2001. LV. ÉVFOLYAM 4. SZÁM - Index of - Sopron

izonyossággal támasztják alá a korábban megjelölt lehetıséget: a Chernelháziak nagy valószínőséggel a
Damonyai atyafiságból eredeztethetıek, s jogi-birtokbéli különválásuk valamikor a 14. század utolsó
harmadában ment végbe
1423 tehát az idıpont, amikortól fogva kétségtelen, hogy Chernelházi Chernelekrıl beszélhetünk. Az elsı
hiteles, eredeti oklevélbıl ismert családtag viszont 1429-bıl István, akinek neve egy tanúnévsorból maradt
ránk. 19(130) A család 15. századi története három generációt fog át, amelyek tevékenységérıl a
következıkben még bıséggel esik majd szó. A família ismert tagjait és feltárható rokonsági fokaikat pedig
a Függelékben elhelyezett táblázat mutatja be.
2001. LV. ÉVFOLYAM 4. SZÁM / TELEPÜLÉSEK ÉS TÁRSADALOM A KÖZÉPKORBAN / Horváth
Richárd: A Chernelházi Chernelek a középkorban / Az ısök
Az ısök
A Chernelháziak 14. század közepénél régebbi történetét tehát a Damonyaiakon keresztül van lehetıségünk
megismerni. Az atyafiság eredetét pillanatnyi ismereteink szerint – jogos fenntartásokkal bár, de – az
Árpád-kor utolsó harmadáig áll módunkban visszavezetni. Mindennek gyökerét Myxe fiainak idézett 1272.
évi nemesítésében ragadhatjuk meg. Közvetett adatok alapján ugyanis nem elképzelhetetlen, hogy talán e
Myxe fiaiban tisztelhetjük a Damonyai-atyafiság vagy egy águk ıseit. De lássuk ezeket sorjában! 1. Az
elsı érv a birtokok fekvésébıl adódik: az 1272-es oklevélben szereplı föld: Damonya épp az, amelyik
eredetileg magában foglalhatta a késıbb belıle kiváló Chernelháza birtokot, hisz mindkét ma is létezı
helység fekvése – Damonya és Chernelháza a szó szoros értelmében egymásba érı települések – erre látszik
utalni. Ráadásul Chernelháza határai Damonyától épp észak felé esnek, maga Chernelháza pedig határain
belül a délnyugati sarokban helyezkedik el, mintegy érzékeltetvén, hogy Damonyához képest másodlagosan,
abból kiválva jött létre. 20(131) 2. Láttuk, várjobbágyok és várföldek léte Damonyán hiteles forrásokkal
alátámasztható. 21(132) 3. 1546-ban a család utolsó 1526 elıtt született tagja, Chernelházi Chernel Ambrus
I. Ferdinánd királytól kérte az iménti 1272-es oklevél 1273-ban kelt megerısítésének átírását, amely
ekkorra ugyan rossz állapotban volt, de ami ennél számunkra fontosabb: Ambrus és családja tulajdonát
képezte. Kérelmében megjegyzi, hogy az oklevélben szereplı személyek családja ısei. 22(133) Amennyiben
eltekintünk attól, hogy Ambrus esetleg egy általa mástól megszerzett, esetleg hamisított oklevelet íratott át
a királlyal – aminek ugyan megvan a valószínősége, hisz sokat forgolódott és dolgozott a kancellárián, így
akár ehhez is rendelkezhetett kellı gyakorlattal –, akkor ez a diploma már nagy bizonyossággal mutat a
família Árpád-kori, s pontosan várjobbágyi eredetére. Az esetleges hamisítással kapcsolatosan viszont
felmerülhet a kérdés: a 16. század elején éppen gyorsan emelkedıben lévı karrierje során vajon mi
szüksége lett volna Ambrusnak 374várjobbágyi sorból való nemesítésének igazolására és ehhez egy általa
koholt, ráadásul a hamisítást nagyban megnehezítı átíró formában elkészített oklevélre 4. Az iméntiekkel
összefüggésben segítségünkre lehet az a tény is, hogy a fenti 1546-ban kelt oklevél éppenséggel a
Chernelházi Chernel család levéltárában maradt korunkra. 23(134) Sıt, az 1272-1273-as okleveleknek az
1546-os átiraton kívül nincs több ismert példánya. 5. A Myxe név ugyanúgy szláv eredető, mint a Chernel,
azaz a nevekbıl kikövetkeztethetı származás sem zárja ki, hogy e Myxe valamely utódját a 14. század
folyamán Chernelnek nevezzék.
Kétségtelen, a fentiek nem bizonyítják teljes mértékben, hogy a Damonyaiak (s ekként a Chernelháziak)
várjobbágyi eredetét Myxéékben lássuk, mindazonáltal a felsorolt szempontok összessége mindenképpen
indokolja, hogy számoljunk e lehetıséggel, mint szóba jöhetı megoldással. Máskülönben pedig mai
26