2001. LV. ÉVFOLYAM 4. SZÁM - Index of - Sopron

tudták védeni az esetleges uralkodói túlkapásokat, és elkerülték a kisebb társaikat fenyegetı legnagyobb
veszélyt: a magánföldesúri kézbe adást. Ez a sors jutott osztályrészül egyebek mellett a környéken
Sárvárnak (1390), Körmendnek (1394), Vasvárnak (1423); 32(32) Sopron azonban biztosította helyét a hét
szabad királyi város között, amelynek közös fellebbviteli bírósága, a tárnoki ítélıszék, éppen a 15. század
elsı évtizedeiben nyerte el késıbbi formáját. A jogi elismerés komoly demográfiai és gazdasági
fellendüléssel párosult: a lakosság száma az 1379 és 1427 közti évtizedekben mintegy kétszeresére nıtt,
távoli külföldi – kölni, nürnbergi, regensburgi – kereskedıházak megbízottai személyesen is felkeresték a
várost, amely egyre fontosabb szerepet játszott a Nyugat-Dunántúlra érkezı vagy onnan kivitt áruk átmenı
forgalmában. 33(33)
Ez a virágkor torkollott az 1440-es évek elejének eseményeibe. A magyar trónra került elsı Habsburg,
Albert király (1437–39) uralmát követıen, amelynek a városra rövidsége 350miatt sem lehetett komolyabb
hatása, Sopron az özvegy királyné, Zsigmond és Cillei Borbála leánya, Erzsébet politikai manıverezésének
látókörébe került. Elıször közvetlenül a csecsemı V. László koronázása után merült fel, hogy a gyermeket
ide menekítsék Ulászló hívei elıl, mondván, hogy „az is Magyarország szent koronájához tartozik”, és
Erzsébet unokatestvére és híve, Cillei Ulrik parancsnoksága alatt áll. Elképzelhetı, hogy erre a lehetıségre
a királyné ravasz udvarhölgye, Kottanner Jánosné hívta fel asszonya figyelmét, hiszen ı korábban
évtizedekig itt élt, és a virágkor legismertebb polgármesterének, Székeles Péternek a felesége volt. A
királyné elfogadta a tanácsot és a négy hónapos gyermeket a dajkájával valóban Sopronba küldte. 34(34) A
városi tanács a belváros legelıkelıbb épületét, a Várostorony melletti házat jelölte ki a királyi vendég
számára. A kis V. László 1440. június 12-tıl július 3-ig maradt itt. 35(35) Erzsébet királyné maga az év
decemberének elején tartózkodott a városban, ebbıl az idıszakból (december 8. és 11. között) három, a
város javára tett rendelkezése maradt fenn: megerısítette Sopron Margit- és Erzsébet-napi országos
vásártartási jogát; árumegállító jogot adott az osztrák sóra, és engedélyezte, hogy a Kovácsszeren
(Smidgasse, a mai Várkerület 14–32 sz. házak közötti szakaszán) a városvédelem megerısítése miatt
lebontott házak tulajdonosai a zsidóktól lefoglalt házakba költözhessenek. 36(36) Ebben az idıszakban – a
dokumentumok tanúsága szerint – ismét központi szerepet kapott a város és lakóinak hősége: ez döntött a
királyi gyermek idehozatala mellett, és ezt jutalmazták meg a királyné rendelkezései. Erszébet „ad illa grata
fidelitatis obsequia” („erre a hőséges engedelmességükre” – ti. tekintettel), ill. „debitum respectum
habentes ad illas laudandes fidelitates” („köteles tiszteletet tanúsítva dícséretre méltó hőségük iránt”)
indokolta a kereskedelmi kiváltságok adását, hivatkozva mind a város lakóinak a zavaros idıkben tanúsított
helytállására, mind a kis László tartózkodásával kapcsolatos költségekre.
Az elkötelezettség azonban nem volt kölcsönös: az anyagi gondokkal küzdı Erzsébet 1441. február 25-én
zálogba adta „egy bizonyos összegért” („umb aine genante summ gelts”) a várost néhai férje
másodunokatestvérének, IV. Frigyes római királynak (1440–1493), a késıbbi (1452-tıl) III. Frigyes
császárnak . Az ezzel kapcsolatos elsı hivatalos irat a városhoz Frigyes március 6-iki oklevele, amelyben
ígéretet tesz, hogy a hozzá hőséges várost a neki adott kiváltságokban megırzi – amennyiben azok nem
ellentétesek az ı zálogjogával („damit s˙ sich unsern kuniglichen gnaden in gehorsam erczaigt haben, und
hinfur allczeit gehorsamlich und willig erczaigen und beweisen sullen […] all solch obgemelt privilegien,
gnaden, hanntfest und fre˙hait, die s˙ […] von den vorgemelten kunigen und der egenanten unsrer lieben
múmen der kunigin unczher 351gehabt und gebraucht habent, bestëttet, confirmiret und vernewet […] doch
vorbehalten des saczs, als vorgemelt ist…”). 37(37) Megjegyzést érdemel, hogy Frigyes a magyar
kancelláriában ilyen horderejő ígéreteknél használatos latin helyett a saját mindennapi közigazgatási
gyakorlatában megszokott német nyelven írta királyi középpecsétjével megerısített levelét a városnak.
Ennél három nappal korábban kelt Jacob Löffler pozsonyi tanácsos Bécsújhelyrıl küldött jelentése,
9