO¾NGVGV WPKOQNGMWN±U TGCMEKÉM MXCPVKVCVÃX V±TI[CN±U±TC<br />
Rice, Ramsperger [56,57], valamint Kassel [58] fejlesztette ki. A disszociáló rendszert s darab<br />
egyforma harmonikus oszcillátor együtteseként írjuk le. Amennyiben a disszociációs koordinátához<br />
tartozó oszcillátor (a kritikus ~) az aktiválási energiánál, E0-nál nagyobb energiával<br />
TGPFGNMG\KM CMMQT C OQNGMWNC FKUU\QEK±N # OÉFU\GT CNCRXGV HGNVGX¾UG JQI[ C\ GPGTIKC UVC<br />
tisztikusan oszlik el az összes oszcillátor között, tehát bármely konfigurációnak ugyanakkora<br />
C XCNÉU\ÃP2U¾IG ›I[ C FKUU\QEK±EKÉ UGDGUU¾IG CT±P[QU CPPCM C XCNÉU\ÃP2U¾I¾XGN JQI[ GI[<br />
adott E = nhν energiánál a kritikus oszcillátor E0 = mhν, vagy annál több energiával rendel-<br />
MG\KM '\ RGFKI GI[U\GT2GP GI[ MQODKPCVQTKMCK RTQDN¾OC J±P[H¾NGM¾RRGP QU\VJCVÉ GN n kvantum<br />
s oszcillátor között, illetve hogyan osztható el ez úgy, hogy m MXCPVWO GDDN C MTKVKMWU<br />
oszcillátorra jusson. A keresett p XCNÉU\ÃP2U¾I<br />
( n − m + s −1<br />
) ! n<br />
p =<br />
( n-m) ! ( n + s-1)!<br />
!<br />
. (18)<br />
#OGPP[KDGP HGNVGUU\ÒM JQI[ C\ GPGTIKCU\KPVGM GN¾I U2T2GM n és m elég nagy, vagyis (n-m) >><br />
s, valamint a kvantumok száma sokkal nagyobb, mint az oszcillátoroké, akkor a követ-<br />
MG\M¾RRGP GI[U\GT2UÃVJGVLÒM C M¾RNGVGV<br />
s−1<br />
⎛ n − m ⎞<br />
p = ⎜ ⎟ . (19)<br />
⎝ n ⎠<br />
'DDN C UGDGUU¾IK ±NNCPFÉ OGIMCRJCVÉ JC C XCNÉU\ÃP2U¾IGV OGIU\QTQ\\WM C VGTO¾MM¾ CNC<br />
MWN±U UGDGUU¾I¾XGN OGN[ GDDGP C OQFGNNDGP GI[U\GT2GP C MTKVKMWU TG\I¾UK HTGMXGPEKC ν. Így<br />
az unimolekulás sebességi állandó:<br />
s−1 s−1<br />
⎛ E − E0<br />
⎞<br />
⎛ n − m ⎞<br />
k ( E)<br />
= ν⎜<br />
⎟ = ν⎜<br />
⎟ . (20)<br />
⎝ n ⎠ ⎝ E ⎠<br />
24
# MCRQVV M¾RNGVDN M¾V HQPVQU OGI±NNCRÃV±U U\2TJGV NG C UGDGUU¾IK ±NNCPFÉ GTUGP HÒII C\<br />
QU\EKNN±VQTQM U\±O±VÉN C UGDGUU¾IK ±NNCPFÉ C VÌDDNGVGPGTIKC PÌXGMGF¾U¾XGN I[QTUCP P<br />
/KPFCOGNNGVV KIC\K M¾OKCK TGPFU\GTGMTG C\ 44-M¾RNGV PGO CFQVV OGIHGNGN RQPVQUU±IÐ UG<br />
bességi állandókat, aminek egyik oka, hogy az a feltevés, miszerint a kvantumok száma (n –<br />
m) lényegesen nagyobb, mint az oszcillátorok száma, nem tartható. A kísérletihez hasonló sebességi<br />
állandók kaphatók, amennyiben s értékét empirikusan kisebbre veszik [59].<br />
Az RRK-elmélet hibáit Marcus és Rice [60], illetve Rosenstock és munkatársai [61] korrigálták.<br />
Ezek az elméletek – melyek a rezgési, illetve a forgási szabadsági fokokat pontosan<br />
figyelembe veszik – RRKM, illetve QET (Quasi-Equilibrium Theory) néven váltak ismertté.<br />
#\ 44-/3'6 UGDGUU¾IK ±NNCPFÉ M¾RNGVG C MÌXGVMG\<br />
( E)<br />
=<br />
‡<br />
óN<br />
hñ<br />
( E − E )<br />
( Ε)<br />
k<br />
0<br />
, (21)<br />
ahol szerepel az átmeneti állapot állapotösszege, N ‡ (E-E0) C\ CNCR±NNCRQV ±NNCRQVU2T2U¾IG<br />
ρ(E), valamint az ún. szimmetriafaktor, σ.<br />
2.2.2.2. Az RRKM-elmélet<br />
Az RRKM-elmélet jelen levezetésében Baer és Hase unimolekulás disszociációt tárgyaló könyve<br />
[62 ±NVCN ÌUU\GHQINCNVCMTC V±OCU\MQFQO GNUUQTDCP '\ C NGXG\GV¾U C MNCUU\KMWU ±VOG<br />
PGVK±NNCRQVGNO¾NGVTG V±OCU\MQFKM OGN[GV GNU\ÌT Wigner közölt [63,64].<br />
Egy unimolekulás reakció felfogható úgy, mint reakciófluxus a fázistérben. Amennyiben egy<br />
molekulának m DGNU U\CDCFU±IK HQMC XCP G\ NGÃTJCVÉ m hely (q) és m momentum (p) mozgásaként.<br />
Tehát a fázistér 2m dimenziós. Állandó energiát feltételezve a fázistér egy 2m – 1 dimen\KÉU<br />
JKRGTHGNÒNGVTG U\2MÒN WI[CPKU ÃI[ GII[GN MGXGUGDD U\CDCFU±IK HQMC XCP C TGPFU\GTnek.<br />
Amennyiben az energia, E nagyobb, mint a disszociációs energia, E0, a molekula képes disszociálni,<br />
vagyis a hiperfelület olyan részét érni el, amit kritikus felületnek vagy átmeneti állapotnak<br />
nevezünk. Ez egy olyan 2m – 2 dimenziós felület, amely elválasztja a termékeket a<br />
kiindulási molekulától, és úgy helyezkedik el, hogy ha egy trajektória metszi, akkor az a termékekhez<br />
vezet anélkül, hogy visszatérne. Olyan reakciók esetén, ahol jól kifejezett nyeregpont<br />
van a potenciálisenergia-felületen, az átmeneti állapot a nyeregpontban van. Egyébként<br />
RGFKI C\ ±VOGPGVK ±NNCRQV JGN[\GVG HÒII C DGNU GPGTIK±VÉN<br />
# TGCMEKÉUGDGUU¾I GPPGM OGIHGNGNGP CT±P[QU C MKKPFWN±UK OQNGMWNC MTKVKMWU HGNÒNGVGV OGVU\<br />
fluxusával. A kritikus felületnél a molekula egy 1 dimenziós reakciókoordináta mentén<br />
disszociál, amely a minimális energiájú reakcióút. Feltehetjük, hogy ez a koordináta az átmeneti<br />
állapotban ortogonális a többi koordinátára, vagyis a rendszer szeparálható. Ehhez a<br />
koordinátához tartozó tér-, illetve momentumkoordináta jele q ‡ , illetve p ‡ . Ha feltesszük, hogy<br />
a teljes fázistér statisztikusan van betöltve, meghatározhatjuk a kritikus felület környezeté-<br />
25
DGP N¾X OQNGMWN±M CT±P[±V C\ ÌUU\GUJG\ M¾RGUV XCI[KU C dN(q ‡ , p ‡ )/N hányadost. Egy adott<br />
pillanatban tehát azon molekulák aránya, melyek kritikus koordinátái a q ‡ és q ‡ + dq ‡ , illetve<br />
p ‡ és p ‡ + dp ‡ közé esnek:<br />
dN<br />
‡ ‡<br />
( q , p )<br />
N<br />
‡<br />
dq dp<br />
=<br />
∫<br />
∫<br />
‡<br />
<br />
H = E−<br />
ε t −E0<br />
<br />
H = E<br />
∫<br />
1<br />
∫<br />
dq<br />
‡<br />
1<br />
dq dq<br />
dq<br />
n−1<br />
‡<br />
n−1<br />
dp dp<br />
1<br />
dp<br />
‡<br />
1<br />
n−1<br />
dp<br />
‡<br />
n−1<br />
. (22)<br />
Ebben az egyenletben E0 az aktiválási energia, εt pedig a p ‡ momentumhoz tartozó<br />
transzlációs energia. A reakciósebesség megadható, mint a kritikus felület környezetében<br />
VCTVÉ\MQFÉ OQNGMWN±M U\±O±PCM KFFGTKX±NVLC ›I[ C TGCMEKÉHNWZWU XCI[ C TGCMEKÉUGDGUU¾I<br />
fluxus = reakciósebesség =<br />
( ‡ ‡<br />
, p )<br />
dN q<br />
dt<br />
. (23)<br />
Ez tehát azoknak a molekuláknak a fluxusa, amelyek áthaladnak a kritikus tartományon.<br />
Mivel feltettük, hogy a reakciókoordináta ortogonális a többi koordinátára, így azoktól sze-<br />
RCT±NJCVÉ C\ KFFGTKX±NV EUCM C dq ‡ és a dp ‡ tagokat tartalmazza. A dq ‡ dp ‡ /dt pedig átírható<br />
más alakba, ugyanis dq ‡ /dt = p ‡ /µ ‡ , ahol µ ‡ C M¾V U\¾VX±NÉ HTCIOGPU TGFWM±NV VÌOGIG 'DDN C<br />
MÌXGVMG\ M¾RNGVGV MCRLWM<br />
dN<br />
‡ ‡<br />
( q , p )<br />
dt<br />
‡<br />
p dp<br />
N<br />
‡<br />
= ì<br />
‡<br />
∫<br />
∫<br />
H = E<br />
∫<br />
1<br />
∫<br />
‡<br />
1<br />
n−1<br />
1<br />
‡<br />
n−1<br />
‡<br />
1<br />
n−1<br />
‡<br />
n−1<br />
dq dq<br />
dp dp<br />
H = E−<br />
ε t −E0<br />
. (24)<br />
dq dq<br />
dp dp<br />
Mivel εt ‡ = p ‡2 /2µ ‡ , a p ‡ dp ‡ /µ ‡ JGN[¾TG GI[U\GT2GP dε ‡ JGN[GVVGUÃVJGV XCI[KU<br />
dN<br />
‡ ‡<br />
( q , p )<br />
dt<br />
‡<br />
Ndåt<br />
=<br />
∫H<br />
∫<br />
H = E<br />
∫<br />
∫<br />
1<br />
‡<br />
1<br />
n−1<br />
‡<br />
n−1<br />
1<br />
‡<br />
1<br />
n−1<br />
‡<br />
n−1<br />
dq dq<br />
dp dp<br />
= E−<br />
ε t −E0<br />
. (25)<br />
dq dq<br />
dp dp<br />
Ez a képlet tehát megadja a reakciósebességet, mint az összes molekula számának, N-nek,<br />
valamint a sebességi állandónak, k(E, εt)-nek a szorzatát. Ez utóbbi pedig két fázistér-terület<br />
J±P[CFQUC COGN[GM ±NNCRQVU2T2U¾II¾ MQPXGTV±NJCVÉM # PGXG\ GI[U\GT2GP GI[ ±NlapotU2T2<br />
ség h n -nel vett szorzata, a számláló pedig – mivel eggyel kevesebb dimenzióban van in-<br />
VGIT±NXC GI[ ±NNCRQVU2T2U¾I h n-1 I[GN U\QTQ\XC ›I[ VGJ±V C UGDGUU¾IK ±NNCPFÉ C MÌXGVMG\<br />
kifejezéssel adható meg:<br />
k<br />
( E,å)<br />
t<br />
( − E − 0 åt<br />
)<br />
hñ( E)<br />
ñ E<br />
= . (26)<br />
Látható, hogy e szerint a reakciósebesség a teljes energia, E, valamint a távozó fragmensek<br />
kinetikus energiája függvényeként adható meg. A reakció tehát sokféleképpen mehet keresztül<br />
a kritikus tartományon, ezek egymástól abban különböznek, hogy a rendelkezésre álló<br />
enerIKC JQI[CP QU\NKM OGI C\ ±VOGPGVK ±NNCRQV DGNU GPGTIK±LC XCNCOKPV C HTCIOGPUGM MKPGVK<br />
kus energiája között. Ahhoz, hogy a teljes disszociációs sebességet megkapjuk, a (26) egyen-<br />
26
letet a fragmensek kinetikus energiája szerint ki kell integrálni. Így kapjuk az RRKM-elmélet<br />
szokásos sebességi állandó kifejezését (illetve ahhoz nagyon hasonlót):<br />
k<br />
( E)<br />
=<br />
Ε−Ε<br />
∫ 0<br />
ρ<br />
( E − E − å)<br />
hρ<br />
( E)<br />
dåt<br />
‡<br />
N<br />
=<br />
h<br />
( E − E )<br />
ρ( E)<br />
0 t<br />
0 0<br />
, (27)<br />
ahol N ‡ (E-E0) az átmeneti állapot állapotösszege 0-tól E-E0 energiáig. A levezetésnél a rotáció<br />
U\GTGR¾V XCNCOKPV C TGCMEKÉ U\KOOGVTK±L±V GNJCP[CIQNVWM G\ WVÉDDKV GI[U\GT2GP GI[ U\KO<br />
metria-faktorral való szorzással vehetjük figyelembe, így jutunk a (21) egyenlethez.<br />
Ebben a levezetésben több olyan feltételezést használtunk, amelyek érvényessége nem<br />
HGNV¾VNGPÒN OGII[\'NU\ÌT KU HGNV¾VGNG\VÒM JQI[ C H±\KUV¾T C TGCMEKÉ NGHQN[±UCMQT X¾IKI UVC<br />
VKU\VKMWUCP DGVÌNVÌVV 'PPGM HGNV¾VGNG C\ JQI[ C DGNU TG\I¾UK TGNCZ±EKÉ +84 Intravibrational<br />
Relaxation) nagyon gyors legyen a reakció sebességéhez képest [65]. Másodszor, feltettük,<br />
hogy minden molekula, amelyik a kritikus tartományban van, termékekhez vezet. Vagyis<br />
minden trajektória, amely a kritikus felületen átvezet, nem fordul vissza. Trajektóriaszámításokat<br />
végeztek ennek a feltételezésnek a vizsgálatára; ezek szerint kis molekuláknál<br />
még a legkisebb fluxusú felületet is jó néhányszor keresztezik a trajektóriák [66]. Nagyobb<br />
OQNGMWN±MTC G\ C JCV±U LGNGPVUGP EUÌMMGP =67], hiszen azoknál a fázistér térfogata az átme-<br />
PGVK ±NNCRQVVÉN V±XQN I[QTUCP P 'I[¾DM¾PV RGFKI C VTCLGMVÉTKCÐLTCMGTGU\VG\¾U GU¾N[G C\ CM<br />
tiválási energiához közeli tartományban a legkisebb, vagyis kis energiáknál várhatóan jól<br />
O2MÌFKM C\ 44-/GNO¾NGV *CTOCFU\QT RGFKI HGNVGVVÒM C\V KU JQI[ C TGCMEKÉMQQTFKP±VC QT<br />
togonális a többi koordinátára, így azoktól szeparálható. Ez a feltevés szintén kis energiáknál<br />
teljesül a legjobban, ahol a molekula rezgéseit csatolatlan normálmódusokkal írhatjuk le. Ha az<br />
GPGTIKC PÌXGMU\KM GI[TG PCI[QDD C\ GU¾N[G CPPCM JQI[ C MÒNÌPDÌ\ OÉFWUQM EUCVQNÉFJCVnak.<br />
2.2.2.3. ŠNNCRQVÌUU\GI¾UU2T2U¾IU\±OÃV±UC<br />
/KXGN C\ 44-/ UGDGUU¾IK ±NNCPFÉ MKHGLG\¾U¾DGP ±NNCRQVÌUU\GI ¾U U2T2U¾I VCN±NJCVÉ ¾TFGOGU<br />
rövid áttekinteni, hogy ezek hogyan számíthatók ki.<br />
Rotáció<br />
Egydimenziós rotátor esetében a fázistér térfogata (PSV, Phase Space VQNWOG C MÌXGVMG\<br />
2IE<br />
2π<br />
PSV = 2 ∫ dp0 ∫ dè = 4π<br />
0<br />
0<br />
2IE<br />
. (28)<br />
# MGVVGU HCMVQT C M¾VU\GTGU FGIGPGT±EKÉDÉN U\±TOC\KM 'DDN RGFKI C\ GI[FKOGP\KÉU TQV±VQT<br />
±NNCRQVÌUU\GIG KNNGVXG ±NNCRQVU2T2U¾IG C MÌXGVMG\<br />
2<br />
8π<br />
IE<br />
N ( E)<br />
= =<br />
2<br />
h<br />
E<br />
B<br />
2 , ( E)<br />
1<br />
ρ = , (29)<br />
BE<br />
27
ahol B C TQV±EKÉU ±NNCPFÉ /KPV N±VJCVÉ GDDGP C\ GUGVDGP C\ ±NNCRQVU2T2U¾I C PÌXGMX GPGT<br />
giával csökken.<br />
Lineáris molekulákban a forgás kétdimenziós rotátorral írható le. Ekkor a fázistér térfogata<br />
GI[U\GT2GP 8π 2 EI COKDN CFÉFKM C\ ±NNCRQVÌUU\GI KNNGVXG U2T2U¾I<br />
2<br />
8π<br />
IE E 1<br />
N ( E)<br />
= = , ρ ( E)<br />
= . (30)<br />
2<br />
h B B<br />
#\ ±NNCRQVU2T2U¾I NKPG±TKU OQNGMWN±P±N MQPUVCPU ¾TV¾M $ –1 , pedig az energiaszintek távolsága<br />
egyTG P OKPV C\ C LÉN KUOGTV E = J(J+1)B M¾RNGVDN KU MÌXGVMG\KM 'PPGM C\ C\ QMC JQI[ C\ Gnergiaszintek<br />
távolságának növekedését kompenzálja a degeneráció 2J + 1-gyel való növekedése.<br />
0GONKPG±TKU OQNGMWNC HQTI±U±PCM GI[ XKU\QP[NCI GI[U\GT2 OQFGNNLG C U\KOOGVTKMWU<br />
RÌTIGVV[2 'PPGM M¾V KORWN\WUP[QOCV¾MC GI[GPN XCI[KU +A = IB ≠ IC. Ebben az esetben az<br />
±NNCRQVÌUU\GI KNNGVXG U2T2U¾I MKHGLG\¾UG C MÌXGVMG\<br />
N<br />
( E)<br />
=<br />
4<br />
3<br />
8π<br />
2<br />
2<br />
3<br />
A<br />
C 2<br />
E =<br />
2 2<br />
h<br />
I<br />
8π<br />
h<br />
I<br />
4<br />
3<br />
3<br />
2<br />
E<br />
B B<br />
A<br />
C<br />
2 E<br />
ρ = . (31)<br />
B A<br />
B C<br />
, ( E)<br />
Gátolt rotáció<br />
A gátolt rotátor voltaképpen megfelel egy oszcillátor és egy szabad rotátor együttesének. En-<br />
PGM NGII[CMQTKDD R¾NF±LC C OGVKNEUQRQTV # RQVGPEK±NKU GPGTIKC C MÌXGVMG\M¾RRGP MÌ\GNÃVJGV<br />
V(θ) = ½V0(1 – cos nθ), (32)<br />
ahol θ a forgási szög, V0 a gátmagasság, n pedig a rotátor szimmetriáját veszi figyelembe. A<br />
I±VQNV TQV±VQT ±NNCRQVÌUU\GIG ¾U U2T2U¾IG \±TV M¾RNGVVGN PGO CFJCVÉ OGI =68]. Kis energiákon,<br />
vagyis a gátmagasság alatt a gátolt rotátor mozgása oszcillátorhoz, míg felette szabad rotátorhoz<br />
hasonló. Pitzer szerint [69] jóval a gát felett az energiaszintek megfelelnek a szabad rotátor<br />
energiaszintjeinek, a különbség az, hogy az energia –V0/2-vel el van tolva. Ez annak a<br />
következménye, hogy a forgás során a forgó fragmens felerészben „érzi” a teljes rendelkezésre<br />
álló energiát, illetve felerészben a gátmagassággal csökkentett értéket. Kis energiákon pedig,<br />
VGJ±V C I±VOCICUU±I CNCVV C I±VQNV TQVQT C\ QU\EKNN±VQT GPGTIKCU\KPVLGKXGN MÌ\GNÃVJGV<br />
#\±NNCRQVÌUU\GI¾UU2T2U¾IU\±OÃV±UCMQPXQNÐEKÉXCN<br />
Vegyük azt az esetet, amikor a rendszernek csatolatlan rezgési és forgási szabadsági foka van,<br />
C JQ\\±LWM VCTVQ\É ±NNCRQVU2T2U¾I ρv, illetve ρr. Tegyük fel, hogy az E teljes energiából x jut a<br />
rezgésre, E – x pedig a forgásra. Ebben az esetben e rögzített energiamegoszlásnál az ál-<br />
NCRQVU2T2U¾I GI[U\GT2GP ρ = ρv(x)ρr(E – x). Adott E teljes energián pedig minden lehetséges<br />
OGIQU\N±U U\GTKPV X¾IKI MGNN KPVGIT±NPK ÃI[ C VGNLGU ±NNCRQVU2T2U¾I C MÌXGVMG\<br />
ñ<br />
vr<br />
=<br />
E<br />
∫<br />
0<br />
ñ<br />
v<br />
() x ñ( E − x)<br />
r<br />
dx , (33)<br />
28
XCI[KU C M¾V ±NNCRQVU2T2U¾I MQPXQNÐEKÉLC<br />
Állapotösszeg esetében az eredmény szintén konvolúcióval kapható meg, azonban nem két<br />
±NNCRQVÌUU\GI JCPGO GI[ ±NNCRQVÌUU\GI KNNGVXG GI[ ±NNCRQVU2T2U¾I MQPXQNÐEKÉL±V MGNN M¾RG\PK<br />
N<br />
vr<br />
=<br />
E<br />
∫<br />
0<br />
N<br />
v<br />
() x ñ( E − x)<br />
r<br />
dx . (34)<br />
ŠNNCRQVÌUU\GI¾UU2T2U¾IFKTGMVU\±OÃV±UC<br />
*CTOQPKMWU QU\EKNN±VQT GUGV¾P C\ GPGTIKCU\KPVGM GPGTIK±LC GI[U\GT2GP Ei = nωi, ahol ωi a rezgés<br />
frekvenciájának és a Planck-állandónak a szorzata. Amennyiben a rendszer s számú csa-<br />
VQNCVNCP JCTOQPKMWU QU\EKNN±VQTDÉN ±NN C\ ±NNCRQVU2T2U¾I FKTGMV U\±OQN±UUCN OGIMCRJCVÉ<br />
[70,71 0WOGTKMWUCP OGIMÌ\GNÃVXG C M¾TF¾UV GI[ XGMVQTDCP VGVU\NGIGU RQPVQUU±IICN V±TQN<br />
JCVLWM C\ ±NNCRQVU2T2U¾I HÒIIX¾P[V CJQN C\ GI[GU XGMVQTMQORQPGPUGM HGNGNPGM OGI C\ CFQVV<br />
GPGTIK±JQ\ VCTVQ\É ±NNCRQVU2T2U¾IPGM -¾P[GNOGU X±NCU\V±U NGJGV R¾NF±WN C\ GPGTIKCFQDQ\<br />
méretének 1 hullámszámot választani, ekkor a használt frekvenciákat hasonlóan hullámszámra<br />
kerekítjük. Kiindulásképpen a nulladik energiadobozba egyet, a többibe nullát helye-<br />
\ÒPM OCLF C MÌXGVMG\ CNIQTKVOWUUCN VÌNVLÒM HGN C XGMVQTV<br />
CIKLUS j = 1-6. s-IG<br />
(s az oszcillátorok száma)<br />
CIKLUS I = ωj -6. M-IG<br />
(M a maximális számítandó energia)<br />
ρ(i) := ρ(i) + ρ(i- ωj)<br />
CIKLUS VÉGE<br />
CIKLUS VÉGE<br />
#\ CNIQTKVOWU KIGP GI[U\GT2GP OGI¾TVJGV JKU\GP XQNVCM¾RRGP C\ GNDD V±TI[CNV MQPXQNÐEKÉ<br />
FKU\MT¾V OGIHGNGNLG #OGPP[KDGP C MKKPFWN±UK XGMVQT O±T VCTVCNOC\\C GI[ O±UKM U\CDCFU±IK<br />
HQM R¾NF±WN GI[ TQV±EKÉ ±NNCRQVU2T2U¾I¾V CMMQT C X¾IGTGFO¾P[ C M¾V ±NNCRQVU2T2U¾I MQP<br />
XQNÐEKÉLC NGU\ #PCNÉI OÉFQP ±NNCRQVÌUU\GI U\±OÃV±U±JQ\ C MKKPFWN±UK XGMVQTDC C\ GNDDK MKKP<br />
dulási vektor integráltját kell tenni, vagyis azonosan mindig egyet. Ha pedig egy másik szabadsági<br />
fokhoz tartozó állapotösszeg a kiindulási vektor, eredményként a teljes állapotösszeg<br />
adódik.<br />
2.2.2.4. Variációs átmenetiállapot-elmélet (VTST)<br />
Olyan reakciók esetén, ahol a potenciálisenergia-felületen nincs nyeregpont a reakciókoordináta<br />
mentén, az átmeneti állapot helye és tulajdonságai függenek a rendelkezésre álló energiától,<br />
nem beszélhetünk egy jól definiált átmeneti állapotról. Általánosságban az átmeneti<br />
±NNCRQV C\ C JKRGTHGNÒNGV C H±\KUV¾TDGP COGN[ GNX±NCU\VLC C TGCMV±PUQMCV C VGTO¾MGMVN C V¾T<br />
HQICVC RGFKI OKPKO±NKU #OGPP[KDGP C TGCMEKÉMQQTFKP±VC OGPV¾P LGNGPVU P[GTGIRQPV VCN±N<br />
ható, az átmeneti állapot a nyeregpontban van, hiszen ekkor az állapotösszeget leginkább a<br />
29
endelkezésre álló energia befolyásolja. Ha viszont nincs visszafelé is energiagát (például jel-<br />
NGO\GP GI[U\GT2 FKUU\QEK±EKÉU TGCMEKÉMP±N CMMQT C\ ±VOGPGVK ±NNCRQV JGN[¾PGM<br />
meghatározásához az állapotösszeg explicit kiszámítására lehet szükség.<br />
0 O<br />
65<br />
8T<br />
'F8T<br />
' <br />
T<br />
T O<br />
2.7. ábra: Variációs átmenetiállapot-elmélet: az állapotösszeg a reakciókoordináta függvényében egy<br />
GI[U\GT2 FKUU\QEK±EKÉ GUGV¾P<br />
Amint azt a 2.7. ábra mutatja, a potenciálisenergia-görbén a disszociáció irányában haladva<br />
egyre kisebb a rendelkezésre álló energia, ez a hatás csökkenti az állapotösszeget. Ugyanakkor<br />
bizonyos rezgési frekvenciák is csökkennek, ez pedig az állapotösszeg-függvény meredekségét<br />
növeli. Ez a két ellentétes hatás vezet oda, hogy a reakciókoordináta egy bizonyos<br />
értékénél az állapotösszeg minimumot ér el. Ez az átmeneti állapot helye. Világos, hogy ez a<br />
hely nem független az eredetileg rendelkezésre álló energiától, vagyis például fotoionizációs<br />
tömegspektrometriában az ionizáló sugárzás frekvenciájától.<br />
Az átmeneti állapot helyének kiszámítására, valamint ennek az RRKM-elmélettel való dinamikus<br />
összekapcsolására többféle megközelítés létezik (ezeket összefoglalóan variációs átmenetiállapot-elméletnek<br />
nevezik) [72 OGN[GM I[CMTCP XCNCOKN[GP MÌ\GNÃV CPCNKVKMWU M¾R<br />
letet használnak a rezgési frekvenciák lefutásának modellezésére. Újabban pedig kvantumkémiai<br />
számításokból kapott rezgési frekvenciákból számított állapotösszeg-görbék segítségével<br />
U\±OÃVJCVÉ C\ ±VOGPGVK ±NNCRQV JGN[G 8KN±IQU JQI[ GNUUQTDCP CMMQT HQPVQU C XCTKációs átmenetiállapot-elmélet<br />
használata, ha a modellezni kívánt energiatartomány széles, és a reakció<br />
energiaküszöbének közelébe is kiterjed.<br />
30
3. +TQFCNOKGN\O¾P[GM<br />
3.1. Magánospár-kölcsönhatás<br />
3.1.1. A hidrazin és analógjainak elektron- és térszerkezete<br />
# OCI±PQUR±TMÌNEUÌPJCV±U N¾P[GIGU U\GTGRGV L±VU\KM C 0F0 2F2 #UF#U XCI[ 5DF5D MÌV¾U2<br />
OQNGMWN±M MÒNÌPDÌ\ MQPHQTOGTGKPGM UVCDKNK\±N±U±DCP # P[ÃNV N±PEÐ JKFrazinanalógok kevés<br />
kivétellel gauche-konformációt vesznek fel [73]. Ez – az úgynevezett gauche-effektus – a<br />
nitrogén magános párok taszításával magyarázható: e pályák átfedése, és így a taszításuk<br />
akkor minimális, ha a két magános pár egymással 90°-os szöget zár be. Ez annak a<br />
MÌXGVMG\O¾P[G JQI[ C OCI±PQU R±TQM N¾P[GI¾DGP RMCTCMVGT2GM # U\WDU\VKVWGPUGM<br />
taszítása ezt némileg módosítja, így az egyensúlyi geometriánál ez a szög nem derékszög, de a<br />
gauche-konformáció energetikailag így is lényegesen kedve\DD OKPV C\ anti.<br />
Míg a nyílt láncú hidrazinanalógok általában gauche-konformációt vesznek fel, a nehezebb<br />
MÌ\RQPVK CVQOOCN TGPFGNMG\ CPCNÉI OQNGMWN±MP±N C\ anti- és a gauche-rotamer is jelen lehet<br />
a gázfázisban. A tetrametil-hidrazin kizárólag gauche-konformációt vesz fel [74], míg a tetrametil-difoszfán<br />
esetében 60 % anti- és 40 % gauche-konformer van jelen [75]. Az anti-kon-<br />
HQTOGT UVCDKNK\±EKÉLC C HNWQTU\WDU\VKVW±NV XGI[ÒNGVGMP¾N KU OGIHKI[GNJGV C VGVTCHNWQTJKFTC<br />
zin 53 % anti- és 47 % gauche-konformert tartalmaz [76 OÃI C OGIHGNGN FKHQU\H±P MK\±TÉNCI<br />
anti-konformációban létezik [77].<br />
3.1.2. A tanulmányozott vegyületek<br />
# VGVTCOGVKNFKCT\±P FKMCMQFKN C\ GI[KM GNUM¾PV GN±NNÃVQVV GNGOQTICPKMWU XGI[ÒNGV XQNV<br />
[78,79], bár szerkezetének meghatározása évszázadokat váratott magára. Szilárd fázisban a<br />
molekulák antiMQPHQTO±EKÉV XGU\PGM HGN ¾U NKPG±TKU N±PEQMDC TGPFG\FPGM =80]. A vegyület<br />
folyadék- és gázfázisban mindkét konformert tartalmazza. 1 H-NMR-spektrumában csak egy<br />
szinglett jelentkezik [81 WI[CPKU C TQV±EKÉU K\QOGTK\±EKÉ PCI[QP I[QTU C\ 0/4KFUM±N±JQ\<br />
képest. A vegyület IR- és Raman-spektrumát Durig és Casper publikálta [82]. Eredményeik<br />
szerint a folyadékfázisban két rotamer létezik (60 % anti és 40 % gauche *O¾TU¾MNGVHÒII<br />
Raman-vizsgálatot is végeztek, ezzel meghatározták az izomerizációhoz tartozó ∆H és ∆G<br />
értékeket. A vegyületre Downs és munkatársai végeztek elektrondiffrakciós szerkezetmeghatározást<br />
Oxfordban [83 #\ GNGMVTQPU\ÉT±UK M¾R MK¾TV¾MGN¾U¾P¾N M KU C M¾V MQPHQTOGTGU<br />
modellt használták. Meghatározták a molekulában az As–As és az As–C kötéstávolságot, a<br />
kötésszögeket, valamint a torziós szögeket is. Az As–As kötéshossz 243.3 pm-nek, az As–C<br />
31
távolság pedig 197 pm-nek adódott. Az általuk javasolt konformerarány 60% gauche, 40% anti<br />
volt.<br />
# VGVTCOGVKNFKUVKD±P I±\JCNOC\±NNCRQVDCP U\ÃPVGNGP HQN[CF¾MM¾PV U±TIC U\ÃP2 U\KN±TF ±N<br />
lapotban pedig élénkpiros [84,85]. A kristályban a molekulák anti-konformációt vesznek fel,<br />
egymáshoz az antimon-atomokon keresztül kapcsolódnak. Az intermolekuláris távolság<br />
viszonylag kicsi [86,87]. A rezgési spektrumokból megállapítható, hogy a folyadékban mind az<br />
anti-, mind a gauche-konformer jelen van [88]. Császár Attila és munkatársai elektrondiffrakciós<br />
vizsgálata szerint az Sb–Sb távolság a gázhalmazállapotú molekulában kisebb, mint a<br />
kristályban [89]. Az Sb–Sb távolság 281.8 pm-nek, az Sb–C kötéshossz pedig 216.6 pm-nek<br />
adódott. A rotamerarányt és a részletes geometriát (torziós szög) azonban nem állapíthatták<br />
meg pontosan.<br />
3.1.3. Fotoelektron-spektroszkópiás vizsgálatok<br />
Fotoelektron-spektroszkópiás kísérletet hidrazinanalóg vegyületekre már sokan végeztek.<br />
[90,91] A tetrametil-hidrazin fotoelektron-spektrumában a két legkisebb ionizációs energiájú<br />
U±X TGPFGNJGV C gauche-MQPHQTOGT OCI±PQU R±TLCKTÉN VÌTV¾P KQPK\±EKÉJQ\ # HGNJCUCF±UK<br />
energia 0.4 eV-nak adódott. A periódusos rendszerben lefelé haladva változik a spektrumok<br />
képe: a tetrametil-difoszfánnál már mindkét konformer jelen van a gázfázisban, amint ezt a<br />
fotoelektron-spektrumban a legkisebb ionizációs energiájú három sáv bizonyítja.<br />
3.1. ábra: A Me4P2 fotoelektron-spektruma [92]<br />
# U±XQM JQ\\±TGPFGN¾UG C\QPDCP PGO GI[¾TVGNO2 'FFKI C\ KTQFCNQODCP J±TQOH¾NG<br />
asszignáció jelent meg: az eredeti szerint, melyet Cowley és Dewar publikáltak [92 C\ GNU ¾U<br />
a harmadik csúcs az anti-konformer foszfor magános párjainak lazító (n– ¾UMÌV P+) kombinációjához<br />
tartozik, míg a második, kisebb intenzitású sáv a gauche-konformer fel nem<br />
JCUCFV OCI±PQU R±TLCKJQ\ TGPFGNJGV Ames és Turner értelmezése [93] alapján az anti-rotamerhez<br />
tartozó sávok besorolása azonos, viszont a gauche-konformernél a lazító kom-<br />
32
DKP±EKÉJQ\ VCTVQ\KM C O±UQFKM U±X OÃI C MÌV MQODKP±EKÉJQ\ TGPFGNJGV U±XQV GNHGFK C LÉXCN<br />
intenzívebb harmadik csúcs. Az anti-konformer sávjai Schweig ¾U OWPMCV±TUCK JO¾TU¾MNGV<br />
