2001. LV. ÃVFOLYAM 4. SZÃM - Index of - Sopron
2001. LV. ÃVFOLYAM 4. SZÃM - Index of - Sopron
2001. LV. ÃVFOLYAM 4. SZÃM - Index of - Sopron
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
királyok és Ottokár között csaknem három évtizeden át zajló viszályokat, és fellélegzést jelentett a nyugati<br />
határszél életében. 10(10)<br />
Mit tudunk <strong>Sopron</strong> viszonyairól ebben a zavaros idıszakban A vár és környéke vitathatatlanul<br />
kulcspozícióban volt a nyugati külpolitika megvalósításában, akár aktív, akár passzív volt is az. Nem<br />
véletlen, hogy a soproni ispánság rendszeresen összekapcsolódott a nádori méltósággal, az ország második<br />
emberének pozíciójával. Az 1271-es békeszerzıdés is megnevezte a soproni és a mosoni ispánt, mint akik<br />
az osztrák határ környékén felmerülı kisebb ügyekben illetékesek igazságot szolgáltatni. 11(11) A helyi és az<br />
országos tisztség összefonódása azonban azt is jelentette, hogy a vármegye vezetıje gyakran távol volt<br />
országos ügyekben, így a helyben maradottaknak nagyobb szerep jutott saját ügyeik megoldásában.<br />
<strong>Sopron</strong>ban az ispánt katonai téren a várnagy (castellanus), az igazságszolgáltatásban és a váron kívüli<br />
lakosság ügyeinek intézésében a falunagy (maior villae), majd a bíró (villicus, iudex) helyettesítette. A<br />
funkciók differenciálódása valós igényeket tükrözött, a vár népének belsı önigazgatásra törekvését<br />
mutatta. 12(12)<br />
Az Ottokár elleni harcok dokumentumai társadalmi és hadszervezeti szempontból is tanulságosak. Zsoldos<br />
Attila az 1273. évi események elemzésével arra a megállapításra jutott, hogy abban az idıben a nyugati<br />
határvidéken a királyi várszervezet katonailag még mőködıképes intézmény volt. 13(13) Ugyanakkor a<br />
várhoz tartozó birtokok sorozatos eladományozásával és a várjobbágyok egy részének nemesi, illetve<br />
királyi szerviensi rangra emelésével és új, a katonai szervezethez nem kötıdı népelemek beköltözésével a<br />
megye és annak központja döntı társadalmi átalakuláson ment át.<br />
346Arról, hogy 1272 és 1277 között mi is zajlott az ispáni vár falain kívül és belül, három viszonylag<br />
részletes forrással is rendelkezünk, amelyek igencsak eltérı szempontok szerint értékelték a helyzetet. A<br />
„Continuatio Vindobonensis” néven számon tartott osztrák krónika az 1273. év eseményeinél a<br />
következıket írja: „Postea iuxta piscinam Vertsę omnes munitiones absque pugna se regi ob metum<br />
humiliaverunt. Supronium sive Oedenburch vallata 14 machinis diversaque impugnatione ad inclinationem<br />
regi Otacharo est coacta. Que etiam prestito iuramento datisque heredibus in obsides, pacem et iusticiam<br />
civium Australium in omnibus terris regis Boemie acceptoque privilegio consecuta est.” 14(14) („A Fertı<br />
környékén az összes erısség félelembıl küzdelem nélkül behódolt a királynak. <strong>Sopron</strong>, más néven<br />
Ödenburg, bár sáncok védték, a tizennégy hadigép és a heves rohamok miatt arra kényszerült, hogy<br />
megadja magát Ottokár királynak. Miután pedig a város felesküdött, és fiait kezesként adta, a cseh király<br />
területein az osztrák polgárokat megilletı jogokat és békét nyerte el, valamint kiváltságokat is<br />
kapott.” 15(15) ) Ezt a legrészletesebb krónikaszöveget számos 14–15. századi osztrák krónikakompiláció<br />
átvette, ezeknek azonban <strong>Sopron</strong> történetére vonatkozóan önálló forrásértékük nincsen, ezért idézésüktıl<br />
eltekintek.. 16(16)<br />
<strong>Sopron</strong> 1277-es privilégiumlevele ugyanakkor így fogalmaz: „attendentesque eorundem civium gratam<br />
fidelitatem et gratiosa obsequia, que nobis in conservatione castri nostri Supruniensis et in aliis omnibus<br />
contra regem Boemorum regni nostri inimicum capitalem […] et multa castra nostra fecit violenter et<br />
fraudulenter occupari, exhibuerunt indefesse et gravi necessitate compulsi filios eorum regi Boemie traditos<br />
in obsides pro fidelitate nobis observanda non parcentes filiis dictum castrum nostrum nobis illese et sine<br />
periculo filiis eorum aput dictum regem Boemie remanentibus restituerunt, promisimus et promittimus<br />
eisdem, ut ipsos cives nostros in eadem libertate indempnes inviolabiliter conservabimus, quam eisdem<br />
dominus Bela avus noster et Stephanus pater noster […] mediante privilegio eorundem<br />
concesserunt…” 17(17) („nem felejtvén azon polgárok köszönetet érdemlı hőségét valamint elızékeny<br />
odaadását, amelyet soproni várunk megtartásában és más egyéb dolgokban fáradhatatlanul irányunkban<br />
6
Change language