2001. LV. ÃVFOLYAM 4. SZÃM - Index of - Sopron
2001. LV. ÃVFOLYAM 4. SZÃM - Index of - Sopron
2001. LV. ÃVFOLYAM 4. SZÃM - Index of - Sopron
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
<strong>2001.</strong> <strong>LV</strong>. ÉVFOLYAM <strong>4.</strong> SZÁM / TELEPÜLÉSEK ÉS TÁRSADALOM A KÖZÉPKORBAN / Horváth<br />
Richárd: A Chernelházi Chernelek a középkorban / Damonyaiak és Chernelek (atyafiság és<br />
család)<br />
Damonyaiak és Chernelek (atyafiság és család)<br />
Elsı pillantásra a Chernel elnevezés bizakodással tölti el a kutatót: e név alatt könnyő lesz a családra<br />
vonatkozó információkat az oklevelekbıl kigyőjteni: csak ısüket kell felkutatni, s leszármazásuk máris<br />
könnyen nyomon követhetıvé válik. Ugyanakkor hamar szembesülnünk kell a ténnyel: Chernel elnevezéssel<br />
több család is élt a középkorban, ráadásul többségük épp a Dunántúlon (Szenjakabi Chernelek<br />
Somogy-Zala megyék határán, Orosztonyi Chernelek Zala megyében). Ha viszont figyelmünket már nem<br />
csak a megnevezésbeli hasonlóságokra, hanem az egyes családok birtokviszonyaira is kiterjesztjük,<br />
egyszeriben világossá válhat, hogy vérségi-rokoni kapcsolat nem mutatható ki közöttük. Ezek részletes<br />
kifejtésére nem áll rendelkezésre elegendı terjedelem, de viszonylag könnyen bizonyítható e családok<br />
ıseinek és birtokaik eredetének 370különbözısége a Chernelháziakétól. 3(114) Sıt, egy jelenleg még<br />
kéziratban rendelkezésünkre álló névtani adatbázis eredményei szerint a Chernel nevet a délvidéken és<br />
Pozsony megyében is megtalálhatjuk már az Árpád-kortól fogva. 4(115) Mindezek fényében tehát<br />
bizonyosnak látszik: ennyi család egyetlen ısi személytıl vajmi kevéssé vehette megnevezését, tehát a<br />
névalak elsıre ritka, egyedi voltának gondolatát el kell vetnünk. Még ha furcsának is tőnik, de a jelek<br />
egyértelmően arról vallanak: a Chernel név a középkorban egyáltalán nem számított egyedülállónak.<br />
Ráadásul a Chernelházi Chernelek esetében a helyzet valamelyest bonyolultabb. Okleveleinkben ugyanis<br />
egyetlen Chernel nevő, e vidéken élt személyt sem ismerünk. Mindezt tetézi, hogy Chernelházi Chernelként<br />
elıször csak 1423-ból tudjuk a családot kétségtelen bizonyossággal kimutatni. 5(116) Azonban az ezt<br />
meglızı idıszakról sem kell teljesen lemondanunk, habár azt elıre kell bocsátani, hogy az elkövetkezı,<br />
eredetüket felvázoló sorok nem nélkülöznek bizonyos feltételes elemeket sem, ezáltal magukban hordozva<br />
némi bizonytalanságot. Mindazonáltal néhány késıbb tárgyalásra kerülı jelenség és közvetett forrás<br />
megléte arra ösztönözte e sorok íróját, hogy ne elégedjen meg a família történetének 1423-tól való<br />
bemutatásával, hanem próbálkozzon meg egy lehetséges megoldás felvázolásával. Származásuk<br />
gyökereinek megállapításakor ugyanis a Chernel névhez való merev ragaszkodás mellett egy másik módszer<br />
sem elképzelhetetlen. Amennyiben tudniillik Chernelt vagy Chernelházit 1423 elıtt nem tudunk kimutatni,<br />
akkor érdemben megfontolandó az a lehetıség is, hogy talán nem e név alatt kell ıket a forrásokban<br />
keresnünk. Ebbéli gyanúnkat egy 1464-ben kelt, sajnos csak újkori másolatban fennmaradt oklevél<br />
igencsak megerısíti. Itt ugyanis Damonyai Jánost másképp Chernelháziként említik, vagyis ekkor még<br />
ismert lehetett családi megnevezésük egy másik, a Chernelházit minden bizonnyal megelızı formája: a<br />
Damonyai. 6(117) Ekként hihetınek látszik a felvetés: a Damonyaiak közt élt valamikor a Chernelházi család<br />
alapítója, aki az atyafiságból kilépve osztályt hajtott végre 371és önálló családot alapított. Figyelmünket<br />
mindezért Damonyára és a Damonyai néven ismert nemesi atyafiságra 7(118) is érdemes kiterjeszteni.<br />
Úgy tőnik tehát, hogy a megoldást Damonya korai birtokviszonyainak feltárása jelentheti. Ez az a Répce<br />
mentén fekvı terra, amelynek léte a kései Árpád-kortól fogva datálható és eredetileg a késıbbi<br />
Chernelházát is magában foglalta. Pontos kiterjedése fennmaradt határjárás híján nehezen határozható meg,<br />
de az tény: több egymástól teljesen független birtokosáról maradtak adatink. Ezek közt legelıkelıbb maga a<br />
király lehetett. Damonyán ugyanis királyi várföldeket találhatunk, amelyek a karakói várispánsághoz<br />
tartoztak. E kérdésben szerencsére egészen pontos értesüléseink vannak. 1272-ben V. István király<br />
bizonyos Myxe fiait: Mártont és Chundot hadi szolgálataikért kiemeli a karakói vár jobbágyainak sorából,<br />
24