2001. LV. ÉVFOLYAM 4. SZÁM - Index of - Sopron

s Damonyán lévı két ekényi földjükkel egyetemben megnemesíti ıket. 8(119) Ezt azután IV. László király is
megerısíti egy esztendı múltán. 9(120) Ide kapcsolódik egy 1335-bıl származó, a királyi várnépek jogainak
és földjeinek felülvizsgálatával kapcsolatos döntés révén keletkezett oklevél is. Ebben bizonyos
kisdamonyai nemesek azt bizonygatják, hogy ık maguk sohasem voltak a karakói vár népei, hanem mindig
is országos nemesnek számítottak, s errıl a király vizsgálatot is elrendelt, ami végül a panaszosok országos
nemességét igazolta. 10(121) Az itteni várföldek létét igazoló okleveleknek a késıbbiekben még fontos
szerepük lesz. A két Myxe-fiú mellett azonban további, úgyszintén nemesi birtokossal is számolnunk kell.
1293-ban bizonyos Baksa fia Ábrahám zálogosítja el Damana nevő földjét Hebed fia Jáknak a vasvári
káptalan elıtt. 11(122) De nem ık Damonya egyedüli birtokosai. Szintén hiteles adatok tájékoztatnak a Ják
nemzetség itteni birtokrészérıl, 12(123) valamint vannak információink arról is, hogy az addig Damonyán
ugyancsak birtokos Osl-nemzetség egy tagja, Miklós 1237-ben itteni birtokrészét végrendeletileg a
templomosoknak adományozta. 13(124) Alighanem e birtokosok, nevezetesen az itt élı várjobbágy famíliák –
talán épp a Myxe-fiak – között kereshetjük a késıbb Damonyai néven ismertté vált nemesi atyafiság ıseit.
Sıt, a királyi várföldekrıl szóló híradások eltőnése nagyjából-egészében egybeesik az elsı itteni nemesekrıl
szóló adatok feltőnésével. Ennek fényében talán megkockáztatható a kijelentés: Damonyán a király egyes
várjobbágyai léptek elı a 13. század végére, a 14. század elejére helyi birtokos kisnemesekké. Hogy vajon
minden régióbéli településen ez történt, s mindegyikük királyi nemesítés útján-e, 372mint Myxe fiai, esetleg
spontán társadalmi elfogadással, 14(125) alaposabb kutatások híján jelenleg nem tudjuk. Az sem zárható ki,
hogy mindkét esettel számolnunk kell. Mindenesetre a tény: Sopron vármegyében a késıbbi kisnemesi
falvak szinte mindegyike a megye déli határán, pontosan Damonya vidékén tömörül, erısítheti gyanúnkat,
hogy itt egy korábban egységes jogállású társadalmi csoport lépett elıre a nemesi lét sorába. 15(126) Még az
sem lehetetlen, hogy a késıbbi Damonyaiak egytıl egyig Myxe fiainak leszármazottai. Bárhogy is legyen
egy dolog bizonyos: az Anjou-korra e vidéken kisnemesi birtoklásról vannak adataink. Minderre további
utalást is találhatunk. Az iménti 1335-ös oklevélben a számos felsorolt, magát országos nemesnek valló
személy lakóhelye tudniillik már Kisdamonya néven szerepel. Erıs a valószínősége, hogy ez volt a
ténylegesen kisnemesek által lakott Damonya, s a Kis- elıtag másik ágbeli nemesi birtokosoktól, illetıleg az
egyházi birtokrészektıl való elkülönítést volt hivatva elısegíteni.
Okleveles adattal ugyan nem bizonyítható, de szerfelett valószínő, hogy e Damonyai kisnemes atyafiság
egyik ága – a család elınevébıl következıen bizonyos Chernel nevő személy kezdeményezésére vagy
vezetésével – az idı múlásával nem csupán a megnevezés szintjén, hanem a birtokok földrajzi valójában és
birtokjogilag is különvált a többiektıl, osztály tétetett azokkal. Hogy ez valóban ekként mehetett végbe arra
közvetett módon ugyan, de több adatunk van. Kétségtelen tény, hogy a Damonyai atyafiságról a 14. század
folyamán szép számú oklevél tudósít, 16(127) ugyanakkor Chernelrıl, Chernelháziakról ezekben egy szó sem
esik. Különösen értékes számunkra e ponton a vasvári káptalan egy 1368-ban kelt jelentése, ahol több mint
félezer megyebéli nemessel találkozhatunk tanúként név szerint felsorolva. E listában a késıbbi
Chernelháza környékén élı összes nemesi atyafiság megtalálható (természetesen a Damonyaiak is), de
Chernel nevőt vagy Chernelházit nem lelhetünk föl köztük egyet sem. 17(128) Ugyancsak a Damonyai
eredetet felé mutat az idézett 1464. évi, egy Damonyait másképp Chernelházinak mondó oklevél is. 18(129)
Az iménti 1368-as névsor és a Cherneleket elsıként említı 1423-as oklevél tehát nagy valószínőséggel
kijelöli számunkra a feltételezett elkülönülés alsó és felsı idıhatárát. E bı fél évszázadon belül viszont csak
óvatosan helyezhetjük el a vizsgált család névadóját. Mivel az 1423-ból és 1429-bıl ismert családtagok
nem e névadó fiaiként szereplnek az oklevelekben, ezért Chernelünket minimálisan nagyapaként
határozhatjuk meg. Ebbıl fakadóan életét és a Damonyaiaktól való elszakadást leginkább az 1370-1380-as
évekre tehetjük. Összesen ennyi információ áll rendelkezésümkre a Damonya-Chernelházi kérdéssel
összefüggésben. Bár egyértelmő utalással nem rendelkezünk kapcsolatukról, mégis a 373fentiek meglehetıs
25