HÒII 725XK\UI±NCVCK U\GTKPV =94KUC\GN\GMPGM OGIfeleNen asszignálhatók, míg a gauche-<br />
P±N C NC\ÃVÉ MQODKP±EKÉ U±XL±V HGFK GN C\ KPVGP\ÃX GNU U±X C O±UQFKM U±X VCTVQ\KM VGJ±V C MÌV<br />
R±N[±JQ\ /KPV N±VJCVÉ C URGMVTWO OKPFGP TG±NKUCP GNM¾R\GNJGV ¾TVGNOG\¾U¾V MÌ\ÌNV¾M O±T<br />
dönteni azonban kísérleti módszerek alapján nehéz közöttük. A Me4P2 fotoelektron-spektruma<br />
a 3.1. ábrán látható.<br />
A tetrametil-diarzán fotoelektron-spektrumát szintén Cowley és Dewar [92 MÌ\ÌNVG GNU\ÌT<br />
mely a 4.1.2. fejezet 4.4. ábráján látható. A spektrum hozzárendelését a difoszfán-vegyülettel<br />
analóg módon végezték, tehát itt is úgy tekintették, hogy a gauche-konformer magános párjaihoz<br />
tartozó második sáv nem hasad fel. A spektrumot Dewar elmélete [95] alapján<br />
asszignálták, mely szerint a) a magánospár-felhasadás az anti-konformernél jóval nagyobb,<br />
mint a gauche-esetben, és b) az átlagos magánospár-ionizációs energia a két konformerben<br />
közel egyforma. Ez utóbbi azt az elképzelést tükrözi, hogy ez a közepes energia a kölcsön-<br />
JCV±UOGPVGU GUGVPGM HGNGN OGI ÃI[ C\ CVQOQM HCLV±L±VÉN HÒII EUWR±P #\ GNU HGNV¾VGNG\¾UV VG<br />
J±V C HGNJCUCF±U HÒII¾U¾V C OCI±PQU R±TQM MÌ\ÌVVK U\ÌIVN /+0&1 U\GOKGORKTKMWU<br />
számítások szépen alátámasztják [92 /KXGN C O±UQFKM U±X C\ GNUP¾N LÉXCN MKUGDD U\GTKPVÒM<br />
az anti a stabilisabb konformer. (anti: 88 %, gauche: 12 %)<br />
# VGVTCOGVKNFKUVKD±P HQVQGNGMVTQPURGMVTWO±V GNVVÒPM PGO RWDNKM±NV±M =96].<br />
3.2. Bórhidrid<br />
Az átmenetifémek tetrahidridoborát-komplexei mind elméleti, mind pedig gyakorlati szem-<br />
RQPVDÉN O±T T¾IÉVC ¾TFGMNF¾U V±TI[±V M¾RG\KM =97,98 # H¾OQTICPKMWU I\H±\KUÐ T¾<br />
tegleválasztás (Chemical Vapor Deposition, CVD) fontos felhasználási területe az ilyen<br />
komplexeknek, ahol ezek a vegyületek fém-karbid, fém-borid, illetve vegyes karbid-borid<br />
keményrétegek prekurzoraiként használatosak [99,100,101,102]. Az általam is vizsgált<br />
MQORNGZGV MQT±DDCP V¾OCXG\GVO Szepes László és munkatársai is használták cirkóniumkarbid<br />
keményréteg leválasztására [99,102]. Az ilyen komplexek használatosak továbbá<br />
katalizátorként, valamint a szerves kémiában sztereoszelektív redukálószerként is [103].<br />
Elméleti szempontból legérdekesebb talán a fémcentrum és a tetrahidridoborát-ligandum<br />
közötti kötés szerkezete. Ez a kötés egy, két vagy három hidrogénhídon keresztül valósulhat<br />
meg [104,105,106,107 '\GM MÌ\ÒN XKU\QP[NCI TKVM±P HQTFWNPCM GN GI[ JKFTQI¾PJKFCU MQOR<br />
lexek [98 6ÌDD ÌUU\GHQINCNÉ EKMM LGNGPV OGI C V¾O±DCP OGN[GMDN C\ QNXCUÉ U\¾NGU ±Vtekintést<br />
MCRJCV MÒNÌPH¾NG H¾OVGVTCJKFTKFQDQT±VMQORNGZGM U\GTMG\GV¾TN =104,108,109,110,111]. Általánosságban<br />
leszögezhetjük, hogy a fém-centrum elektronszerkezete, a központi ion, valamint<br />
C VÌDDK NKICPFWO O¾TGVG DGHQN[±UQNLC GNUUQTDCP C VGVTCJKFTKFQDQT±VNKICPFWOQM MCREUQNÉdását.<br />
33
-ÃU¾TNGVKNGI PGO GI[U\GT2 OGIJCV±TQ\PK C JKFTQI¾PJKFCM U\±O±V G MQORNGZGMDGP &KHHTCMEKÉU<br />
technikákkal a hidrogének helyzete gyakran nem, vagy csak igen nagy bizonytalansággal<br />
határozható meg. Neutrondiffrakcióval ugyan a hidrogének is jól „látszanak”, azonban ez a<br />
MÃU¾TNGVK VGEJPKMC KIGP MÌNVU¾IGU ¾U PGJG\GP JQ\\±H¾TJGV /GIQNF±UV LGNGPVJGVPG C O±IPGUGU<br />
OCITG\QPCPEKC 0/4 URGMVTQU\MÉRKC KU C\QPDCP C\ 0/4KFUM±N±JQ\ M¾RGUV C VGVTCJKFTKFQ<br />
borát-ligandumok rendkívül fluxionálisak, helyzetüket nagyon gyorsan változtatják, így a<br />
H¾OJG\ MCREUQNÉFÉ KNNGVXG U\CDCF JKFTQI¾PGM MÒNÌPDÌ\ GNVQNÉF±UÐ LGNGK MK±VNCIQNÉFPCM =112].<br />
Az egyik legjobban használható gázfázisú módszer az infravörös (IR) spektroszkópia, de az<br />
GDDN P[GTJGV KPHQTO±EKÉ ±NVCN±DCP KPFKTGMV MXCPVKVCVÃX MÌV¾UK CFCVQMCV PGO U\QNI±NVCV<br />
Ugyan a röntgen-diffrakciós (X-Ray DKHHTCEVKQP :4& O¾T¾UGMDN C JKFTQI¾PGM JGN[\GVG EUCM<br />
PCI[ DK\QP[VCNCPU±IICN JCV±TQ\JCVÉ OGI MÌ\XGVXG O¾IKU GNFÌPVJGV JQI[ C VGVTCJKFTKFQ<br />
borát-ligandumok hány hidrogénen keresztül kapcsolódnak. A fém–bór távolság ugyanis nagy<br />
RQPVQUU±IICN OGIMCRJCVÉ C O¾T¾UDN $GTPUVGKP ¾U OWPMCV±TUCK C\ K\QNQDCNKV±U HQICNO±P<br />
alapuló módszere [109,110,113] szerint pedig a két-, illetve háromhidas ligandumhoz külön-<br />
DÌ\ KQPT±FKWU\ TGPFGNJGV =104 # MÃU¾TNGVK H¾OFDÉT V±XQNU±I XCNCOKPV C\ KNNGV H¾OKQP KQP<br />
rádiusza ismeretében a vizsgált komplexre megkaphatjuk a tetrahidridoborát-ligandumok effektív<br />
sugarát, mely alapján eldönthetjük, hogy az inkább a két- vagy a háromfogú kapcsolódásnak<br />
felel-e meg.<br />
#\ WVÉDDK KFDGP JQ\\±H¾TJGVGM NGVVGM VQX±DD± PCI[ RQPVQUU±IÐ MXCVWOM¾OKCK U\±OÃV±UQM<br />
KU OGN[GMMGN C MQORNGZGM U\GTMG\GV¾TN a priori KPHQTO±EKÉM P[GTJGVM '\ HQPVQU UGIÃVU¾IGV<br />
nyújthat a kísérleti adatok értelmezéséhez is.<br />
Az általunk is vizsgált komplex, a bisz-ciklopentadienil-bisz-tetrahidridoborát-cirkónium(IV)<br />
V¾TU\GTMG\GV¾TN RQPVQU CFCVQMCV GNVVÒPM =114] nem publikáltak, nem végeztek sem röntgen-,<br />
sem elektrondiffrakciós kísérletet. Infravörös spektroszkópiás vizsgálatok szerint az eredeti,<br />
valamint a tetradeuteridoborát-ligandumot tartalmazó komplexek IR-spektrumának<br />
ÌUU\GXGV¾U¾DN C M¾VHQIÐ MCREUQNÉF±U XCNÉU\ÃP2UÃVJGV =115]. A vegyület elektronszerkezetét is<br />
vizsgálták, azonban a fotoelektron-spektrum pontos értelmezését megnehezítette, hogy kvantumkémiai<br />
számítások nem álltak rendelkezésre [116].<br />
3.3. PEPICO-vizsgálatok<br />
3.3.1. Ciklopentadienil-kobalt-dikarbonil<br />
Már a Bevezetésben megemlítettem az átmenetifém-komplexek nagy, és egyre nagyobb jelen-<br />
VU¾I¾V C DKQNÉIK±DCP ¾U C\ KRCTDCP HQPVQU TGCMEKÉM MCVCNK\±VQTCM¾PV ' MCVCNK\±VQTQM<br />
JCV¾MQP[U±I±V U\±OQU V¾P[G\ GI[ÒVVGUGP JCV±TQ\\C OGI '\GM MÌ\ÒN KIGP LGNGPVU HCMVQT C\<br />
±VOGPGVKH¾OEGPVTWO JQ\\±H¾TJGVU¾IG #OGPP[KDGP GI[ MQORNGZ MQQTFKPCVÃXG PGO VGNÃVGVNGP<br />
34
¾U C UVCDKNKU XGI[ÒNGVGM LGNGPVU T¾U\G KN[GP XCNCOGN[ NKICPFWO V±XQ\±U±XCN X±NKM C MÌ\RQPVK<br />
H¾O V±OCFJCVÉX± ' NKICPFWO V±XQ\±U±PCM UGDGUU¾I¾V ¾TVGNGOU\GT2GP C H¾ONKICPFWO MÌV¾U<br />
GTUU¾IG JCV±TQ\\C OGI # EKMNQRGPVCFKGPKNMQDCNVFKMCTDQPKN %R%Q%12) esetében a két<br />
I[GPI¾DDGP MÌVÌVV NKICPFWO C MCTDQPKNQM OÃI C EKMNQRGPVCFKGPKNI[2T2 C H¾OJG\ LÉXCN<br />
GTUGDDGP XCP MÌVXG '\ C OQNGMWNC U\±OQU HQPVQU MCVCNK\±VQT CNCRXGI[ÒNGVG # EKMNQRGPVCFK<br />
enil-csoportot gyakran cserélik pentametil-ciklopentadienilre (Cp*), hiszen a metilcsoportok<br />
+ KPFWMVÃX GHHGMVWU±PCM MÌU\ÌPJGVGP C %R N¾P[GIGUGP LQDD π-donor tulajdonságú; ez a<br />
komplexet stabilizálhatja. A karbonil-ligandum(ok) helyett pedig alkalmazható például etilén,<br />
H2CCHSiMe3 vagy más ismert csoport. Ilyen fémorganikus vegyületek a diinek [2+2+2] cikloaddíciós<br />
reakcióját [117] vagy vinil-szilánok intramolekulás hidroacilezési reakcióját<br />
katalizálják [118,119].<br />
# EKMNQRGPVCFKGPKNMQDCNVFKMCTDQPKN U\QDCJO¾TU¾MNGVGP UÌV¾VXÌTÌU U\ÃP2 TGPFMÃXÒN WPFQTÃVÉ<br />
szagú folyadék. Szerkezetét sokféle módszerrel vizsgálták, végeztek mikrohullámú [120],<br />
infravörös spektroszkópiás [121,122] vizsgálatokat, térszerkezetét meghatározták elektron-<br />
[123] és röntgendiffrakcióval [124]. Ionizációs energiái több fotoelektron-spektroszkópiás<br />
munkából ismertek [125,126,127]. Disszociatív ionizációs vizsgálatokat is végeztek a komp-<br />
NGZTG GNGMVTQPÒVMÌ\¾UGU VÌOGIURGMVTQU\MÉRK±U MÃU¾TNGVTN Winters és Kiser [128], illetve<br />
Pignataro és Lossing számoltak be [129].<br />
Szerves vegyületekkel összehasonlítva a fémorganikus kémiai irodalom viszonylag szegény<br />
RQPVQU VGTOQFKPCOKMCK CFCVQM U\GORQPVL±DÉN '\ GI[T¾U\V CPPCM KU MÌU\ÌPJGV JQI[ C<br />
hagyományos kalorimetrikus módszerek gyakran nem alkalmasak fémorganikus komplexek<br />
vizsgálatára, hiszen azok égéstermékeiben az átmenetifém különféle nehezen megjósolható<br />
oxidációs állapotban lehet. [130,131] Például az általunk vizsgált CpCO(CO)2 esetében az<br />
égéstermék összetétele 22% Co3O4, 56% CoO és 22% Co volt [132 # LGNGPNGI JQ\\±H¾TJGV<br />
H¾OQTICPKMWU VGTOQFKPCOKMCK CFCVQM CNCRXGVGP M¾V HQTT±UDÉN U\±TOC\PCM C UGONGIGU<br />
molekulák adatai általában kondenzált fázisra vonatkoznak [133,134], míg az ionok közölt<br />
MÌV¾UK GPGTIK±K I±\H±\KUTC ¾TVGPFM =133,135,136,137]. Kivétel például sok fémorganikus vegyület<br />
oldatfázisú protonálási entalpiája, melyet Angelici közölt [138]. A CpCo(CO)2 folyadék-<br />
H±\KUÐ M¾R\F¾UJL¾V Chipperfield és munkatársai publikálták [132]. Gázfázisú termokémiai<br />
mérési eredmények azonban egyáltalán nem ismertek.<br />
3.3.2. Ciklopentadienil-mangán-trikarbonil<br />
A ciklopentadienil-mangán-trikarbonil (CpMn(CO)3 C\GN\TG PCI[QP JCUQPNÃVÉ XGI[ÒNGV<br />
GDDGP C\ GUGVDGP KU C EKMNQRGPVCFKGPKNI[2T2 GTUGP MÌVÌVV C MÌ\RQPVK H¾OJG\ OÃI C OCPI±P<br />
karbonil kötési energia lényegesen kisebb. A vegyület termikusan stabil, nagy a tenziója, olvadáspontja<br />
alacsony. Szerkezetét sokféle kísérleti módszerrel vizsgálták, végeztek IR- és<br />
35
Raman-vizsgálatokat [139], röntgendiffrakciós szerkezetmeghatározást [140], mikrohullámú<br />
méréseket [141], a gázfázisú távoli IR-színkép is megtalálható az irodalomban [142], csakúgy<br />
mint fotoelektron-spektroszkópiás mérések eredményei [143,144]. Kvantumkémiai<br />
számításokat szintén végeztek [110,145,146]. A mikrohullámú és röntgendiffrakciós vizsgála-<br />
VQM U\GTKPV C %RI[2T2 I[CMQTNCVKNCI VGNLGUGP U\KOOGVTKMWU ¾U C MCTDQPKNQZKI¾PGM UÃML±XCN<br />
R±TJW\COQU C EKMNQRGPVCFKGPKNI[2T2 %5 és a három karbonil C3 szimmetriatengelye pedig<br />
egybeesik. A Calabro és munkatársai által közölt fotoelektron-spektroszkópiás mérések [143]<br />
U\GTKPV C I±\H±\KUÐ CFKCDCVKMWU GNU KQPK\±EKÉU GPGTIKC eV. Elektronütközéses tömegspektrometriás<br />
vizsgálatok alapján pedig sokféle ionizációs és fragmension megjelenési ener-<br />
IKC JQ\\±H¾TJGV C U\CMKTQFCNQODCP =128,147,148,149]. Pontos gázfázisú megjelenési energiákat<br />
mindezidáig még nem közöltek.<br />
3.3.3. Jódacetonitril<br />
Mint azt a BevezetésDGP GONÃVGVVGO G\ C OQNGMWNC C NGIPCI[QDD LÉKPFWNCVVCN UGO PGXG\JGV<br />
H¾OQTICPKMWUPCM VGJ±V C\ ¾TVGMG\¾UDN MKNÉI #\QPDCP C O±T GONÃVGVV QMQM OKCVV TÌXKFGP KU<br />
mertetem az ebben a témában elért eredményeinket.<br />
A ·CH2CN-gyök termokémiáját már sokféle megközelítéssel vizsgálták. Egyik lehetséges út<br />
az acetonitril C–H kötési energiájának meghatározásán keresztül vezet; ha ugyanis ismert a<br />
MKKPFWN±UK XGI[ÒNGV M¾R\F¾UJLG C I[ÌM M¾R\F¾UJLG OGIMCRJCVÉ *CUQPNÉM¾RRGP C\ CEGVQ<br />
nitril gázfázisú protonvesztési folyamatának energetikáját mérve jutunk a – CH2CN-anion<br />
M¾R\F¾UJL¾JG\ OGN[DN C X%*2%0 GNGMVTQPCHHKPKV±U±XCN C I[ÌM M¾R\F¾UJLG U\±OÃVJCVÉ<br />
Egy harmadik módszer szerint pedig valamely XCH2CN rendszer disszociatív fotoionizációs<br />
vizsgálatával meghatározható a megjelenési energiák segítségével – a ·CH2CN-gyök ionizációs<br />
GPGTIK±L±PCM KUOGTGV¾DGP F C HGPV GONÃVGVV M¾R\F¾UJ 6GTO¾U\GVGUGP G\ C J±TQO HÒIIGVNGP<br />
módszerrel kapott adat egymással a mérések hibahatárán belül meg kell egyezzen. További<br />
cél, hogy ezek a kvantumkémiai számítások eredményeivel is jó egyezést mutassanak.<br />
Mayer és munkatársai nemrégiben [150 OCICU U\KPV2 ab initio számításokat végeztek a<br />
CH3CN, –<br />
CH2CN, ·CH2CN, +<br />
CH2CN rendszerekre, továbbá a jódacetonitril molekula<br />
M¾R\F¾UJL¾V KU OGIJCV±TQ\V±M #\ÉVC RGFKI Lau és munkatársai végeztek G2-számításokat<br />
a C2H2N-gyökök és -kationok 10 izomerére [151], és a kapott eredményeket összehasonlították<br />
a kísérleti adatokkal. Míg néhány specieszre az egyezés jónak adódott, Mayer számításai [150]<br />
szöges ellentétben állnak a jodoacetonitril disszociatív ionizációs kísérleti adataival. Holmes<br />
és Mayer határozták meg a + CH2CN + I· csatornához tartozó megjelenési energiát [152]. A<br />
MKKPFWN±UK LÉFCEGVQPKVTKN M¾R\F¾UJL¾PGM DGEUN¾U¾XGN U\±OÃVQVV C + CH2%0M¾R\F¾UJ C O±U<br />
OÉFU\GTTGN MCRQVV ¾TV¾MGMVN OKPVGI[ kJ/mol-lal különbözött, amely különbség jóval<br />
36
nagyobb a mérések közölt hibájánál. Így tehát vagy a közölt megjelenési energiák nem meg-<br />
HGNGN RQPVQUU±IÐCM XCI[ RGFKI C +%*2%0 M¾R\F¾UJLG JKD±U<br />
# MÃU¾TNGVK GPGTIGVKMCK CFCVQMDCP LGNGPVU DK\QP[VCNCPU±IQV QMQ\ JQI[ C MGNGVMG\ URGEKGU\GM<br />
U\GTMG\GV¾TN CNKI XCP KPHQTO±EKÉPM 'PPGM OGIHGNGNGP KIGP HQPVQU JQI[ C M¾TF¾UGU<br />
U\GTMG\GVGM KUOGTVGM NGI[GPGM OGN[TG OCICU U\KPV2 MXCPVWOM¾OKCK U\±OÃV±UQM C NGICNMCN<br />
masabbak. A – CH2CN-anion esetében nincs lényeges probléma, a legstabilabb a lineális<br />
U\GTMG\GV # OGIHGNGN MCVKQPP±N XKU\QPV PGO G\ C JGN[\GV # NGIUVCDKNCDDPCM C EKMNKMWU MCVKQP<br />
adódott, mely mintegy 12-16 kJ/mol-lal stabilisabb a lineáris CH2CN + ionnál [150,151]. A<br />
harmadik legstabilisabb izomer pedig a CH2NC + , mely 20-30 kJ/mol-lal magasabb energiájú.<br />
# FKUU\QEK±EKÉ UQT±P I[CMQTK C HTCIOGPUKQPQM ±VTGPFG\F¾UG =153,154]. Így például a<br />
BrCH2CN + GUGV¾DGP C FKUU\QEK±EKÉU MÒU\ÌDP¾N C EKMNKMWU U\GTMG\GV2 HTCIOGPUKQP MGNGVMG\KM<br />
[155 /KXGN C LÉFCEGVQPKVTKN MÃU¾TNGVKNGI OGIJCV±TQ\QVV M¾R\F¾UJLG PCI[QDD OKPV C\ GNO¾<br />
leti, a ciklikus szerkezet keletkezése indokolná ezt az eltérést. Holmes és Mayer kinetikus<br />
energia felszabadulási mérései szerint [152] a ICH2CN·+ Æ I· + + CH2CN reakció esetén nincs<br />
visszafelé aktiválási energia. Ütközésindukált disszociációs (CID, Collision Induced Dissociation)<br />
kísérletek ugyanezt a megállapítást támasztják alá.<br />
# HGPVKGMPGM OGIHGNGNGP VGJ±V VQX±DDK XK\UI±NCVQM U\ÒMU¾IGUGM G TGPFU\GTGMMGN MCREUQNCV<br />
ban. Az eddig publikált megjelenési energiák nem veszik figyelembe a disszociáció sebességi<br />
±NNCPFÉL±V ÃI[ C NCUUÐ TGCMEKÉM GUGV¾P LGNGPVMG\ MKPGVKMWU GNVQNÉF±UV =156,157]. Ezért<br />
várható, hogy a sebességi állandók mérésére is alkalmas TPEPICO-módszer alkalmazása<br />
OGIHGNGN 44-/U\KOWN±EKÉXCN UGIÃVJGV OGIQNFCPK C O¾I PGO VKU\V±\QVV VGTOQM¾OKCK RTQD<br />
lémákat [158].<br />
37
4. Saját vizsgálatok<br />
4.1. Magánospár-kölcsönhatás<br />
4.1.1. Kísérleti rész<br />
4.1.1.1. A tetrametil-distibán fotoelektron-spektruma<br />
A mintát Hans J. Breunig MWVCVÉEUQRQTVLC ±NNÃVQVVC GN C DT¾OCK GI[GVGOGP /G2SbBr<br />
OCIP¾\KWOOCN VÌTV¾P TGFWMEKÉL±XCN =159]. Mivel a vegyület illékony folyadék, a mérést szo-<br />
DCJO¾TU¾MNGVGP X¾IG\VÒM I±\EGNNC CNMCNOC\±U±XCN C MQT±DDCP O±T KUOGTVGVGVV #61/-+<br />
ESA–32 fotoelektron-spektrométeren [30]. A mérés során az analizátor energiafelbontása jobb<br />
volt, mint 30 meV, az ionizációs energiák hibája kisebb, mint 0.05 eV. A felvett spektrum a<br />
4.5. ábrán látható.<br />
4.1.1.2. A kvantumkémiai számításokról<br />
Az alapállapotú molekulára vonatkozó számításokat restricted Hartree–Fock (RHF) szinten<br />
X¾IG\VÒM #\ GNGMVTQPMQTTGN±EKÉ HKI[GNGODGX¾VGN¾JG\ O±UQFTGPF2 RGTVWTD±EKÉU /$26<br />
[44,160,161], avagy MP2 [162,163,164,165]) és coupled-cluster- [166,43] (egyszeres és<br />
kétszeres gerjesztéssel: CCSD [167 U\±OÃV±UV X¾IG\VÒPM # %%5&U\KPV2 U\±OÃV±UQMCV<br />
Bartlett és munkatársai ACESII [168 RTQITCOL±XCN OÃI C *CTVTGGF(QEM ¾U C O±UQFTGPF2<br />
számításokat a Biosym Turbomole v235 [169], valamint Pople és munkatársai Gaussian 94<br />
[170] programjával végeztük. Az ionizációs energiák nagyon<br />
4.1. ábra: A két rotamer<br />
pontos meghatározásához használt EOMIP-CCSD-számításokhoz<br />
szintén az ACESII programot használtuk. Ab initio<br />
U\±OÃV±UQMP±N FÌPV LGNGPVU¾I2 C OGIHGNGN D±\KUQM<br />
alkalmazása. Korrelált számításoknál legalább double-ζ<br />
U\KPV2 D±\KUV CL±PNQVV JCU\P±NPK RQNCTK\±EKÉU HÒIIX¾P[GMMGN<br />
A számítások költsége viszont – különösen a korrelációs<br />
GNO¾NGVGMP¾N F GTUGP HÒII C D±\KUHÒIIX¾P[GM U\±O±VÉN<br />
Többféle bázis alkalmaztunk: Pople és munkatársai 3-21G<br />
[171,172] és 6-311G [173,174] bázisait polarizációs függvényekkel<br />
és azok nélkül, valamint Ahlrichs és munkatársai<br />
polarizált double-ζ (DZP) bázisát [175]. A bázisfüggvények<br />
számának csökkentésére két módszert is alkalmaztunk.<br />
'Nször is az elektronok számát effektív törzspotenciál<br />
38
(ECP, avagy pszeudo-potenciál) alkalmazásával csökkenteni lehet. A számításokhoz Hay és<br />
Wadt [176] törzspotenciálját használtuk a vegyértékhéjban dzp bázissal. Amint a 4.1. és a 4.2.<br />
táblázatból megállapítható, törzspotenciálok alkalmazása a számított geometriai paraméterek<br />
¾TV¾M¾V LGNGPVUGP PGO X±NVQ\VCVVC OGI ÃI[ C U\±OÃV±U RQPVQUU±I±V G\GM JCU\P±NCVC MÒNÌPÌ<br />
UGDDGP PGO DGHQN[±UQNLC # O±UQFKM GI[U\GT2UÃV¾U C JKFTQI¾PGMGP NGX RQNCTK\±EKÉU HÒII<br />
vények elhagyása lehet. Úgy tapasztaltuk, hogy a számított geometria, a konformerarány,<br />
valamint a magánospár-felhasadás értéke csak kicsit változik, amikor a bázisból kihagytuk<br />
ezeket a függvényeket. Így tehát a legköltségesebb coupled-cluster-számításokhoz az arzénre,<br />
illetve az antimonra ECP/dzp, a szénre dzp, a hidrogénekre pedig dz bázist alkalmaztunk. A<br />
geometriaoptimalizációt analitikus gradiensek [177,178,179,180,181,182,183] használatával<br />
végeztük. A számítások az ELTE Elméleti Kémai <strong>Tanszék</strong>ének IBM/SP2 típusú számítógépén<br />
történtek.<br />
4.1.2. Eredmények és értelmezésük<br />
4.1.2.1. A rotamerek és geometriájuk<br />
Mind a fotoelektron-spektroszkópiai, mind az elektrondiffrakciós vizsgálatok eredményei arra<br />
utalnak, hogy a tetrametil-diarzán és a tetrametil-distibán két rotamerje létezik gázfázisban.<br />
A konformerek térszerkezete a 4.1. ±DT±P HKI[GNJGV OGI # DGEUÒNV CT±P[WM UV C TGNCVÃX UVC<br />
DKNKV±UWM C\QPDCP LGNGPVUGP MÒNÌPDÌ\KM +N[GP GUGVGMDGP C\ GNO¾NGVK M¾OKCK OÉFU\GTGM<br />
hathatós segítséget nyújthatnak a probléma megoldásában. A konformerek térszerkezetének<br />
OGIJCV±TQ\±U±JQ\ C MXCPVWOM¾OKCK GNO¾NGV MÒNÌPDÌ\ U\KPVLGKV CNMCNOC\VWM VÌDDH¾NG D±\KU<br />
sal. Figyelembe vettük a szimmetriát, mely az anti-konformer esetében C2h, míg a gauche-nál<br />
C2. Ezt a feltételezést mind a publikált kísérleti eredmények, mind pedig a második deriváltak<br />
számításánál a képzetes frekvenciák hiánya is alátámasztotta. A szimmetria feltételezése<br />
C U\±OÃV±UK KI¾P[V N¾P[GIGUGP EUÌMMGPVGVVG # U\±OÃVQVV V¾TU\GTMG\GVGM LGNNGO\ CFCVCKV C 4.1.<br />
és a 4.2. táblázat tartalmazza.<br />
39
4.1. táblázat: Az As2Me4 két konformerének számított geometriája a<br />
anti-konformer<br />
Elmélet bázis r (As-As) r (As-C) r (C-H) ∠ (As-As-C) ∠ (C-As-C)<br />
HF 3-21G 253.2 198.0 108.3 96.88 97.43<br />
3-21G** 253.1 198.3 108.0 96.97 97.51<br />
6-311G 248.6 197.2 108.0 97.62 97.95<br />
6-311G** 245.0 197.4 108.4 97.83 97.97<br />
dzp 245.1 197.3 108.9 97.57 97.93<br />
ECP/dzp 243.9 196.9 108.9 97.48 97.66<br />
ECP/dzp b 243.8 197.2 109.0 97.37 97.39<br />
MBPT(2) 3-21G 256.1 199.2 109.5 95.98 96.62<br />
dzp 243.6 197.4 109.7 95.75 96.35<br />
ECP/dzp 243.8 197.4 109.8 95.46 96.10<br />
ECP/dzp b 243.8 197.6 110.1 95.62 96.19<br />
CCSD ECP/dzp b 245.5 198.3 110.4 95.82 96.22<br />
Elektron-diffrakció c,d 243.3 (2) 197.3 (2) 111 e 95.4 (5) 95.3 (11)<br />
gauche-konformer<br />
Elmélet bázis r (As-As) r (As-C) r (C-H) ∠ (As-As-C) ∠ (C-As-C) ∠ C-As-As-C<br />
HF 3-21G 253.5 198.0 108.3 97.16, 101.49 98.07 70.24<br />
3-21G** 253.4 198.2 108.1 97.26, 101.71 98.14 72.36<br />
6-311G 248.3 197.2 108.0 97.89, 103.34 98.44 72.58<br />
6-311G** 244.7 197.2 108.4 98.13, 103.75 98.50 76.55<br />
dzp 244.8 197.2 108.9 97.89, 103.60 98.42 77.07<br />
ECP/dzp 243.8 196.7 108.9 97.80, 103.65 98.29 76.52<br />
ECP/dzp b 243.7 197.0 108.9 97.71, 103.45 97.99 75.50<br />
MBPT(2) 3-21G 257.2 199.3 109.5 96.03, 99.76 97.18 66.94<br />
dzp 243.7 197.1 109.8 96.03, 101.78 96.87 73.72<br />
ECP/dzp 244.3 197.1 109.8 95.74, 101.51 96.58 72.65<br />
ECP/dzp b 244.3 197.5 110.1 95.95, 101.74 96.65 72.4<br />
CCSD ECP/dzp b 246.1 198.1 110.4 96.12, 101.75 96.67 72.73<br />
Elektron-diffrakció c, d 243.3 (0.2) 197.3 (2) 111 e 95.4 (5) 95.3 (11) 90.5 (35)<br />
a<br />
Távolságok pm-ben, szögek fokban<br />
b<br />
As: ECP/dzp, C: dzp, H: dz<br />
c<br />
Lásd: [83]<br />
d<br />
Zárójelben a becsült hiba<br />
e<br />
Rögzített<br />
40
4.2. táblázat: Az Sb2Me4 két konformerének számított geometriája a<br />
anti-konformer<br />
Elmélet bázis r (Sb-Sb) r (Sb-C) r (C-H) ∠ (Sb-Sb-C) ∠ (C-Sb-C)<br />
HF 3-21G 293.9 218.8 108.3 96.4 95.0<br />
3-21G** 293.8 219.2 108.1 96.3 95.1<br />
3-21+G 293.9 218.6 108.4 95.7 95.5<br />
dzp b 286.2 219.0 108.9 96.3 96.0<br />
ECP/dzp 286.0 217.8 108.9 95.7 95.6<br />
ECP/dzp c 286.0 217.8 109.0 95.6 95.3<br />
MBPT(2) 3-21+G 297.2 220.1 109.7 95.3 94.1<br />
ECP/dzp 285.7 218.3 109.7 93.6 93.9<br />
ECP/dzp c 285.7 218.4 110.1 93.8 94.0<br />
CCSD ECP/dzp c 288.0 219.1 110.3 94.0 94.0<br />
Elektron-diffrakció d,e 281.8 (4) 216.6 (4) 109.8 (10) 95.5 (7) 102.7 (65)<br />
gauche-konformer<br />
Elmélet bázis r (Sb-Sb) r (Sb-C) r (C-H) ∠ (Sb-Sb-C) ∠ (C-Sb-C) ∠ C-Sb-Sb-C<br />
HF 3-21G 293.9 218.7 108.3 95.09, 97.78 95.5 66.8<br />
3-21G** 293.8 219.3 108.1 95.26, 98.19 95.5 71.0<br />
3-21+G 294.1 218.6 108.4 95.10, 98.46 95.6 73.7<br />
dzp b 286.2 219.0 108.9 96.44, 100.10 96.2 77.2<br />
ECP/dzp 286.6 217.6 108.9 95.80, 99.60 95.9 76.0<br />
ECP/dzp c 286.6 217.7 108.9 95.68, 99.24 95.7 73.3<br />
MBPT(2) 3-21+G 298.1 220.2 109.7 93.25, 95.68 94.2 59.9<br />
ECP/dzp 286.7 218.1 109.7 93.45, 96.80 94.1 68.8<br />
ECP/dzp c 287.0 218.2 110.1 93.67, 96.94 94.2 67.0<br />
CCSD ECP/dzp c 289.3 219.0 110.3 93.85, 96.95 94.2 66.6<br />
Elektron-diffrakció d, e 281.8 (4) 216.6 (4) 109.8 (10) 95.5 (7) 102.7 (65)<br />
a<br />
Távolságok pm-ben, szögek fokban<br />
b<br />
Sb: pvdz, C:dzp, H: dzp<br />
c<br />
Sb: ECP/dzp, C: dzp, H: dz<br />
d<br />
Lásd: [89]<br />
e<br />
Zárójelben a becsült hiba<br />
41
A számított kötéshosszak az elektrondiffrakciós mérések eredményeivel az arzénvegyület<br />
esetében nagyon jól, az antimonvegyületnél elfogadhatóan egyeznek. Az As–As és az As–C<br />
MÌV¾UV±XQNU±I *( U\KPVGP MKU D±\KUP±N GI[¾TVGNO2GP VÐN JQUU\Ð OCICUCDD U\KPV2 U\±OÃV±UP±N<br />
a kísérlettel jól egyezik. A CCSD szinten kapott távolságok némileg hosszúak, ez a bázis<br />
JK±P[QUU±ICKDÉN U\±TOC\JCV 'PPGM OGIHGNGNGP C NGILQDD GNO¾NGVK IGQOGVTKC /$26F\R<br />
szinten adódott. Az antimonvegyületnél a kötéstávolságok általában túl hosszúak, magasabb<br />
szinten az egyezés jobb. Ebben az esetben a legjobb geometriát MBPT(2)/ECP-dzp szinten<br />
kaptunk. Az elektrondiffrakciós mérések kiértékelésénél az As–As és Sb–Sb kötéstávolságokat<br />
a két konformerben egyformának feltételezték. A számítási eredmények azt mutatják,<br />
hogy ez indokolt, a kapott távolságok különbsége kisebb, mint becsült hibájuk. Az As–C és az<br />
Sb–C kötéshosszak a kísérlettel jó összhangban vannak. A C–H távolságot Downs és<br />
munkatársai a Me4As2 esetében 111 pm-nek rögzítették [83], a számított kötéshossz ennél<br />
árnyalatnyival kisebb. A Császár és munkatársai által meghatározott C–H távolság a Me4Sb2-<br />
ban igen jól egyezik a számítási eredményekkel [89].<br />
A Me2E-egységek piramidalizációja különösen érdekes: a periódusos rendszerben lefelé<br />
