2001. LV. ÉVFOLYAM 4. SZÁM - Index of - Sopron

Szentmihálytól eltekintve – mindegyike Sopron vármegyei, döntıen a Rábaközben és az Ikva mentén fekvı
településeket érintik, melyeket a térképen 18(317) (1. ábra) aláhúzással jelöltünk meg.
A felsorolt 23 helység közül Ordón, Hidason, Endréden és Homokon egyáltalán nem volt templom,
úgynevezett pusztatemplom 19(318) volt Pordányban, Kecelen és Szergényben (itt puszta „kápolnácska”
volt). Ordó és Hidas Babothoz, Endréd Szentmiklóshoz, Vitnyéd Csapodhoz, Homok pedig Hidegséghez
tartozott, mint 435filialé. 20(319) A jegyzıkönyv összesen tíz mőködı prédikátort – közülük hetet teljes
névvel – említ, nevezetesen: Körmendy Istvánt (Szil), Szentgyörgyi Györgyöt (Bogyoszló), Gáll Mihályt
(Beled), Plondinus 21(320) Istvánt (Szentmiklós), Berkesi Mihályt (Kövesd), Velikinis Andrást (Hidegség),
Tétényi Imrét (Cenk), továbbá Imre prédikátort (Szentmihály), Miklós prédikátort (Csapod) és Péter
prédikátort (Pereszteg). Megjegyezzük, hogy a Hidegségre vonatkozó leírásban Velikinis Andrást megelızı
prédikátor neve (Berkesi) is feljegyzésre került.
Az adatok szerint mind a templom (szentegyház), mind a prédikátor vagy a prédikátorház rendelkezhetett
ingatlannal, jövedelemmel. A legnagyobb területő szántóföld a beledi templomhoz, illetıleg a szili
prédikátorhoz tartozott (32–32 hold). Az egyházi ingatlanok között sokszor szerepelt rét is, ebbıl a
legnagyobb Csapodon volt (32 kaszás). 22(321) Az egyházhoz tartozó földek és rétek után – melyet zömmel a
jobbágyok és zsellérek mőveltek meg, kaszáltak le – jövedelmet kapott a templom és/vagy a prédikátor. Az
ingatlanokat a földesúr, mint kegyúr bocsátotta a templom vagy a prédikátor rendelkezésére, de elıfordult,
hogy a faluközösség is juttatott földet, ún. velal-földet (Csapod, Beled) az egyháznak. Szılıvidéken
(Kövesd, Pereszteg, Szentmiklós, Cenk, Hidegség) szılıterülettel, vagy abból származó jövedelemmel
(esetenként hegyvámmal) is rendelkezett a templom vagy a prédikátor. Több helyen az ott mőködı malmok
jövedelmének egy részébıl is kapott adományt az egyház. Ez lehetett pénz (Pereszteg, Cenk), gabona
(Cenk), vagy sabbatalis 23(322) (Babot). Volt, ahol évente tőzifa is járt a prédikátornak (Babot, Pordány). A
prédikátorság fenntartásához az egyházközség jobbágyai és házas zsellérei (inquilinusok), akik saját
igavonó állattal szántottak, házanként és évenként gabonával (3/4–2 köböl 24(323) ), a házatlanok, vagyis a
„lakók” (subinquilinusok) pedig éves fejpénz befizetésével (6–20 dénár) járultak hozzá. Peresztegen még az
özvegy asszonyok is évi 4 dénár hozzájárulást fizettek. Helyenként (Babot, Vitnyéd, Szergény) a „halászó
víz” mai szóval halászterület/halastó bevételének egy része is növelte a prédikátor jövedelmét. Érdekes volt
a hegykıi rév után járó papi részesedés: minden átkelés után egy-egy hal járt a prédikátornak.
Sem a jegyzıkönyv följegyzıjének nevét – kirıl az azonos íráskép alapján tételezzük fel, hogy egyazon
személy volt – sem az egyes helységekre vonatkozó adatfelvételek pontos dátumát nem ismerjük. A
jegyzıkönyvnek a települések egyházközösségeire vonatkozó teljes szövegét modern átírásban, 25(324) a mai
helyesírási szabályokat alkalmazva 436és az eredeti felsorolási sorrendet követve adjuk közre. A Hegykıre
vonatkozó szövegrész fakszimiléjét – mintegy kézírás-mintaként – a 2. ábrán mutatjuk be.
2001. LV. ÉVFOLYAM 4. SZÁM / Mőhely / Horváth László: Egyházközségek és prédikátorok a
“kapui tartományban” 1590-ben / Babot
Babot 26(325)
Templum
Vagyon szentegyházuk 27(326) , prédikátoruk nincsen.
Volt a parókiális házhoz harminckét hold föld, kiket a polgárság szántott és valamikor 28(327) prédikátoruk
78