2001. LV. ÉVFOLYAM 4. SZÁM - Index of - Sopron

az ablakokon 3 sárga függöny alkotta.
A további helyiségek gazdasági rendeltetésőek voltak, székekkel s asztalokkal berendezve; falaikon
összesen 4 képet számláltak össze a lajstromozók. A mosodában (Waschstube) különbözı fából készült,
vas- illetve faabroncsokkal (mit eiseren/hölzeren Raifen) összefogott tárolóeszközöket vettek számba,
úgymint 1 nagy mosódézsát (Wasch Trog), 3 vízmerítıt (Wasser Schopf), hasonló szerepő kis sajtárt
(Schafl), 4 különbözı mérető kádat (Bütl, Büttel, Butten) s egy újabb sajtárt (Abreiss Schafl). Az utána
következı elıtérben talán valamiféle tőzhely lehetett, legalábbis a fellajstromozott eszközök, mint a 2 ló
formájú tőzbak (Feuer Rössele), a tőzfogó (Feuer Zange), a kályhavilla (Ofengabl) és a – furcsamód –
fából készült kályhatál 397(hölzeren Ofenschüssel) erre engednek következtetni; itt melegíthették a
mosáshoz szükséges vizet egy nagy réz mosóüstben (Waschkessel). A mellette lévı szoba még mindig a
mosodarészleghez tartozott a mángorló (Roll oder Mangel) tanúsága szerint. Vasalót (Pegeleisen),
amelybıl 2 db volt, a konyhában említenek.
2001. LV. ÉVFOLYAM 4. SZÁM / Tanulmányok / SZÉKELY ZOLTÁN: EGY KÉSİBAROKK
KOLOSTOR ÉLETE A TÁRGYAK TÜKRÉBEN: A CSORNAI PREMONTREI PRÉPOSTSÁG
1786-BAN* / A prépostok és a szerzetesek ingóságai
A prépostok és a szerzetesek ingóságai
A helyiségek sorrendjét követı inventárium mellett a kirendelt biztosok felvettek más jegyzıkönyveket is,
amelyekben egyéb szempontok alapján csoportosítottak még le nem írt tárgyakat. Ekként lajstromozták fel
a korábbi és a jelenlegi prépost – egyébként a fıleltárhoz tartozó – ingóságait. A 28 illetve 35 tételt
tartalmazó listák bepillantást engednek a monostor elöljáróinak mindennapi életébe, szokásaikba, és
megismerhetjük az ıket körülvevı tárgyi világot. Az elızı prépost, Lezák Arnold (1766-1774)
rezidenciájának falain számos kép függött: a gyıri püspök – minden bizonnyal gróf Zichy Ferenc
(1700-1783) – fekete, aranyozott szegélyő keretbe illesztett portréja, herceg Esterházy Pál Antal
(1711-1762) és herceg Esterházy „Fényes” Miklós (1714-1790) arcképei. A két utóbbi személy
képmásainak ırzésére az adhatott okot, hogy a csornai prépostság kegyura – mint már említettük – a
herceg Esterházy család volt; ezen túlmenıen a család tagjai alapítványokat tettek a monostor javára és
értékes tárgyakat – mint például egy ezüst billikomot 38(230) – ajándékoztak egyháza számára. A fentieken
kívül szakrális témájú képek kerültek még a préposti lakosztály falaira. Így 6, a stációkat ábrázoló
aranyozott szegélyő üvegkép (Spiegel Stationen Bilder) – e kissé népies mőfaj elsısorban Csehországból
importált darabjai nagy népszerőségre tettek szert a 18. század második felében. Lezák prépost ırizte a
templom nagy oltárképéhez – bizonyára a fıoltárképrıl van szó – készült, fekete aranyozott szegélyő
vázlatot (Schgitzen von großen Altar Bild) is: a korabeli festıi gyakorlat szerint a feladattal megbízott
mővész egy kismérető vázlaton mutatta be a megrendelınek a képpel kapcsolatos elképzeléseit, s ha ezt
jóváhagyták, csak akkor kivitelezhette azt. Ugyancsak a falon kapott helyet egy függıóra– 20 Ft-ra
taksálva –, amely 8 napig járt anélkül, hogy felhúzták volna (heng Uhr/ein lange perpendickel Uhr, die 8
Tage gehet ohne Aufziehen). A különféle órák használata ugyancsak az 1700-as évek második felében
terjedt el s Lezák prépost úgy tőnik, különösen kedvelte ıket, mert a fenti darabon kívül még két
szekrényórája is volt. E típust asztalra, komódra lehetett állítani, német nevét – Stock-Uhr – hasábos
alakjáról nyerte. A 12 Ft-ra becsült darabot, amely csak az órákat ütötte, barna – egy másik lista szerint
sárga – tokba illesztették (Stockuhr, die Stunden schlägt); a 20 Ft-ra értékelt, fehér lakkozott tokos óra
négynegyedes szerkezető volt, azaz minden negyedórát illetve az egész órákat is ütéssel jelezte (ein
44