haladva a kötésszögek csökkennek. Analóg molekulákban a kötésszögek összehasonlítása be-<br />
VGMKPV¾UV P[ÐLVJCV C\ GNGOQTICPKMWU XGI[ÒNGVGMDGP N¾X M¾OKCK MÌV¾UGM VGTO¾U\GV¾DG ¾U ÃI[<br />
segíthet megérteni a különbségeket a klasszikus szerves, és az elemorganikus kémia között.<br />
Mivel ezeknek a paramétereknek a meghatározása kísérletileg körülményes lehet, a kvantumkémiai<br />
számítások igen nagy segítséget nyújthatnak. Az elektrondiffrakciós vizsgálatoknál<br />
ismét kényszerfeltételt kellett alkalmazni: az As–As–C, As–C–As, valamint a hasonló<br />
5DF% U\ÌIGMGV C MÒNÌPDÌ\ MQPHQTOGTGMDGP GI[HQTO±MPCM VGMKPVGVV¾M /ÃI C\ anti-konformernél<br />
a számított kötésszögek a kísérlettel igen jól egyeznek, a gauche-rotamer esetében<br />
N¾P[GIGU MÒNÌPDU¾IGV VCN±NVWPM C MKUGDD U\KOOGVTK±PCM MÌU\ÌPJGVGP KVV M¾VH¾NG #UF#UF% KNN<br />
5DF5DF% U\ÌI XCP C\ GNV¾T¾U C\ GNO¾NGV U\KPVL¾VN HÒIIGVNGPÒN P¾J±P[ HQMQU C /G4As2 esetében<br />
kb. 5°, míg a másik molekulában kb. 3°. A számított kötésszögek a piramidalizáció<br />
PÌXGMGF¾U¾V OWVCVL±M OKPV CJQI[ C\V M¾UDD O¾I T¾U\NGVGUGDDGP MKHGLVGO OCLF # %F#UF#UF<br />
% KNNGVXG %F5DF5DF% VQT\KÉU U\ÌI ¾TV¾MG LGNNGO\ C gauche-konformerre. Elektrondiffrakciós<br />
XK\UI±NCVQM GUGV¾P G\V C U\ÌIGV C PGOMÌV %XXX% V±XQNU±IQMPCM OGIHGNGN U\ÉT±UDÉN NGJGV OGI<br />
becsülni. Az így kapott adatoknak elég nagy a bizonytalansága, ugyanis ezek hozzájárulása a<br />
VGNLGU U\ÉT±UJQ\ MKEUK # TCFK±NKU GNQU\N±UIÌTD¾P GNXKNGI J±TQO MÒNÌPDÌ\ %XXX% V±XQNU±I TGP<br />
FGNJGV C gauche-konformerhez, azonban ezeket átfedik az anti-konformerhez tartozó C···C<br />
távolságok, valamint a számos As···H és C···H távolság is. Így tehát a radiális eloszlásgörbe<br />
KIGP DQP[QNWNV M¾RGV OWVCV ¾U C OGIHGNGN VQT\KÉU U\ÌIGM OGIJCV±TQ\±UC PGJ¾\ HGNCFCV 'DDN<br />
az okból Császár és munkatársai a szerkezet finomításánál a C–Sb–Sb–C torziós szöget rögzítették.<br />
Downs és munkatársai a szerkezet finomításakor viszont belevették a C–As–As–C<br />
42
torziós szöget a szabad paraméterek közé. Az általuk kapott érték 90.5°-nak adódott, ami az<br />
GNO¾NGVKNGI OGIJCV±TQ\QVV uVÉN LGNGPVUGP GNV¾T 7I[CP C U\±OÃV±UQMCV C D±\KU JK±P[QUU±ICK<br />
DGHQN[±UQNJCVV±M C U\±OÃVQVV VQT\KÉU U\ÌI XCNÉU\ÃP2NGI N¾P[GIGUGP OGIDÃ\JCVÉDD OKPV C<br />
kísérleti adat. A 4.2. ábra a két molekula potenciális energiáját mutatja Hartree–Fock/dzp<br />
szinten a C–As–As–C, illetve a C–Sb–Sb–C torziós szög függvényében.<br />
' *( O*CTVTGG *CTVTGG<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
ICWEJG<br />
/G #U <br />
CPVK<br />
ICWEJG<br />
u u u u u u u<br />
%F#UF#UF% VQT\KÉ<br />
<br />
' *( O*CTVTGG *CTVTGG<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
ICWEJG<br />
/G 5D <br />
CPVK<br />
ICWEJG<br />
u u u u u u u<br />
%F5DF5DF% VQT\KÉ<br />
4.2. ábra: A Me4As2 és Me4Sb2 potenciális energiája a C–E–E–C torzió függvényében<br />
A görbéken látható három minimum a gauche + -, az anti- és a gauche – -konformerekhez tartozik,<br />
az abszolút minimumot az anti-konformer jelenti (180°). A görbék alakját a magános<br />
43
párok taszítása alapján magyarázhatjuk. Így 180°-nál, mikor a magános párok antiperiplanáris<br />
helyzetben vannak, a taszítás közöttük minimális. A másik lokális minimum 77°nál<br />
a gauche-konformerhez tartozik, és a magános párok szin-klinális helyzetéhez tartozó relatív<br />
stabilizációt jelzi. A görbén az abszolút maximum 0°-nál van, ahol a legnagyobb a<br />
magános párok taszító kölcsönhatása.<br />
A magánospár-taszítás egyik fontos következménye látható a 4.3. ábrán, ahol az As–As<br />
kötéshosszat ábrázoltam a torzió függvényében. Látható, hogy ez a kötés a stabilis kon-<br />
HQTOGTGM GUGV¾DGP C NGITÌXKFGDD # MQTTGN±NV U\KPV2 U\±OÃV±UQM U\GTKPV C\ #UF#U V±XQNU±I<br />
kisebb az anti-konformernél, míg az itt használt HF/dzp szinten ez fordítva van. Az eltérés<br />
OKPFCOGNNGVV GNJCP[CIQNJCVÉ #\ GTU MÌNEUÌPJCV±UDCP N¾X OCI±PQU R±TQM VCU\ÃV±UC<br />
OGIP[ÐLVLC C\ #UF#U MÌV¾UV G\±NVCN C OQNGMWNC GPGTIK±LC OGIP<br />
<br />
<br />
T #UF#U RO<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
u u u u u u u<br />
%F#UF#UF% VQT\KÉ<br />
4.3. ábra: #\ #UF#U V±XQNU±I HÒII¾UG C VQT\KÉU U\ÌIVN<br />
4.1.2.2. Fotoelektron-spektrumok<br />
A tetrametil-diarzán gázfázisú fotoelektron-spektrumát Cowley és munkatársai publikálták<br />
[92]. A spektrumot a 4.4. ±DTC OWVCVLC /KPV C\V C\ KTQFCNOK GN\O¾P[GMP¾N O±T GONÃVGVVGO<br />
Cowley és munkatársai a spektrumokat Dewar elmélete [95] alapján magyarázták. Ezek<br />
U\GTKPV C\ GNU ¾U C JCTOCFKM EUÐEU TGPFTG C\ anti-MQPHQTOGT OCI±PQU R±TLCKPCM NC\ÃVÉ ¾U MÌV<br />
MQODKP±EKÉKJQ\ TGPFGNJGVM OÃI C O±UQFKM EUÐEU C gauche-konformer fel nem hasadt<br />
magános párjaihoz tartozik. A tetrametil-distibán spektrumát mi publikáltuk [96], a felvett<br />
spektrum a 4.5. ±DT±P N±VJCVÉ /GIHKI[GNJGV JQI[ C URGMVTWO PCI[ JCUQPNÉU±IQV OWVCV C\<br />
CT\¾PCPCNÉI URGMVTWO±XCN C OCI±PQU R±TQMJQ\ VCTVQ\É U±XQM U\GTMG\GVG C\ GNDDKXGN LÉ<br />
egyezést mutat.<br />
44
4.4. ábra: A Me4As2 fotoelektron-spektruma [92]<br />
4.5. ábra: A Me4Sb2 fotoelektron-spektrumának kisenergiájú része<br />
# URGMVTWO JQ\\±TGPFGN¾UG NGIGI[U\GT2DDGP C Cowley és munkatársai által publikált<br />
CUU\KIP±EKÉXCN CPCNÉI OÉFQP VÌTV¾PJGV C\C\ C\ GNU EUÐEU HGNGN OGI C /G4Sb2 anti-konformerében<br />
az antimon magános párok lazító kombinációjához, a második a gauche-konformer<br />
fel nem hasadt magános párjaihoz tartozik, míg a harmadik csúcs a magános párok<br />
MÌV MQODKP±EKÉL±JQ\ TGPFGNJGV C\ anti-konformerben. A további sávok az antimon-antimon,<br />
illetve az antimon-szén kötéseknek felelnek meg.<br />
Mint azt már a Bevezetésben is említettem, kvantumkémiai számítások sok segítséget<br />
LGNGPVJGVPGM C HQVQGNGMVTQPURGMVTWOQM JQ\\±TGPFGN¾U¾DGP 'PPGM OGIHGNGNGP C\ KQPK\±EKÉU<br />
energiák elméleti meghatározása céljából ab initio számításokat végeztünk a molekulák<br />
elektronszerkezetére. A számított magánospár-pályák szemléletes képét a 4.6. ábra mutatja.<br />
45
4.6. ábra: A Me4As2 anti- és gauche-konformerének n– és n+ molekulapályái<br />
4.3. táblázat: HF-pályaenergiák a<br />
As2Me4 anti-konformer gauche-konformer<br />
Bázis IE1 IE2 ∆IE b IE1 IE2 ∆IE b<br />
3-21G 7.78 9.94 2.16 8.07 9.12 1.06<br />
3-21G** 7.78 9.93 2.15 8.07 9.11 1.04<br />
6-311G 7.94 10.10 2.16 8.27 9.23 0.96<br />
6-311G** 7.91 10.05 2.14 8.24 9.16 0.93<br />
dzp 7.92 10.06 2.14 8.16 9.13 0.97<br />
ECP/dzp 7.94 10.12 2.18 8.24 9.22 0.98<br />
ECP/dzp c 7.99 10.17 2.18 8.30 9.27 0.97<br />
Sb2Me4 anti-konformer gauche-konformer<br />
Bázis IE1 IE2 ∆IE b IE1 IE2 ∆IE b<br />
3-21G 7.35 9.31 1.96 7.56 8.70 1.15<br />
3-21G** 7.36 9.29 1.93 7.56 8.70 1.14<br />
3-21+G 7.46 9.43 1.96 7.64 8.85 1.21<br />
dzp 7.50 9.37 1.87 7.74 8.73 1.00<br />
ECP/dzp 7.60 9.52 1.92 7.79 8.90 1.11<br />
ECP/dzp c 7.64 9.57 1.93 7.84 8.93 1.09<br />
a<br />
C OGIHGNGN IE-k a Koopmans-elv szerint (eV)<br />
b<br />
∆IE = IE2 - IE1<br />
c<br />
Sb: ECP/dzp, C: dzp, H: dz<br />
46
# NGIGI[U\GT2DD OÉFU\GT KQPK\±EKÉU GPGTIK±M OGIJCV±TQ\±U±TC C -QQROCPUGNX =42] alkalmazása.<br />
A Hartree–Fock pályaenergiákat, azaz a Koopmans-elv szerinti ionizációs energiákat<br />
a 4.3. V±DN±\CV VCTVCNOC\\C MÒNÌPDÌ\ D±\KUQMQP 'DDGP C OCI±PQUR±TR±N[±MTÉN VÌTV¾P<br />
KQPK\±EKÉJQ\ TGPFGNJGV KQPK\±EKÉU GPGTIK±MCV UQTQNVCO HGN HGNVÒPVGVXG C OCI±PQUR±THGN<br />
JCUCF±UV VGJ±V C MÌV ¾U NC\ÃVÉ MQODKP±EKÉM R±N[CGPGTIK±L±PCM MÒNÌPDU¾I¾V KU<br />
.±VJCVÉ JQI[ OKPFM¾V XGI[ÒNGV GUGV¾DGP LGNGPVU HGNJCUCF±U VCRCU\VCNJCVÉ C\ anti-konformernél,<br />
ez a kísérlettel jó összhangban van, míg a gaucheTQVCOGTP¾N C LGNGPVU U\±OÃVQVV<br />
felhasadás a fotoelektron-spektrumok eredeti értelmezését nem támasztja alá.<br />
Az arzénvegyület esetében megvizsgáltuk a magánospár-pályák energiáinak függését a Me–<br />
As–As–Me torziótól is, ezt a 4.7. ±DTC VCTVCNOC\\C ,ÉN OGIHKI[GNJGV JQI[ XCNÉDCP C\ antikonHQTOGTP¾N<br />
C NGILGNGPVUGDD C OCI±PQUR±THGNJCUCF±U FG N¾P[GIGU JQI[ u MÌTÒN<br />
ahova a gaucheMQPHQTOGTV X±TLWM U\KPV¾P LGNGPVU HGNJCUCF±U VCRCU\VCNJCVÉ # U\±OÃV±UQM<br />
CNCRL±P VGJ±V GNM¾R\GNJGV JQI[ C gauche-konformer n+-pályájához tartozó csúcs a harmadik<br />
sáv alatt van elrejtve, mint ahogy azt Ames és Turner javasolták a Me4P2 esetében [93], és az<br />
n–-komDKP±EKÉJQ\ TGPFGNJGV C O±UQFKM EUÐEU C URGMVTWOQP /±UKM NGJGVU¾I C\ JQI[ C\ P+-<br />
R±N[±JQ\ VCTVQ\KM C O±UQFKM U±X OÃI C NC\ÃVÉ MQODKP±EKÉJQ\ VCTVQ\É LGNGV HGFK C URGMVTWO GNU<br />
sávja, ahogy azt Schweig és munkatársai állították ugyanarra a molekulára [94]. Mint látható<br />
G\ C M¾TF¾U JCI[QO±P[QU MÃU¾TNGVK VGEJPKM±MMCN PGO FÌPVJGV GN GI[U\GT2GP XKU\QPV C<br />
legmoderPGDD MXCPVWOM¾OKCK OÉFU\GTGM CNMCNOC\±UC KIGP UQM UGIÃVU¾IGV LGNGPVJGV 'DDN C<br />
E¾NDÉN F C H¾OQTICPKMWU M¾OKCK KTQFCNQODCP GNU CNMCNQOOCN F '1/+2%%U\±OÃV±UQMCV<br />
végeztünk mindkét vegyület két-két rotamerjére. A számított ionizációs energiák értékei a<br />
4.4. táblázatban találhatók.<br />
<br />
<br />
ε G8<br />
<br />
<br />
!<br />
<br />
<br />
<br />
u u u u u u u<br />
%F#UF#UF% VQT\KÉ<br />
4.7. ábra: Az arzén magános párok pályaenergiáinak torziófüggése<br />
47
4.4. táblázat: EOMIP ionizációs energiák<br />
As2Me4 anti-konformer gauche-konformer<br />
Elmélet bázis IE1 IE2 ∆IE a IE1 IE2 ∆IE a<br />
EOMIP-MBPT(2) ECP/dzp (-H pol.) 7.572 9.303 1.731 7.785 8.561 0.777<br />
EOMIP-CCSD ECP/dzp (-H pol.) 7.644 9.354 1.710 7.855 8.600 0.744<br />
ECP/dzp 7.670 9.387 1.717 7.885 8.633 0.748<br />
Kísérlet b, c 7.91 9.50 1.59 8.0 8.85 0.8<br />
Sb2Me4 anti-konformer gauche-konformer<br />
EOMIP-CCSD ECP/dzp (-H pol.) 7.449 8.947 1.498 7.596 8.389 0.793<br />
Kísérlet d 7.72 9.06 1.34 7.6 8.66 1.0<br />
a<br />
∆IE = IE2 – IE1<br />
b<br />
Lásd: [92]<br />
c<br />
Új asszignáció alapján<br />
d<br />
Lásd: [96]<br />
A számítást mind a teljes EOMIP-CCSD, mind a másodrendben levágott EOMIP-CCSD(2)-<br />
OÉFU\GTTGN GNX¾IG\VÒM #\ WVÉDDK OÉFU\GTTN DGDK\QP[QUQFQVV JQI[ LÉXCN MKUGDD U\±OÃV±UK<br />
igénye ellenére is viszonylag pontos ionizációs energiát ad. Az arzénvegyület esetében a<br />
számított magánospár-felhasadás az anti-konformernél 1.72 eV-nak adódott, ami a kísérleti<br />
¾TV¾MVN EUWR±P eV-tal tér el. A gauche-konformernél a számított felhasadás 0.75 eV. Ez<br />
az eredmény nem támasztja alá a spektrum eredeti értelmezését. Az általunk javasolt<br />
CUU\KIP±EKÉ C MÌXGVMG\ C\GNU ¾U C JCTOCFKM EUÐEU C\ anti-konformer magános párjairól<br />
VÌTV¾P KQPK\±EKÉJQ\ VCTVQ\KM # O±UQFKM U±X C gauche-MQPHQTOGT OCI±PQU R±TLCKPCM MÌV P+)<br />
MQODKP±EKÉL±JQ\ VCTVQ\KM #\ GPPGM OGIHGNGN NC\ÃVÉ OQNGMWNCR±N[±JQ\ TGPFGNJGV EUÐEU RGFKI<br />
C\ KIGP KPVGP\ÃX GNU U±X CNCVV XCP COGN[GV Cowley és munkatársai eddig kizárólag az antikonformerhez<br />
rendeltek. Ez a Me4P2 háromféle asszignációja közül Schweig és munkatársai<br />
értelmezésével analóg. A számított 0.85 eV-os felhasadás az új asszignáció alapján a<br />
URGMVTWODÉN P[GTJGV<br />
eV-os értékhez igen közel van. A számított ionizációs energiák<br />
külön-külön is igen jó egyezést mutatnak: az átlagos eltérés a jelenlegi interpretációnak meg-<br />
HGNGN MÃU¾TNGVK IE-k és a számított értékek között 0.17 eV; a legnagyobb eltérés is kisebb, mint<br />
0.25 G8 'PPGM OGIHGNGNGP C URGMVTWO ÐL CUU\KIP±EKÉLC OGIP[WIVCVÉPCM N±VU\KM *C C VGV<br />
rametil-distibán spektrumát analóg módon értelmezzük, a kísérleti és a jelenleg számított<br />
ionizációs energiák jó egyezését találjuk. Az anti-konformer esetében az elméleti felhasadás<br />
0.16 G8VCN V¾T GN C MÃU¾TNGVKVN C gauche-nál pedig a különbség kb. 0.2 eV. A számított felhasadás<br />
ebben az esetben 0.8 eV-nak adódott, ez semmiképpen sincs összhangban a Dewarelmélet<br />
alapján várt elhanyagolható felhasadással.<br />
48
4.1.2.3. Kvalitatív modell<br />
Mivel a fotoelektron-spektrumok jelenlegi interpretációja ellentétben áll a Cowley és<br />
munkatársai által javasolt értelmezéssel [92 ÐI[ V2PKM JQI[ Dewar szerves molekulákra<br />
vonatkozó elmélete [95] nem alkalmazható ezekre az elemorganikus vegyületekre. Ennek meg-<br />
HGNGNGP GI[ ÐL MXCNKVCVÃX M¾R U\ÒMU¾IGU 'JJG\ XK\UI±NLWM OGI GNU\ÌT C OCI±PQU R±TQM LGN<br />
legét, és azt, hogy ez miképpen változik a központi atom méretének változásával. A tetrametilhidrazin<br />
esetében a nitrogén magános párok átfedése – így a kölcsönhatás – 90°-nál minimális.<br />
Amint már azt az irodalmi összefoglalásban említettem, ez az úgynevezett gauche-effektus leg-<br />
HQPVQUCDD QMC C P[ÃNV N±PEÐ JKFTC\KPU\±TOC\¾MQM LGNNGO\GP gauche-konformációt vesznek fel,<br />
ugyanis a két magános pár között ekkor minimális a taszítás. Miért változik meg ez a kép a<br />
JKFTC\KP PGJG\GDD CPCNÉILCKDCP! # PKVTQI¾P OCI±PQU R±TLCK LGNNGO\GP RVÃRWUÐ R±N[±M<br />
8KN±IQU JQI[ M¾V GI[O±UTC OGTNGIGU RR±N[C ±VHGF¾UG PWNNC -XCNKVCVÃX M¾RÒPM CNCRL±P<br />
viszont feltételezhetjük, hogy a foszfor, az arzén, az antimon elemorganikus vegyületeiben a<br />
OCI±PQU R±TQMPCM LGNGPVU UMCTCMVGTG NGJGV = 184 'PPGM GNNGPT\¾U¾TG C VGVTCOGVKNJKFTC\KP<br />
ban, és nehezebb analógjaiban populációanalízist végeztünk a magános párokra. A HF/dz szinten<br />
számított s-pálya részvételeket a 4.5. táblázat tartalmazza.<br />
4.5. táblázat: Az s-pálya részvétel hatása a piramidalizációra és a<br />
magánospár-felhasadásra a Me4E2 (E = N, P, As, Sb) gauche-konformerében<br />
s-pálya részvétel a,b<br />
Me4N2 Me4P2 Me4As2 Me4Sb2<br />
A szimmetria 2.0% 4.9% 4.7% 6.1%<br />
B szimmetria 3.5% 15.9% 16.4% 19.7%<br />
piramidalizáció b<br />
E-E-C1 ∠ 112.78° 98.79° 97.62° 95.90°<br />
E-E-C2 ∠ 116.84° 104.45° 102.70° 99.05°<br />
C-E-C ∠ 115.85° 99.93° 98.28° 95.61°<br />
magánospár-felhasadás c<br />
IE1 (eV) 8.43 d 8.13 e 8.0 f 7.6 f<br />
IE2 (eV) 8.83 d 8.75 e 8.85 g 8.66 h<br />
∆ΙΕ(IE) 0.40 0.62 0.8 1.0<br />
a<br />
s-pálya részvétel az E magános párjaiban<br />
b<br />
A számítás szintje: HF/dz<br />
c<br />
∆ΙΕ=IE2-IE1<br />
d<br />
Lásd: [91]<br />
e<br />
Lásd: [94]<br />
f<br />
# 2'URGMVTWO GNU U±XL±PCM CNCML±DÉN DGEUÒNV ¾TV¾M<br />
g<br />
Lásd: [92]<br />
h<br />
Lásd: [96]<br />
49
Amint az az adatok alapján látható, a tetrametil-hidrazinban az n+ pálya s-karaktere lé-<br />
P[GI¾DGP GNJCP[CIQNJCVÉ #\ UR±N[C T¾U\X¾VGN C PKVTQI¾PVN C\ CPVKOQP HGN¾ JCNCFXC<br />
U\KIQTÐCP OQPQVQP P C VGVTCOGVKNFKUVKD±P GUGV¾DGP G\ C\ ¾TV¾M O±T MÌ\GN #\QMP±N C<br />
R±N[±MP±N CJQN LGNGPVU UMCTCMVGT XCP C VQT\KÉU U\ÌI uQU ¾TV¾M¾P¾N UGO V2PKM GN C\ ±V<br />
HGF¾U 'PPGM OGIHGNGNGP C gaucheMQPHQTOGTP¾N UGO V2PKM GN OCI±PQUR±TMÌNEUÌPJCV±U ÃI[<br />
C HQVQGNGMVTQP URGMVTWODCP C OGIHGNGN KQPK\±EKÉU GPGTIK±M HGNJCUCF±U±V VCRCU\VCNLWM #OKPV<br />
az a 4.5. V±DN±\CVDÉN N±VJCVÉ C OCI±PQUR±T UMCTCMVGT ¾TV¾MG C HGNJCUCF±UUCN GI[ÒVV P C VGV<br />
rametil-hidrazintól a tetrametil-distibánig. Az s-pálya részvétel hatása a Me2E-egységek<br />
piramidalizációjánál is látható: a részben s-típusú molekulapályák nagyobb térigénye miatt a<br />
Me–E–Me és a Me–E–E szögek csökkennek. A 4.5. táblázat világos összefüggést mutat az s-<br />
pálya részvétel, a piramidalizáció és a magánospár-felhasadás között.<br />
4.1.2.4. Konformerarányok<br />
Mivel a fotoelektron-spektrumból meghatározott konformerarány természetesen függ az<br />
asszignációtól, érdemes azt megvizsgálni, valamint összehasonlítani az elméleti és a kísérleti<br />
eredményeket. Az antimonvegyületnél a relatív energiák jóval pontatlanabbul számíthatók,<br />
így most csak az arzénvegyületre vonatkozó eredményeket ismertetem. E vegyület esetében a<br />
konformerarányt HF, MBPT(2) és CCSD szinten, többféle bázison számítottuk ki. A 4.6.<br />
táblázat tartalmazza a rotamerek számított energiakülönbségét, és az ahhez tartozó gyako-<br />
TKU±IWMCV GI[U\GT2 $QNV\OCPP-eloszlásból kiindulva. Nullpont-rezgési korrekciót az adatok<br />
PGO VCTVCNOC\PCM WI[CPKU VGU\VU\±OÃV±UQM C\V OWVCVV±M JQI[ C\ PGO LGNGPVU .±VJCVÉ<br />
hogy a kvantumkémiai számítások szerint a gauche-konformer aránya 21-27% körül van a<br />
gázfázisban. Ez a kísérleti adatok közül a fotoelektron-spektrum jelenlegi értelmezése alapján<br />
meghatározottal (kb. 75% anti és 25% gauche) áll a legjobb egyezésben. Mivel az eredeti<br />
CUU\KIP±EKÉ CNCRL±P OGIJCV±TQ\QVV MQPHQTOGTCT±P[ GVVN LGNGPVUGP GNV¾T MD anti és 12%<br />
gauche), egy új, független adat támasztja alá a spektrum új értelmezését. A másik két kísérleti<br />
módszer közül Durig és Casper [82] eredménye (60% anti és 40% gauche) kvalitatíve<br />
helyes (vagyis az anti a stabilisabb rotamer), míg Downs és munkatársai [83] becslése (40%<br />
anti ¾U ICWEJG C TGNCVÃX UVCDKNKV±U VGMKPVGV¾DGP KU JGN[VGNGPPGM V2PKM #\<br />
elektrondiffrakciós cikk írói meg is jegyzik, hogy a konformerarány az elektronszórási adatokból<br />
nehezen határozható meg, a becsült értékek igen nagy bizonytalanságot hordoznak. Felmerülhet<br />
a kérdés, hogy ez a hibás arány vajon nem befolyásolta-e a többi paraméter<br />
meghatározását. Császár Attila és munkatársai [89] a tetrametil-distibán elektron-diffrakciós<br />
XK\UI±NCV±P±N M¾V VGNLGUGP MÒNÌPDÌ\ MQPHQTOGTCT±P[V KU MKRTÉD±NVCM C RCTCO¾VGTGM HK<br />
50
PQOÃV±U±P±N /KPFMGVV JCUQPNÉ GTGFO¾P[V U\QNI±NVCVQVV COK CTTC WVCN JQI[ G\ C\ CT±P[<br />
WI[CP PCI[QP DK\QP[VCNCP FG C VÌDDK OGIJCV±TQ\QVV RCTCO¾VGT ¾TV¾M¾V LGNGPVUGP PGO DG<br />
folyásolja. Végül pedig Durig és Casper rezgési spektroszkópiás vizsgálatával kapcsolatban<br />
meg kell említeni, hogy azt folyadékfázisban végezték, míg a jelen elméleti és fotoelektron-<br />
URGMVTQU\MÉRK±U GTGFO¾P[GM K\QN±NV OQNGMWN±MTC XQPCVMQ\PCM 6QX±DD± M HGNV¾VGNG\V¾M JQI[<br />
C 4COCPEUÐEUQM KPVGP\KV±UCK C TQVCOGTGM GNHQTFWN±U±XCN CT±P[QUCM '\ C HGNV¾VGNG\¾U OGI<br />
M¾TFLGNG\JGV JKU\GP C RQNCTK\±NJCVÉU±I ¾U CPPCM FGTKX±NVLC KU MÒNÌPDÌ\JGV C M¾V MQP<br />
formerben. Ahhoz, hogy a fotoelektron-spektrumból határozzunk meg konformerarányt, fel<br />
kell tételeznünk, hogy a két rotamer esetén a fotoionizációs hatáskeresztmetszet nem külön-<br />
DÌ\KM N¾P[GIGUGP C OGIHGNGN R±N[±M MÌ\ÌVV '\ C HGNVGX¾U VGTO¾U\GVGUGP PGO ±NVCN±PQU ¾TX¾<br />
P[2 FG JCUQPNÉ GPGTIK±LÐ ¾U LGNNGI2 R±N[±MTC PCI[ DK\VQPU±IICN HGNVGJGV ¾U X±TJCVÉCP C M¾V<br />
másik módszernél megbízhatóbb eredményt nyújt.<br />
4.6. táblázat: Számított konformerarány a Me4As2-ban<br />
Elmélet bázis ∆E (kJ/mol) a gauche anti<br />
HF 3-21G 5.27 19% 81%<br />
3-21G** 5.47 18% 82%<br />
6-311G 4.21 27% 73%<br />
6-311G** 4.17 27% 73%<br />
dzp 4.33 26% 74%<br />
ECP/dzp 4.61 24% 76%<br />
ECP/dzp (-H pol.) 4.27 26% 74%<br />
MBPT(2) 3-21G 4.32 26% 74%<br />
dzp 4.20 27% 73%<br />
ECP/dzp 4.73 23% 77%<br />
ECP/dzp (-H pol.) 4.96 21% 79%<br />
CCSD ECP/dzp (-H pol.) 4.79 22% 78%<br />
a<br />
∆E = E(gauche) - E(anti)<br />
51
4.2. Bórhidrid<br />
4.2.1. Kísérleti rész<br />
A bisz-ciklopentadienil-bisz-tetrahidridoborát-cirkónium(IV)-et LiBH4DN ¾U%R2ZrCl2-ból ál-<br />
NÃVQVVWM GN C Nanda és Wallbridge által közölt eljáráshoz [185] hasonlóan. A vegyület tisz-<br />
VCU±I±V I±\MTQOCVQIT±HVÌOGIURGMVTQO¾VGT MCREUQNV VGEJPKM±XCN GNNGPTK\VÒM<br />
4.2.1.1. UPS<br />
A vegyület He(I) és He(II) fotoelektron-spektrumát a 2.1.1.3. fejezetben már ismertetett<br />
ATOMKI ESA–32 típusú készülékkel vettük fel [30 # O¾T¾UJG\ C FKTGMV OKPVCDGGTGU\VV<br />
JCU\P±NVWM C JO¾TU¾MNGV u% XQNV C *G+ u% C *G++ O¾T¾UP¾N # URGMVTWOQV C\ CT<br />
gon 2 P3/2, illetve 2 P1/2 jelére kalibráltuk. A meghatározott ionizációs energiák becsült hibája<br />
0.05 eV alatt van.<br />
4.2.1.2. Röntgen-diffrakciós szerkezetvizsgálat<br />
# FKHHTCMEKÉU U\GTMG\GVOGIJCV±TQ\±UJQ\ UKMGTÒNV OGIHGNGN O¾TGV2 MTKUV±N[V PÌXGU\VGPK C\QP<br />
ban az a mérés közben némileg bomlott. Így a szerkezeti adatok hibája a szokásosnál némileg<br />
nagyobb. A méréseket Böcskey Zsolt végezte.<br />
4.7. táblázat: # TÌPVIGPFKHHTCMEKÉU O¾T¾UDN OGIJCV±TQ\QVV<br />
atomi koordináták (pm), és a hozzájuk tartozó izotróp kitérési<br />
paraméterek (·10 3 Å 2 )<br />
x y z U(eq)<br />
Zr(1) 0 49(1) 2500 45(1)<br />
C(1) 1167(10) -2634(28) 3434(22) 122(8)<br />
C(2) 1203(9) -2408(27) 2425(18) 115(7)<br />
C(3) 1670(13) -620(37) 2440(2) 105(6)<br />
C(4) 1867(17) 210(32) 3410(43) 126(14)<br />
C(5) 1598(13) -1007(48) 4037(16) 119(6)<br />
B(1) -42(17) 2415(21) 963(13) 104(6)<br />
# XGI[ÒNGV MTKUV±N[CK OQPQMNKP U\GTMG\GV2GM C V¾TEUQRQTV %E #\ GNGOK EGNNC CFCVCK<br />
a = 14.57(2) Å, b = 6.78(3) Å, c = 13.36(5) Å, β = 114.90(6)°, V = 1198(6) Å 3 ., Z = 4,<br />
ρcalc = 1.393 g/cm 3 , µ = 7.112 mm -1 # TÌPVIGPCFCVQM I[2LV¾UG U\QDCJO¾TU¾MNGVGP VÌTV¾PV GI[<br />
1.0×0.7×0.5 mm 3 -es kristályon keresztül a Rigaku AFC6S diffraktométerrel, monokromatikus<br />
Cu-Kα sugárzást használva (λ = 1.54178 Å, θ = 6.70 – 75.04°). Az intenzitások abszorpció-korrekciója<br />
a ψ-pásztázó módszerrel történt. A szerkezetmegoldás direkt módszerrel, a nehéza-<br />
52
tomok helyzetének finomítása az anoizotrópiát figyelembe véve történt. 1166 kísérleti adatból<br />
ÌUU\GUGP RCTCO¾VGTV MGNNGVV OGIJCV±TQ\PK C X¾IU JKDC R = 0.1031 (I>2σ(I)), wR2 =<br />
0.2815. A kezdeti számítás a TEXSAN [186], C X¾IU HKPQOÃV±U C SHELXL-93 programmal [187]<br />
történt. A meghatározott atomi koordinátákat a 4.7. táblázat tartalmazza.<br />
4.2.1.3. Kvantumkémiai számítások<br />
Az ab initio számításokat Restricted Hartree–Fock szinten végeztük a Biosym Turbomole<br />
v235 programjával [169 #\ GNGMVTQPMQTTGN±EKÉ HKI[GNGODGX¾VGN¾JG\ O±UQFTGPF2 RGTVWT<br />
bációszámítást (MBPT(2)) [44] is végeztünk Møller–Plesset partícionálásban (MP2) a Gaussian<br />
94 programcsomaggal [170]. A hidrogén-, bór- és a szénatomokra Ahlrichs és munkatársai<br />
dzp bázisát [175] használtuk. A cirkóniumatomot pedig LaJohn és munkatársai átlagolt<br />
relativisztikus effektív törzspotenciáljával (AREP, Averaged Relativistic Effective Potential)<br />
[188], valamint a vegyértékhéjban polarizált double-ζ bázissal írtuk le. Teljes geometriaopti-<br />
OCNK\±N±UV X¾IG\VÒPM VGTO¾U\GVGU DGNU MQQTFKP±V±MDCP (Turbomole) KNNGVXG TGFWPF±PU DGNU<br />
koordinátákban (Gaussian) #I[2T2M ¾U C VGVTCJKFTKFQDQT±VNKICPFWOQM DGNU MQQTFKP±V±KV C<br />
szokásos módon vettük fel Fogarasi INTC programjával [189,190 # %RI[2T2M XCNCOKPV C<br />
BH4NKICPFWOQM TGNCVÃX JGN[\GV¾V GI[GFKNGI FGHKPK±NV VGTO¾U\GVGU DGNU MQQTFKP±V±MMCN ÃTVWM<br />
le [191]. A kiindulási geometriát három hidrogénhidas szerkezetként vettük fel.<br />
#\ KQPK\±EKÉU GPGTIK±MCV GNU DGEUN¾UM¾PV C -QQROCPUGNX =42] segítségével számítottuk. A<br />
nagyjából harmadrendig pontos OVGF-módszerrel [47] pedig a kísérleti eredmények értelmezéséhez<br />
is jól használható ionizációs energiákat kaptunk.<br />
A molekula körülbelüli C2 U\KOOGVTK±L±V C U\±OÃV±UQM UQT±P HKI[GNGODG XGVVÒM #\ GNU<br />
IGQOGVTKCQRVKOCNK\±N±UP±N OGN[ J±TQO JKFTQI¾PJKFCU U\GTMG\GVDN KPFWNV VGTO¾U\GVGUGP<br />
nem használtunk szimmetriamegszorítást, de a költségesebb perturbációs számításoknál kihasználtuk<br />
a molekula C2 U\KOOGVTK±L±V 'NNGPT\¾UM¾RRGP U\KOOGVTKCOGIU\QTÃV±U P¾NMÒN KU<br />
végeztünk rövid optimálást, mely a C2-höz nagyon közeli szerkezetre vezetett. A számítások<br />
nagy részét egy IBM RS/6000 model 580-as számítógéppel végeztük.<br />
