2001. LV. ÉVFOLYAM 4. SZÁM - Index of - Sopron

miért engedte meg, nem ismeretes. A toldás elmaradt, az emeleti vasbetonoszlop vasszerelését egyszerően
ráállították az alsó szakaszra, amivel mechanikai értelemben folytonos oszloprúd helyett csuklós rúd jött
létre. A hibát tetézte, s ez a szerencsétlenséget követı bontásból egyértelmően megállapítható volt, hogy a
padlószintbıl az alsó vasak néhány centit kiemelkedtek, amivel a felsı oszlopszakasz betonozásánál
végzetes „fészek” keletkezett. Ez alatt azt értjük, hogy a csomópont nem volt betonnal tisztességesen
kitölthetı. Ezt a hibát sem az építésvezetı, sem a mőszaki ellenırzést is ellátó statikus-tervezı mérnök nem
vették észre.
A végzetes napon került sor a szerkezet kizsaluzására, amit az elıírásokkal ellentétben fordított sorrendben
végeztek el: a födémlemez és a mestergerenda kizsaluzását követıen került sor a körszelvény oszlop
zsaluzatának kibontására. Ha a kizsaluzást az építıipar szabályai szerint az oszloppal kezdik, rögtön
meglátszott volna a hiba az oszlop tövében, a „fészkes beton”. Akkor a gerendát és a lemezt az állvány még
tartotta volna. Így azonban az oszlopzsaluzatot képezı lécezést körbefogó kaloda eltávolításának
pillanatában az oszlop összerogyott. És mivel az oszlop által tartott gerenda és födém már ki voltak
zsaluzva, ezeket az oszlop magával rántotta. Mintegy 120 m2 födémmezı szakadt le, mely magával húzta a
homlokzati fal egy szakaszát is. Az építkezést hamarosan bámészkodó tömeg vette körül, de az ÁVH
szétoszlatta az embereket. A kizsaluzást végzı tapasztalt süttöri ács, Varga Vince, valamint a közelében
dolgozó Fehérvári soproni kımőves és egy nagycenki kımővestanuló azonnal meghaltak. Sérült nem volt.
A haladéktalanul beindult mentési munkák nagyon körülményesek és veszélyesek voltak, mert az egyik
holttest a mestergerenda alatt feküdt, és csak másnap sikerült kihozni. A mentéshez a legprimitívebb kézi
szerszámok (csákány, hegesztıvágó) álltak csak rendelkezésre. A veszélyt megvetı bátorsággal dolgozott a
mentésnél Knull József kımőves és Piller hegesztı.
Az ÁVH a helyszínen tartózkodó mőszakiakat azonnal letartóztatta: így az építésvezetıt, a munkavezetıt, a
statikus mérnököt és az éppen építészeti mővezetést végzı, a szerencsétlenségben teljesen vétlen Winkler
Oszkár építészt is. Az Építésügyi Minisztérium hathatós közbenjárására Winkler Oszkárt néhány nap
múlva fogságából kiengedte, késıbb Gallus Lászlót, akinek vétlenségét a minisztérium sikerrel bizonyította.
Fél év múlva került sor a Soproni Járásbíróságon az ügy tárgyalására, ahol is – a kor mentalitását és az
építkezés politikai jelentıségét tekintve – viszonylag enyhe ítélet született: az építésvezetıt és a
munkavezetıt egy-egy évi börtönre ítélték, utóbbit 448megítélésem szerint vétlenül, mert a balesetet kiváltó
hiányosságok nem az ı mulasztásából fakadtak. Gallus Lászlóval szemben az ügyészség nem emelt vádat.
A szerencsétlenségnek így több, mint szemtanúja voltam. Még 6 évig dolgoztam építésvezetıként és
további négy évtizedig vettem részt mőszaki ellenırként építımunkák kivitelezésében. Mivel az eset mélyen
megrázott, a magam részére azt a tanulságot vontam le, hogy az építıipari munkáknál mindent megelızı
követelmény a technológiai fegyelem betartása.
A baleset romjainak eltakarítása után a hibás szerkezeteket kijavították illetve újból felépítették. Az
építkezést a tapasztalt Wildzeiss János építımester vezetésével 1952. augusztus 20-ra fejezték be.
2001. LV. ÉVFOLYAM 4. SZÁM / Soproni könyvespolc
89