2001. LV. ÉVFOLYAM 4. SZÁM - Index of - Sopron

tudásunk szerint e régió kisnemesek általi birtoklásának egyik legvalószínőbb (bár talán csak részleges)
magyarázatául épp a várjobbágyi eredet kínálkozik. 24(135)
2001. LV. ÉVFOLYAM 4. SZÁM / TELEPÜLÉSEK ÉS TÁRSADALOM A KÖZÉPKORBAN / Horváth
Richárd: A Chernelházi Chernelek a középkorban / A birtokok
A birtokok
Birtokviszonyaik vizsgálatakor már kevésbé ingoványos talajon kell mozognunk. E témakörben legföljebb
az okleveles anyag töredékes volta okozhat nehézségeket. Javaikat tekintve tehát a Zsigmond-kor végétıl
feltőnı Chernelházi Chernelek klasszikus csekély birtokokkal rendelkezı kisnemeseknek tekintendık. A
továbbiak tárgyalása elıtt viszont egy módszertani nehézségre szükséges utalni. Az elkövetkezı két
fejezetben mondottak árnyalásához részben a Chernelekre vonatkozó közvetlen okleveles anyag csekély
volta miatt is nagy hasznot jelentene, ha rendelkezésre állna több hasonlóan kevés birtokkal rendelkezı
kisnemesi család históriájának feldolgozása. Ilyenekkel viszont még nem rendelkezünk, illetıleg az
egyetlen, e kérdéskört több család, a Chernelekre vonatkozóakkal összehasonlítva bámulatosan gazdag,
okleveles anyagán feldolgozó és nem elsısorban a genealógiai, hanem inkább a társadalmi viszonyok
tisztázására törekvı munka még kéziratos formában van. 25(136) Összehasonlító anyagként tehát csak ez állt
rendelkezésre a Chernelek gazdasági-társadalmi állapotának vizsgálatakor, akikrıl tehát annyit tudunk,
hogy az 1430-as évektıl fogva a 16. század elsı harmadáig mindösszesen lakóhelyüket: Chernelházát
birtokolták annak allodiális tartozékaival, 26(137) valamint az ottani egy-két jobbággyal vagy szolgálóval
egyetemben, akiknek számáról a középkorból nincs híradásunk. Ezen kívül csupán egy pontosabban meg
nem nevezett erdejükrıl tudunk, valahol Chernelháza közelében, de az is lehet, hogy e birtokon belül
helyezkedett el, s ez esetben csak nemesi telkük haszonvételét kell benne látnunk. 27(138) Birtokszerzési
akciójukról pusztán két esetben maradtak adatink a középkorból. 1472-ben a Chernelházával közvetlenül
szomszédos abadamonyai birtokrész ura: Apród János halt meg örökösök nélkül, s az ekként a koronára
háramlott jószágot két szomszéd birtokos: Ládonyi Kis Lukács és Patyi Kis Miklós mellett Chernelházi
Chernel János is magának szerette volna megszerezni. Lukács és Miklós gyorsan cselekedtek: a királytól
375adománylevelet és iktatóparancsot is kieszközöltek a birtokrészre, azonban az iktatásnak Chernelházi
János ellentmondott. Az ellentét végül megegyezéssel zárult: az abadamonyai porciót a felek három egyenlı
részre osztották. 28(139) 1488-ban a szintén örökösök nélkül meghalt Völcseji István leánya, Chernelházi
Bálint felesége, Anna mondott ellent Völcsej Kisfaludi Benedek részére történı iktatásának. 29(140) Benedek
a birtokot nem sokkal korábban kapta adományul Mátyástól. Természetesen az ügybıl per kerekedett,
amelynek végeredménye II. Ulászló 1490-es ítélete lett, amiben Völcsejt a király Benedeknek ítélte. 30(141)
Az oklevelek tanúsága szerint ezt követıen 1525-ig további örökös javakkal nem nıtt a család ingatlan
vagyona. 31(142) Ingóságok és készpénz terén még ennél is kevesebbet tudunk róluk. 1500-ból maradt egy
oklevél, amely arról számol be, hogy Chernelházi Bálint, valamint Sági Balázs ötven aranyforintot
kölcsönöztek Sopron megye hatóságának katonai kötelezettségeik teljesítésére. 32(143) A fentiek ismeretében
ötven vagy akár csak tíz-húsz forint mobilizálhatóságát a Chernelháziak esetében említésre méltó gazdasági
elırelépésnek gondolhatnánk, ha nem maradt volna híradás egy 1454-es zálogbavételükrıl. 33(144) Egyúttal
nem hagyhatjuk említés nélkül azt sem, hogy számos esetben szólnak arról okleveleink, miszerint egy-egy
kisnemesi család még ennél is nagyobb készpénzmennyiség felett rendelkezhetett. 34(145) A család
gazdasági-birtokbéli helyzetén azután az utolsó, még 1526 elıtt született sarj: Chernelházi Chernel Ambrus
változtat valóban jelentısen, azonban az ı kivételesen magasra ívelı közéleti-politikai életútjának
27