4.2.2. Eredmények és értékelésük<br />
4.2.2.1. Térszerkezet<br />
Egykristály-XRD<br />
A mérések szerint a molekulának egy kétfogású szimmetriatengelye van, a pontos molekulaszerkezet<br />
a 4.8. ábrán, a kristályszerkezet pedig a 4.9. ábrán látható. A hidrogének<br />
JGN[\GV¾V PGO UKMGTÒNV OGIJCV±TQ\PK FG C
mációt kaphatunk a kapcsolódás módjáról. Irodalmi adatok alapján [104,107] a Zr···B távolság<br />
2.36 Å körül van a három hidrogénen keresztül kapcsolódó komplexekben, és 2.58 Å körül, ha<br />
a tetrahidridoborát-ligandum kétfogúként viselkedik. Jelen komplex esetében a meghatározott<br />
távolság 2.59(2) Å, vagyis igen jó egyezést mutat a kétfogú ligandum jellemz<br />
4.9. táblázat: # U\±OÃVQVV U\GTMG\GV P¾J±P[ LGNNGO\ CFCVC<br />
(távolságok pm-ben, szögek fokban)<br />
Hartree–Fock<br />
MBPT(2)<br />
r(Zr-C) 253.9 – 258.8 249.4 – 253.0<br />
r(Zr-B) 265.1 258.7<br />
r(Zr-H) 209.1, 216.9 206.6, 209.8<br />
r(C-C) 140.0 – 141.6 141.4 – 142.7<br />
r(C-H) 107.5 – 107.7 108.6 – 108.8<br />
r(B-H) 120.9 a , 125.8 b , 127.1 b 121.1 a , 125.9 b , 126.5 b<br />
∠(B-Zr-B) 112.07 111.18<br />
a<br />
terminális hidrogén<br />
b<br />
híd-hidrogén<br />
A Hartree–Fock szinten számított kötéstávolságok némileg hosszabbak, mint a kísérletiek, de<br />
ez általános tendencia az elméletnek ezen a szintjén. Az elektronkorreláció másodrendig<br />
VÌTV¾P<br />
HKI[GNGODGX¾VGNG C U\±OÃVQVV MÌV¾UV±XQNU±IQMQP UQMCV LCXÃV ÃI[ C U\±OWPMTC<br />
leginkább érdekes Zr···B távolság a kísérletivel figyelemreméltóan jó egyezést mutat. Ez<br />
megeTsíti a két hidrogénhidat tartalmazó tetrahidridoborát-ligandum feltételezését. A számított<br />
B–Zr–B kötésszög lényegesen nagyobb, mint a kísérleti, de ez a szilárd és a gázfázis<br />
közötti különbségnek is betudható.<br />
4.10. ábra: A számított ab initio szerkezet<br />
55
4.2.2.2. Fotoelektron-spektroszkópia<br />
A komplex He(I) és He(II) fotoelektron-spektruma a 4.11. ábrán látható. A spektrumon négy<br />
GNMÒNÌPÃVJGV U±XTGPFU\GT N±VJCVÉ OGN[GM OKPFGI[KMG VÌDD EUÐEU ±VHGF¾U¾DN U\±TOC\KM #\<br />
GNU U±X # MÌTÒNDGNÒN eV-nál helyezkedik el, két maximuma van, 8.9 és 9.6 eV-nál. A harmadik<br />
(C) és a negyedik (D) sáv 12 és 15 eV, valamint 16 és 19 eV között helyezkedik el. A<br />
második, kis intenzitású, 11 eV körüli sáv (B) eredete némileg problematikus.<br />
# U±X KPVGP\KV±UC C O¾T¾UK MÌTÒNO¾P[GMMGN X±NVQ\QVV ÃI[ HGNV¾VGNG\JGV XQNV JQI[ C\ PGO<br />
GI[U\GT2GP C XK\UI±NV MQORNGZVN U\±TOC\KM /GILGI[\GO JQI[ G\ C U±X PGO EUCM C<br />
Cp2Zr(BH4)2-ben, hanem annak hafniumanalógjában, a Cp2Hf(BH4)2-ben is megtalálható<br />
[116]. Figyelembe véve azt a tényt, hogy mindkét vegyület ugyanazzal a módszerrel, vagyis a<br />
OGIHGNGN EKMNQRGPVCFKGPKNH¾OJCNQIGPKF .K$*4GU TGFWMEKÉL±XCN NGVV GN±NNÃVXC C M¾TF¾UGU<br />
U±X XCNCOGN[KM MKKPFWN±UK CP[CIJQ\ KU NGJGV TGPFGNJGV (GNOGTÒNV O¾I JQI[ C FKTGMV OKPVC<br />
DGGTGU\V¾U JO¾TU¾MNGV¾P u% C\ CP[CI DQONQVV ¾U XCNCOGN[KM DQON±UVGTO¾MVN U\±T<br />
mazik a B sáv. Ezt a feltételezést támasztja alá, hogy ennek relatív intenzitása más és más<br />
JO¾TU¾MNGVGP HGNX¾XG C URGMVTWOQV PGO XQNV ±NNCPFÉ #\QPDCP C MXCPVWOM¾OKCK U\±OÃV±UQM<br />
UGIÃVU¾I¾XGN C U±X GTGFGVG VKU\V±\JCVÉ NGVV /KPV C\V M¾UDD V±TI[CNPK HQIQO C %R2Zr(BH4)2 öt<br />
OQNGMWNCR±N[±L±TÉN VÌTV¾P KQPK\±EKÉ LÉN OGIHGNGNVGVJGV C $ U±XPCM<br />
A 4.11. ±DT±P N±VJCVÉ *G++ HQVQGNGMVTQPURGMVTWOQP LGNGPVU KPVGP\KV±UDGNK X±NVQ\±UQM<br />
N±VJCVÉM C *G+ URGMVTWOJQ\ M¾RGUV #\ # U±X TGNCVÃX KPVGP\KV±UC LGNGPVUGP OGIP XCNCOKPV<br />
C $ U±X CNCMLC OGIX±NVQ\KM '\ WVÉDDK CTTC XG\GVJGV XKUU\C JQI[ GPPGM MKUGPGTIK±LÐ X±NN±V<br />
adó része (kb. 12.8 G8P±N P OGI C U±X VÌDDK T¾U\¾JG\ M¾RGUV # HGPVK MÃU¾TNGVK CFCVQM NG<br />
JGVX¾ VGU\KM C URGMVTWOQM JQ\\±XGVNGIGU CUU\KIP±N±U±V 'U\GTKPV C\ # U±X C %RR ¾U %RF
KPVGP\KV±U ERU<br />
*G++<br />
18)( KQPK\±EKÉU<br />
GPGTIK±M<br />
5%( R±N[CGPGTIK±M<br />
-QQROCPUGNX<br />
*G+<br />
# $ % &<br />
<br />
+'G8<br />
4.11. ábra: A Cp2Zr(BH4)2 HeI (lent) és HeII (fent) fotoelektron-spektruma a számított ionizációs energiákkal.<br />
× – Koopmans-elv, • – OVGF<br />
A kísérleti spektrummal analóg módon a pályákat négy csoportba oszthatjuk, mint azt a 4.10.<br />
V±DN±\CV VCTVCNOC\\C '\GM HGNGNVGVJGVM OGI C MÃU¾TNGVK URGMVTWO P¾I[ U±XL±PCM #<br />
molekulapályák jellege alapján a He(I)/He(II) intenzitásviszonyok is értelmezJGVGM )[CMTCP<br />
OGIHKI[GNJGV ±VOGPGVKH¾OQTICPKMWU XGI[ÒNGVGMDGP JQI[ C LGNGPVU FT¾U\véteN2<br />
OQNGMWNCR±N[±MTÉN VÌTV¾P KQPK\±EKÉ TGNCVÃX HQVQKQPK\±EKÉU JCV±Ukeresztmetszete jelenVUGP<br />
OGIP C *G++ URGMVTWODCP C *G+JG\ M¾RGUV =192]. Az A’ csoportba tartozó orbitálok Cp(π)<br />
¾U %RF
Ez összhangban van a He(II) spektrumban tapasztalt relatív fotoionizációs<br />
hatáskeresztmetszet-növekedéssel.<br />
4.10. táblázat: A számított molekulapálya-energiák, OVGF ionizációs energiák és a pályák karaktere<br />
Pálya-<br />
HF pálya-<br />
OVGF ionizációs MO-karakter<br />
csoport<br />
energiák (eV)<br />
energiák (eV)<br />
A’ -9.075 8.519 ciklopentadienil-pálya<br />
-9.523 8.868 Cp–Zr kötés kis d-karakterrel<br />
-10.105 9.307 %RF
4.3. PEPICO-vizsgálatok<br />
4.3.1. CpCo(CO)2<br />
4.3.1.1. Kísérleti rész<br />
TPEPICO-mérések<br />
A CpCo(CO)2-komplexet a Strem E¾IVN X±U±TQNVWM C OKPVC VKU\VCU±IC NGICN±DD QU XQNV<br />
5\GPP[G\M¾PV C HGNVGJGVNGI MKKPFWN±UK CP[CIM¾PV CNMCNOC\QVV EKMNQRGPVCFK¾P FKOGTLG<br />
(C10H12 XQNV MKOWVCVJCVÉ OGN[PGM GI[KM TGRÒN¾UKKFLGNG UGO GUGVV GI[DG C XK\UI±NV MQORNGZ<br />
hez tartozó bármelyik csúccsal, így a mérést nem zavarta. A mintát a 2.1.2.3. fejezetben ismertetett<br />
TPEPICO-spektrométerrel [39,40,41 XK\UI±NVWM C OKPVCDGGTGU\V¾U U\QDCJO¾T<br />
sékleten történt, fúvóka használatával. Az egyes TOF-eloszlások detektálási ideje 1 és 72 h<br />
MÌ\ÌVV X±NVQ\QVV C LGNKPVGP\KV±U ¾U C\ GN¾TPK MÃX±PV URGMVTWOOKPU¾I HÒIIX¾P[GM¾PV #\ CN<br />
kalmazott fotonenergia-tartomány 8.8 és 11.1 eV között volt. A detektált spektrumok közül<br />
kétszer négy szolgált a metastabilis bomlás sebességi állandójának meghatározására (9.003,<br />
9.096, 9.240, 9.295 eV, illetve 10.504, 10.634, 10.820, 10.944 eV), a többi spektrumra a letörési<br />
görbék megszerkesztéséhez volt szükség.<br />
Az 4.12. és a 4.13. ±DT±P N±VJCVÉCM C NGILGNNGO\DD 61(URGMVTWOQM eV-nál kisebb<br />
fotonenergiánál a két jel a CpCo(CO)2 + -molekulaionhoz (m/z 180), illetve a CpCoCO +<br />
leányionhoz (m/z 152), a többi spektrumon pedig a CpCoCO + KQPJQ\ KNNGVXG C DGNNG MGNGVMG\<br />
CpCo + -leányionhoz (m/z VCTVQ\KM /KXGN C M¾U\ÒN¾MMGN GN¾TJGV OCZKO±NKU HQVQPGPGTIKC<br />
13.5 eV körül van, a CpCo + KQP EKMNQRGPVCFKGPKNXGU\V¾UG PGO XQNV OGIHKI[GNJGV '\ OGIHGNGNV<br />
C\ GN\GVGU X±TCMQ\±UQMPCM JKU\GP C\ KTQFCNOK CFCVQM U\GTKPV C MQDCNVKQP OGILGNGP¾UK GPGT<br />
giája 16 eV fölött van [193 /KPV C\ C URGMVTWOQMQP N±VJCVÉ C MGNGVMG\ NG±P[KQP 61(EUÐEUC<br />
mindkét disszociációs lépésnél aszimmetrikus. Ez arra utal, hogy a disszociáció az ionoptika<br />
I[QTUÃVÉVGT¾DGP VÌTV¾PKM XCI[KU C\ ±VNCIQU ¾NGVVCTVCO ÌUU\GO¾TJGV C I[QTUÃVÉV¾TDGP GNVÌNVÌVV<br />
KFXGN 'MMQT WI[CPKU C TGRÒN¾UK KFGLÒM XCNCJQN C U\ÒN ¾U C NG±P[KQP TGRÒN¾UK KFGLG MÌ\ÌVV<br />
XCP ¾U ÃI[ C NG±P[KQPQMJQ\ VCTVQ\É EUÐEU NGEUGPI¾UG MÌ\GNÃVNGI GZRQPGPEK±NKU # LGNCNCM<br />
modellezésével a bomlás sebességi állandója meghatározható. Azok az ionok, amelyek a gyor-<br />
UÃVÉV¾T WV±P DQONCPCM GN O±T U\ÒNKQPM¾PV MGTÒNPGM FGVGMV±N±UTC #OGPP[KDGP C DQON±U<br />
GNGIGPFGP NCUUÐ C 2'2+%1O¾T¾U XKU\QP[NCI TÌXKF KFUM±N±LC C\ ÐI[PGXG\GVV MKPGVKMWU GN<br />
tolódáshoz vezet [194], vagyis az észlelt megjelenési energiák magasabb energiák felé tolód-<br />
PCM '\V C M¾UDDKGMDGP O¾I MXCPVKVCVÃXG V±TI[CNQO OCLF<br />
59
Jν G8<br />
Jν G8<br />
Jν G8<br />
Jν G8<br />
<br />
TGRÒN¾UK KF µU<br />
4.12. ábra: A CpCo(CO)2 + Æ CpCoCO + folyamathoz tartozó metastabilis TOF-eloszlások<br />
60
hν = 10.944 eV<br />
hν = 10.820 eV<br />
hν = 10.634 eV<br />
hν = 10.504 eV<br />
<br />
repülési id µs)<br />
4.13. ábra: A CpCoCO + Æ CpCo + folyamathoz tartozó metastabilis TOF-eloszlások<br />
61
1<br />
CpCo +<br />
az ionok relatív gyakorisága<br />
0.8<br />
0.6<br />
0.4<br />
CpCoCO +<br />
gát 1<br />
gát 2<br />
E CO<br />
CpCo(CO) 2<br />
+<br />
0.2<br />
0<br />
8.8 9.0 9.2 9.4 9.6 9.8 10.0 10.2 10.4 10.6 10.8 11.0 11.2<br />
fotonenergia (eV)<br />
4.14. ábra: A CpCo(CO)2 + két konszekutív karbonilvesztéséhez tartozó letörési görbék. A pontok a mért<br />
adatokat jelentik a hozzá tartozó becsült hibával. A vonalak a szimulált letörési görbéket mutatják. A<br />
HÒIINGIGU RQPVQ\QVV XQPCNCM C\ GPGTIKCI±VCM JGN[\GV¾V LGNGPVKM C U\CIICVQVV XQPCN RGFKI HKI[GNGODG<br />
veszi a szén-monoxid által elvitt energiát is.<br />
A 4.14. ábrán látható a CpCo(CO)2 + KQP NGVÌT¾UK IÌTD¾LG XCI[KU C MÒNÌPDÌ\ KQPQM TGNCVÃX I[C<br />
korisága az ionizáló energia függvényében. A pontok a mérési adatokat jelentik a becsült<br />
JKD±XCN GI[ÒVV C XQPCNCM RGFKI C M¾UDD KUOGTVGVGVV 44-/U\KOWN±EKÉ GTGFO¾P[¾PGM HGNGN<br />
PGM OGI # HÒIINGIGU RQPVQ\QVV XQPCNCM OWVCVL±M C M¾V FKUU\QEK±EKÉU TGCMEKÉ CMVKX±N±UK GPGT<br />
giáit, a szaggatott vonal pedig figyelembe veszi a távozó szén-monoxid molekulára jutó energiát<br />
is.<br />
#R±TQNI±UJOGIJCV±TQ\±UC<br />
/KXGN C\ KTQFCNQODCP C XGI[ÒNGV I±\H±\KUÐ M¾R\F¾UJLG PGO XQNV JQ\\±H¾TJGV JCPGO EUCM C<br />
kondenzált fázisra vonatkozó adat [132], szükség volt a Cp2Co(CO)2 R±TQNI±UJL¾PGM<br />
OGIJCV±TQ\±U±TC KU 'JJG\ GI[ GI[U\GT2 DGTGPFG\¾UV ±NNÃVQVVWPM ÌUU\G OGN[ C OKPV±V VCTVCN<br />
OC\É NQODKMDÉN JKICP[QU OCPQO¾VGTDN JO¾TDN ¾U C VGTOQU\V±V HGNCFCV±V DGVÌNV<br />
XÃ\HÒTFDN ±NNV =195]. A vákuumot rotációs vákuumszivattyúval biztosítottuk. A minta ten-<br />
62
\KÉL±V U\QDCJO¾TU¾MNGV ¾U u% MÌ\ÌVV O¾TVÒM # 4.15. ábra mutatja a kapott mérési adatokat<br />
a Clausius–Clapeyron-egyenlet nemlineáris, valamint lineáris illesztési eredményével<br />
GI[ÒVV # OGIJCV±TQ\QVV R±TQNI±UJ ± 0.68 kJ/mol. Az irodalmi kondenzált fázisú<br />
M¾R\F¾UJ JKD±LC GPP¾N LÉXCN PCI[QDD ∆fH (l) = –169 ± 10 kJ/mol), így a gázfázisú<br />
M¾R\F¾UJ JKD±L±V I[CMQTNCVKNCI EUCM G\ WVÉDDK JCV±TQ\\C OGI #\ ±NVCNWPM LCXCUQNV I±\H±\KUÐ<br />
M¾R\F¾UJ VGJ±V ∆fH(g) = –117 ± 10 kJ/mol.<br />
7000<br />
p(Pa)<br />
6000<br />
5000<br />
4000<br />
3000<br />
ln(p/Pa)<br />
9.5<br />
8.5<br />
7.5<br />
6.5<br />
5.5<br />
lineáris regresszió<br />
0.0026 0.0028 0.003 0.0032<br />
1/T (K -1 )<br />
2000<br />
nemlineáris illesztés<br />
1000<br />
0<br />
310 320 330 340 350 360 370<br />
T(K)<br />
4.15. ábra: A CpCo(CO)2 OKPVC VGP\KÉLC U\QDCJO¾TU¾MNGV ¾U C XÃ\ HQTT±URQPVLC MÌ\ÌVVK VCTVQO±P[DCP<br />
A görbe vonal a ×-szel jelölt mért pontokra történt nemlineáris illesztés eredményét mutatja.<br />
4.3.1.2. A mérési adatok kiértékelése<br />
Energiaeloszlás<br />
Ahhoz, hogy a kísérleti adatokból megkapjuk a vizsgált komplex termodinamikai adatait, a<br />
TPEPICO-berendezésben lezajlott folyamatok pontos modellezésére van szükség. Ehhez<br />
figyelembe kell venni a komplex molekuláinak kezdeti energiaeloszlását, és a berendezés<br />
analizátorának tulajdonságait is. A berendezés energiafelbontása körülbelül 35 meV, viszont<br />
a kiindulási semleges molekulák energiaeloszlása ennél jóval szélesebb, mintegy 400 meV-ra<br />
63
VGJGV ›I[ C\ 44-/U\KOWN±EKÉP±N C HQN[COCVQMCV OKPFKI C\ GPGTIKCGNQU\N±U HKI[GNGODGX¾<br />
telével kell modellezni [196].<br />
# URGMVTQO¾VGTDGP X¾IDGOGP DQON±UK HQN[COCV U¾O±LC C MÌXGVMG\<br />
+<br />
+<br />
+<br />
CpCo(CO)<br />
2<br />
→ CpCo(CO) → CpCoCO → CpCo . (35)<br />
2<br />
'NU\ÌT C UGONGIGU OQNGMWNC VGTOKMWU GPGTIK±L±PCM GNQU\N±U±V MGNN OGIJCV±TQ\PK C MÌXGVMG\<br />
szokásos összefüggés segítségével:<br />
+ CO<br />
+ 2CO<br />
P(<br />
E)<br />
=<br />
ρ(<br />
E)<br />
e<br />
−E<br />
RT<br />
∫ + ∞ −E<br />
RT<br />
ρ(<br />
E)<br />
e<br />
0<br />
, (36)<br />
dE<br />
ahol a ρ(E ±NNCRQVU2T2U¾IGV C 2.2.2.3. fejezetben leírt módon számítottuk, figyelembe véve<br />
OKPF C TG\I¾UK OKPF C HQTI±UK U\CDCFU±IK HQMQMCV # OQNGMWN±V U\KOOGVTKMWU RÌTIGVV[2M¾PV<br />
közelítettük, a kísérletileg meghatározott forgási állandók [120] (A = 1625 MHz,<br />
B = 1257 MHz, C = 876 /*\ MÌ\ÒN C\ GNU MGVV JGN[GVV O¾TVCPK MÌ\GRÒMGV MHz)<br />
JCU\P±NXC # JCTOQPKMWU TG\I¾UK HTGMXGPEK±MCV U2T2U¾IHWPMEKQP±NGNO¾NGVVGN &(6 U\±OÃVQV<br />
tuk ki, a Gaussian-ben implementált módon B3LYP-funkcionált alkalmazva Ahlrichs és<br />
munkatársai pvdz bázisán. A kapott frekvenciákat 0.95-tel skáláztuk, hogy a kísérleti<br />
infravörös színképpel [121 MKGN¾IÃV GI[G\¾UV MCRLWPM #\ CNMCNOC\QVV HTGMXGPEKC¾TV¾MGM<br />
megtalálhatók a 4.11. táblázatban. A legkisebb frekvenciájú normál módust, vagyis a ciklo-<br />
RGPVCFKGPKNI[2T2 HQTI±U±V C\QPDCP PGO NGJGVGVV GI[U\GT2GP TG\I¾UM¾PV MG\GNPK JKU\GP C<br />
OKMTQJWNN±OÐ O¾T¾UDN =121 KUOGTV JQI[ U\QDCJO¾TU¾MNGVGP G\ C OQNGMWNCT¾U\NGV I[CMQT<br />
latilag szabadon forog. A forgáshoz tartozó kísérletileg mért gátmagasság alig kétszerese a<br />
számított nullpont-rezgési energiának. Így tehát e szabadsági fokot gátolt (Pitzer-) rotátorként<br />
[62,69] írtuk le a kísérleti gátmagasság (820 GHz, 27 cm -1 ), és a számított harmonikus rezgési<br />
frekvencia felhasználásával. A gátolt rotátor tehetetlenségi nyomatékaként a molekula két,<br />
egymáshoz képest forgó részének redukált tehetetlenségi nyomatékát használtuk. A ciklopen-<br />
VCFKGPKNI[2T2 VGJGVGVNGPU¾IK P[QOCV¾M±V Beagley és munkatársai elektron-diffrakciós<br />
O¾T¾U¾DN XGVVÒM =123 C O±UKM VGJGVGVNGPU¾IK P[QOCV¾M RGFKI GI[U\GT2GP h 2 /2A a már em-<br />
NÃVGVV OKMTQJWNN±OÐ O¾T¾UDN =120 ›I[ VGJ±V C\ ±NNCRQVU2T2U¾I MKU\±OÃV±U±JQ\ GNU\ÌT<br />
OGIJCV±TQ\VWM C OQNGMWNC J±TQO TQV±EKÉL±JQ\ U\KOOGVTKMWU RÌTIGVV[2M¾PV MÌ\GNÃVXG VCT<br />
VQ\É ±NNCRQVU2T2U¾IGV GPPGM MQPXQNÐEKÉL±V M¾RG\VÒM C I±VQNV TQV±VQT ±NNCRQVU2T2U¾I¾XGN ¾U G\V<br />
az eloszlást használtuk startvektorként a rezgési szabadsági fokokhoz tartozó állapotösszeg<br />
FKTGMVU\±ON±N±UQU OÉFU\GTTGN VÌTV¾P MKU\±OÃV±U±JQ\ 'DDGP C\ GNL±T±UDCP C NGIKPM±DD KFK<br />
I¾P[GU N¾R¾U C OQNGMWN±TKU TQV±VQT ¾U C DGNU FI±VQNV F TQV±VQT ±NNCRQVU2T2U¾I¾PGM MQP<br />
volúciója. A 4.16. ábrán látható a ciklopentadienil-kobalt-dikarbonil termikusenergiaeloszlása<br />
298 K-en.<br />
64
4.11. táblázat: Az energiaeloszlás és az RRKM sebességi állandók számításánál használt frekvenciák<br />
CpCo(CO)2 CpCo(CO)2 + CpCoCO…CO + CpCoCO + CpCo…CO + CpCo +<br />
15 46 -35 a 60 -26 a 220<br />
120 87 11 97 13 295<br />
129 105 11 240 18 328<br />
135 109 49 281 58 345<br />
384 277 61 314 62 515<br />
402 301 65 349 216 671<br />
410 319 98 393 295 784<br />
482 332 241 421 328 787<br />
550 367 281 494 346 798<br />
555 411 315 526 517 845<br />
583 423 348 745 669 891<br />
593 440 393 789 784 892<br />
647 497 422 802 787 938<br />
695 536 495 805 798 952<br />
738 555 527 872 845 981<br />
779 785 746 905 891 987<br />
802 797 789 912 893 1069<br />
802 812 802 929 939 1212<br />
807 821 805 982 952 1217<br />
875 886 871 1000 980 1297<br />
934 919 904 1003 988 1353<br />
943 928 912 1075 1070 1398<br />
957 940 929 1219 1210 3067<br />
992 985 983 1272 1217 3067<br />
1025 1014 1000 1313 1296 3076<br />
1029 1015 1003 1377 1355 3084<br />
1095 1081 1075 1417 1398 3090<br />
1216 1220 1219 2130 2154<br />
1347 1305 1273 3063 3066<br />
1382 1341 1313 3075 3067<br />
1405 1374 1378 3081 3075<br />
1445 1431 1417 3087 3083<br />
1903 2121 2130 3093 3090<br />
1911 2146 2152<br />
3133 3073 3063<br />
3133 3076 3075<br />
3142 3083 3080<br />
3147 3086 3086<br />
3153 3095 3093<br />
a<br />
Reakciókoordináta<br />
65
elatív gyakoriság<br />
0 500 1000 1500 2000 2500 3000 3500 4000 4500 5000<br />
E (cm -1 )<br />
4.16. ábra: A CpCo(CO)2-molekula számított termikusenergia-eloszlása 298 K-en.<br />
A termikusenergia-eloszlást azért kellett kiszámítani, hogy abból megkaphassuk a moleku-<br />
NCKQP GPGTIKCGNQU\N±U±V '\ WVÉDDK GI[U\GT2GP C\ GNDDKPGM C\ GNGMVTQPCPCNK\±VQT GPGTIKCHGN<br />
DQPV±U±V NGÃTÉ HÒIIX¾PP[GN XGVV MQPXQNÐEKÉLC ¾TVGNGOU\GT2GP hν – IEad)-val eltolva. Ez az<br />
analizátor-függvény valamilyen nemesgáz vagy kismolekulás gáz (pl. NO, C2H2) küszöb fotoelektron-spektrumának<br />
(TPES) felvételével határozható meg.<br />
# IÌTDG CNCRXGVGP M¾V T¾U\DN ±NN OGN[GM MÒNÌPDÌ\ HK\KMCK JCV±UQMPCM HGNGNPGM OGI '\GM C<br />
MÌXGVMG\M C C\ GPGTgiaanalizátor felbontása körülbelül 35 OG8 XCI[KU MÌ\GNÃVNGI Pormál-<br />
GNQU\N±UUCN NGÃTJCVÉ XCNÉU\ÃP2U¾IIGN C \¾TWUP±N PCI[QDD MKPGVKMWU GPGTIK±LÐ GNGMVTQPQM KU<br />
GN¾TJGVKM C FGVGMVQTV 'DDGP C\ GUGVDGP C\ GNGMVTQPJQ\ VCTVQ\É OQNGMWNCKQP DGNU GPGTIK±LC C<br />
(hν – IEadP±N MKUGDD KPPGP C PGICVÃX GNLGN D C O±UKM C 2.1.1.2. fejezetben már említett<br />
effektus, hogy az eredetileg pontosan a térszöganalizátor irányába haladó, nem zérus<br />
kinetikus energiájú, „forró” elektronok is elérhetik a detektort. Ezek mennyisége mintáról<br />
mintára változó, hiszen például a vizsgált fotonenergiánál kisebb ionizációs energiájú sávok<br />
intenzitásától is függ. Az esetek többségében azonban egy adott molekulára egy exponenciális<br />
NGEUGPI¾U2 HÒIIX¾P[ G\GMPGM C\ GNGMVTQPQMPCM C JCV±U±V MKGN¾IÃV RQPVQUU±IICN NGÃTLC # LGNGP<br />
mintánál használt analizátor-függvény a 4.17. ábrán látható.<br />
66
elatív gyakoriság<br />
-5000 -4500 -4000 -3500 -3000 -2500 -2000 -1500 -1000 -500 0<br />
E (cm -1 )<br />
4.17. ábra: Az elektronanalizátor energiafelbontását leíró függvény<br />
A molekulaion energiaeloszlását pedig a 4.18. ábra mutatja. Az ábrán a nulla pont a<br />
HQVQPGPGTIKC ¾U C\ CFKCDCVKMWU KQPK\±EKÉU GPGTIKC MÒNÌPDU¾I¾PGM HGNGN OGI #\ GVVN LQDDTC<br />
VCN±NJCVÉ GPGTIK±M N¾VG C UGONGIGU OQNGMWNC GTGFGVK VGTOKMWU GPGTIK±L±PCM MÌU\ÌPJGV OÃI<br />
C\ GPP¾N MKUGDDGM C\ GNDD GONÃVGVV CPCNK\±VQTHÒIIX¾P[PGM ¾U GNUUQTDCP G\GP DGNÒN KU C<br />
„forró” elektronoknak. Az általunk mért adiabatikus ionizációs energia 7.35 eV, mely jól<br />
egyezik az irodalmi adattal [126].<br />
67
elatív gyakoriság<br />
-6000 -4000 -2000 0 2000 4000<br />
E-IE-hν (cm -1 )<br />
4.18. ábra: A CpCo(CO)2 + KQP DGNU GPGTIK±L±PCM GNQU\N±UC<br />
A második disszociációs lépésben elbomló ion, a CpCoCO + energiaeloszlásának meghatározása<br />
C\ GNUP¾N MKEUKV DQP[QNWNVCDD #\ GNU FKUU\QEK±EKÉ UQT±P MGNGVMG\KM C HGPVK KQP XCNCOKPV GI[<br />
U\¾POQPQZKF OQNGMWNC # U\ÒNKQP GTGFGVK DGNU GPGTIK±L±PCM DK\QP[QU T¾U\G C FKUU\QEK±EKÉU<br />
I±V NGI[\¾U¾JG\ MGNNGVV C OCTCF¾M GPGTIKC RGFKI VTCPU\N±EKÉU XCNCOKPV C M¾V HTCIOGPU<br />
TQV±EKÉU ¾U TG\I¾UK GPGTIK±LCM¾PV QU\NKM OGI '\ WVÉDDKCM CT±P[C ¾TVGNGOU\GT2GP HÒII C HÌNÌU<br />
energia nagyságától. E DGNU GPGTIK±LÐ OQNGMWNCKQPQM GNDQON±UCMQT C NG±P[KQPQM GPGTIK±LC <br />
és E – E0 között oszlik meg. A 0 annak felel meg, hogy minden fölös energia a szén-monoxidrészletre,<br />
míg az utóbbi esetben (E – E0) a leányionra jut. Az egyes fragmensekre jutó energia<br />
átlagértékét a Klots-egyenlettel határozhatjuk meg [197]:<br />
E − E<br />
= E<br />
+ E<br />
+<br />
+<br />
( CO) + E ( CO) + E ( CpCoCO ) + E ( CpCoCO )=<br />
0 tr ro<br />
v<br />
ro<br />
v<br />
= kT<br />
*<br />
+ kT<br />
*<br />
+ 0 +<br />
3<br />
2<br />
kT<br />
*<br />
+<br />
hν<br />
s<br />
i<br />
∑ hνi<br />
i= kT<br />
*<br />
1 e −<br />
A (37) GI[GPNGV CMMQT JCU\P±NJCVÉ JC HGNVGUU\ÒM JQI[ C FKUU\QEK±EKÉ UQT±P C MÒNÌPDÌ\ U\C<br />
badsági fokok termikus egyensúlyban állnak egymással. Ez nyeregpont nélküli disszociációs<br />
RTQHKNP±N ¾U MÒNÌPÌUGP PCI[QDD OQNGMWN±MP±N HGNVGJGV # HGPVK GI[GPNGVGV C MÌ\ÌU 6 JO¾T<br />
1<br />
(37)<br />
68
U¾MNGVTG OGIQNFXC OGIJCV±TQ\JCVLWM C HTCIOGPUGMPGM C MÒNÌPDÌ\ MKKPFWN±UK OQNGMWNCKQP<br />
GPGTIK±MJQ\ VCTVQ\É ±VNCIQU DGNU GPGTIK±L±V XCI[KU ÃI[ C NG±P[KQP OGIOCTCFÉ GPGTIK±L±V /K<br />
XGN C XK\UI±NV OQNGMWNC XKU\QP[NCI PCI[ C DGNU GPGTIKC PCI[QDDKM T¾U\G C NG±P[KQPDCP OC<br />
TCF FG C\¾TV LGNGPVU GPGTIK±V XKU\ GN C V±XQ\É U\¾POQPQZKF OQNGMWNC KU VTCPU\N±EKÉU ¾U<br />
TQV±EKÉU GPGTIKCM¾PV # U\ÒNKQP GTGFGVKNGI U\±OÃVQVV DGNUGPGTIKCGNQU\N±U±PCM OKPFGI[KM<br />
RQPVL±TC OGIQNFXC C HGPVK GI[GPNGVGV OGIMCRJCVÉ VGJ±V C NG±P[KQP DGNUGPGTIKCGNQU\N±UC<br />
Egy fontos közelítést azonban tartalmaz a fenti eljárás: minden egyes pontban csak átlagos<br />
energiát számítunk, nem egy újabb teljes energiaeloszlást, így a disszociáció során bekövet-<br />
MG\ GPGTIKCGNQU\N±UU\¾NGUGF¾UV T¾U\DGP GNJCP[CIQNLWM<br />
Sebességi állandó, TOF-eloszlások, letörési görbe<br />
Ahhoz, hogy modellezni lehessen a letörési görbét, valamint a TOF-eloszlásokat, szükség van<br />
a két disszociációs lépés sebességi állandóinak, vagyis a két k(E) függvény kiszámítására. Ehhez<br />
a szokásos RRKM-képletet használtuk [56,58,60]:<br />
( E)<br />
( E − E )<br />
‡<br />
óN<br />
= , (38)<br />
hñ(E)<br />
k<br />
0<br />
ahol N ‡ (E-E0) a disszociációs folyamat átmeneti állapotához tartozó állapotösszeg, ρ(E) a meg-<br />
HGNGN KQP ±NNCRQVU2T2U¾IG σ RGFKI C\ ÐP U\KOOGVTKCHCMVQT COGN[ C\ GNU FKUU\QEK±EKÉU HQN[C<br />
matnál 2, a másiknál pedig 1, hiszen rendre két, illetve egy ekvivalens karbonil-ligandum van<br />
C\ KQPDCP #\ ±NNCRQVÌUU\GI ¾U U2T2U¾I MKU\±OÃV±U±JQ\ U\ÒMU¾I XCP GDDGP C\ GUGVDGP KU C<br />
OQNGMWN±TKU TQV±VQT TQV±EKÉU ±NNCPFÉKTC C TG\I¾UK HTGMXGPEK±MTC XCNCOKPV C DGNU I±VQNV HQT<br />
gási szabadsági fok leírására. A rotációs állandókat és a rezgési frekvenciákat szintén B3LYP-<br />
HWPMEKQP±NNCN U\±OÃVQVVWM F\XR D±\KUQP OCLF C\ GNDDKGMGV C UGONGIGU OQNGMWNC MÃU¾TNGVK ¾U<br />
számított rotációs állandóinak hányadosával skáláztuk. A rezgési frekvenciákat szintén – a<br />
O±T GONÃVGVV MQPUVCPUUCN F UM±N±\VWM C\ ±VOGPGVK ±NNCRQV HTGMXGPEK±KTÉN RGFKI O¾I M¾UDD<br />
ÃTQM T¾U\NGVGUGDDGP # EKMNQRGPVCFKGPKNI[2T2 I±VQNV HQTI±U±JQ\ VCTVQ\É TGFWM±NV VGJGVGVNGP<br />
ségi nyomatékot a korábban már leírt módon számítottuk, gátmagasságnak pedig a semleges<br />
molekulára mért értéket használtuk. Így tehát a CpCo(CO)2 + és a CpCoCO + ionok energiaeloszlásának<br />
minden pontjára kiszámítottuk a sebességi állandót, melyekkel a TPEPICOspektrumok<br />
számíthatók.<br />
Az ionok TOF-eloszlása, illetve a letörési görbék a fentieken túl a készülékparaméterek, azaz<br />
a gyorsítófeszültségek, a gyorsítóterek, valamint a térmentes tartomány hossza, valamint a<br />
sokcsatornás analizátor paraméterei felhasználásával számíthatók. Az így kapott szimulációs<br />
TOF- és letörési görbéket illesztettük a kísérletiekre. Az eljárást a korábbi módszerrel ellentétben<br />
automatizáltam, egy program végzi a TPEPICO-spektrumok szimulációját, összehasonlítja<br />
a kísérletivel, majd simplex algoritmussal a paramétereket addig változtatja, amíg<br />
69
MKGN¾IÃV GI[G\¾UV PGO MCRVWPM C U\KOWN±NV ¾U C MÃU¾TNGVK URGMVTWOQM MÌ\ÌVV #\ QRVKOCNK<br />
\±NCPFÉ RCTCO¾VGTGM C MÌXGVMG\M XQNVCM C MHQTTÉL GNGMVTQPQM JCV±U±V NGÃTÉ GZRQPGPEK±NKU<br />
függvény, a két átmeneti állapot legkisebb néhány frekvenciája, a disszociációs aktiválási<br />
energiák, valamint a sokcsatornás analizátor kalibrációs paraméterei. A számított hibafüg-<br />
IX¾P[ GI[U\GTTG VCTVCNOC\\C C 61(GNQU\N±UQM ¾U C NGVÌT¾UK IÌTD¾M MÃU¾TNGVKVN XCNÉ GNV¾T¾U¾V<br />
Mindkét esetben a szimulált és a kísérleti függvények átfedését számítottuk:<br />
