2001. LV. ÉVFOLYAM 4. SZÁM - Index of - Sopron

ezelıtti katasztrófája
446Kubinszky Mihály: Az Ady Endre úti kultúrház 50 évvel ezelıtti katasztrófája
Egy szemtanú visszaemlékezése
Az Ady Endre úton álló úgynevezett SOTEX-kultúrház építése közben 1951. október 2-án a déli órákban
súlyos szerencsétlenség történt. Az építı-kivitelezı 48/2 Magasépítési Vállalat (korábban Soproni
Magasépítési Nemzeti Vállalat) fiatal mérnökeként egy közeli másik építkezésre voltam beosztva. A
szerencsétlenséget követıen engem rendelt ki a vállalat a mentési és rom-bontási munkák irányítására, s
ennek a feladatnak több héten át kellett eleget tennem. Így a történtekrıl közvetlen ismereteim vannak.
Az Ady Endre út mentén a Raffensperger kertészet és az Erzsébet-kert között állott a malátagyár. Ez a
második világháború idején, amikor a bombázások során súlyosan megsérült, már csak raktár, istálló és
néhány lakás céljaira szolgált. A romok még néhány évig álltak. A háború után szovjet tulajdonba került
soproni textilgyárak, a SOTEX és a Fésősfonó ennek a malátagyárnak a helyét szemelték ki – kétségtelenül
a város-építészet javára – máig is álló kultúrházuk felépítésére. A tervezéssel a Gyıri Tervezı Iroda
soproni fiókját bízták meg, a terveket Winkler Oszkár építészmérnök készítette, a tartószerkezet
méretezését a statikus-tervezı Gallus László építészmérnök végezte. A kivitelezı vállalat részérıl az
építésvezetı Schnittchen Gyula építésztechnikus volt.
A békekölcsönjegyzés, a munkaverseny, az osztályharc idejét éltük. Az építkezést csak 1951 nyarán
kezdték meg, mégis év végi befejezését sürgették. Mint a szovjet vállalatok ajándékát Sopronnak, a munkát
politikai aura vette körül. Mégsem a sietség, s ahogy a köztudatban él, a korai kizsaluzás vezetett a
tragédiához, inkább a munkaversenyekkel gyakran együtt járó felületesség. Azt is meg kell jegyezni, hogy a
vasbetonszerkezetek építésében Sopronban éppen a kivitelezı építıiparban kevés volt a tapasztalat. Ezt
bizonyítja, hogy a mintegy 500 fizikai munkással dolgozó építıvállalatnak a vasbetonmunkákhoz egyetlen
vasszerelı szakmunkása volt, aki társait akkor tanítgatta. Az építésvezetı sem kerülhetett korábban ilyen
mérető vasbetonszerkezettel kapcsolatba. A statikus tervezı ugyan tapasztalt szakember volt, de idıs
szerkesztı-rajzolója ugyancsak újonc volt a vasbetonrajzok készítésében.
A magyar építıanyagipar is munkaversenyben termelt, a betonozási munkákhoz használt hazai cementek
megbízhatatlanok voltak, sok helyütt merültek fel panaszok. Az elıírt betonszilárdságot, a próbatesztek
tanúsága szerint még megközelíteni is nehéz volt. A méretezési elıírásokban rejlı jelentıs biztonsági
hányadnak köszönhetı, hogy viszonylag kevés katasztrófa történt.
1951 szeptemberben a felsı födém bebetonozásával elkészült az épület tartószerkezete, melynél a figyelem
fıleg a nagyterem vasbetongerendái felé irányult. Az épületnek az Ady Endre úti szárnyán, a bejárattól
balra, a középfıfalat a földszinten és az elsı emeleten egyaránt két-két egymás fölött álló körszelvényő
vasbetonoszlop váltja ki. Ezekre fekszik fel a mestergerenda, mely a födémmezıket hordja. A
szerencsétlenséget 447elsısorban az egyik oszlop szabálytalan vasszerelése okozta. A kétszintes
vasbetonoszlop vasszerelése a szokásoknak megfelelıen toldott volt. A toldást rendszerint a padlószint
felett készítik, úgy, hogy amikor az alsó szakaszt – és vele együtt a födémet is, jelen esetben a földszint
feletti födémet – bebetonozzák, a következı munkaszinthez tüskeként merednek ki a toldáshoz a vasbetétek.
A gyakorlatlan rajzoló-szerkesztı miatt a Sotex kultúrház terveinél a toldást a padlószint alatt kellett volna
elvégezni, ezt a kivitelezés során elmulasztották, s nyilván csak akkor vették észre, amikor a födém be volt
már betonozva. Hogy a tervezı statikus a szokatlan, de szerkezetileg végül is nem kifogásolható toldást így
88