2001. LV. ÉVFOLYAM 4. SZÁM - Index of - Sopron

Kanizsaiakhoz és befolyási körükhöz való határozott közeledésrıl már beszélhetünk esetükben.
Természetesen más választásuk nem is nagyon lehetett, hisz a 15. század végén Chernelháza egész vidéke
Kanizsai-érdekszféra volt. 51(162) Arról nem is beszélve, hogy birtokaik (láttuk: lakóhelyük és egy
szomszédos birtokrész) alkalmatlanok voltak az oklevelekbıl nyerhetı, bizonyára csak részleges adatok
szerint is egyszerre három-négy férfi taggal rendelkezı család ellátására. Ennélfogva vagy némi jövedelmet
biztosító, közfeladatot ellátó vagy familiárisi tevékenységbe kellett fogniuk vagy földet kellett mővelniük. A
kor nemesi szokásaihoz és gondolkodásmódjához alighanem az elıbbi megoldás állhatott közelebb.
A megyei társadalmon belüli mőködésüket ezzel még nem merítettük ki. A 15. század legvégére feltehetıen
rokonaikhoz és dominusaikhoz főzıdı kapcsolataikon át, amellett talán a megyei nemességen belüli
ismertségüknek is köszönhetıen elérték, hogy egy tagjuk a megyei tisztségek alsóbb fokát, a
szolgabíróságot tölthesse be. 52(163) E jelenséggel azonban óvatosan kell bánnunk! Maga a szolgabíróság
ugyanis korántsem volt minden alkalommal különösképp kedvelt tisztség nemesi körökben, hisz a megyei
törvénykezési, igazgatási feladatok nagy része ezekre a személyekre hárult. E terhes feladatok sokasodása
vezetett el odáig, hogy idıvel tekintélyesebb nemesek nem is akarták a szolgabíróságot (amelyek egy
esztendıre szóltak) elvállalni, s ıket törvénnyel kellett erre kötelezni. 53(164) A Chernelek esetében a
szolgabírói hivatalviselés jelentıségét tehát részben abban kell látnunk, hogy egyáltalában szóba került
nevük a megyei közgyőlésen, mint akik a többi nemes véleménye szerint e tisztségre megválaszthatók. Az
íly szerény birtokokkal rendelkezık esetében pedig az is jelenthetett némi késztetést, hogy a szolgabíró a
kiszabott bírságokból maga is részesült. Ennek tudható be talán, hogy a szolgabíróságot számos megyében,
sok esetben kisnemesi dinasztiák "sajátították ki". 54(165) Ezek elérésében pedig néhány jól megválasztott
házasság kétségtelenül segítségükre lehetett.
Kisnemeseink rokoni-családi kapcsolatrendszerének alakulását ugyanis ismert házasságaikon keresztül áll
módunkban megfigyelni. Szerencsés módon korunkra maradt néhány oklevél, amelyek megırizték
egynémely Chernelházi családtag feleségének, illetıleg férjének családnevét, így teremtve lehetıséget a
família házasodási "politikájának" vázlatos elemzésére. A vizsgálat körébe vonható családok az
378alábbiak: Egerszegi Kemények, 55(166) Ládonyiak, 56(167) Völcsejiek. 57(168) A lista nem hosszú, de annál
beszédesebb. A Ják-nemzetségbıl származó Kemény családról jól tudjuk, hogy a Cherneleknél lényegesen
módosabbak voltak. 58(169) 1469-ben például Egerszeg birtokon, valamint Beregel és Manta pusztákon is
birtokosok voltak. 59(170) A Ládonyiak ekkortájt névadó birtokukon kívül Gencsen, Hıgyészen, Kajmáton és
Csömötén bírtak részbirtokokat. 60(171) Ezen túlmenıen Ládonyi János 1445-ben Vas, majd 1455-ben
Sopron megyék alispáni tisztét is viselte egy rövid idıre. 61(172) De távolabb, arisztokrata családok várai
élén is viszontláthatjuk ıket. Az 1470-es évek második felében a Szapolyai-birtok Somló (Veszprém vm.)
várnagya volt Ládonyi Lukács. 62(173) Szintén Szapolyai-vár, Csesznek (Veszprém vm.) élén állt Ládonyi
Imre az 1510-es években. 63(174) Mohács elıtt két esztendıvel pedig Ládonyi Miklós tőnik föl Újlaki Lırinc
Galgóc nevő erısségének (Nyitra vm.) élén. 64(175) A Völcsejiek is hasonló anyagi viszonyok között éltek,
sıt, Völcseji Kálmán személyében 1466-1468 közt alispánt, míg 1456-ban és 1475-ben Völcseji Balázs,
1483-ban pedig Völcseji Dénes személyében szolgabírákat adtak megyéjüknek. 65(176)
A fenti adatokon áttekintve szembeötlı, hogy mindegyik család, amellyel a Chernelháziak így vagy úgy
családi kapcsolatot létesítettek, náluknál lényegesen jobb gazdasági és minden esetben elıkelıbb társadalmi
helyzetben voltak. Ez pedig két kérdésre vet éles fényt: 1. A család leányainak kiházasításakor igyekeztek a
megye tekintélyesebb famíliái közül kiválasztani a jövendıbeliket, azaz módszeresen "felfelé" házasodtak.
Ez egyrészt anyagi biztonságot jelenthetett az eladósorba került leánynak, esetleges támogatást a családnak,
másrészt azonban a megyei nemesi társadalom meghatározó rétegeibe való szilárdabb beépülést is
29