E S<br />
∑<br />
∑<br />
Hiba = 1 − = 1 −<br />
, (39)<br />
E E S S<br />
2 2<br />
E S<br />
Ahol Ei és Si a TOF-eloszlás vagy a letörési görbék kísérleti, illetve számított pontjai. Ez a<br />
JKDC ¾U MÌ\ÌVV NGJGV HGNGN OGI C VÌM¾NGVGU ±VHGF¾UPGM # X¾IU OKPKOCNK\±NCPFÉ JKDC<br />
pedig a TOF-eloszlások hibájának és a letörési görbe hibájának empirikusan súlyozott átlaga<br />
XQNV # NGILQDD KNNGU\V¾UJG\ VCTVQ\É RCTCO¾VGTGM C MÌXGVMG\M C M¾V I±VOCICUU±I KN<br />
letve 12088 cm -1 , az átmeneti állapotokhoz tartozó legkisebb rezgési frekvenciák pedig 13, 49,<br />
52 és 52 cm -1 , illetve 11, 44 és 46 cm -1 . A számított TOF-eloszlásokat a 4.12. és a 4.13. ábrákon<br />
már bemutattam. Látható, hogy igen jó az egyezés a kísérletivel. A számított letörési görbék<br />
pedig a 4.14. ábrán találhatóak.<br />
A számított RRKM sebességi állandók a 4.19. ábrán láthatóak. A két görbe abszcisszája nem<br />
GI[U\GT2GP GN XCP VQNXC GI[O±UJQ\ M¾RGUV JCPGO C\ GI[U¾I KU O±U WI[CPKU C O±UQFKM<br />
FKUU\QEK±EKÉJQ\ VCTVQ\É GPGTIK±MP±N C\ GNU FKUU\QEK±EKÉDCP V±XQ\É U\¾POQPQZKF ±NVCN GNXKVV<br />
GPGTIKC KU U\±OÃV±UDC XCP X¾XG ›I[ VGJ±V GI[ CFQVV MKKPFWN±UK DGNU GPGTIK±P±N C M¾V UGDGUU¾IK<br />
állandó összehasonlítható, hiszen például egy, a gátmagasság felett eredetileg 20000 cm -1<br />
DGNU GPGTIK±XCN TGPFGNMG\ OQNGMWNCKQPDÉN F C MCTDQPKNHTCIOGPU ±NVCN GNXKVV GPGTIK±V HKI[G<br />
lembe véve – a második disszociáció aktiválási energiájánál kb. 5800 cm -1 -rel nagyobb energiájú<br />
leányion keletkezik.<br />
A szimuláció során kapott energetikai paraméterek, illetve rezgési frekvenciák bizonytalanságát<br />
szintén vizsgáltuk. Megismételtük a fenti illesztést a kapott átmeneti állapot frekvenciákat<br />
20, 40%-kal módosítva, majd fixen tartva. Ezzel voltaképpen az aktiválási entrópiát<br />
módosítottuk. A kapott letörési görbék illeszkedése a kísérleti görbékre lényegesen nem romlott,<br />
a meghatározott aktiválási energiák pedig 40-50 meV-tal változtak. A számított TOFeloszlások<br />
azonban lényegesen rosszabbak lettek, a legalsó frekvenciák 20%-os megváltoztatása<br />
a TOF-eloszlások hibáját 40-150%-kal növelte. Ez is arra utal, hogy az aktiválási<br />
paraméterek pontos meghatározásához szükség van nemcsak a letörési görbék, hanem a sebességi<br />
állandók mérésére is.<br />
A fentiekben meghatározott aktiválási energiák 8.88 ± 0.02, illetve 10.38 ± 0.02 eV megjelenési<br />
energiáknak felelnek meg. Az irodalomban található elektronütközéses ionizációs (EI)<br />
i<br />
E S<br />
i<br />
i<br />
∑<br />
i<br />
i<br />
i<br />
70
tömegspektrometriával kapott adat 10.1 ± 0.2, illetve 11.7 ± 0.2 eV [128]. Ennél a kísérletnél<br />
nem monoenergiás elektronforrást alkalmaztak. Egy másik közleményben, amely monoenergiás<br />
EI tömegspektroszkópiás eredményt közöl, a második leányion megjelenési energiája<br />
10.8 ± 0.2 eV [129 #\ GNDDK MÃU¾TNGVDGP C\ GNGMVTQPQM GPGTIKCHGNDQPV±UC PGO XQNV KIC\±P<br />
OGIHGNGN VQX±DD± OKPFM¾V MÃU¾TNGV GUGV¾P C\ GNGMVTQPÒVMÌ\¾UGU KQPK\±EKÉ MÒU\ÌDVÌTX¾P[G OK<br />
att az aktiválási energiagát közelében az ionizációs hatáskeresztmetszet igen kicsi, ezáltal a<br />
OGILGNGP¾UK GPGTIKC EUCM DGEUÒNJGV /±UKM HQPVQU JCV±U C\ JQI[ C MKPGVKMCK GNVQNÉF±U OKPF<br />
M¾V GUGVDGP KIGP LGNGPVU NGJGV JKU\GP NCUUÐ FKUU\QEK±EKÉU HQN[COCVQMTÉN XCP U\É<br />
12<br />
10<br />
8<br />
lg (k /s -1 )<br />
6<br />
4<br />
1. karbonilvesztés<br />
2. karbonilvesztés<br />
2<br />
0<br />
-2<br />
0 5000 10000<br />
0 5000 10000 15000 20000 25000<br />
E-E 0 (cm -1 )<br />
4.19. ábra: A számított RRKM sebességi állandók<br />
A molekulaion kezdeti termikusenergia-eloszlásának, valamint a kis sebességi állandóknak a<br />
hatását a 4.20. ±DTC OWVCVLC C\ GNU %1XGU\V¾U GUGV¾P *C C OKPVC - JO¾TU¾MNGV2 C\<br />
energiaanalizátor felbontása végtelenül nagy, valamint a disszociációs sebesség az aktiválási<br />
GPGTIKCI±V MÌ\XGVNGP MÌ\GN¾DGP KU OGIHGNGNGP PCI[ NGPPG CMMQT C NGVÌT¾UK IÌTDG GI[U\GT2<br />
N¾REUHÒIIX¾P[M¾PV HGUVGPG eV-nál. Ezzel szemben figyelembe kell venni, hogy csak azokat<br />
az ionokat detektáljuk leányionként, amelyek még a gyorsítótérben elbomlanak; erre mintegy<br />
10 µU ±NN TGPFGNMG\¾UÒMTG '\ C\ KF ÌUU\GO¾TJGV C\ CMVKX±N±UK GPGTIK±P±N PGO UQMMCN<br />
PCI[QDD DGNU GPGTIK±LÐ KQPQM ¾NGVVCTVCO±XCN ›I[ C OGILGNGP¾UK GPGTIKC OKPVGI[ cm –1 -<br />
71
gyel növekszik. Ez az úgynevezett kinetikus eltolódás, mely tehát a valódinál nagyobb megjelenési<br />
energiához vezet a mérés során [194].<br />
A másik fontos hatás a semleges molekula eredeti termikusenergia-eloszlása. Ha figyelembe<br />
XGUU\ÒM JQI[ C MKKPFWN±UK OKPVC U\QDCJO¾TU¾MNGV2 CMMQT C NG±P[KQP C\ GNDDKJG\ M¾RGUV<br />
már kisebb energiánál megjelenik, vagyis ez a hatás a megjelenési energiát csökkenti. A<br />
MKU\¾NGUGF¾U ¾TVGNGOU\GT2GP C MG\FGVK VGTOKMWU GPGTIKC U\¾NGU GNQU\N±U±PCM C MÌXGVMG\O¾P[G<br />
A szimulált letörési görbe, mely a kísérletire illeszkedik, e két hatás együttes figyelembevételével<br />
kapható meg.<br />
100%<br />
90%<br />
80%<br />
kinetikus és<br />
termikus eltolódással<br />
az ionok relatív gyakorisága<br />
70%<br />
60%<br />
50%<br />
40%<br />
30%<br />
0 K-en<br />
20%<br />
10%<br />
0 K-en kinetikus<br />
eltolódással<br />
0%<br />
8.8 8.9 9 9.1 9.2 9.3 9.4 9.5 9.6 9.7 9.8 9.9<br />
fotonenergia (eV)<br />
4.20. ábra: # MKPGVKMWU ¾U VGTOKMWU GNVQNÉF±U U\GON¾NVGV¾UG #\ ¾NGU N¾REUHÒIIX¾P[ eV-nál a<br />
végtelenül gyors reakciónak felel meg 0 -GP *C HKI[GNGODG XGUU\ÒM C X¾IGU O¾T¾UK KFV OGN[<br />
ÌUU\GO¾TJGV C\ CMVKX±N±UK GPGTIKCI±VJQ\ MÌ\GNK DGNU GPGTIK±LÐ KQPQM ¾NGVVCTVCO±XCN MCRLWM C LQDD<br />
oldali görbét. A szaggatott vonallal jelölt letörési görbe pedig figyelembe veszi a kezdeti termikusenergia-eloszlást<br />
is.<br />
Kvantumkémiai és VTST-számítások<br />
/KXGN C\ 44-/U\±OÃV±UQMJQ\ U\ÒMU¾I XCP OKPF C\ KQPQM OKPF RGFKI C DGNNÒM M¾R\F ±V<br />
OGPGVK ±NNCRQVQM TG\I¾UK HTGMXGPEK±KTC ¾U G\GM MÃU¾TNGVDN ±NVCN±DCP PGO ±NNPCM TGPFGN<br />
72
kezésre, kvantumkémiai számításokat kellett végeznünk. Hartree–Fock szinten átmenetifém-<br />
MQORNGZGM TG\I¾UK HTGMXGPEK±K MÒNÌPÌUGP RGFKI P[ÃNV J¾LÐ KQPQM TG\I¾UK HTGMXGPEK±K MGNN RQP<br />
tossággal nem számíthatók, valamilyen korrelációs szintet kellett választani. Egyik<br />
XKU\QP[NCI QNEUÉ OÉFU\GT C O±UQFTGPF2 RGTVWTD±EKÉU\±OÃV±U /$26 CNMCNOC\±UC =44], a<br />
O±UKM F ¾U C\ KTQFCNQODCP GI[TG PCI[QDD O¾TV¾MDGP VGTLGF FRGFKI U2T2U¾IHWPMEKQP±NGN<br />
mélet alkalmazása [198,199,200,201]. Mi az utóbbit választottuk, a használt funkcionál<br />
B3LYP [202] (a Gaussianben implementált változata).<br />
Geometriaoptimalizálást végeztünk a semleges CpCo(CO)2 molekulára, valamint az ionra<br />
DFT szinten B3LYP-funkcionállal Ahlrichs és munkatársai pvdz és pvtz bázisán [175] a<br />
Gaussian 98 programrendszer [203] segítségével. A számítások során Cs szimmetriát<br />
feltételeztünk, melynek jogosságát a képzetes frekvenciák hiánya is alátámasztja. A számított<br />
térszerkezetek legfontosabb adatait a 4.12. táblázat tartalmazza. Látható, hogy az MBPT(2)-<br />
és a DFT-eredmények pontossága nagyjából hasonló, míg az utóbbi lényegesen olcsóbb.<br />
4.12. táblázat: A CpCo(CO)2 és a CpCo(CO)2 + számított térszerkezetének néhány fontosabb adata. A<br />
UGONGIGU OQNGMWNC GNGMVTQPFKHHTCMEKÉU U\GTMG\GV¾PGM OGIHGNGN CFCVCK KU HGN XCPPCM VÒPVGVXG # V±XQN<br />
U±IQM RODGP C U\ÌIGM HQMDCP ¾TVGPFM<br />
kísérleti<br />
Hartree–Fock MBPT(2) DFT (B3LYP)<br />
a pvdz pvtz 6-311G** pvdz pvtz pvdz pvtz<br />
r(CC) 145.0(3) 141.3 140.9 140.8 143.6 143.1 142.8 142.3<br />
r(CH) 108.3(fix) 108.0 107.1 107.2 108.8 107.7 108.9 107.8<br />
r(Co-C) 212.9(6) 227.2 227.4 225.5 201.4 200.4 212.7 212.9<br />
r(Co-CO) 167.9(4) 196.7 197.0 193.1 161.8 161.0 174.6 1749<br />
r(CO) 119.1(4) 110.6 110.3 110.4 117.6 117.6 115.0 114.6<br />
∠(CCoC) 98.4(8) 97.75 96.95 97.33 90.33 89.65 94.11 93.56<br />
∠(OCCo) 180(fix) 175.75 176.21 175.54 179.65 178.79 179.04 179.39<br />
∠(CCoCO) 177.41 178.16 177.17 53.58 13.46 165.01 156.56<br />
a<br />
Lásd [123]<br />
Fémorganikus karbonilkomplexek szénmonoxid-vesztésénél visszafelé általában nincs energiagát,<br />
vagyis a reakciókoordináta mentén nincs nyeregpont a potenciálisenergia-felületen.<br />
Ezáltal az átmeneti állapot meghatározása némileg bonyolultabb. Jelen munkában a röviden<br />
már ismertetett variációs átmenetiállapot-elméletet (VTST) alkalmaztuk [72], amely szerint<br />
az átmeneti állapot annál a kobalt-karbonil távolságnál van, ahol az állapotösszeg minimális.<br />
Ennek kiszámításához ismerni kell a rezgési frekvenciák reakciókoordinátától való függését.<br />
Ehhez a Co–CO kötéstávolságot az egyensúlyi távolság és 6.0 Å között kis lépésenként rög-<br />
\ÃVGVVÒM C VÌDDK DGNU MQQTFKP±V±V QRVKO±NVWM OCLF MKU\±OÃVQVVWM C\ GPGTIK±V ¾U C TG\I¾UK<br />
73
frekvenciákat. A potenciális energia a Co–CO távolság függvényeként a 4.22. ábrán látható. A<br />
potenciális energia görbe inflexiós pontja után egy képzetes frekvenciát kaptunk, ez felel meg<br />
a kobalt-karbonil nyújtási normálkoordinátának. Szükséges hangsúlyozni, hogy ezek a<br />
U\±OÃVQVV U\GTMG\GVGM C RQVGPEK±NKUGPGTIKCHGNÒNGVGP PGO UVCEKQP±TKWU RQPVQM XCI[KU C\ GTM<br />
G\GMDGP C RQPVQMDCP PGO V2PPGM GN 6ÌDDH¾NG OGIMÌ\GNÃV¾U N¾VG\KM CTTC JQI[ G\GM HKI[GNGO<br />
bevételével hogyan lehet meghatározni a rezgési frekvenciákat [204], de a jelen munkában<br />
GI[U\GT2GP G\GMGV C\ GTMGV GNJCI[VWM ¾U C\ CPCNKVKMWUCP U\±OQNV GT±NNCPFÉO±VTKZQV<br />
JCU\P±NVWM EUCM C HTGMXGPEK±M MKU\±OÃV±U±TC #\ ÃI[ DGXG\GVGVV JKDC XCNÉU\ÃP2NGI PGO<br />
JCNCFLC OGI C\V C JKD±V OGN[GV C XKU\QP[NCI CNCEUQP[ U\KPV2 GNO¾NGV C MKU D±\KU ¾U C\ CP<br />
harmonicitás elhanyagolása vitt a számított frekvenciákba. Ezek a hibák azonban<br />
XCNÉU\ÃP2NGI C 8656U\±OÃV±U U\GORQPVL±DÉN PGO N¾P[GIGUGM JKU\GP GNUUQTDCP C TGNCVÃX<br />
frekvenciák az érdekesek a trend szempontjából.<br />
500<br />
450<br />
400<br />
hullámszám /cm -1<br />
350<br />
300<br />
250<br />
200<br />
150<br />
100<br />
50<br />
B<br />
E<br />
F<br />
A<br />
H<br />
G<br />
I<br />
D<br />
C<br />
0<br />
-50<br />
-100<br />
-150<br />
1.8 2.2 2.6 3 3.4 3.8 4.2 4.6 5 5.4 5.8<br />
r(Co–CO) /Å<br />
4.21. ábra: A B3LYP/pvdz szinten számított rezgési frekvenciák a Co-CO távolság függvényében. A<br />
NGICNCEUQP[CDD HTGMXGPEK±LÐ OÉFWUQM JQ\\±TGPFGN¾UG C MÌXGVMG\ A) Cp-torzió, (B) OC–Co–CO ollózó<br />
rezgés, (C) a Cp és a CO ellentétes fázisú bólogató rezgése, (D) a Cp bólogató rezgése az OC–Co–CO síkban<br />
(E C %R ¾U C %1 GI[G\ H±\KUÐ DÉNQICVÉ TG\I¾UG F) Co-CO nyújtás, (G) és (H) a Cp-bólogató és a<br />
karbonil-ligandumok sétáló rezgésének két kombinációja (I) az Co–C–O deformációs rezgések OC–Co-<br />
CO síkbeli antiszimmetrikus kombinációja<br />
74
A 4.21. ábrán látható a legkisebb nyolc frekvencia lefutása. A hatodik legnagyobb frekvencia<br />
(F) tartozik a kobalt-karbonil nyújtáshoz, ez a potenciálisenergia-görbe inflexiós pontja után<br />
képzetes lesz. A nyolcadik és kilencedik (H és I) frekvenciák a reakciókoordináta mentén szin-<br />
V¾P I[QTUCP EUÌMMGPPGM WI[CPKU C FKUU\QEK±EKÉU JCV±TP±N G\GMDN CNCMWN MK C U\¾POQPQZKF<br />
OQNGMWNC M¾V TQV±EKÉLC -¾V O±UKM MQQTFKP±VC ¾TV¾MG EUÌMMGP NG O¾I LGNGPVU O¾TV¾MDGP C\ A<br />
és B OGN[GM C MCTDQPKNNKICPFWOQM QNNÉ\É TG\I¾UGKJG\ VCTVQ\PCM '\GM LGNGPVU O¾TV¾MDGP<br />
EUCVQNÉFPCM C EKMNQRGPVCFKGPKNI[2T2 O±T GONÃVGVV VQT\KÉU TG\I¾U¾XGN OGN[ C\ GI[GPUÐN[<br />
környezetében az A frekvenciának, a disszociációs régióban pedig a C koordinátának felel meg.<br />
22<br />
21<br />
E ION (eV)<br />
1.5<br />
1.0<br />
0.5<br />
N ‡ (0.911 eV)<br />
N ‡ (0.456 eV)<br />
N ‡ (0.219 eV)<br />
20<br />
19<br />
18<br />
17<br />
16<br />
15<br />
14<br />
13<br />
12<br />
11<br />
10<br />
9<br />
lg N O<br />
0.0<br />
1.5 2 2.5 3 3.5 4 4.5 5 5.5<br />
r(Co–CO)<br />
8<br />
4.22. ábra: A CpCo(CO)2 + -ion potenciális energiája a reakciókoordináta függvényében B3LYP/pvdz<br />
U\KPVGP U\±OÃVXC #\ ±NNCRQVÌUU\GI TGCMEKÉMQQTFKP±V±VÉN XCNÉ HÒII¾U¾V C\ ±DTC LQDD HGN¾P GNJGN[G\MGF<br />
görbék mutatják. A három feltüntetett energia rendre 9.695, 9.240 és 9.003 eV fotonenergiának felel<br />
meg. Az ábra a kísérleti disszociációs energia értékére van skálázva.<br />
Ezeket a frekvencia-függvényeket használtuk a variációs átmenetiállapot-elméletnek megfe-<br />
NGNGP C\ ±VOGPGVK ±NNCRQV OGIJCV±TQ\±U±TC #\ ±NNCRQVÌUU\GIGV OKPFGP GI[GU HGPV NGÃTV<br />
geometriára (frekvenciahalmazra) kiszámítottuk, figyelembe véve a rendelkezésre álló ener-<br />
75
giát. A 4.22. ábrán látható e számítások eredménye, N ‡ (E – EPES(r)), ahol E C\ KQP DGNU GPGT<br />
giája az egyensúlyi helyzetbelihez képest, EPES(r) pedig a számított potenciális energia a Co–<br />
CO távolság r értékénél. E két energia különbsége felel tehát meg egy adott pontban az ion<br />
számára rendelkezésre álló energiának. Mivel ez a reakciókoordináta mentén egyre csökken,<br />
C\ ±NNCRQVQM U2T2U¾IG RGFKI GI[TG P X±TJCVÉ C\ ±VOGPGVK ±NNCRQVPCM OGIHGNGN OKPKOWO #<br />
J±TQO MÒNÌPDÌ\ IÌTDG J±TQO MÃU¾TNGVK HQVQPGPGTIK±PCM HGNGN OGI C MG\FGVK VGTOKMWU GPGT<br />
giát is figyelembe véve). Ezek közül a két kisebb fotonenergiához tartozó görbén lokális minimum<br />
ebben a tartományban nem látható, vagyis valóban nagyon laza átmeneti állapoton<br />
MGTGU\VÒN HQN[KM C FKUU\QEK±EKÉ # NGIHGNU IÌTD¾PGM C\QPDCP Å közelében van egy jól<br />
¾U\TGXGJGV ±O KIGP UGM¾N[ OKPKOWOC XCI[KU N±VJCVÉ JQI[ PCI[QDD GPGTIK±MP±N C\ ±VOG<br />
neti állapot némileg beljebb tolódik. Figyelembe véve az állapotösszeg-görbék alig látható<br />
minimumát, megállapítható, hogy az átmeneti állapot nagyon laza, és helye nem jól definiált.<br />
Mivel a kísérlet kiértékelése szempontjából érdekes tartomány kisebb fotonenergiákhoz tar-<br />
VQ\KM C\ 44-/U\±OÃV±UQMP±N C\ ±VOGPGVK ±NNCRQV HTGMXGPEK±KPCM OKPF C\ GNU OKPF RGFKI C<br />
második disszociáció esetén az r = 5.0 Å kobalt-karbonil távolsághoz tartozó értékeket vettük.<br />
Fontos még egyszer megemlíteni azonban, hogy az RRKM-számításokban a legkisebb néhány<br />
frekvencia értékét a mérésekhez illesztettük. Annak ellenére, hogy majdnem 40 rezgési<br />
módusa van az átmeneti állapotnak, csak a legalsó négy frekvencia értékét módosítottuk úgy,<br />
hogy a kísérleti és szimulált spektrumok jó egyezést mutassanak. Ez azzal függ össze, hogy az<br />
RRKM sebességi állandó, k(E) leginkább csak az aktiválási energiára, és az aktiválási<br />
entrópiára érzékeny. Ez utóbbit pedig az egyensúlyi ion frekvenciák és az átmeneti állapot<br />
frekvenciáinak viszonya határozza meg, nem az egyedi frekvenciák. Az illesztés során a DFTszámított<br />
frekvenciáknál némileg kisebb értékeket kaptunk. Ez egyrészt magyarázható azzal<br />
KU JQI[ C U\±OÃV±UQMDCP C\ GNO¾NGVPGM G\GP U\KPVL¾P LGNGPVU JKDC KU NGJGV FG CPPCM C U\±O<br />
lájára is írható, hogy a kísérlethez való illesztés során a legnagyobb súllyal a kimondottan<br />
OGVCUVCDKNKU DQON±UV OWVCVÉ 61(GNQU\N±UQM U\GTGRGNVGM XCI[KU C\QM CJQN C\ KQP DGNU GPGT<br />
IK±LC EUCM MKEUKXGN PCI[QDD C\ CMVKX±N±UK GPGTIK±P±N 'DDGP C\ GUGVDGP RGFKI F OKPV C\ GNDD<br />
említettem – az átmeneti állapot még lazább.<br />
4.3.1.3. Termokémiai eredmények<br />
Chipperfield ¾U OWPMCV±TUCK GU MCNQTKO¾VGTGU O¾T¾UGKDN C EKMNQRGPVCFKGPKNMQDCNVFK<br />
MCTDQPKN MQPFGP\±NV H±\KUÐ M¾R\F¾UJLG F ± 10 kJ/mol [132]. A jelen munkában<br />
OGIJCV±TQ\QVV R±TQNI±UJV =195 HKI[GNGODG X¾XG C I±\H±\KUÐ M¾R\F¾UJ F ± 10 kJ/mol-<br />
PCM CFÉFKM # \¾TWU JO¾TU¾MNGVJG\ VCTVQ\É M¾R\F¾UJ GDDN OGIMCRJCVÉ C MQORNGZ H°298 –<br />
H°0 ¾TV¾M¾DN '\ WVÉDDK C V±DN±\CVDCP MÌ\ÌNV U\±OÃVQVV TG\I¾UK HTGMXGPEK±MDÉN CFÉFKM #\<br />
elemekre pedig ezeket az adatokat a JANAF-táblázatokból [205,206] vettük, a használt<br />
76
¾TV¾MGM C MÌXGVMG\M % kJ/mol, Co: 4.771 kJ/mol, O2: 8.683 kJ/mol, H2: 8.467 kJ/mol. A<br />
legalacsonyabb frekvenciájú normál módust nem rezgési szabadsági fokként tekintettük,<br />
JCPGO HQTI±UM¾PV JKU\GP U\QDCJO¾TU¾MNGVGP G\ I[CMQTNCVKNCI CNKI I±VQNV TQV±VQTM¾PV XKUGN<br />
kedik. A CpCo(CO)2 komplex számított H°298 – H°0 értéke tehát 24.18 M,OQN GDDN a kép\<br />
F¾UJ -GP C MÌXGVMG\ ∆fH 0 0 [CpCo(CO)2 + ] = – 99 ± 10 kJ/mol.<br />
# OQNGMWNCKQP \¾TWU JO¾TU¾MNGV2 M¾R\F¾UJL¾V C UGONGIGU OQNGMWNC HGPV U\±OÃVQVV<br />
M¾R\F¾UJL¾PGM ¾U C\ CFKCDCVKMWU KQPK\±EKÉU GPGTIK±PCM C\ ÌUU\GIG CFLC G\ ± 10 kJ/mol.<br />
# U\QDCJO¾TU¾MNGV2 M¾R\F¾UJV RGFKI C HGPVKGMPGM OGIHGNGNGP U\±OÃVQVVWM VGTO¾U\GVGUGP<br />
ebben az esetben az ion H°298 – H°0 értékét használva. Ahogy az a 4.13. táblázatban is<br />
szerepel, ∆fH°298 [CpCo(CO)2 + ] = 596 ± 10 kJ/mol. A Rosenstock-konvenciónak [193]<br />
OGIHGNGNGP C\ GNGMVTQP JMCRCEKV±U±V OKPFX¾IKI PWNN±PCM XGUU\ÒM #\ KQPQM ,#0#(U\GTKPVK<br />
[206 U\QDCJO¾TU¾MNGV2 M¾R\F¾UJK C\ ±NVCNWPM OGICFQVV ¾TV¾MGMP¾N kJ/mol-lal<br />
nagyobbak, hiszen ez a konvenció az elektront kémiai elemként tekinti.<br />
#\ GNU NG±P[KQP C %R%Q%1 + \¾TWURQPVK M¾R\F¾UJL¾V ÐI[ MCRLWM JQI[ C U\ÒNKQP M¾R\F¾U<br />
JL¾JG\ JQ\\±CFLWM C O¾TV FKUU\QEK±EKÉU GPGTIK±V cm -1 GV ¾U MKXQPLWM DGNNG C U\¾P<br />
OQPQZKF M¾R\F¾UJL¾V ›I[ kJ/mol adódik. A fentiek alapján pedig kiszámítható, hogy<br />
∆fH°298 [CpCoCO + ] = 857 ± 10 kJ/mol. Analóg módon kaphatjuk, hogy ∆fH°0 [CpCo + ] =<br />
1131 ± 10 kJ/mol, illetve ∆fH°298 [CpCo + ] = 1113 ± 10 kJ/mol.<br />
Amennyiben egy fémorganikus komplexet sikerül disszociatív fotoionizációs technikával<br />
EUWRC KUOGTV M¾R\F¾UJL2 HTCIOGPUU¾ DQPVCPK XCI[KU C\ GUGVÒPMDGP<br />
CpCo(CO)2 + hν Æ Co + + ·Cp + 2CO + e – , (40)<br />
CMMQT C VGTO¾MGM M¾R\F¾UJKDN KNNGVXG C MÃU¾TNGVDGP O¾TV FKUU\QEK±EKÉU GPGTIK±MDÉN C<br />
MKKPFWN±UK MQORNGZ M¾R\F¾UJLG MÌ\XGVNGPÒN OGIJCV±TQ\JCVÉ 5CLPQU C LGNGP GUGVDGP C JKF<br />
TQI¾PMKUÒN¾UK N±ORC HQVQPGPGTIKCVCTVQO±P[C PGO VGVVG G\V NGJGVX¾ 'I[ O±UKM MÃU¾TNGVDGP<br />
azonban Jacobson és Freiser meghatározta a Cp–Co + kötési energiát [207], az általuk mért<br />
érték 356 ± 40 kJ/mol. Ha ezt az értéket felhasználjuk az általunk mért disszociációs<br />
GPGTIK±MMCN GI[ÒVV CMMQT C MQORNGZ M¾R\F¾UJLG OGIJCV±TQ\JCVÉ C\ CN±DDK U¾OC U\GTKPV<br />
CpCo(CO)<br />
713<br />
+ 152<br />
+ 144<br />
+ 356<br />
+<br />
2<br />
⎯→CpCo(CO)<br />
2<br />
⎯⎯→CpCoCO<br />
⎯⎯→CpCo<br />
⎯⎯→ Co<br />
+ CO<br />
+ 2 CO<br />
+ Cp⋅<br />
+ 2 CO<br />
⎯ (41)<br />
'\GM C U\QDCJO¾TU¾MNGVTG XQPCVMQ\É CFCVQM M,OQN GI[U¾IDGP # (41) egyenlet szerint tehát<br />
a teljes disszociációs energia 1363 M,OQN # VGTO¾MGM M¾R\F¾UJL¾PGM ÌUU\GIG C MÌXGVMG\<br />
Co + (1185.4) [205] + Cp·(252.4) [208,209] + 2CO(–221) [206] = 1216.8 M,OQN 'DDN VGJ±V C<br />
CpCo(CO)2 MQORNGZ M¾R\F¾UJLG F ± 40 M,OQN '\ ÌUU\GXGVJGV C\ ±NVCNWPM GTGFGVKNGI<br />
megadott –117 ± 10 kJ/mol értékkel. Látható, hogy azok a hibahatáron belül egyeznek, tehát<br />
C VGTOQM¾OKCK NGXG\GV¾U CNCRXGVGP JGN[GU # HGPVK CFCVQM MÌ\ÒN NGIPCI[QDD JKD±LC C %R–Co +<br />
kötési energiának van, 40 M,OQN /KXGN C FKUU\QEKCVÃX HQVQKQPK\±EKÉU MÃU¾TNGVDN NGXG\GVGVV<br />
77
CFCVQM JKD±LC GPP¾N MKUGDD C\V I[CMQTNCVKNCI C MQPFGP\±NV H±\KUÐ M¾R\F¾UJ JKD±LC<br />
JCV±TQ\\C OGI G\GMGV HGNJCU\P±NJCVLWM C\ GNDD GONÃVGVV MÌV¾UK GPGTIKC ¾TV¾M¾PGM RQPVQUCDD<br />
meghatározására. Az általunk javasolt új Cp–Co + kötési energia tehát 327 ± 15 kJ/mol.<br />
4.13. táblázat: Termodinamikai adatok<br />
Molekula ∆fH o 298 ∆fH o 0 H o 298 – H o 0<br />
CpCo(CO)2 -117 ± 10 a -99 ± 10 24.18 b<br />
CpCo(CO)2 + 596 ± 10 c 610 ± 10 27.84 b<br />
CpCoCO + 858 ± 10 c 873 ± 10 22.24 b<br />
CpCo + 1113 ± 10 c 1131 ± 10 17.06 b<br />
CO -110.5 d -113.8 d 8.665 d<br />
Cp⋅<br />
Co +<br />
CpCo +<br />
252.4 ± 11 e<br />
1185.4 ± 1 f<br />
1081 ± 45 g<br />
C # MQPFGP\±NV H±\KUÐ M¾R\F¾UJDN =132 C\ ±NVCNWPM O¾TV R±TQNI±UJXGN MCRQVV ¾TV¾M<br />
b) DFT-vel számított frekvenciákból kapott érték<br />
E # 2'2+%1O¾T¾UGMDN<br />
d) Wagman et al. [206]<br />
e) C5H5⋅ EA McDonald-tól [208], C5H5 – M¾R\F¾UJLG BartnessVN =209]<br />
f) A JANAF-táblázatokból [205]<br />
g) A Cp–Co + kötési energia Jacobson és Freiser U\GTKPVK ¾TV¾M¾DN =207]<br />
78
4.3.2. CpMn(CO)3<br />
4.3.2.1. Kísérleti rész<br />
A ciklopentadienil-mangán-trikarbonilt (CpMn(CO)3, 98%) a StremVN X±U±TQNVWM '\ C<br />
OKPU¾I C MÃU¾TNGVGMJG\ OGIHGNGNV =210], így tovább nem tisztítottuk. A mintát a 2.1.2.3. fejezetben<br />
ismertetett TPEPICO-spektrométerrel vizsgáltuk [39,40,41], a mintabeeresztés szo-<br />
DCJO¾TU¾MNGVGP VÌTV¾PV GI[ ÐLQPPCP MQPUVTW±NV FKTGMV OKPVCDGGTGU\V JCU\P±NCV±XCN #<br />
TOF-eloszlások detektálási ideje 1 és 48 h között változott.<br />
A felvett spektrumoknál alkalmazott fotonenergia-tartomány 8.3 – 12.5 eV-ig terjedt. Néhány<br />
LGNNGO\ TGRÒN¾UKKFGNQU\N±UV OWVCV C 4.23. és a 4.24. ábra. A 33 µs-nál látható jel tartozik a<br />
CpMn(CO)3 U\ÒNKQPJQ\ m/z 204), míg a CpMn(CO)2 + (m/z 176), CpMnCO + (m/z 148) és<br />
CpMn + (m/z 120) leányionok jelei rendre 30.7, 28.1 és 25.4 µs-nál találhatóak. A mérési ada-<br />
VQMCV RQPVQM LGN\KM C HQN[VQPQU XQPCN RGFKI C M¾UDD KUOGTVGVGVV U\KOWN±EKÉ GTGFO¾P[¾V OW<br />
tatja. A 4.23. ±DT±P N±VJCVÉ JQI[ C U\ÒNKQP LGNG M¾V T¾U\DN ±NN GI[ MKUGDD H¾N¾TV¾MU\¾NGUU¾I2<br />
LGN XCP GI[ U\¾NGUGDD VGVGL¾P # MGUMGP[ LGN C OKPVCDGGTGU\V HÐXÉM±L±PCM MÌU\ÌPJGV OÃI C<br />
szélesebb jel a CpMn(CO)3 háttérnyomásának az eredménye. Ezt a speciális jelalakot a szi-<br />
OWN±EKÉ HKI[GNGODG XGU\K # URGMVTWOQMQP N±VJCVÉ JQI[ C URGMVTQO¾VGTDGP X¾IDGOGP<br />
folyamat a három karbonil-ligandum konszekutív disszociációja. Ez megfelel a korábban<br />
közölt elektronütközéses kísérleteknek [128,147,148]. 9 eV fotonenergia alatt a két csúcs a<br />
OQNGMWNCKQPPCM ¾U C\ GNU NG±P[KQPPCM HGNGN OGI ¾U eV között látható a második<br />
leányion is, míg 10.6 eV fölött a két csúcs a CpMnCO + és a CpCo + ionok jele.<br />
A 4.25. ábrán láthatók a letörési görbék, vagyis a különféle ionok gyakorisága a fotonenergia<br />
függvényében. A pontok a mérési adatokat jelzik a becsült hibával együtt, míg folytonos<br />
vonalak mutatják a szimulációs eredményeket. A 0 K megjelenési energiákat a három füg-<br />
INGIGU RQPVQ\QVV XQPCN OWVCVLC %KMNQRGPVCFKGPKNXGU\V¾UV C O¾T¾UGM UQT±P PGO VCRCU\VCN<br />
VWPM G\ C\ KTQFCNOK GN\O¾P[GMMGN GI[DGX±I JKU\GP C /P + -ion megjelenési energiáját<br />
14.4 eV-ra teszik [128,147,148], ami a rendelkezésünkre álló fotonenergiát meghaladja.<br />
Az általunk tapasztaltak megfelelnek az elektronütközéses kísérletek eredményeinek<br />
[128,147,148,149], különbség viszont, hogy azoknál a CpMn(CO)2 + -ion jele alig volt látható. A<br />
4.25. ±DT±P N±VJCVÉ NGVÌT¾UK IÌTD¾P OGIHKI[GNJGV JQI[ C\ GNU ¾U O±UQFKM MCTDQPKNXGU\V¾UJG\<br />
tartozó megjelenési energia igen közel esik egymáshoz, vagyis a CpMn(CO)2 + könnyen elbomlik<br />
CpMnCO + -ra és szén-monoxidra. Így tehát a kis felbontású elektronütközéses kísérletek-<br />
DGP C EUCM U\2M GPGTIKCKPVGTXCNNWODCP UVCDKNKU %R/P%12 + KQP LGNG ¾TVJGVGP I[GPIG<br />
79
Jν G8<br />
Jν G8<br />
Jν G8<br />
Z<br />
Jν G8<br />
<br />
TGRÒN¾UK KF µU<br />
4.23. ábra: #\ GNU MCTDQPKNXGU\V¾UJG\ VCTVQ\É 61(GNQU\N±UQM<br />
80
Jν G8<br />
Jν G8<br />
Jν G8<br />
Jν G8<br />
<br />
