2001. LV. ÉVFOLYAM 4. SZÁM - Index of - Sopron

(1270–1272) illetve nagyapjának, IV. Bélának (1235–1270) az intézkedéseire hivatkozik. További adatok
hiányában nem dönthetı el, hogy ezek írott formában lefektetett kiváltságok voltak-e, és ha igen, túlélték-e
a határmenti harcokat. Végül az 1279-es oklevélben Dági Péter infidelitas-a áll szemben a fideles cives
magatartásával, akiket a kancellária megfogalmazása szerint úgyszintén a magyar király iránti pro
fidelitate observanda végeztetett ki az áruló várnagy. A hőség jutalma ezúttal a szintén fideles famulatus-t
tanúsító Osli Dénes által elnyert birtokadomány volt.
Amint a példákból kitőnik, az egymással hadakozó uralkodók azt adták híveiknek, amivel a leginkább meg
lehetett fogni ıket: az egyénnek birtokot, a városnak kollektív kiváltságokat. Az igény a közösség
autonómiájának elismerésére „a levegıben lógott”, vagy történetibben fogalmazva, a társadalmi fejlıdésbıl
szervesen következett. 26(26) Az önkormányzat elemeinek kialakulása, a település lakóinak közös fellépése a
13. század közepétıl Sopronban is számos dokumentumban nyomon követhetı, amelyek közül a legtöbb
éppen az említett harcok éveibıl maradt fenn, és amelyek „közös akaratról”, „egyetértésrıl”, a település
lakóinak „universitas-áról” szólnak. Nyilván még több lehetett azoknak az eseteknek a száma, amikor a
közös döntésrıl nem maradt fenn írásos emlék – ezek közé tartozhatott a vár magyar kézbe való
visszajuttatását megelızı tárgyalások sorozata is. 27(27)
A városprivilégium megszerzése tehát valóban szorosan összefüggött a település lakóinak fidelitas-ával, de
inkább csak névleg szolgált valamiféle korábbi „hőség” jutalmazására. A soproniak, mint láttuk,
kénytelenek voltak együttmőködni a mindenkori erısebb féllel, és erıfeszítéseik elsısorban arra irányultak,
hogy a gyıztessel szőkebb közösségük elıjogait elismertessék. A királyok pedig a jelek szerint belátták,
hogy egy belsı autonómiára törekvı közösség hőségét – nem visszamenıleg, hanem a jövıre való
tekintettel, az esetleges késıbbi megingások elkerülésére – éppen ezzel az elismeréssel 349tudják
biztosítani. A soproni eset analógiájaként hozhatjuk fel, hogy Pozsony 1291-es kiváltságlevelét is a
Habsburg Alberttel kötött, a város magyar fennhatóság alá történı visszakerülését eredményezı hainburgi
békeszerzıdést követıen adta ki a magyar uralkodó. 28(28)
A 13. század vége, IV. László király uralma (1272–1290) egy társadalmi forradalom, vagy legalábbis
rendszerváltó idıszak utolsó évtizedeire esett. Átalakult az ország kormányzati rendszere, közigazgatása és
településszerkezete is. A sok apró, idınként ellentmondásos lépés végül is egy irányba vezetett. A központi
irányítás alatt álló királyi megyeszervezet helyett – magának a központi királyi hatalomnak, azaz László
mellett nagyapjának, IV. Bélának és apjának, V. Istvánnak a támogatásával – önkormányzó közösségek: a
nemesi vármegye és a modern, nyugati értelemben is urbanizáltnak tekinthetı városok alakultak ki. 29(29)
Ezek sorába tartozik Sopron is, amelynek történetében a fent ismertetett eseményekre szintén érvényes
Szőcs Jenı megfogalmazása, mely szerint „a politikai zavarok hullámai jelentıs részben a gazdasági és
társadalmi fejlıdés ’felett’ csaptak át”. 30(30)
2001. LV. ÉVFOLYAM 4. SZÁM / TELEPÜLÉSEK ÉS TÁRSADALOM A KÖZÉPKORBAN / Szende
Katalin: Fidelitas és politika. Kihez és miért volt hőséges Sopron városa a középkorban / 2.
Erzsébet királyné, III. Frigyes és Hunyadi Mátyás
2. Erzsébet királyné, III. Frigyes és Hunyadi Mátyás
Zsigmond király uralma, a városokra vonatkozó intézkedéseinek ellentmondásossága ellenére is, a
középkori Sopron fénykorának tekinthetı. 31(31) Városunk azon szerencsés települések közé tartozott,
amelyek profitálni tudtak a kedvezı döntésekbıl, elsısorban az árumegállító jog adományozásából, ki
8