2001. LV. ÉVFOLYAM 4. SZÁM - Index of - Sopron

Babenbergekkel fennálló vérségi kapcsolatokra hivatkozva. A váltakozó sikerrel folyó harcok után,
amelyek során IV. Bélának Bécs környékét is sikerült elfoglalnia, IV. Ince pápa közvetítése nyomán Buda
mellett 1254 tavaszán békét kötöttek. Ennek alapján Stájerország területét felosztották egymás között,
Ausztria pedig Ottokár birtokába jutott. 4(4) A békekötésre a magyar király által kijelölt békebírák között
szerepelt Hahót nembeli Buzád bán fia, Csák királyi tárnokmester és soproni ispán (1248–1260) is.
1259–60-ban a stájer elıkelık fellázadtak a magyar uralom ellen, így Béla kénytelen volt lemondani ottani
fıségérıl. Az Ottokárral kötött újabb békét azzal erısítették meg, hogy a cseh király feleségül vette Béla
unokáját, Kunigundát. 5(5) Ezután egészen a IV. Béla haláláig és V. István trónra lépéséig béke volt a
magyarok és a cseh uralkodó között. 1270-ben azonban az elhunyt király családtagjai és az ıt támogató
fıurak, elsısorban a Kıszegiek és a Geregye nembeli elıkelık, Ottokárnál kerestek menedéket az új
uralkodó „tisztogatásai” elıl. Egyúttal a védelem fejében a cseh király rendelkezésére bocsátották
nyugat-magyarországi erısségeiket, jogalapot és támaszpontokat adva ezzel annak fegyveres
beavatkozásaihoz. Ottokár 1271-ben a stájerországi magyar támadásokra válaszolva a Garamig hatolt,
elfoglalva Pozsonyt, Nyitrát és Nagyszombatot, majd átkelt a Dunán és bevette Mosont és Óvárat is, a
magyar seregek azonban visszaverték és Bécsig üldözték a cseheket. A nyár közepén megkötött béke aztán
az 1261-es területi viszonyokat állította vissza. 6(6)
István halála és fia, a mindössze tíz éves IV. László hatalomátvétele idején (1272) Ottokár cseh királysága
mellett még inkább stabilizálta hatalmát Ausztria, Stájerország és Karintia felett is, vagyis Magyarország
nyugati határa mellett egy olyan erıs államalakulat élén állt, amely eséllyel pályázhatott a Közép-Európa
feletti hegemóniára. 7(7) Ebbe a képbe tökéletesen beleillett egy Magyarország elleni hadjárat, amelynek
közvetlen kiváltó oka Csák nembeli Máté szlavón bán Stájerország és Karintia elleni támadása volt. A fıúr
így akarta ugyanis megbosszulni, hogy a cseh király védelmet nyújtott riválisainak. Az 1273 elején indított
hadjárat Ottokár sikerét hozta, kezébe került Gyır és Nyitra vára, keleti és déli irányban pedig a Bakonyig,
Körmendig ill. Zágrábig jutott. A nyár folyamán kisebb magyar sikerek után újra a csehek hatoltak elıre,
részben a Duna és a Vág közti felvidéki területeken, részben a Dunától délkeleti irányban, amelynek során
elfoglalták Pozsonyt, Mosont, Óvárat; és Sopront is fenyegették. 8(8)
A kritikus helyzetet tovább rontották a belpolitikai ellentétek: az egymással viaskodó fıúri
pártcsoportosulások egymást váltották a fıbb tisztségekben, köztük a soproni ispánság élén is, ahol
Kıszegi Henrik fiától, Ivántól Csák Péter vette át a hatalmat, hogy ıt 1275 júniusában ismét a rivális
család egy tagja, Kıszegi Miklós nádor kövesse. 3451275–76 fordulóján a nádorság és a soproni ispánság
újra Csák Péter kezébe került. A Csákok más tisztségekben is hegemóniára tettek szert, aminek
megakadályozására a fennhatóságuk alá került Dunántúlt nemcsak az idegen hódítók, hanem az ellenpárt
képviselıinek csapatai is pusztították. 9(9)
Ellentétek voltak a vezetı nagyurak között a külpolitikai események megítélését illetıen is, ahol 1273 ıszén
nem várt fejleményre került sor. A választófejedelmek a nagyhatalmú Ottokár helyett a Svájcban szerény
birtokokkal rendelkezı grófot, Habsburg Rudolfot tették meg német királynak. A még mindig igen fiatal
magyar király állásfoglalása a két vetélytárs közti konfliktusban sokáig nem volt egyértelmő, az egymással
harcoló fıúri csoportok befolyása alatt a pillanatnyi helyzetnek megfelelıen változott. Végül is 1276 ıszén
Magyarország Rudolf pártján kapcsolódott be a fegyveres harcokba. Ez eredményezte, hogy Ottokár
kénytelen volt lemondani az 1273-ban elfoglalt nyugat-magyarországi várakról, amelyek 1277-ben
visszakerültek magyar fennhatóság alá. A döntı ütközetre a rákövetkezı évben, 1278. augusztus 26-án a
magyar határ közelében, a Morva folyó osztrák oldalán, Dürnkrut mellett került sor, ahol a csehek súlyos
vereséget szenvedtek, és maga Ottokár is holtan maradt a csatatéren. Ez az esemény lezárta a magyar
5