TGRÒN¾UK KF µU<br />
4.24. ábra: A harmadik karbonilvesztéshez tartozó TOF-eloszlások<br />
81
CpMn(CO) <br />
+<br />
C\ KQPQM TGNCVÃX GNHQTFWN±UC<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
CpMnCO + CpMn +<br />
CpMn(CO) <br />
+<br />
<br />
<br />
<br />
HQVQPGPGTIKC G8<br />
4.25. ábra: A CpMn(CO)3 + konszekutív karbonilvesztéseihez tartozó letörési görbék<br />
#\ GNU ¾U JCTOCFKM MCTDQPKNXGU\V¾U GUGV¾P C OGILGNGP¾UK GPGTIKC MÌ\GN¾DGP C NG±P[KQP 61(<br />
LGNG CU\KOOGVTKMWU '\ C\ GN\GMDGP V±TI[CNVCMPCM OGIHGNGNGP NGJGVX¾ VGU\K JQI[ G\GMPGM<br />
C FKUU\QEK±EKÉU HQN[COCVQMPCM C UGDGUU¾IK ±NNCPFÉKV C MÃU¾TNGVDN OGIJCV±TQ\\WM<br />
4.3.2.2. Kvantumkémiai számítások<br />
A kísérleti adatok kiértékeléséhez szükség van az egyensúlyi szerkezetek, valamint az átmeneti<br />
állapotok rezgési frekvenciáinak, valamint forgási állandóinak kiszámítására. Ehhez a<br />
Gaussian 98 [203] programrendszert használtuk. A CpMn(CO)3-molekula, illetve a<br />
CpMn(CO)3 + , CpMn(CO)2 + , CpMnCO + és CpMn + ionok elméleti geometriáját HF és DFT<br />
[198,199,200,201] (B3LYP) [202] szinten határoztuk meg LANL2DZ [176,211] és dzvp [212]<br />
bázisokon. A minimumok létét a képzetes frekvenciák hiányával igazoltuk. A számított<br />
U\GTMG\GVGMGV XCNCOKPV HDD RCTCO¾VGTGKMGV C 4.26. ábra mutatja. Mivel az ionok esetében<br />
nem ismert, hogy a disszociáció során milyen spinállapotban vannak, ezért többféle<br />
feltételezett spinnel is elvégeztük a számításokat. A térszerkezeti paraméterek értéke a spin-<br />
VN PGO HÒIIÌVV LGNGPVUGP C\QPDCP C\ GPGTIK±M KIGP '\V T¾U\NGVGUGP M¾UDD V±TI[CNQO OCLF<br />
82
CpMn(CO)3 CpMn(CO)3 +<br />
C1–Mn11 = 217.5 pm; C3–Mn11 = 217.6 pm;<br />
C5–Mn11 = 217.8 pm; C12–Mn11=180.7 pm;<br />
C13–Mn11 = 180.6 pm; C14–Mn11=180.6 pm;<br />
∠C1Mn11C12 = 89.6°; ∠C3Mn11C14 = 90.5°;<br />
∠C5Mn11C13 = 95.9 °; ∠C12Mn11C1H6 = –4.5°;<br />
∠C14Mn11C3H8 = 16.0°<br />
C1–Mn11 = 218.7 pm; C3–Mn11 = 217.7 pm;<br />
C5–Mn11 = 214.9 pm; C12–Mn11 = 188.5 pm;<br />
C13–Mn11 = 190.5 pm; C14–Mn11 = 191.5 pm;<br />
∠C1Mn11C12 = 87.7°; ∠C3Mn11C14 = 100.2°<br />
∠C5Mn11C13=101.9 °; ∠C12Mn11C1H6 = 16.5°;<br />
∠C14Mn11C3H8 = 41.5°<br />
CpMn(CO)2 + CpMnCO +<br />
C1–Mn11 = 216.9 pm; C3–Mn11=210.3 pm;<br />
C5–Mn11 = 220.0 pm; C12–Mn11 = 193.4 pm;<br />
C13–Mn11 = 193.3 pm;<br />
∠C1Mn11C12 = 95.1°; ∠C3Mn11C13 = 98.1°;<br />
∠C12Mn11C1H6 = 23.1°; ∠C13Mn11C3H8 = 33.8°<br />
4.26. ábra: A számított szerkezetek<br />
C1–Mn11 = 219.6 pm; C3–Mn11 = 208.5<br />
C5–Mn11 = 214.9 pm; C12–Mn11 = 1.909 pm;<br />
∠C3Mn11C12 = 96.0°; ∠C12Mn11C3H8 = 29.1°<br />
83
4.14. táblázat: Az RRKM-szimulációnál használt rezgési frekvenciák<br />
Molekula/ion rezgési hullámszám (cm -1 )<br />
CpMn(CO)3 a 19, 83, 84, 97, 118, 123, 315, 317, 349, 380, 456, 456, 462, 507, 515,<br />
575, 576, 606, 611, 638, 791, 800, 807, 810, 810, 877, 884, 969, 979,<br />
1021, 1022, 1083, 1217, 1336, 1337, 1388, 1395, 1918, 1918, 1981,<br />
3087, 3087, 3099, 3103, 3111<br />
CpMn(CO)3 + a 22, 70, 81, 93, 105, 117, 295, 305, 312, 335, 356, 375, 410, 425, 453,<br />
455, 516, 542, 557, 564, 801, 804, 832, 852, 862, 916, 925, 976, 982,<br />
1024, 1029, 1085, 1222, 1332, 1340, 1390, 1397, 2039, 2044, 2083,<br />
3088, 3091, 3100, 3102, 3111<br />
TS1 b, c 5, 41, 46, 54, 89, 117, 295, 305, 312, 335, 375, 410, 425, 453, 455, 516,<br />
542, 557, 564, 801, 804, 832, 852, 862, 916, 925, 976, 982, 1024, 1029,<br />
1085, 1222, 1332, 1340, 1390, 1397, 2039, 2044, 2083, 3088, 3091,<br />
3100, 3102, 3111<br />
CpMn(CO)2 + d 27, 58, 72, 76, 191, 208, 245, 270, 280, 299, 310, 329, 349, 576, 584,<br />
816, 822, 824, 832, 835, 895, 911, 972, 994, 1026, 1029, 1082, 1246,<br />
1335, 1344, 1414, 1430, 2278, 2282, 3037, 3038, 3051, 3053, 3062<br />
TS2 b, d -17 e , 9, 43, 55, 72, 100, 101, 208, 245, 268, 286, 326, 349, 568, 578,<br />
814, 822, 823, 830, 832, 897, 898, 972, 988, 1025, 1027, 1077, 1245,<br />
1336, 1338, 1410, 1422, 2202, 2290, 3038, 3039, 3051, 3053, 3062<br />
CpMnCO + d 13, 57, 200, 242, 266, 334, 338, 360, 590, 592, 827, 829, 830, 832, 835,<br />
923, 928, 986, 987, 1032, 1034, 1084, 1245, 1361, 1362, 1420, 1422,<br />
2292, 3042, 3042, 3054, 3055, 3064<br />
TS3 b, d -25 e , 6, 6, 39, 39, 85, 292, 347, 507, 571, 778, 817, 823, 827, 832, 882,<br />
895, 969, 985, 1024, 1025, 1074, 1245, 1332, 1336, 1405, 1418, 2200,<br />
3039, 3040, 3051, 3053, 3062<br />
a<br />
B3LYP/dzvp szinten számítva, majd 0.95-tel skálázva<br />
b<br />
TS = átmeneti állapot<br />
c<br />
A CpMn(CO)3 + frekvenciáit használtunk, a legkisebb négy frekvenciát pedig a kísérlethez illesztettük.<br />
d<br />
HF/dzvp szinten számítva, majd 0.893 40 -mal skálázva [213]<br />
e<br />
A legkisebb négy frekvenciát a kísérlethez illesztettük; a negatív frekvencia a reakciókoordinátához<br />
tartozik.<br />
#\ KQPK\±EKÉM UQT±P C OQNGMWNC IGQOGVTK±L±DCP VÌTV¾P N¾P[GIGU X±NVQ\±U C /PF%1 V±XQN<br />
ságok átlagosan 0.1 Å-mel történ PÌXGMGF¾UG # %RF/P V±XQNU±I G\\GN U\GODGP I[CMQTNCVKNCI<br />
nem változott. A CO-disszociációk folyamán pedig a megmaradó Mn–CO távolságok szintén<br />
OGIX±NVQ\PCM C\ GNU GUGVDGP C X±NVQ\±U RQ\KVÃX XCI[KU C OGIOCTCFÉ MÌV¾UGM JQUU\CDDCM<br />
lesznek, míg a második karbonilvesztésnél a megmaradó Mn–CO távolság kicsit rövidül, ami<br />
CTTC WVCN JQI[ G\ WVÉDDK HQN[COCV DK\QP[QU O¾TX2 UVCDKNK\±EKÉV LGNGPV<br />
84
A CpCo(CO)2 esetében már ismertetett módon itt is sor került a variációs átmenetiállapot-elmélet<br />
alkalmazására [72]. Mindhárom karbonilvesztésre kiszámítottuk a rezgési frekvenciák<br />
Mn–CO távolságtól való függését az egyensúlyi magtávolságtól 5.5 Å-ig HF/dzvp szinten.<br />
Ezek alapján a kobaltvegyületnél tapasztalt állapotösszeg-görbét kaptunk, melyen nincs jól<br />
definiált minimum, de a görbe egészen lapos 4.5 Å-nél, és annál nagyobb távolságokon. Így az<br />
RRKM-számításokhoz az átmeneti állapotok Mn–CO távolságát 5.0 Å-nek vettük. Kiszámítottuk<br />
tehát a rezgési frekvenciákat az egyensúlyi ionokhoz, valamint a hozzájuk tartozó átme-<br />
PGVK ±NNCRQVQMJQ\ $.;2F\XR U\KPVGP C NGIGNU KQP KNNGVXG ±VOGPGVK ±NNCRQV GUGV¾DGP XCNC<br />
mint HF/dzvp szinten a többire. Az átmeneti állapotok így kapott frekvenciái közül a legkisebb<br />
négyet-négyet esetében a kísérletre illesztettük. Az RRKM-számításokban használt<br />
frekvenciákat a 4.14. táblázat közli.<br />
4.3.2.3. A mérési adatok kiértékelése<br />
Energiaeloszlás<br />
A 1.3.1. fejezetben már ismertetett módon határoztuk meg a semleges molekula, majd az<br />
ionok energiaeloszlását [214]. A semleges molekula molekuláris rotátorát ebben az esetben is<br />
szimmetrikusként közelítettük, a számított forgási állandók (A = 1008 MHz, B = 824 MHz, C<br />
= 817 MHz) helyett a két utóbbi mértani közepét használva. A rezgési frekvenciákat, melyek<br />
listáját a 4.14. táblázat közli, B3LYP/dzvp szinten számítottuk. A legkisebb frekvenciájú<br />
módus ebben ez az esetben is a ciklopentadienil-torzió volt, melyet gátolt rotátorként írtunk le<br />
[69]. Ebben az esetben kísérletileg meghatározott torziós gátmagasság nem állt rendelkezésre,<br />
így azt a hasonló CpCo(CO)2 TGPFU\GT OGIHGNGN CFCV±XCN MÌ\GNÃVGVVÒM =120,214]. A<br />
DGNU HQTI±UJQ\ VCTVQ\É TGFWM±NV VGJGVGVNGPU¾IK P[QOCV¾MQV C MQT±DDCP KUOGTVGVGVV OÉFQP<br />
U\±OÃVQVVWM C EKMNQRGPVCFKGPKNI[2T2 VGJGVGVNGPU¾IK P[QOCV¾MCM¾PV C MXCPVWOM¾OCK<br />
számításokból kapott értéket használva. A többi rezgést az állapotösszeg kiszámításában az<br />
eddigi szabadsági fokokból kiindulva direkt számlálásos eljárással vettük figyelembe.<br />
# MÌXGVMG\ N¾R¾U OGIKPV C OQNGMWNCKQP GPGTIKCGNQU\N±U±PCM U\±OÃV±UC XQNV COGN[GV C O±T<br />
ismertetett módon végeztünk. A leányionok energiaeloszlását pedig – hasonlóképpen a korábban<br />
leírtakhoz – a Klots-egyenlet [197] felhasználásával számítottuk, az egyetlen lényeges<br />
MÒNÌPDU¾I C MQDCNVXGI[ÒNGVJG\ M¾RGUV JQI[ GPP¾N C OQNGMWN±P±N ¾TVGNGOU\GT2GP GI[ JGN[GVV<br />
két konszekutív folyamatnál kellett a termékek energiaeloszlását meghatározni.<br />
Sebességi állandó, TOF-eloszlások, letörési görbe<br />
A CpCo(CO)2 62'2+%1O¾T¾UK CFCVCKPCM MK¾TV¾MGN¾U¾P¾N GNUM¾PV CNMCNOC\QVV RTQITCO =214]<br />
NGJGVX¾ VGU\K JQI[ C\\CN OÉFQUÃV±U P¾NMÒN MKXKVGNG\JGV NGI[GP C %R/P%13 mérések<br />
85
MK¾TV¾MGN¾UG KU EUWR±P C OGIHGNGN DGOGPGVK H±LNQMCV MGNNGVV OÉFQUÃVCPK ÃI[ C\ KQPQM ¾U ±VOG<br />
neti állapotok forgási állandóit, rezgési frekvenciáit, az RRKM szimmetriaparamétereket<br />
(rendre 3, 2, 1 a CpMn(CO)3 esetén) és az ionizációs energiát. Ez utóbbi a TPES-méréseink<br />
szerint 7.69 ± 0.01 eV, amely 0.09 eV-tal magasabb a Calabro és munkatársai által közöltnél<br />
[143].<br />
# UGDGUU¾IK ±NNCPFÉM U\±OÃV±U±P±N C MÌXGVMG\ RCTCO¾VGTGMGV QRVKOCNK\±NVWM C\ CPCNK\±VQT<br />
függvényt, a disszociációs lépések aktiválási energiáit, valamint az átmeneti állapotok legkisebb<br />
négy-négy rezgési frekvenciáit. A TOF-eloszlásokra és a letörési görbékre a szimulációs<br />
eredményeket egyszerre illesztettük. A konvergencia gyorsítása érdekében az egyes disszo-<br />
EK±EKÉU N¾R¾UGMMGN GI[O±U WV±P HQINCNMQ\VWPM XCI[KU GNU\ÌT EUCM C\ GNU FKUU\QEK±EKÉJQ\ VCT<br />
VQ\É RCTCO¾VGTGM QRVKOCNK\±N±U±XCN KNNGU\VGVVÒM C U\±OÃVQVV IÌTD¾MGV C\ GNU FKUU\QEK±EKÉV NGÃTÉ<br />
NGVÌT¾UK IÌTD¾MTG XCNCOKPV 61(GNQU\N±UQMTC '\WV±P C\ GNU FKUU\QEK±EKÉ RCTCO¾VGTGKV HKZGP<br />
tartva határoztuk meg a második lépéshez tartozó aktiválási energiát és entrópiát. Mivel ez a<br />
két lépés nem független egymástól, a kapott paraméterekkel együttes optimalizációt végez-<br />
VÒPM C\ GNU M¾V FKUU\QEK±EKÉV VCTVCNOC\É MÃU¾TNGVK CFCVQMTC # JCTOCFKM N¾R¾U RCTCO¾VGTGKPGM<br />
meghatározásakor a feladat nehezebb volt. A fotoelektron-spektrum vizsgálatával ugyanis<br />
MKFGTÒNV JQI[ OKXGN C HQVQGNGMVTQPKPVGP\KV±UQM GTUGP GNV¾TPGM C\ GNU M¾V FKUU\QEK±EKÉJQ\<br />
XG\GV GPGTIK±M XCNCOKPV C JCTOCFKM N¾R¾U GPGTIK±K MÌ\ÌVV X±TJCVÉNCI C\ GNGMVTQPCPCNK\±VQT<br />
GPGTIKCHGNDQPV±U±V NGÃTÉ HÒIIX¾P[ LGNGPVUGP MÒNÌPDÌ\KM C\ GNU M¾V GUGVDGP JCU\P±NVVÉN ›I[ C<br />
JCTOCFKM MCTDQPKNXGU\V¾U RCTCO¾VGTGKV ÐI[ JCV±TQ\VWM OGI JQI[ C\ GNU M¾V HQN[COCV<br />
paramétereit fixen tartva új analizátor-függvényt optimalizáltunk a CpMnCO Æ + CpMn +<br />
folyamat leírásához.<br />
# HGPVK GNL±T±UQM UQT±P MCRQVV NGILQDD RCTCO¾VGTGM C MÌXGVMG\M '1 = 1.11 ± 0.01 eV, E2 =<br />
0.63 ± 0.02 eV és E3 = 1.08 ± 0.03 eV. Ezeknek a paramétereknek a bizonytalanságát a<br />
CpCo(CO)2-méréshez hasonlóan szintén vizsgáltuk. A szimulált letörési görbék a 4.25., a TOFeloszlások<br />
a 4.23. és 4.24. ábrán láthatók. A meghatározott RRKM sebességi állandókat a<br />
4.27. ábra mutatja.<br />
A fenti adatok rendre 8.80 ± 0.01 eV, 9.43 ± 0.02 eV és 10.51 ± 0.03 G8 \¾TWU JO¾TU¾MNGVTG<br />
vonatkozó megjelenési energiának felelnek meg. Érdekes összehasonlítani ezeket az adatokat<br />
C O¾T¾UDN MÌ\XGVNGPÒN MCRJCVÉ OGILGNGP¾UK GPGTIK±MMCN #\ GNU ¾U C JCTOCFKM MCTDQPKNXGU\<br />
tés esetén a szimulációból kapott adatok 0.28, illetve 0.42 eV-tal alacsonyabbak, mint a<br />
kísérletiek. A második disszociáció esetén azonban a két érték szinte megegyezik. Ez azzal<br />
OCI[CT±\JCVÉ JQI[ C\ GNU ¾U O±UQFKM MCTDQPKNXGU\V¾U XKU\QP[NCI NCUUÐ HQN[COCV COKV C<br />
hozzájuk tartozó TOF-eloszlások aszimmetrikus jelalakja is mutat, míg a második lépés jóval<br />
I[QTUCDD PGO VCRCU\VCNJCVÉ OGVCUVCDKNKU DQON±U ›I[ C MKPGVKMWU GNVQNÉF±U ¾TVGNGOU\GT2GP C\<br />
GNU ¾U C JCTOCFKM GUGVDGP LGNGPVU<br />
86
Az aktiválási entrópiák rendre 5.2, 8.8 és 50.6 Jmol -1 K -1 600 K-en, vagyis mindhárom folya-<br />
OCV NC\C ±VOGPGVK ±NNCRQVQP MGTGU\VÒN \CLNKM '\ LGNNGO\ C\ GI[U\GT2 MÌV¾UJCUCF±UUCN L±TÉ<br />
disszociációs folyamatokra.<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
n = 2<br />
CpMn(CO) n<br />
+<br />
∆S ‡ (600K) = 8.8 Jmol -1 K -1<br />
CpMn(CO) n-1 + + CO<br />
NIMU <br />
<br />
<br />
<br />
<br />
n = 1<br />
∆S ‡ (600K) = 50.6 Jmol -1 K -1<br />
n = 3<br />
∆S ‡ (600K) = 5.2 Jmol -1 K -1<br />
<br />
<br />
E[CpMn(CO) 3 + ] / cm -1<br />
4.27. ábra: Az RRKM sebességi állandók energiafüggése, valamint az aktiválási entrópiák<br />
Termokémiai információk<br />
A 4.15. táblázat sorolja fel a kísérlet szempontjából lényeges molekulák és ionok 298 K-re és<br />
0 K-re vonatkozó termodinamikai adatait. A 298 K és 0 K közötti átváltáshoz meghatároztuk<br />
minden egyes entitás H o 298 – H o 0 CFCV±V C\ GNGOGMTG XQPCVMQ\É OGIHGNGN ¾TV¾MGMGV RGFKI C<br />
JANAF-táblázatokból vettük [205,206].<br />
A CpMn(CO)3-molekula 0 -TG XQPCVMQ\É M¾R\F¾UJL¾V C U\QDCJO¾TU¾MNGVTG XQPCVMQ\É<br />
adatból számítottuk ki, az így meghatározott érték –466 kJ/mol-nak adódott.<br />
# OQNGMWNCKQP M¾R\F¾UJL¾V C\ CFKCDCVKMWU KQPK\±EKÉU GPGTIKC eV (742 kJ/mol) hoz-<br />
\±CF±U±XCN MCRVWM 'DDN C HGPVK GNL±T±UV OGIHQTFÃVXC U\±OÃVQVVWM MK C U\QDCJO¾TU¾MNGV2<br />
M¾R\F¾UJV #\ GNU NG±P[KQP \¾TWU JO¾TU¾MNGVTG XQPCVMQ\É M¾R\F¾UJL¾V RGFKI C 2'2+%1<br />
MÃU¾TNGVDN U\±TOC\É eV disszociációs energia hozzáadásával, majd a szén-monoxid<br />
M¾R\F¾UJL¾PGM NGXQP±U±XCN MCRVWM 7I[CPÃI[ LWVQVVWPM C O±UQFKM ¾U JCTOCFKM NG±P[KQP<br />
87
M¾R\F¾UJL¾JG\ OGN[GMDN CH o 298 – H o 0 ¾TV¾MGM HGNJCU\P±N±U±XCN MCRVWM C U\QDCJO¾TU¾M<br />
letre vonatkozó értékeket. Mindezeket az adatokat a 4.15. táblázat sorolja fel.<br />
4.15. táblázat: Az egyes molekulák és ionok energetikai adatai<br />
∆fH o 298 / kJ mol -1 ∆fH o 0 / kJ mol -1 H o 298 – H o 0<br />
CpMn(CO)3 -481.9 ± 9.0 a -466 ± 9 b 31.87 c<br />
CpMn(CO)3 + 262 ± 9 d 276 ± 9 e 33.76 c<br />
CpMn(CO)2 + 483 ± 9 d 497 ± 9 e 28.25 c<br />
CpMnCO + 656 ± 9 d 671 ± 9 e 21.56 c<br />
CpMn + 875 ± 10 d 890 ± 10 e 17.04 c<br />
Cp 241 ± 6 f 252 ± 6 b 15.25 c<br />
Mn 283.3 ± 4.2 g 282.1 ± 4.2 g ⎯<br />
Mn + 1006.986 g 999.6 ± 0.5 g ⎯<br />
CO<br />
-110.53 h -113.80 h 8.665 h<br />
a<br />
Lásd: [215]<br />
e<br />
LGNGP MÃU¾TNGVDN<br />
b<br />
∆H o 298K → ∆H o 0K<br />
f<br />
Lásd: [216]<br />
c<br />
&(6 U\±OÃV±UK GTGFO¾P[GMDN<br />
g<br />
Lásd: [205]<br />
d<br />
∆H o 0K → ∆H o 298K<br />
h<br />
Lásd: [206]<br />
/KXGN C MÃU¾TNGVP¾N JCU\P±NV OCZKO±NKU HQVQPGPGTIKC PGO VGVVG NGJGVX¾ C /P + -ion keletkezését,<br />
a Cp–Mn + kötési energiát közvetett módon határoztuk meg. A CpMn + M¾R\F¾UJL¾V<br />
C HGPVKGMDGP KUOGTVGVGVV OÉFQP U\±OÃVQVVWM C MÃU¾TNGVDN OÃI C %RX ¾U C /P + M¾R\F¾UJLG C\<br />
irodalomból ismert. Így a 0 K-re vonatkozó kötési energiára 3.75 ± 0.12 eV adódik. Amint az a<br />
4.16. táblázatból látható, ez az érték megfelel az elektronütközéses kísérletek eredményeinek<br />
[128,147,148], hiszen azokban a CpMn + és a Mn + OGILGNGP¾UK GPGTIK±L±PCM MÒNÌPDU¾I¾DN C<br />
kötési energiára 3.4 és 3.9 eV közötti értékek adódtak.<br />
Disszociációs energiák számítása<br />
A B3LYP/6-311+G**//B3LYP/LANL2DZ szinten számított ionizációs és disszociációs energiák<br />
a 4.16. táblázatban találhatóak. Az adatok zéruspontienergia-korrekciót tartalmaznak. A<br />
számításoknál meg kellett vizsgálni, hogy az egyes specieszek melyik állapota a<br />
NGIUVCDKNKUCDD #\ GI[GVNGP U\KN±TF RQPV C /P COGN[TN KUOGTV JQI[ C\ CNCR±NNCRQVC 6 S5/2.<br />
Azonban például a CpMn alapállapotához vajon milyen spin tartozzék<br />
# U\±OÃV±UQM UQT±P M¾V MÒNÌPDÌ\ OGIMÌ\GNÃV¾UV CNMCNOC\VWPM #\ GI[KM U\GTKPV C URKP C<br />
disszociációk során mindvégig megmarad, vagyis a semleges molekuláknál szinglett állapotot,<br />
az ionoknál dublettet számítottunk. A másik, az adiabatikus megközelítés szerint minden<br />
egyes entitásnál meghatároztuk a legkisebb energiához tartozó spint, és az azokhoz tartozó<br />
energiát tekintettük. Így a semleges CpMn(CO)n (n = 3…0) molekulák esetében a legkisebb<br />
88
energiához tartozó multiplicitás rendre 1, 3, 5 és 7, az ionoknál pedig rendre 2, 4, 6 és 6. Az<br />
így számított spin-állandó és adiabatikus energiakülönbségek a 4.16. táblázatban láthatók. A<br />
4.28. ábra pedig a kísérleti és számított disszociációs energiák viszonyát szemlélteti. Látható,<br />
hogy az adiabatikus felület a kísérletihez közelebbi értékeket szolgáltat.<br />
4.16. táblázat: A számított és mért ionizációs és disszociációs energiák összevetése<br />
Reakció szám. (S) * szám. (A) * mért irodalmi<br />
Mn → Mn + 11.14 7.51 ⎯ 7.44 a<br />
IE<br />
CpMn(CO)3 → CpMn(CO)3 + 7.62 7.62 7.69 7.6 b , 8.06 c , 8.12 d , 8.3 e<br />
CpMn(CO)2 → CpMn(CO)2 + 7.08 6.86 ⎯ 6.73 f<br />
CpMnCO → CpMnCO + 6.38 6.40 ⎯ 6.15 f<br />
CpMn → CpMn + 5.38 6.63 ⎯ 6.08 f<br />
CpMn(CO)3 + → CpMn(CO)2 + +CO 1.47 0.89 1.11 0.31 c , 0.65 g , 0.75 h<br />
CpMn(CO)2 + → CpMnCO + +CO 1.39 0.51 0.63 0.91 c , 0.69 g , 0.75 h<br />
CpMnCO + → CpMn + +CO 1.40 1.14 1.08 2.39 c , 1.54 g , 2.2 h<br />
D0<br />
CpMn + → Cp+Mn + 9.25/4.39 ** 2.79 3.75 3.65 c , 3.4 g , 3.9 h<br />
CpMn(CO)3 → CpMn(CO)2+CO 2.01 1.66 ⎯ 2.07 f , 1.47 i , 2.38 j<br />
CpMn(CO)2 → CpMnCO+CO 2.09 0.97 ⎯ 1.21 f<br />
CpMnCO → CpMn+CO 2.40 0.91 ⎯ 1.14 f<br />
CpMn → Cp+Mn 3.49 1.91 ⎯ 2.39 f , 2.20 i<br />
* S: spin-állandó, A: adiabatikus felület<br />
** 9.25/4.39 rendre a szinglett és triplett Mn + esetén<br />
a<br />
Lásd: [205]<br />
f<br />
jelen munka, lásd a szövegben<br />
b<br />
Lásd: [143]<br />
g<br />
Lásd: [147]<br />
c<br />
Lásd: [148]<br />
d<br />
Lásd: [217,218]<br />
h<br />
Lásd: [128] C\ GNU M¾V /P%1 MÌV¾UK GPGTIKC ±VNCIC<br />
i<br />
Lásd: [132] (a három Mn–CO kötési energia átlaga)<br />
e<br />
Lásd: [128]<br />
j<br />
Lásd: [219]<br />
# FKUU\QEK±EKÉU GPGTIK±M VGMKPVGV¾DGP NGIKPM±DD HGNV2P C/PF%1 MÌV¾UK GPGTIK±M CNVGTP±N±UC<br />
Az 1.11 eV-ról a második karbonilvesztésnél 0.63 eV-ra való csökkenést az adiabatikus<br />
HGNÒNGVGV HGNV¾VGNG\ U\±OÃV±U LÉN MÌ\GNÃVK CJQN C M¾V FKUU\QEK±EKÉU GPGTIKC KNNGVXG eV,<br />
míg spin-állandó felületet feltételezve a második disszociációs energia a harmadikkal közel<br />
GI[G\KM ¾U C\ GNUP¾N KU EUCM CNKI MKUGDD # %R/P + így számolt disszociációs energiája pedig<br />
nyilvánvalóan nagyon magas. Összefoglalva megállapítható, hogy az adiabatikus felület jobb<br />
energiákat szolgáltat, így a semleges molekulák esetében is azt használjuk.<br />
89
U\±OÃVQVV URKP±NNCPFÉ HGNÒNGV<br />
MÃU¾TNGVK<br />
U\±OÃVQVV CFKCDCVKMWU HGNÒNGV<br />
<br />
' M,OQN<br />
<br />
<br />
<br />
%R/P %1<br />
<br />
%R/P%1 %1<br />
<br />
%R/P%1 <br />
<br />
%1<br />
<br />
<br />
%R/P%1 <br />
<br />
4.28. ábra: A kétféle számított disszociációs út összehasonlítása a kísérleti adatokkal<br />
A semleges CpMn(CO)n (n = 2…0) molekulák termokémiai adataira vonatkozó információ alig<br />
található az irodalomban. Infravörös multifoton-bomlási [220] és gázfázisú pirolízis-vizsgálatok<br />
[221] alapján a semleges CpMn(CO)3 disszociációja az ionhoz hasonlóan egymás utáni COvesztésekkel<br />
történik, a Cp-vesztés ezután zajlik le. A jelen kísérletben ugyan nem mértünk<br />
UGONGIGU MÌV¾UK GPGTIK±MCV FG C U\±OÃVQVV ¾U O¾TV CFCVQM ÌUU\GXGV¾U¾DN DGEUN¾UGMGV CFJC<br />
VWPM G\GMTG C FKUU\QEK±EKÉU GPGTIK±MTC KU # UGONGIGU OQNGMWN±M ¾U C\ KQPQM \¾TWU JO¾TU¾M<br />
letre vonatkozó energiáit a 4.29. ábra szemlélteti, ahol a folytonos nyilak a mért energiakülönbségeket,<br />
a szaggatottak pedig a becsült adatokat mutatják.<br />
5GONGIGU MÌV¾UK GPGTIK±MCV C O¾TV ¾U U\±OÃVQVV CFCVQM MQODKP±N±U±XCN C MÌXGVMG\M¾RRGP<br />
kaptunk. Kiindulási alapnak a CpMn(CO)3 molekulát választottuk. A folytonos vonallal<br />
rajzolt nyilakon keresztül megkapható a CpMn(CO)3 rendszer teljes kísérleti disszociációs<br />
energiája, 658 kJ/mol (6.82 eV). Az adiabatikus felületen számított teljes disszociációs energia<br />
pedig 526 kJ/mol-nak (5.45 eV) adódik. Ha az egyedi számított disszociációs energiákat e két<br />
mennyiség arányával skálázzuk, becslést kaphatunk az egyes kötési energiákra. Ugyan ezek<br />
C DGEUÒNV GPGTIK±M PCI[L±DÉN JGN[GUPGM V2PPGM C RQPVQUU±IWM ± 20 kJ/mol-nál semmiképpen<br />
sem jobb. Ezekkel az energiakülönbségekkel meghatározható a CpMn(CO)n molekulák<br />
90
(n = 2…0) ionizációs energiája is, melyekre rendre 6.73, 6.15 és 6.08 eV adódik. Ezek a direkt<br />
számított értékeknél (6.86, 6.40 és 6.63 eV) némileg alacsonyabbak.<br />
Chipperfield és munkatársai bombakaloriméteres mérései szerint [132] az átlagos Mn–CO<br />
kötési energia erre a három mangán-karbonil kötésre 1.47 eV, a Mn–Cp kötési energia pedig<br />
2.20 eV. Ezek az értékek figyelemreméltóan jól egyeznek az általunk kapott adatokkal,<br />
amelyek értéke rendre 1.47 eV, illetve 2.39 eV. Klassen és munkatársai [219] szerint pedig az<br />
GNU %RF/P MÌV¾UK GPGTIKC eV a gázfázisban, az általunk meghatározott érték ennél<br />
némileg alacsonyabb, 2.07 eV.<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
G8<br />
%R/P %1<br />
' M,OQN<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
G8<br />
<br />
<br />
%R/P%1 <br />
G8<br />
G8<br />
G8<br />
<br />
%R/P %1<br />
<br />
%R/P%1 %1<br />
<br />
%R/P%1 <br />
%1<br />
G8<br />
G8<br />
G8<br />
<br />
<br />
%R/P %1<br />
G8<br />
<br />
%R/P%1<br />
G8<br />
<br />
<br />
%R/P%1 <br />
%1<br />
%R/P%1 %1<br />
G8<br />
G8<br />
<br />
<br />
G8<br />
%R/P%1 <br />
<br />
4.29. ábra: CpMn(CO)3-rendszer ionizációjához, és disszociációjához tartozó, 0 K-re vonatkozó energiák<br />
szemléltetése. A folytonos nyilak mutatják a kísérletileg meghatározott energiakülönbségeket, míg<br />
a szaggatott nyilak a számított és kísérleti adatok kombinálásával kapott értékeket mutatják. A<br />
részletes magyarázatot lásd a szövegben.<br />
91
4.3.3. Jódacetonitril<br />
4.3.3.1. Kísérleti rész<br />
TPEPICO-mérések<br />
A jódacetonitril (98%-os tisztaság, Aldrich Chemical Co. Inc. I\GKV HÐXÉM±V JCU\P±NXC U\QDC<br />
JO¾TU¾MNGVGP GTGU\VGVVÒM DG C 2.1.2.3. fejezetben már leírt chapel hill-i TPEPICOspektrométer<br />
ionizációs terébe [39,40,41].<br />
100%<br />
90%<br />
C\ KQPQM TGNCVÃX GNHQTFWN±UC<br />
80%<br />
70%<br />
60%<br />
50%<br />
40%<br />
30%<br />
20%<br />
10%<br />
<br />
%* <br />
%0<br />
+%* %0 <br />
+ <br />
0%<br />
<br />
HQVQPGPGTIKC G8<br />
4.30. ábra: A ICH2CN + letörési görbéje. A mért adatokat iksz, plusz, illetve karika, az RRKM-szi-<br />
OWN±EKÉ GTGFO¾P[¾V RGFKI HQN[VQPQU XQPCN LGNÌNK # HÒIINGIGU U\CIICVQVV XQPCNCM C K-re vonatkozó<br />
megjelenési energiát mutatják.<br />
Koincidenciaspektrumokat a 11.8 és 13.6 eV közötti fotonenergia-tartományban vettünk fel.<br />
'\GM MÌ\ÒN P¾J±P[ LGNNGO\V C4.31. ábra mutat be. A 30 µs körüli csúcs felel meg a molekulaionnak,<br />
26 µs körül látható a I + JQ\ TGPFGNJGV LGN OÃI C + CH2CN-hez tartozó csúcsot<br />
valamivel 15 µs alatt találjuk. Ezek közül csak az utóbbi mutat aszimmetriát, ami metastabilis<br />
bomlásra utal. A metastabilis tartomány mintegy 0.1 eV-ra terjed, efelett az összes<br />
NG±P[KQPLGN U\KOOGVTKMWU VGJ±V C FKUU\QEK±EKÉJQ\ TGPFGNJGV UGDGUU¾IK ±NNCPFÉ PCI[QDD OKPV<br />
C URGMVTQO¾VGT KFHGNDQPV±UC # NGVÌT¾UK IÌTD¾MGV C 4.30. ábra mutatja. Mint ahogy a TOF-<br />
92
GNQU\N±UQMQP KU N±VJCVÉ GNU\ÌT C + CH2CN fragmension jelentkezik, ennek megjelenési ener-<br />
IK±LC U\CDCF U\GOOGN KU MÌPP[GP OGIJCV±TQ\JCVÉ # O±UQFKMM¾PV OGILGNGP NG±P[KQP OGI<br />
jelenési energiája viszont – az eddigi két fejezetben tárgyalt konszekutív bomlásokkal ellentétben<br />
– nehezen állapítható meg, hiszen még nagy fotonenergiáknál is a másik fragmension<br />
jele az intenzívebb.<br />
hν=12.528 eV<br />
I <br />
hν=12.366 eV<br />
hν=12.183 eV<br />
<br />
CH <br />
CN<br />
ICH <br />
CN P <br />
hν=12.088 eV<br />
<br />
TGRÒN¾UK KF µU<br />
4.31. ábra: A ICH2CN + M¾V R±TJW\COQU DQON±U±JQ\ VCTVQ\É P¾J±P[ LGNNGO\ TGRÒN¾UKKFURGMVTWO<br />
93
Fotoelektron-spektroszkópia (UPS és TPES)<br />
/KXGN C LÉFCEGVQPKVTKN HQVQGNGMVTQPURGMVTWO±V G\GNVV O¾I PGO RWDNKM±NV±M KQPK\±EKÉU GPGT<br />
giája nem volt ismert. Ezért a TPEPICO-mérések mellett felvettük a vegyület küszöb fotoelektron-spektrumát<br />
is. Ennek kisenergiájú részét a 4.32. ábra mutatja. Az ábrán látható<br />
két csúcs a jód magános párjához tartozik, és a spin-pálya csatolás következtében hasad fel. A<br />
spektrumból meghatározott adiabatikus ionizációs energia 10.145 ± 0.01 eV. Ugyancsak felvettük<br />
a fotoelektron-spektrumot az ELTE ESA–32 fotoelektron-spektrométerével is [30]. A<br />
OKPVCDGGTGU\V¾U C RKTQNK\±VQTGI[U¾I I±\EGNN±L±XCN VÌTV¾PV U\QDCJO¾TU¾MNGVGP # 4.33. ábrán<br />
N±VJCVÉ C HQVQGNGMVTQPURGMVTWO OGN[ XQNVCM¾RRGP GI[U\GT2GP ÌUU\GTCMJCVÉ C\ CEGVQPKVTKN ¾U<br />
a metil-jodid fotoelektron-spektrumából. A 10.18 és 10.79 eV-nál látható két sáv tartozik a jód<br />
magános párokhoz, a 12 és 13 eV közötti sávok felelnek meg a metil-jodid fotoelektron spektrumában<br />
12.5 G8P±N LGNGPVMG\ LÉFU\¾P σ-kötés és a nitril-csoport π-kötéseinek kombinációjával<br />
származtatható molekulapályáknak. A 13.24 eV-nál látható sáv a CN σ-kötés<br />
KQPK\±EKÉL±JQ\ TGPFGNJGV¾U eV között jelentkeznek a C–H kötés pályái.<br />
IE = 10.145 eV<br />
küszöb fotoelektron intenzitás<br />
10.0 10.2 10.4 10.6 10.8 11.0<br />
fotonenergia (eV)<br />
4.32. ábra: A jódacetonitril küszöb fotoelektron-spektrumának<br />
kisenergiájú része<br />
94
G8<br />
G8<br />
KPVGP\KV±U<br />
G8<br />
G8<br />
G8<br />
G8 G8<br />
G8<br />
<br />
+' G8<br />
4.33. ábra: A jódacetonitril fotoelektron-spektruma<br />
4.3.3.2. A mérési adatok kiértékelése<br />
Jelen esetben különösen érdekes volt a TPEPICO-kísérlet szimulációja, hiszen ezúttal nem<br />
MQPU\GMWVÃX DQON±UTÉN JCPGO M¾V R±TJW\COQU DQON±UK ÐV OQFGNNG\¾U¾TN XQNV U\É # OQNGMW<br />
laion termikusenergia-eloszlását a már ismertetett módon számítottuk, a forgási állandókat<br />
és a rezgési frekvenciákat ab inito MBPT(2)-számításból vettük. Az RRKM-számításokban az<br />
átmeneti állapotok frekvenciáit a kiindulási ion frekvenciákból származtattuk. Számításokat<br />
X¾IG\VÒPM C MGNGVMG\GVV HTCIOGPUGMTG G\\GN C\V XK\UI±NVWM JQI[CP X±NVQ\PCM C MÒNÌPDÌ\<br />
rezgési módusok frekvenciái a disszociáció során, majd a molekulaion frekvenciáit ezek<br />
U\GTKPV OÉFQUÃVQVVWM # X¾IU HTGMXGPEK±MCV VGTO¾U\GVGUGP KVV KU C MÃU¾TNGVJG\ KNNGU\VGVVÒM ÃI[<br />
C RQPVQU HTGMXGPEKC¾TV¾MGMPGM C LGNGP GUGVDGP PGO XQNV PCI[ LGNGPVU¾IG<br />
A két disszociációs gátmagasság között az eddig leírt módon végeztük az RRKM-modellezést,<br />
a két disszociációs energia felett pedig egyszerre számítottuk mindkét sebességi állandót,<br />
majd ezekkel párhuzamosan írtuk le a letörési görbék esetén a két leányion mennyiségét,<br />
valamint számítottuk ki a mindkét fragmension jelét tartalmazó TOF-eloszlásokat. Ezeket<br />
szimultán illesztettük a kísérleti adatokhoz. A számított RRKM sebességi állandókat a 4.34.<br />
ábra mutatja.<br />
95
4.17. táblázat: Az RRKM-szimulációknál használt rezgési frekvenciák<br />
Ion rezgési frekvenciák<br />
ICH2CN +· 2991 2970 2316 1283 1205 1130 995 565 419 339 317 147<br />
TS1 2991 2970 2316 1350 1160 1060 1046 299 118 89 80<br />
TS2 3121 3090 2626 1341 1051 1000 560 433 121 90 62<br />
12<br />
+%* %0 Æ+%* %0 <br />
∆5 O - ,- OQN <br />
10<br />
NI MU <br />
8<br />
6<br />
+%* %0 Æ+ %* %0<br />
∆5 O - ,- OQN <br />
4<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
2<br />
<br />
'' EO <br />
4.34. ábra: A letörési görbék és a TOF-eloszlások modellezéséhez használt RRKM sebességi állandók<br />
Látható, hogy a I + -csatornához tartozó aktiválási entrópia (23.8 JK -1 mol -1 600 K-en) nagyobb,<br />
mint a + CH2CN-csatornához tartozó érték (20.2 JK -1 mol -1 600 K-en), vagyis ennél az átmeneti<br />
állapot lazább. Ezzel összefügg az is, hogy amint az a 4.34. ábrán látható, az energia növekedtével<br />
a sebességi állandók értéke is egyre közelebb van egymáshoz. Az aktiválási energia a I + -<br />
csatorna esetén a nagyobb, így kisebb fotonenergiánál a + CH2%0KQP HQTFWN KPM±DD GN C<br />
fotonenergia növekedésével azonban a két leányion aránya a 1:1-hez közelít.<br />
Az RRKM-szimuláció eredményeként kapott két megjelenési energia 12.188 ± 0.005 eV, illetve<br />
12.345 ± 0.010 eV. A 4.30. ±DTC M¾V HÒIINGIGU U\CIICVQVV XQPCNC OWVCVLC G\V C M¾V GPGT<br />
IKC¾TV¾MGV #\ GNU GUGVDGP LÉN N±VU\KM JQI[ C\ EUCMPGO GI[DGGUKM C MGTGU\VG\F¾UK HQVQPGPGT<br />
IK±XCN VGJ±V PKPEU LGNGPVU MKPGVKMWU GNVQNÉF±U # + + megjelenési energiája azonban gyakorla-<br />
VKNCI C\ KQP TGNCVÃX GNHQTFWN±UC PWNN±TC XCNÉ GZVTCRQN±N±U±PCM HGNGN OGI<br />
96
4.3.3.3. Termokémiai eredmények<br />
A szokásos eljárás a jelen molekula esetében is az lenne, hogy kiindulásnak a ICH2CN-<br />
OQNGMWNC M¾R\F¾UJL¾V XGUU\ÒM '\ C\ ¾TV¾M C\QPDCP KIGP DK\QP[VCNCP OKPV CTTC C\ KTQFCNOK<br />
±VVGMKPV¾U UQT±P O±T WVCNVCO ›I[ VGJ±V GNU\ÌT C PGICVÃX KQPV OCI±DCP HQINCNÉ MÌTHQN[COCV<br />
segítségével, vagy pedig a semleges acetonitril kötési energia adatából meghatározzuk a<br />
X%*%0I[ÌM M¾R\F¾UJL¾V OCLF G I[ÌM M¾R\F¾UJL¾DN C\ KQPK\±EKÉU GPGTIK±LC UGIÃVU¾I¾XGN<br />
MCRJCVLWM OGI C MCVKQP CDDÉN RGFKI C LÉFCEGVQPKVTKN M¾R\F¾UJL¾V /±UKM ¾U G\\GN GMXKXC<br />
NGPU OGIHQICNOC\±U U\GTKPV C LÉFCVQO KQPK\±EKÉU GPGTIK±LC OCLF C LGNGP 62'2+%1O¾T¾UDN<br />
származó második megjelenési energia segítségével kapjuk meg a ICH2%0 M¾R\F¾UJL¾V #<br />
felsorolt energetikai adatok közötti összefüggéseket a 4.35. ábra mutatja.<br />
1600<br />
·CH2CN + H + I +<br />
CH2CN + + H + I<br />
CH2CN – + H + + I<br />
∆H (kJ/mol)<br />
1500<br />
1400<br />
1300<br />
600<br />
500<br />
400<br />
300<br />
200<br />
AE (I + )<br />
IE (I)<br />
ICH2CN·+ + H<br />
IE (·CH2CN)<br />
IE (H)<br />
IE (ICH2CN)<br />
·CH2CN + H + I<br />
EA (·CH2CN)<br />
AE (CH2CN + )<br />
CH2CN – + H + I<br />
ICH2CN + H<br />
BE (CH3CN)<br />
CH3CN + I +<br />
∆Hacid(CH3CN)<br />
4.35. ábra: A CH2CN / I / H rendszer energetikája (IE: ionizációs energia, BE: kötési energia, EA:<br />
elektronaffinitás, AE: megjelenési energia)<br />
#\ CEGVQPKVTKN M¾R\F¾UJLG PCI[ RQPVQUU±IICN KUOGTV An és Mansson ¾I¾UJO¾T¾U¾DN =222].<br />
A 0 K-re vonatkozó adat, mely a 4.18. táblázatban is szerepel, 81.0 ± 0.4 kJ/mol. Ez a szoba-<br />
JO¾TU¾MNGVTG XQPCVMQ\É ¾TV¾MDN C MÃU¾TNGVK TG\I¾UK HTGMXGPEK±MMCN =223] számolt H°298 – H°0<br />
= 12.1 kJ/mol adattal kapható. Másik pontosan ismert kísérleti adat a ·CH2CN-gyök<br />
elektronaffinitása, melyet Moran és munkatársai a – CH2CN-anion fotoelektron-spektrumából<br />
határoztak meg [224]. Az általuk közölt érték EA(·CH2CN) = 1.543 ± 0.014 eV. A ·CH2CN-<br />
I[ÌM M¾R\F¾UJL¾PGM MKU\±OÃV±U±JQ\ U\ÒMU¾IGU JCTOCFKM GPGTIGVKMCK CFCV RGFKI C\<br />
acetonitril gázfázisú protonvesztési energiája (∆H°acid). Bartmess és munkatársai gázfázisú<br />
proton-egyensúlyi mérései szerint ez 298 K-en 1560 ± 11 kJ [209 '\V M¾UDD Matimba és<br />
OWPMCV±TUCK MÌ\N¾UG KU OGIGTUÃVGVVG =225], az általuk adott érték 1559 ± 8 kJ/mol. Mivel az<br />
GI[G\¾U PCI[QP LÉPCM OQPFJCVÉ C JKDC HGNVGJGVNGI GPP¾N MKUGDD DGEUN¾UÒPM U\GTKPV TG±NKUCP<br />
± 4 kJ/mol lehet. Látható tehát, hogy a negatív iont magában foglaló körfolyamatban a hibát<br />
97
ez utóbbi mérés bizonytalansága határozza meg. A fenti három adat kombinálásával az aceto-<br />
PKVTKN M¾R\F¾UJL¾DN MCRQVV X%*2%0M¾R\F¾UJ ∆fH°298 (·CH2CN) = 255.2 ± 4 kJ/mol. Ez az<br />
adat mintegy 10 kJ/mol-lal nagyobb, mint a Berkowitz és munkatársai által megadott érték<br />
[226 FG C\ C\ CEGVQPKVTKN T¾IGDDK MKUGDD RQPVQUU±IÐ M¾R\F¾UJL¾DN=227] indult ki.<br />
4.18. táblázat: -ÃU¾TNGVK M¾R\F¾UJM M,OQN a<br />
∆fH°298 K ∆fH°0 K H o 298K - H o 0K<br />
I • 106.84 b 107.24 b 6.20 b<br />
I + 1115.22 b 1115.63 b 6.20 b<br />
·CH2CN 252.6±4 c 255.2 ± 4 c 12.3 d<br />
CH2CN + 1245.9±4 c 1248.4±4 c 12.4 d<br />
CH2CN − 104.0 ± 4 c 106.4 ± 4 c 12.5 h<br />
ICH2CN 172.5 g 179.7 g 14.3 d<br />
ICH2CN • +<br />
1152.1±4 g 1158.5±4 g 15.1 d<br />
CH3CN 74.0 ± 0.4 i 81.0 ± 0.4 j 12.1 j<br />
a<br />
A Rosenstock-konvenció alapján az elektron<br />
g<br />
Jelen munka alapján<br />
JMCRCEKV±U±V PCM XGVVÒM<br />
h<br />
Moran és munkatársai által számított frekvenciákból [224]<br />
b<br />
Wagman et al.[206]<br />
i<br />
An és Mansson [222]<br />
c<br />
A negatív ion körfolyamatból számítva<br />
j<br />
Shimanouchi által mért rezgési frekvenciákból [223]<br />
d<br />
Ab initio frekvenciákból számítva<br />
Más adatok is ismertek a ·CH2%0I[ÌM M¾R\F¾UJL¾TG Lifshitz és munkatársai az acetonitril<br />
nagy nyomású pirolízisének vizsgálatával [228] meghatározták a C–H kötési energiát, majd<br />
GDDN CM¾R\F¾UJV #\ CFCVWM M,OQNNCN MKUGDD C HGPV NGXG\GVGVVP¾N '\ XKUU\CXG\GVJGV<br />
lehet a kísérletükben lejátszódó sokféle mellékreakció zavaró hatására is, hiszen az uni-<br />
OQNGMWN±U DQON±UV MÃU¾T VÌDDH¾NG DKOQNGMWN±U TGCMEKÉ OKCVV C OGIJCV±TQ\QVV CMVKX±N±UK GPGT<br />
gia értékét a feltételezett reakciómechanizmus befolyásolja. Egy másik, alacsony nyomású<br />
kísérletben [229] Trehwith CM¾R\F¾UJTG U\KPV¾P CNCEUQP[CDD ¾TV¾MGV JCV±TQ\QVV OGI G\V<br />
C\QPDCP C MKKPFWN±UK RTQRKQPKVTKN M¾R\F¾UJL¾PGM JKD±LC DGHQN[±UQNJCVVC 7I[CPG\ C EUQRQTV<br />
C\ CEGVQPKVTKN M¾R\F¾UJL¾TG C LGNGPNGI NGIRQPVQUCDDPCM GNHQICFQVVP±N U\KPV¾P kJ/mol-lal<br />
alacsonyabb értéket adott. Mindazonáltal elgondolkodtató a két fenti érték egymástól való<br />
kicsiny eltérése, de mivel az általunk használt körfolyamat minden egyes lépéséhez tartozó<br />
GPGTIKCMÒNÌPDU¾I C MÃU¾TNGVGMDN GI[U\GT2GP C OGEJCPK\OWUTC XQPCVMQ\É HGNV¾VGNG\¾UGM<br />
nélkül meghatározható, a továbbiakban az általunk megadott ∆fH°298 (·CH2CN) adatot<br />
használjuk. A ·CH2%0I[ÌM M¾R\F¾UJL¾DN C OGIHGNGN MCVKQP M¾R\F¾UJLG C I[ÌM KQPKzációs<br />
energiájával kapható meg. Ez az ionizációs energia C LGNGP 62'2+%1 MÃU¾TNGVDN GI[<br />
U\GT2GP OGIJCV±TQ\JCVÉ JKU\GP<br />
ICH2CN Æ + CH2CN + I + e – ∆H0 =·12.188 eV (42)<br />
ICH2CN Æ ·CH2CN + I + + e – ∆H0 =·12.345 eV (43)<br />
98
A (42) GI[GPNGVDN C(43)-at kivonva, majd a jódatom ionizációs energiáját hozzáadva jutunk a<br />
·CH2CN-gyök ionizációs energiájához. Ez 10.294 eV-nak adódik, mely a direkt mérések eredményével<br />
jó egyezést mutat, ugyanis Thorn és munkatársai az ionizációs energiára [230]<br />
10.28 ± 0.01 eV-ot, majd pedig Shea és munkatársai [231] 10.30 ± 0.04 eV-ot kaptak. A fenti<br />
ionizációs energiával pedig meghatározható a CH2CN + MCVKQP M¾R\F¾UJLG OGN[TG ±<br />
4 M,OQN CFÉFKM 'DDN RGFKI C 62'2+%1MÃU¾TNGVDGP O¾TV GNU OGILGNGP¾UK GPGTIKC HGN<br />
JCU\P±N±U±XCN MCRJCVÉ C LÉFCEGVQPKVTKN M¾R\F¾UJLG OGN[ K-en 179.7 ± 4 kJ/mol, illetve<br />
∆fH°298 = 172.5 ± 4 kJ/mol. Ez utóbbi adat lényegesen magasabb, mint ami Mayer és Radom<br />
kvantumkémiai számításaiból adódik [150]. A fenti levezetéssel kapott ICH2%0M¾R\F¾UJ<br />
voltaképpen nem tartalmazza a (42) egyenlet szerinti megjelenési energiát, hiszen az kétszer<br />
MGTÒNV HGNJCU\P±N±UTC GNNGPV¾VGU GNLGNNGN ›I[ C HGPV OGIJCV±TQ\QVV M¾R\F¾UJV KIC\±DÉN C<br />
LÉFCVQO PCI[QP RQPVQU KQPK\±EKÉU GPGTIK±L±PCM ¾U C LGNGP 62'2+%1O¾T¾UDN U\±TOC\É<br />
második megjelenési energiának a felhasználásával kaptuk. Mindazonáltal a két megjelenési<br />
GPGTIKC MÒNÌPDU¾I¾DN U\±TOC\VCVQVV KQPK\±EKÉU GPGTIKC LÉ GI[G\¾UG C FKTGMV OÉFU\GTTGN MCRQVV<br />
CFCVQMMCN OGII[\ ¾TX C\ KVV NGXG\GVGVV VGTOQM¾OKCK CFCVQM RQPVQUU±IC OGNNGVV<br />
A fent tárgyalt kísérleti termokémiai adatokat az irodalomban megtalálható kvantumkémiai<br />
számítások [150,151] eredményeivel a 4.19. táblázat hasonlítja össze. Látható, hogy az<br />
egyezés bizonyos esetekben viszonylag jónak mondható, azonban a CH2CN-kation és -gyök<br />
GUGV¾DGP C U\±OÃVQVV ¾TV¾MGM LGNGPVUGP GNV¾TPGM C MÃU¾TNGVKVN #\ ±NVCNWPM 62'2+%1XCN<br />
vizsgált molekulánal pedig a helyzet még szomorúbb, a kvantumkémiai számítások mintegy<br />
20 kJ/mol-lal kisebb értéket adnak az általunk meghatározott kísérletinél.<br />
4.19. táblázat: A kísérleti és elméleti energetikai adatok összehasonlítása<br />
Energetikai kísérlet a elmélet b elmélet c elmélet – kísérlet<br />
mennyiség<br />
(kJ mol -1 )<br />
BE (H–CH2CN) 396.8 ± 4 kJ mol –1 405 ±3 kJ mol –1 8.2 b<br />
IE (·CH2CN)+ 10.294 ± 0.005 eV d 10.25 ± 0.055 eV d 10.18 d – 4.2 b , – 11.0 c<br />
∆H°acid(CH3CN) 1560 ± 4 kJ mol –1 1568 ± 1 kJ mol –1 8.0 b<br />
∆fH°(CH3CN) 74.0 ± 0.4 kJ mol –1 76.6 ± 2 kJ mol –1 2.6 b<br />
∆fH°( − CH2CN) 104.0 ± 4 kJ mol –1 115.5 ± 2 kJ mol –1 11.5 b<br />
∆fH°(·CH2CN) 252.6 ± 4 kJ mol –1 263.7 ± 2 kJ mol –1 246.5 11.1 b , – 6.1 c<br />
∆fH°( + CH2CN) 1245.9 ± 4 kJ mol –1 1252.8 ± 3.5 kJ mol –1 1229.1 6.9 b , – 16.8 c<br />
∆fH°(ICH2CN) 172.5 ± 4 kJ mol –1 153 kJ mol –1 – 19.5 b<br />
a<br />
A kísérleti adatok forrását lásd a szövegben.<br />
c<br />
Lau et al. [151]<br />
b<br />
Mayer et al. [150]<br />
d<br />
Az ionizációs energia (IE) 0 K-re vonatkozik.<br />
99
5. Összefoglalás<br />
#\ CN±DDKCMDCP C MÌPP[2 ±VVGMKPVJGVU¾I ¾TFGM¾DGP RQPVQMDC U\GFXG TÌXKFGP ÌUU\GHQINCNQO C<br />
jelen doktori disszertációban ismertetett eredményeket.<br />
5.1. Magánospár-kölcsönhatás<br />
• Felvettük a tetrametil-distibán fotoelektron-spektrumát.<br />
• Kvantumkémiai számításokat végeztünk a Me4As2 és a Me4Sb2 molekulákra.<br />
• Elméletileg bizonyítottuk a gauche- és az anti-rotamerek létezését.<br />
• Meghatároztuk a két molekula konformereinek ab initio geometriáját HF, MBPT(2) és<br />
CCSD szinten.<br />
• Kiszámítottuk e két molekula potenciális energiájának torziótól való függését.<br />
• Kiszámítottuk az arzén és az antimon magános párok HF-pályaenergiáit a küNÌPDÌ\ TQ<br />
tamerekben.<br />
• Meghatároztuk a magánospár-felhasadás torziófüggését.<br />
• EOMIP-CCSD-számításokat végeztünk az ionizációs energiák nagyon pontos<br />
meghatározására<br />
• Ezek alapján újraértelmeztük a Me4As2 Cowley és munkatársai által publikált fotoelektron-spektrumát.<br />
• # URGMVTWOQM ÐL CUU\KIP±EKÉL±PCM OGIHGNGNGP OGIhatároztuk a konformerarányokat,<br />
ezeket összevetettük a számított és az eddig publikált adatokkal. Megállapítottuk, hogy az<br />
elméleti és a fotoelektron-spektrumból számítható konformerarány közel áll egymáshoz,<br />
GVVN C\ GNGMVTQPFKHHTCMEKÉDÉN MCRQVV ¾TV¾M LGlenVsen eltér.<br />
• A magánospár-felhasadás Dewar-féle értelmezése helyett új magyarázatot adtunk a jelenségre,<br />
mely figyelembe veszi e molekulapályák s-pálya karakterét is.<br />
5.2. Bisz-tetrahidridoborát-bisz-ciklopentadienil-cirkónium(IV)<br />
• Felvettük a molekula fotoelektron-spektrumát He(I) és He(II) fotonenergiánál. Négy,<br />
GI[O±UVÉN LÉN GNMÒNÌPÒN U±XTGPFU\GTV VWFWPM OGIMÒNÌPDÌ\VGVPK #\ GNU G8<br />
nagyságú ionizációs energiához tartozik, a második 10-11.5 eV-nál, a harmadik, legintenzívebb<br />
sáv 13-14 eV-nál, és végül a negyedik 17 eV környékén található.<br />
100
• A vegyületre teljes geometriaoptimálást végeztünk a Turbomole programcsomag<br />
használatával zárt héjú Hartree–Fock szinten Pulay-féle természetes koordinátákban. A<br />
XGI[ÒNGV U\±OÃVQVV V¾TU\GTMG\GVG C M¾V JKFTQI¾PJKFCU U\GTMG\GVGV KIC\QNVC # %RI[2T2M<br />
egymáshoz képest elfordult helyzetben állnak, így a vegyületnek nincs teljes C2v szimmetriája.<br />
• # U\±OÃVQVV GNGMVTQPU\GTMG\GVTG RQRWN±EKÉCPCNÃ\KUV X¾IG\VÒPM ' U\GTKPV C NGIHGNU R±N[C<br />
TGPFU\GTDGP XCNCOKPV C MÌ\¾RU U±X NGIOCICUCDD GPGTIK±JQ\ VCTVQ\É OQNGMWlapályájában<br />
LGNGPVU C FR±N[C T¾U\X¾VGN # I[CMQTNCVK VCRCU\VCNCVQM CNCRL±P G\GMJG\ C R±N[±MJQ\<br />
tartozó ionizációnál intenzitásnövekedésnek kell jelentkeznie a He(II) spektrumban. Ez a<br />
O¾TV URGMVTWOOCN PCI[QP LÉ GI[G\¾UDGP XCP C\ GNU U±X PCI[O¾TV¾M2 KPVGP\KV±U<br />
PÌXGMGF¾UG XCNCOKPV C MÌ\¾RU U±X CNCML±PCM OGIX±NVQ\±UC KIC\QNLC C FR±N[C T¾U\X¾VGNV<br />
• Rokon vegyületek spektruma, valamint a számítások alapján megállapítottuk, hogy az<br />
GNU U±X C EKMNQRGPVCFKGPKNEKTMÉPKWO MÌV¾UJG\ VCTVQ\KM C O±UQFKM U±X C VGVTCJKFTKFQ<br />
borát-ligandumhoz és tetrahidridoborát-fém kötéshez tartozó ionizációhoz kapcsolható, a<br />
harmadik a ciklopentadienil-ligandumról, míg a negyedik a ciklopentadienil-cirkónium<br />
MÌVR±N[±MTÉN VÌTV¾P KQPK\±EKÉJQ\ TGPFGNJGV<br />
• A vegyértékhéj-ionizációs energiák pontos meghatározására a körülbelül harmadrendig<br />
pontos OVGF-módszerrel végeztünk számítást, a kapott ionizációs energiák a kísérletivel<br />
igen jól egyeznek.<br />
• Röntgendiffrakciós vizsgálatokkal meghatároztuk a vegyület szilárd fázisú szerkezetét, a<br />
tetrahidridoborát-ligandum hidrogénjeinek a pontos pozíciója ugyan nem állapítható meg<br />
pontosan, de a cirkónium-bór távolság a számításokkal egybehangzó módon kétfogú ligandumra<br />
utal.<br />
5.3. CpCo(CO)2<br />
• Felvettük a ciklopentadienil-kobalt-dikarbonil (CpCo(CO)2) küszöb fotoelektron-<br />
URGMVTWO±V # OGIJCV±TQ\QVV GNU KQPK\±EKÉU GPGTIKC C\ KTQFCNOK C *G+ ¾U *G++<br />
spektrum alapján közölt adattal jó egyezésben van.<br />
• A vegyületre TPEPICO-vizsgálatokat végeztünk, meghatároztuk a CpCo(CO)2 + -ion kar-<br />
DQPKNXGU\V¾UGKJG\ VCTVQ\É NGVÌT¾UK IÌTD¾MGV XCNCOKPV MÒNÌPDÌ\ HQVQPGPGTIK±MP±N C TGRÒ<br />
lésiKF 61(VÌOGIURGMVTWOQV<br />
• -ÒNÌPDÌ\ JO¾TU¾MNGVGMGP OGIO¾TXG C OKPVC I\P[QO±U±V OGIJCV±TQ\VWM C XGI[ÒNGV<br />
R±TQNI±UJL¾V<br />
101
• -XCPVWOM¾OKCK U\±OÃV±UQMCV X¾IG\VÒPM C XGI[ÒNGVTG XCNCOKPV C DGNNG M¾R\F KQPQMTC<br />
*CTVTGGF(QEM ¾U O±UQFTGPF2 RGTVWTD±EKÉU\±OÃV±U U\KPVGP XCNCOKPV U2T2U¾IHWPMEKQP±N<br />
elmélettel B3LYP-funkcionált használva. Meghatároztuk az egyensúlyi szerkezeteket és a<br />
hozzátartozó rezgési frekvenciákat.<br />
• A CpCo(CO)2 + -ion karbonilvesztéséhez tartozó reakciókoordináta mentén kiszámítottuk a<br />
potenciálisenergia-görbét, ennek mentén pedig a rezgési frekvenciák változását.<br />
• A variációs átmenetiállapot-elmélet (VTST) segítségével meghatároztuk az átmeneti ál-<br />
NCRQV MÌ\GNÃV JGN[¾V<br />
• A lejátszódó konszekutív unimolekulás karbonilvesztési folyamatokat az RRKM-elmélet<br />
segítségével, a számított rezgési frekvenciák felhasználásával modelleztük. Mind a TOF-,<br />
mind a letörési görbéket a kísérleti adatokhoz illesztve meghatároztuk a disszociációkhoz<br />
VCTVQ\É I±VOCICUU±IQMCV XCNCOKPV C\ ±VOGPGVK ±NNCRQVQM MÌ\GNÃV CMVKX±N±UK GPVTÉRK±L±V<br />
• Meghatároztuk a disszociációs folyamatok sebességi állandóját, valamint ezek energiafüggését.<br />
• Megállapítottuk a CpCo(CO)2, CpCo(CO)2 + , CpCoCO + és a CpCo + I±\H±\KUÐ M¾R\F¾UJL¾V<br />
5.4. CpMn(CO)3<br />
• A CpCo(CO)2-hoz hasonlóan TPEPICO-vizsgálatokat végeztünk a CpMn(CO)3 molekulára.<br />
• Kvantumkémiai számításokat végeztünk a CpMn(CO)3 molekulára, valamint a<br />
CpMn(CO)3 + , CpMn(CO)2 + CpMnCO + és a CpMn + ionokra, megvizsgáltuk a geometria<br />
FKUU\QEK±EKÉ UQT±P DGMÌXGVMG\ X±NVQ\±UCKV<br />
• Megvizsgáltuk az átmeneti állapotok helyét a variációs átmenetiállapot-elmélet alapján.<br />
• Elvégeztük a kobalt-komplexnél már említett RRKM-számításokat, letörési görbe, és TOFtömegspektrum-modellezést<br />
erre a vegyületre is, meghatároztuk a konszekutív karbonildisszociációk<br />
energetikáját, valamint a kinetikáját.<br />
• A kísérleti adatok alapján megállapítottuk a CpMn(CO)3 + , a CpMn(CO)2 + , a CpMnCO + és a<br />
CpMn + KQPQM I±\H±\KUÐ M¾R\F¾UJL¾V<br />
• Kvantumkémiai módszerrel kétféle megközelítéssel kiszámítottuk a disszociációk során<br />
MGNGVMG\ KQPQM M¾R\F¾UJKV OGI±NNCRÃVQVVWM JQI[ C\ CFKCDCVKMWU HGNÒNGV HGNV¾VGNG\¾UG<br />
XG\GV C MÃU¾TNGVVGN NGILQDDCP GI[G\ GTGFO¾P[GMTG<br />
• A kísérleti és számított energetikai adatok kombinálásával becslést adtunk a semleges<br />
CpMn(CO)3OQNGMWNC ¾U C DGNNG MGNGVMG\ HTCIOGPUGM /PF%1 MÌV¾UK GPGTIK±L±TC<br />
102
5.5. ICH2CN<br />
• A fentieken túl ennél a molekulánál sikerrel modelleztünk párhuzamos disszociációs kinetikát,<br />
ezáltal meghatároztuk a két párhuzamos reakció (I-, illetve CH2CN-vesztés) energetikáját,<br />
és sebességét.<br />
• Az irodalmi adatokból a negatív ion körfolyamat alapján megállapítottuk a ·CH2CN-gyök,<br />
KNNGVXG GPPGM C\ ±NVCNWPM OGIJCV±TQ\QVV F C\ KTQFCNOKXCN LÉN GI[G\ FKQPK\±EKÉU GPGTIK±LC<br />
segítségével a CH2CN + KQP MÃU¾TNGVK M¾R\F¾UJL¾V<br />
• A TPEPICO megjelenési energiák alapján meghatároztuk a jódacetonitril eddigi legpon-<br />
VQUCDD M¾R\F¾UJL¾V OGN[ C\ GFFKIK U\±OÃVQVV ¾TV¾MGMP¾N OKPVGI[ kJ/mol-lal magasabbnak<br />
adódott.<br />
103
6. Hivatkozások<br />
[1] Dévényi, T. Dr. Ezésez Géza karrierje (avagy Tudósok és rágcsálók), Gondolat, Budapest, 1980, pp<br />
179<br />
[2] Vilesov, F.I.; Kurbatov, B.L.; Terenin, A.N. Soviet Physics (Dokl.), 6 (1961) 490<br />
[3] Turner, D.W.; Al-Joboury, M.I. J. Chem. Phys., 37 (1962) 3007<br />
[4] Siegbahn, K. Electron Spectroscopy for Chemical Analysis, Uppsala University, Institute of<br />
Physics Report 670 (1969)<br />
[5] Swift, J.D.; Schwar, M. J. R. Electrical Probes for Plasma Diagnostics, Elsevier, Amsterdam,<br />
1970<br />
[6] Greenfield, S.; McGeachin, H. McD.; Smith, P.B. Talanta, 22 (1975) 1<br />
[7] Wilson and Wilson’s Comprehensive Analytical Chemistry, Elsevier, Oxford, 1979<br />
[8] Runnels, J. W.;Gibson, J. H. Anal Chem., 39 (1967) 1398<br />
[9] Browner, R.F.; Winefordner, J.D. Spectrochim. Acta, Part B, 28 (1973) 263<br />
[10] Sandwijk, A.v.; van Montfort, P.F.E.; Agterdenbos, J. Talanta, 20 (1973) 495<br />
[11] Boumans, P.W.J.M.; de Boer, F.J.; Dahmen, F.J.; Hoelzer, H. Spectrochim. Acta, Part B, 30<br />
(1975) 449<br />
[12] Villajero, D.; Herm, R.R.; Inghram, M.G. J. Chem. Phys., 46 (1967) 4995<br />
[13] Villajero, D.; Stockbauer, R.; Inghram, M.G. J. Chem. Phys., 48 (1968) 3342<br />
[14] Baer, T.; Guyon, P.M. in High Resolution Laser Photoionization and Photoelectron Studies,<br />
Powis, I.; Baer, T.; Ng, C.Y. (ed) Wiley, Chichester, 1995<br />
[15] Baer, T.; Peatman, W.B.; Schlag, E.W. Chem. Phys. Lett., 4 (1969) 243<br />
[16] Spohr, R.; Guyon, P.M.; Chupka, W.A.; Berkowitz, J. Rev. Sci. Instrum., 42 (1971) 1872<br />
[17] Hsieh, T.; Gilman, J.; Meiss, M.; Meisels, G.G.; Hierl, P.M. Int J. Mass Spectrom. Ion Proc., 36<br />
(1980) 317<br />
[18] Stockbauer, R. J. Chem. Phys., 58 (1973) 3800<br />
[19] DePaul, S.; Pullman, D.; Friedrich, B. J. Phys. Chem., 97 (1993) 2167<br />
[20] Miller, D.R. in Atomic and Molecular Beam Methods, Scoles, G. (ed) Oxford University Press,<br />
New York, 1988, pp 14<br />
[21] Parker, D.H. in Ultrasensitive Laser Techniques, Klieger, D.S. (ed) Academic Press, New York,<br />
1983<br />
[22] Muller-Dethlefs, K.; Sander, M.; Schlag, E.W. Z. Naturforsch. A, 39 (1984) 1089<br />
[23] Muller-Dethlefs, K.; Sander, M.; Schlag, E.W. Chem. Phys. Lett., 112 (1984) 291<br />
[24] Muller-Dethlefs, K. in High Resolution Laser Photoionization and Photoelectron Studies, Powis,<br />
I.; Baer, T.; Ng, C.Y. (ed) Wiley, Chichester, 1995<br />
[25] Reiser, G.; Habenicht, W.; Muller-Dethlefs, K.; Schlag, E.W. Chem. Phys. Lett., 152 (1988) 119<br />
[26] Tonkyn, R.G.; Winniczek, J.W.; White, M.G. Chem Phys. Lett., 164 (1989) 137<br />
[27] Zhu, L.; Johnson, P. J. Chem. Phys., 94 (1991) 5769<br />
[28] Sekreta, E.; Visvanathan, K.S.; Reilly, J.P. J. Chem. Phys., 90 (1989) 5349<br />
[29] Reiser, G.; Habenicht, W.; Muller-Dethlefs, K.; Schlag, E.W. J. Phys. Chem., 97 (1993) 4335<br />
104
[30] B. Csákvári, A. Nagy, L. Zanathy, L. Szepes, Magyar <strong>Kémiai</strong> Folyóirat, 98 (1964) 10<br />
[31] 8CTIC & -ÌX¾T . %UGTP[ + 6M¾U - ATOMKI Annual Report, 1991, 141<br />
[32] Brehm, B.; Puttkamer, E.v. Z. Naturforsch. A, 22 (1967) 8<br />
[33] Werner, A.S.; Baer, T.; J. Chem. Phys., 62 (1975) 2900<br />
[34] Dutuit, O.; Baer, T.; Metayer, C., Lemaire, J. Int. J. Mass Spectrom. Ion. Proc., 110 (1991) 67<br />
[35] Das, P.R.; Nishimura, T.; Meisels, G.G. J. Phys. Chem., 89 (1985) 2808<br />
[36] Rosenstock, H.M.; Stockbauer, R.; Parr, A.C. J. Chem. Phys., 77 (1980) 745<br />
[37] Weitzel, K.M.; Mahnert, J.; Baumgartel, H. Ber. Bunseges. Phys. Chem., 97 (1993) 134<br />
[38] Norwood, K.; Guo, J.H.; Ng, C.Y. J. Chem. Phys., 90 (1989) 2995<br />
[39] Baer, T.; Booze, J. A.; Weitzel, K. M. in Vacuum ultraviolet photoionization and photodissociation<br />
of molecules and clusters, Ng, C. Y. (ed) World Scientific: Singapore, 1991, pp 259<br />
[40] Keister, J. W.; Baer, T.; Evans, M.; Ng, C. Y.; Hsu, C. W. J.Phys.Chem., 101 (1997) 1866<br />
[41] Mazyar, O.A.; Baer, T. Chem. Phys. Lett., 288 (1998) 327<br />
[42] Koopmans, T. Physica, 1 (1934) 104<br />
[43] Bartlett, R.J. J. Phys. Chem., 93 (1989) 1697<br />
[44] Bartlett, R.J. Ann. Rev. Phys. Chem., 32 (1981) 359<br />
[45] Møller, C.; Plesset, M.S. Phys. Rev., 46 (1934) 618<br />
[46] Bartlett, R.J.; Stanton, J.F. in Reviews in Computational Chemistry, Boyd, D.; Lipkowitz, K. (ed)<br />
VCH Publishers, New York, NY, 1994, pp. 65<br />
[47] Cederbaum, L.S. J. Phys. B, 8 (1975) 290<br />
Niessen, W.v.; Schirmer, J.; Cederbaum, L.S. Comp. Phys. Rep. 1 (1984) 57<br />
Ortiz, J.V. J. Chem. Phys., 89 (1988) 6348<br />
Zakrzewski, V.G.; Niessen, W.v. J. Comp. Chem., 14 (1993) 13<br />
Zakrzewski, V.G.; Ortiz, J.V. Int. J. Quantum Chem., 28 (1994) 23<br />
Zakrzewski, V.G.; Ortiz, J.V. Int. J. Quantum Chem., 53 (1995) 583<br />
[48] Zakrzewski, V.G.; Ortiz, J.V. J. Phys. Chem., 100 (1996) 13979<br />
Dolgounitcheva, O.; Zakrzewski, V.G.; Ortiz. J.V. J. Phys. Chem. A., 101 (1997) 8554<br />
Dolgounitcheva, O.; Zakrzewski, V.G.; Ortiz, J.V. Int. J. Quantum Chem., 80 (2000) 831<br />
J. V. Ortiz, V. G. Zakrzewski and O. Dolgounircheva in Conceptual Perspectives in Quantum<br />
Chemistry, Calais, J.L.; Kryachko, E. (ed) Kluwer Academic, 1997, pp. 465<br />
[49] Nooijen, M.; Snijders, J.G. Int. J. Quant. Chem., 26 (1992) 55<br />
[50] Stanton, J. F; Gauss, J. J. Chem. Phys., 101 (1994) 8938<br />
[51] Nooijen, M. The Coupled Cluster Green's Function, Vrije Universiteit, The Netherlands, 1992<br />
[52] Nooijen, M.; Snijders, J.G. Int. J. Quantum Chem., 48 (1993) 15<br />
[53] Nooijen, M.; Snijders, J.G. J. Chem. Phys., 102 (1995) 1681<br />
[54] Stanton, J. F.; Gauss, J. J. Chem. Phys., 103 (1995) 1064<br />
[55] Hinshelwood, C.N. Proc. R. Soc. Lond., A113 (1926) 230<br />
[56] Rice, O.K.; Ramsperger, H.C. J. Am. Chem. Soc., 49 (1927) 1617<br />
[57] Rice, O.K.; Ramsperger, H.C. J. Am. Chem. Soc., 50 (1928) 617<br />
105
[58] Kassel, L.S. J. Phys Chem., 32 (1928) 225<br />
[59] Weston, R.E. Int. J. Chem. Kin., 18 (1986) 1259<br />
[60] Marcus, R.A.; Rice, O.K. J. Phys. Colloid Chem., 55 (1951) 894<br />
[61] Rosenstock, H.M.; Wallenstein, M.B.; Wahrhaftig, A.L.; Eyring, H.; Proc. Nat. Acad. Sci., 38<br />
(1952) 667<br />
[62] Baer, T.; Hase, W.L. Unimolecular Reaction Dynamics: Theory and Experiments, Oxford<br />
University Press, New York, 1996<br />
[63] Wigner, E. J. Chem. Phys., 5 (1937) 720<br />
[64] Hirschfelder, J.O.; Wigner, E. J. Chem. Phys., 31 (1959) 91<br />
[65] Robinson, P.J.; Holbrook, K.A. Unimolecular Reactions, Wiley-Interscience, London, 1972<br />
[66] Garrett, B.C.; Truhlar, D.G. J. Phys. Chem., 84 (1980) 805<br />
[67] Miller, W.H. Acc. Chem. Res., 9 (1976) 306<br />
[68] Stein, S.E.; Rabinovitch, B.S. J. Chem. Phys., 60 (1974) 908<br />
[69] Pitzer, K.S. Quantum Chemistry, Prentice-Hall, New York, 1953<br />
[70] Beyer, T.; Swinehart, D.R. ACM Commun., 16 (1973) 379<br />
[71] Gilbert, R.G.; Smith S.C. Theory of Unimolecular and Recombination Reactions, Blackwell<br />
Scientific, Oxford, 1990<br />
[72] Keck, J.C. Adv. Chem. Phys., 13 (1967) 85<br />
Bunker, D.L.; Pattengill, M. J. Chem. Phys., 48 (1968) 772<br />
Hase, W.L. J. Chem. Phys., 57 (1972) 730<br />
Hase, W.L. J. Chem. Phys., 64 (1976) 2442<br />
Truhlar, D.G.; Garrett, B.C. Acc. Chem. Res., 13 (1980) 440<br />
Pechukas, P. Ann. Rev. Phys. Chem., 32 (1981) 159<br />
Rai, S.N.; Truhlar, D.G. J. Chem. Phys., 79 (1983) 6046<br />
Miller, W.H. J. Phys. Chem., 87 (1983) 21<br />
Forst, W. J. Phys. Chem., 95 (1991) 3612<br />
Wardlaw D.M.; Marcus R.A. Chem. Phys. Lett., 110 (1984) 230<br />
Wardlaw D.M.; Marcus R.A. J. Chem. Phys., 83 (1985) 3462<br />
Wardlaw D.M.; Marcus R.A. Adv. Chem. Phys., 70 (1988) 231<br />
[73] Wolfe, S. Accounts Chem. Res., 5 (1972) 102<br />
[74] McKean, D. C. Spectrochim. Acta, 10 (1958) 161<br />
[75] Durig, J. R.; DiYorio, J. S. Inorg. Chem., 8 (1969) 2796<br />
[76] Cardillo, M. J.; Bauer, S. H. Inorg. Chem., 8 (1969) 2086<br />
[77] Rudolph, R. W.; Taylor, R. C.; Parry, R. W. J. Am. Chem. Soc., 88 (1966) 3729<br />
[78] Cadet de Gassicourt, L. C. Mem. Math. Phys., 3 (1760) 623<br />
[79] Thayer, J. S. Adv. Organomet. Chem., 13 (1975) 1<br />
[80] Mundt, O.; Riffel, H.; Becker, G.; Simon, A. Z. Naturforsch., Teil B, 43 (1988) 952<br />
[81] Harris, G. K.; Hayter, R. G. Can. J. Chem., 42 (1964) 2282<br />
[82] Durig, J. R.; Casper, J. M. J. Chem. Phys., 55 (1971) 198<br />
106
[83] Downs, A. J.; Hunt, N. I.; McGrady, G. S. J. Mol. Struct., 248 (1991) 393<br />
[84] Paneth, F. A. Trans. Faraday Soc., 30 (1934) 179<br />
[85] Paneth, F. A.; Loleit, H. J. Chem. Soc., 1935, 366<br />
[86] Ashe III, A. J.; Ludwig, E. G., Jr.; Oleksyszyn, J.; Huffmann, J. C. Organometallics, 3 (1984) 337<br />
[87] Mundt, O.; Riffel, H.; Becker, G.; Simon, A. Z. Naturforsch., Teil B, 39 (1984) 317<br />
[88] Breunig, H. J.; Breunig-Lyriti, V.; Fichtner, W. Z. Anorg. Allg. Chem., 487 (1982) 111<br />
[89] Császár, A. G.; Hedberg, L.; Hedberg, K.; Ludwig, E. G., Jr.; Ashe, A. J. Organometallics, 5 (1986)<br />
2257<br />
[90] Bodor, N.; Dewar, M. J. S.; Jennings, W. B.; Worley, S. D. Tetrahedron, 26 (1970) 4109<br />
Worley, S. D. Chem. Rev., 71 (1971) 295<br />
Rademacher, P. Angew. Chem. 85 (1973) 410<br />
Haselbach, E.; Mannschreck, A.; Seitz, W. Helv. Chim. Acta 56 (1973) 1614<br />
Nelsen, S. F.; Buschek, J. M. J. Am. Chem. Soc., 96 (1974) 2392<br />
Rademacher, P. Chem. Ber., 108 (1975) 1548<br />
[91] Nelsen, S. F.; Buschek, J. M. J. Am. Chem. Soc., 95 (1973) 2011<br />
[92] Cowley, A. H.; Dewar, M. J. S.; Goodman, D. W.; Padolina, M. C. J. Am. Chem. Soc., 96 (1974)<br />
2648<br />
[93] Ames, D. L.; Turner, D. W. J. Chem. Soc. Chem. Commun., 1975, 179<br />
[94] Schweig, A.; Thon, N.; Vermeer, H. J. Am. Chem. Soc., 101 (1979) 80<br />
[95] Dewar, M. J. S. J. Am. Chem. Soc., 74 (1952) 3345<br />
[96] <strong>Sztáray</strong>, B.; Nagy, A.; Szepes, L.; Breunig, H. J. J. Organomet. Chem., 515 (1996) 249<br />
[97] Aldridge, S.; Blake, A.J.; Downs, A.J.; Parsons, S.; Pulham, C.R. J. Chem. Soc. Dalton Trans., 6<br />
(1996) 853<br />
Oishi, Y.; Albright, T.A. Polyhedron, 14 (1995) 2603<br />
Dionne, M.; Hao, S.; Gambarotta, S. Can. J. Chem., 73 (1995) 1126<br />
Deng, D.L. J. Organomet. Chem., 466 (1994) 95<br />
Baudry, D.; Dormond, A.; Lesprit, D. Bull. Soc. Chim. France, 132 (1995) 183<br />
[98] Joseph, S.C.P.; Cloke, F.G.N.; Cardin, C. J.; Hitchcock, P.B. Organometallics, 14 (1995) 3566<br />
[99] Hankó, K.; Vass, G.; Szepes, L. Abstracts of 1st Journal of Organometallic Chemistry Conference<br />
on Applied Organometallic Chemistry, München, Germany, 1993, 38<br />
[100] Reich, S.; Suhr, H.; Hankó, K.; Szepes, L. Adv. Mater., 4 (1992) 650<br />
[101] Reich, S. Dissertation, University of Tübingen, 1993<br />
[102] Hankó, K.; Vass, G .; Szepes, L. J. Organomet. Chem., 492 (1995) 235<br />
[103] Raum, L.J.; Fraser, D.A. Br. Pat. 801401 (1958)<br />
Armstrong, J.D.; Wolfe, C.N.; Keller, J.L.; Lynch, J.; Bhupathy, M.; Volante, R.P.; Devita, R.J.<br />
Tetrahedron Letters, 38 (1997) 1531<br />
Narasimhan, S.; Madhavan, S.; Prasad, K.G. Synthetic Comm., 27 (1997) 385<br />
Dosa, P.; Kronish, I.; Mccallum, J.; Schwartz, J.; Barden, M.C.; J. Org. Chem., 61 (1996) 4886<br />
Cavallaro, C.L.; Schwartz, J. J. Org. Chem., 61 (1996) 3863<br />
107
Ravikumar, K.S.; Chandrasekaran, S. J. Org. Chem., 61 (1996) 826<br />
[104] Edelstein, N. Inorg. Chem., 20 (1981) 299<br />
[105] Takusagawa, F.; Fumagalli, A.; Koetzle, T.F.; Shore, S.G.; Schmitkons, T.; Fratini, A.V.; Morse,<br />
K.W.; Wei, C.; Bau, R. J. Am. Chem. Soc., 103 (1981) 5165<br />
[106] Baker, M.V.; Field, L.D. J. Chem. Soc., Chem. Commun., 1984, 996<br />
[107] Császár, A.G.; Hedberg, L.; Hedberg, K.; Burns, R.C.; Wen, A.T.; McGlinchey, M.J. Inorg. Chem.,<br />
30 (1991) 1371<br />
[108] Marks, T.J.; Kennelly, W.J.; Kolb, J.R.; Shimp, L.A. Inorg. Chem., 11 (1972) 2541<br />
[109] Mancini, M.; Bougeard, P.; Burns, R.C.; Mlekuz, M.; Sayer, B.G.; Thompson, I.; McGlinchey, M.<br />
Inorg. Chem., 23 (1984) 1072<br />
[110] Schilling, B.E.R.; Hoffmann, R.; Lichtenberger, D.L. J. Am. Chem. Soc., 101 (1979) 585<br />
[111] Lauher, J.W.; Hoffmann, R. J. Am. Chem. Soc., 98 (1976) 1729<br />
[112] James, B.D.; Nanda, R.K.; Wallbridge, G.H. J. Chem. Soc. Inorg. Phys. Theor. A, 1966, 182<br />
[113] Elian, M.; Hoffmann, R. Inorg. Chem., 14 (1975) 1058<br />
[114] <strong>Sztáray</strong>, B.; Rosta, E.; Böcskey, Zs.; Szepes, L. J. Organomet. Chem., 582 (1999) 267<br />
[115] Davies, N.; James, B.D.; Wallbridge, M.G.H. J. Chem. Soc. Inorg. Phys. Theor. A, 1969, 2601<br />
[116] Nagy, A.; Szepes, L.; Vass, G.; Zanathy, L. J. Organomet. Chem., 485 (1995) 215<br />
[117] Boese, R.; Sickle, A.P.v.; Vollhardt, K.P. Synthesis, 1994, 1374<br />
[118] Lenges, C.P.; Brookhart, M.; Grant, B.E. J. Organomet. Chem., 528 (1997) 199<br />
[119] Lenges, C.P.; White, P.S.; Brookhart, M. J. Am. Chem. Soc., 120 (1998) 6965<br />
[120] Roehrig, M.A.; Chen, Q.Q.; Haubrich, S.T.; Kukolich, S.G. Chem. Phys. Lett., 183 (1991) 84<br />
[121] Crichton, O.; Rest, A.J.; Taylor, D.J. J.C.S. Dalton Trans., 1980, 167<br />
[122] Lewis, L.N. J. Organomet. Chem., 234 (1982) 355<br />
[123] Beagley, B.; Parrott, C.T.; Ulbrecht, V.; Young, G.G. J. Mol. Struct., 52 (1979) 47<br />
[124] Antipin, M.Y.; Struchkov, Y.T.; Chernega, A.N.; Meidine, M.F.; Nixon, J.F. J. Organomet. Chem.,<br />
436 (1992) 79<br />
[125] Dudeney, N.; Green, J.C.; Grebenik, P.; Kirchner, O.N.; J. Organomet. Chem., 252 (1983) 221<br />
[126] Lichtenberger, D.L.; Calabro, D.C.; Kellogg, G.E. Organometallics, 3 (1984) 1623<br />
[127] Li, X; Bancroft, G.M.; Puddlephatt, R.J.; Hu, Y.; Tan, K.H. Organometallics, 15 (1996) 2890<br />
[128] Winters, R.E.; Kiser, R.W. J. Organomet. Chem., 4 (1965) 190<br />
[129] Pignataro, S.; Lossing, F.P. J. Organomet. Chem., 11 (1968) 571<br />
[130] Cox, J.D.; Pilcher, G. Thermochemistry of organic and organometallic compounds, Academic<br />
Press, London, 1970<br />
[131] Pilcher, G. in Energetics of Organometallic Species; Martinho Simões, J.A. (ed) Kluwer Academic,<br />
Dordrecht, 1992, pp 9<br />
[132] Chipperfield, J.R.; Sneyd, J.C.R.; Webster, D.E. J. Organomet. Chem., 178 (1979) 177<br />
[133] Martinho Simões, J.A.; Beauchamp, J.L. Chem. Rev., 90 (1990) 629<br />
[134] Nolan, S.P. in Encyclopedia of Inorganic Chemistry; King, R.B. (ed) John Wiley and Sons, New<br />
York, 1994, pp 307<br />
108
[135] Beauchamp, J. L.; van Koppen, P.A.M. in Energetics of Organometallic Species; Martinho Simões,<br />
J.A. (ed) Kluwer Academic, Dordrecht, 1992, pp 287<br />
[136] Meyer, F.; Armentrout, P.B. Mol. Phys., 88 (1996) 187<br />
[137] Haynes, C.L.; Fisher, E.R.; Armentrout, P.B. J. Am. Chem. Soc., 118 (1996) 3269<br />
[138] Angelici, R. J. Acc. Chem. Res., 28 (1995) 51<br />
[139] Parker, D.J.; Stiddard, M.H.B. J. Chem. Soc. A,. 1970, 480<br />
[140] Tyler, J.K.; Cos, A.P.; Sheridan, J. Nature, 183 (1959) 1182<br />
[141] Berndt, A.F.; Marsh, R.E. Acta Cryst., 16 (1963) 118<br />
[142] Mahmood, Z.; Hussain, I.; Ellis, A.M.; Russell, D.K. Spectrochimica Acta, Part A, 53 (1997) 995<br />
[143] Calabro, D.C.; Hubbard, J.L.; Blevins, C.H.I.; Campbell, A.C.; Lichtenberger, D.L. J. Am. Chem.<br />
Soc., 103 (1981) 6839<br />
[144] Lichtenberger, D.L.; Fenske, R.F. J. Am. Chem. Soc., 98 (1976) 50<br />
[145] Brown, D.A.; Fitzpatrick, N.J.; Mathews, N.J. J. Organomet. Chem., 88 (1975) C27<br />
[146] Fitzpatrick, N.J.; Savariault, J.M.; Labarre, J.F.R. J. Organomet. Chem., 127 (1977) 325<br />
[147] Muller, J.; Herberhold, M. J. Organomet. Chem., 13 (1968) 399<br />
[148] Efraty, A.; Huang, M.H.A.; Weston, C.A. Inorg. Chem., 14 (1975) 2796<br />
[149] Sizoi, V. F.; Nekrasov, Y.S. B. Acad. Sci. USSR, 31 (1982) 260<br />
[150] Mayer, P.M.; Taylor, M.S.; Wong, M.W.; Radom, L. J. Phys. Chem. A, 102 (1998) 7074<br />
[151] Lau, K.C.; Li, W.K.; Ng, C.Y.; Chiu, S.W. J. Phys. Chem. A, 103 (1999) 3330<br />
[152] Holmes, J.L.; Mayer, P.M. J. Phys. Chem., 99 (1995) 1366<br />
[153] Mayer, P.M.; Baer, T. J. Phys. Chem., 99 (1995) 1366<br />
[154] Mazyar, O.A.; Baer, T. Int. J. Mass Spectrom. Ion. Proc., 185 (1999) 165<br />
[155] Lafleur, R.; Baer, T. unpublished results<br />
[156] Lifshitz, C. Mass Spectrom. Rev., 1 (1982) 309<br />
[157] Baer, T. Adv. Chem. Phys., 64 (1986) 111<br />
[158] Lafleur, R.D.; <strong>Sztáray</strong>, B.; Baer, T. J. Chem. Phys. A, 104 (2000) 1450<br />
[159] Breunig, H.J.; Breunig-Lyriti, V.; Knobloch, T.P. Chemiker-Ztg., 101 (1977) 399<br />
[160] Bartlett, R.J.; Silver, D.M. Phys. Rev., A10 (1974) 1927<br />
Bartlett, R.J.; Silver, D.M. J. Chem. Phys., 62 (1975) 3258<br />
Bartlett, R.J.; Silver, D.M. J. Chem. Phys., 64 (1976) 4578<br />
Bartlett, R.J.; Shavitt, I. Chem. Phys. Lett., 50 (1977) 190<br />
[161] Bartlett, R.J.; Purvis III, G.D. Int. J. Quantum Chem., 14 (1978) 561<br />
[162] Head-Gordon, M.; Pople, J.A.; Frisch, M.J. Chem. Phys. Lett., 153 (1988) 503<br />
[163] Saebo S.; Almlof, J. Chem. Phys. Lett., 154 (1989) 83<br />
[164] Frisch, M.J.; Head-Gordon M.; Pople, J.A. Chem. Phys. Lett., 166 (1990) 275<br />
[165] Frisch, M.J.; Head-Gordon M.; Pople, J.A. Chem. Phys. Lett., 166 (1990) 281<br />
[166] Cizek, J. Adv. Chem. Phys., 14 (1969) 35<br />
[167] Purvis III, G.D.; Bartlett, R.J. J. Chem. Phys., 76 (1982) 1910<br />
109
[168] Stanton, J.F.; Gauss, J.; Watts, J.D.; Lauderdale, W.J.; Bartlett, R.J. Int. J. Quantum Chem., 526<br />
(1981) 879<br />
[169] Turbomole v235, San Diego, Biosym Technologies, 1993<br />
[170] Frisch, M.J.; Trucks, G.W.; Schlegel, H.B.; Gill, P.M.W.; Johnson, B.G.; Robb, M.; Cheeseman,<br />
J.R.; Keith, T.A.; Petersson, G.A.; Montgomery, J.A.; Raghavachari, K.; Al-Laham, M.A.;<br />
Zakrzewski, W.G.; Ortiz, J.W.; Foresman, J.B.; Ciolowski, J.; Stefanov, B.B.; Nanayakkara, A.;<br />
Challacombe, M.; Peng, C.Y.; Ayala, P.Y.; Chen, W.; Wong, M.W.; Andres, L.J.; Replogle, E.S.;<br />
Gomperts, R.; Martin, R.L.; Fox, D.J.; Binkley, J.S.; Defrees, D.J.; Baker, J.; Stewart, J.P.; Head-<br />
Gordon, M.; Gonzalez, C.; Pople, J.A. Gaussian 94 (Revision B.2), Gaussian Inc., Pittsburgh, PA,<br />
1995<br />
[171] Binkley, J.S.; Pople, J.A.; Hehre, W.J. J. Am. Chem. Soc., 102 (1980) 939<br />
[172] Gordon, M.S.; Binkley, J.S.; Pople, J.A.; Pietro, W.J.; Hehre, W.J., J. Am. Chem. Soc., 104 (1982)<br />
2797<br />
[173] McLean, A.D.; Chandler, G.S. J. Chem. Phys., 72 (1980) 5639<br />
[174] Krishnan, R.; Binkley, J.S.; Seeger, R.; Pople, J.A. J. Chem. Phys., 72 (1980) 650<br />
[175] Schaefer, A.; Horn, H.; Ahlrichs, R. J. Chem. Phys., 97 (1992) 2571<br />
[176] Wadt, W.R.; Hay, P.J. J. Chem. Phys., 82 (1985) 284<br />
[177] Pulay, P. J. Mol. Phys., 17 (1969) 197<br />
[178] Fletcher, R. Mol Phys., 19 (1970) 55<br />
[179] Pople, J.A.; Krishnan, R.; Schlegel, H.B.; Binkely, J.S. Int J Quantum Chem., S13 (1979) 225<br />
[180] Bartlett, R.J.; Stanton, J.F.; Watts, J.D. in Advances in Molecular Vibrations and Collision<br />
Dynamics, Vol. 1, Bowman, J. (ed) JAI Press, 1991, pp. 139<br />
[181] Salter, E.A.; Trucks, G.W.; Bartlett, R.J. J. Chem. Phys., 90 (1989) 1752<br />
[182] Gauss, J.; Cremer, D. Adv. Quant. Chem., 23 (1992) 205<br />
[183] Gauss, J.; Stanton, J.F.; Bartlett, R.J. J. Chem. Phys., 95 (1991) 2623<br />
[184] Szepes, L.; Nagy, A.; Zanathy, L. in The chemistry of organic arsenic, antimony and bismuth<br />
compounds, Patai, S. (ed.) Wiley, Chichester, UK, 1994, 276<br />
[185] Nanda, R.K.; Wallbridge, M.G.H. Inorg. Chem., 3 (1964) 1798<br />
[186] teXsan: Crystal Structure Analysis Package, Molecular Structure Co., 3200 Research Forest<br />
Drive, The Woodlands, TX 77381, USA, 1985-1992<br />
[187] Sheldrick, G.M. SHELXL-934 Program for the refinement of crystal structures, University of<br />
Göttingen, 1994<br />
[188] LaJohn, L.A.; Christiansen, P.A.; Ross, R.B.; Atashroo, T.; Ermler, W.C. J. Chem. Phys., 87<br />
(1987) 2812<br />
[189] Fogarasi, G.; Zhou, X.; Taylor, P.W.; Pulay, P. J. Am. Chem. Soc., 114 (1992) 8191<br />
[190] Pulay P.; Fogarasi, G. The INTC program for generating natural internal coordinates,<br />
Fayettewille, AR and Budapest, Hungary, 1990-1992<br />
[191] Fogarasi, G. personal discussion<br />
[192] Green, J.C. in Encyclopedia of Inorganic Chemistry, V6 Bruce King, R. (ed) John Wiley and Sons,<br />
1994, pp. 3257<br />
[193] Rosenstock, H.M.; Draxl,K.; Steiner, B.W.; Herron, J.T. J. Phys. Chem., Ref. Dat Vol. 6.<br />
Energetics of gaseous ions; Am. Chem. Soc., Washington, DC, 1977<br />
[194] Chupka, W.A. J.Chem.Phys., 30 (1959) 191<br />
110
[195] A mérés kivitelezéséért Vaik Juditnak mondunk köszönetet.<br />
[196] Keister, J.W.; Baer, T.; Thissen, R.; Alcaraz, C.; Dutuit, O.; Audier, H.; Troude, V. J.Phys.Chem.<br />
A, 102 (1998) 1090<br />
[197] Klots, C.E. J.Chem.Phys., 58 (1973) 5364<br />
[198] Hohenberg, P.; Kohn, W. Phys. Rev., 136 (1964) B864<br />
[199] Kohn, W.; Sham, L.J. Phys. Rev., 140 (1965) A1133<br />
[200] Pople, J.A.; Gill, P.M.W.; Johnson, B.G. Chem. Phys. Lett., 199 (1992) 557<br />
[201] Parr, R.G.; Yang, W. Density Functional Theory of Atoms and Molecules, Oxford University Press,<br />
New York, 1989<br />
[202] Becke, A.D. J. Chem. Phys., 98 (1993) 5648<br />
[203] Frisch, M.J.; Trucks, G.W.; Schlegel, H.B.; Scuseria, G.E.; Robb, M.A.; Cheeseman, J.R.;<br />
Zakrzewski, V.G.; Montgomery, J.A.; Stratmann, R.E.; Burant, J.C.; Dapprich, S.; Millam, J.M.;<br />
Daniels, A.D.; Kudin, K. N.; Strain, M. C.; Farkas, Ö.; Tomasi, J.; Barone, V.; Cossi, M.; Cammi,<br />
R.; Mennucci, B.; Pomelli, C.; Adamo, C.; Clifford, S.; Ochterski, J.; Petersson, G.A.; Ayala, P.Y.;<br />
Cui, Q.; Morokuma, K.; Malick, D.K.; Rabuck, A.D.; Raghavachari, K.; Foresman, J.B.;<br />
Cioslowski, J.; Ortiz, J.V.; Baboul, A.G.; Stefanov, B.B.; Liu, G.; Liashenko, A.; Piskorz, P.;<br />
Komáromi, I.; Gomperts, R.; Martin, R.L.; Fox, D.J.; Keith, T.; Al-Laham, M.A.; Peng, C.Y.;<br />
Nanayakkara, A.; Gonzalez, C.; Challacombe, M.; Gill, P.M.W.; Johnson, B.G.; Chen, W.; Wong,<br />
M.W.; Andres, J.L.; Head-Gordon, M.; Replogle, E.; Pople, J. A. Gaussian 98, Revision A.7.,<br />
Gaussian, Inc., Pittsburgh, PA, 1998<br />
[204] Allen, W.D.; Császár. A.G. J. Chem. Phys., 98 (1993) 2983<br />
[205] Chase, M.W. NIST-JANAF Thermochemical Tables, American Institute of Physics, New York,<br />
1998<br />
[206] Wagman, D.D.; Evans, W.H.E.; Parker, V.B.; Schum, R.H.; Halow, I.; Mailey, S.M.; Churney,<br />
K.L.; Nuttall, R.L. The NBS Tables of Chemical Thermodynamic Properties, J. Phys. Chem., Ref.<br />
Data Vol. 11 Suppl. 2; NSRDS: U.S. Government Printing Office; Washington, 1982<br />
[207] Jacobson, D.B.; Freiser, B.S. J. Am. Chem. Soc., 107 (1985) 7399<br />
[208] McDonald, R.N.; Bianchina, E.J.; Tung, C.C. J. Am. Chem. Soc., 113 (1991) 7115<br />
[209] Bartmess, J.E.; Scott, J.A.; McIver, R.T., Jr. J. Am. Chem. Soc., 101 (1979) 6046<br />
[210] Dévényi, T. Dr. Ezésez Géza karrierje (avagy Tudósok és rágcsálók), Gondolat, Budapest, 1980, pp<br />
67<br />
[211] Dunning, T.H., Jr.; Hay, P.J. in Modern Theoretical Chemistry; Schaefer, H.F.I. (ed) Plenum,<br />
New York, 1976, pp 1-28.<br />
[212] Godbout, N.; Salahub, D.R.; Andzelm, J.; Wimmer, E. Can.J.Chem., 70 (1992) 560<br />
[213] Pople, J.A.; Scott, A.P.; Wong, M.W.; Radom, L. Isr. J. Chem., 33 (1993) 345<br />
[214] <strong>Sztáray</strong>, B.; Baer, T. J. Am. Chem. Soc., 122 (2000) 9225<br />
[215] Martinho Simões, J.A. (http://webbook.nist.gov/chemistry), personal communication, 2000<br />
[216] Lias, S.G.; Bartmess, J.E.; Liebman, J.F.; Holmes, J.L.; Levin, R.D.; Mallard, W.G. Gas Phase Ion<br />
and Neutral Thermochemistry, J. Phys. Chem., Ref. Data Vol 17, suppl. 1; NSRDS, U.S.<br />
Government Printing Office, Washington, DC, 1988<br />
[217] Muller, J.; Fenderl, K. Chem. Ber., 104 (1971) 2207<br />
[218] Muller, J.; Fenderl, K.; Mertschenk, B. Chem. Ber., 104 (1971) 700<br />
[219] Klassen, J.K.; Selke, M.; Sorensen, A.A.; Yang, G.K. J.Am.Chem.Soc., 112 (1990) 1267<br />
[220] Majima, T. J.Organomet.Chem., 1574 (1999) 155<br />
111
[221] Russell, D.K.; Davidson, I.M.T.; Ellis, A.M.; Mills, G.P.; Pennington, M.; Povey, I.M.; Raynor,<br />
J.B.; Saydam, S.; Workman, A.D. Organometallics, 14 (1995) 3717<br />
[222] An, X.W.; Mansson, M. J. Chem. Thermodynamics, 15 (1983) 287<br />
[223] Shimanouchi, T. Tables of Molecular Vibrational Frequencies; Natl.Stand.Ref.Data.Ser.(NBS)<br />
#39, U.S. Government Printing Office, Washington DC, 1972<br />
[224] Moran, S.; Ellis, H.B., Jr.; Defrees, D.J.; McLean, A.D.; Ellison, G.B. J. Am. Chem. Soc., 109<br />
(1987) 5996<br />
[225] Matimba, H.E.K.; Crabbendam, A.M.; Ingemann, S.; Nibbering, N.M.M. Int. J. Mass Spectrom.<br />
Ion. Proc., 114 (1992) 85<br />
[226] Berkowitz, J.; Ellison, G.B.; Gutman, D. J.Phys.Chem., 198 (1994) 2744<br />
[227] Hall, H.K., Jr.; Baldt, J.H. J.Am.Chem.Soc., 193 (1971) 140<br />
[228] Lifshitz, A.; Moran, A.; Bidani, S. Int. J. Chem. Kin., 19 (1987) 61<br />
[229] Trenwith, A.B. J. Chem. Soc. Faraday Trans. I., 79 (1983) 2755<br />
[230] Thorn, R.P., Jr.; Monks, P.S.; Stief, L.J.; Kuo, S.C.; Zhang, Z.; Ross, S.K.; Klemm, R.B. J. Phys.<br />
Chem. A, 102 (1998) 846<br />
[231] Shea, D.A.; Steenvoorden, R.J.J.M.; Chen, P. J. Phys. Chem. A, 101 (1997) 9728<br />
112
Függelék<br />
Az értekezés tárgyában megjelent tudományos közlemények