2001. LV. ÉVFOLYAM 4. SZÁM - Index of - Sopron

követelt, azaz a vetımagot levonva, a termésnek körülbelül 12-14%-ra tartott igényt. 18(109)
Véleményem szerint e sajátos jelenség: az “olcsó telek” és a “drága földbérlet” rendszerének kitapintása
segíthet hozzá a nyugat-dunántúli Kanizsai-uradalmakban alkalmazott adórendszer uralmi-gazdálkodási
elvének jobb megértéséhez. Olvasatomban ugyanis az eddig vázoltak arra utalnak, hogy a fınemesi család
nyugat-magyarországi uradalmaiban valamikor a 15 század folyamán (talán már az elején) nagymértékő
cenzuscsökkentést hajtott végre, melyet nyilván egyetlenegy cél: a birtok alattvalók sokaságával történı
benépesítése vezérelt. E kedvezmény azonban nem volt korlátlan, minden hozzájuk kívánkozó — nyilván
szokásjogi alapon — egy telek erejéig vehette azt igénybe, és kivételt legfeljebb a család néhány
ignobilis-familiárisaival tettek. A rendszer — úgy tőnik — a vagyonos, nagygazda jobbágyok számára sem
tette lehetıvé több telek megszerzését, a földesúr ehhez alighanem “a birtok minden jobbágya az úr
közvetlen alattvalója” elv okán nem járult hozzá. 19(110) A tehetısebbeket inkább a föld (piaci áron történı)
bérbe vétele felé igyekeztek terelni, a jelek szerint azonban kevés eredménnyel. A fentebb bemutatott
csepregi adatokat magam hajlamos vagyok úgy értelmezni, hogy a drágán bérelhetı pusztatelkekkel
szemben a vagyonos gazdák — az uradalmi tiszteket megkerülve — inkább szegény társaik telkeit vették
titokban “bérbe”. 20(111) Így gazdag és szegény egyaránt jól járt. A szegény pénzt, valamint jószágot
kaphatott maradék telke megmőveléséhez, míg a gazdagok az uradalmi árnál jóval olcsóbban juthattak
szántóhoz és réthez. A nagybirtokos a modus vivendi efféle megnyilvánulásai ellen túl sokat aligha tehetett,
de talán nem is akart azzal szemben drasztikusan fellépni. A jobbágyok vagyonadó-jellegő adóztatásával
ugyanis az átlag feletti jövedelmeket anélkül is megcsapolhatta, hogy alattvalói életébe érdemben
beavatkozott volna.
2001. LV. ÉVFOLYAM 4. SZÁM / TELEPÜLÉSEK ÉS TÁRSADALOM A KÖZÉPKORBAN / Horváth
Richárd: A Chernelházi Chernelek a középkorban
369Horváth Richárd: A Chernelházi Chernelek a középkorban
1997-ben napirendre került a Chernelházi Chernel család egykoron a Sopron megyei Chernelházán állott
udvarháza helyének régészeti feltárása. Ezzel párhuzamosan született meg az igény a korábban alig-alig
ismert család középkori történetének feltárására. E kutatás eredményeit foglalja össze az alábbi dolgozat.
Sopron megye nemesi társadalmának kutatása, jóllehet inkább az újkor területén, számottevı
eredményekkel büszkélkedhet. Soós Imre, Maksay Ferenc és Dominkovits Péter ezirányú munkáiból fı
vonalaiban már áttekintı képpel rendelkezünk a régió társadalmának szerkezetérıl, politikai, családi és
gazdasági kapcsolatrendszerérıl. 1(112) Az egyes családokig hatoló feldolgozások azonban ennél lényegesen
szerényebb képet festenek elénk: nemigen találunk ide kapcsolható, a lehetıségekhez mérten teljességre
törekvı feldolgozást. 2(113) Különösképpen áll ez a kisnemességre, idıben pedig a Mohács elıtti
évszázadokra, ahonnan jószerével megyebéli család történetének feldolgozásával nem rendelkezünk.
Mindennek természetszerőleg a forrásviszonyok okozta nehézségek is okai lehetnek, ugyanakkor ennek
ellenére vagy éppen ezért néhány meghatározó, a megyei szellemi, hivatali, "tekintélybeli" elitet képviselı
család históriájának föltárása kétségtelenül nagy hasznot jelentene mind a megyei történetkutatás, mind
pedig a hazai középkortörténet és társadalomtörténet írás számára. Jelen munka e sorozat elsı eleme kíván
lenni abban a reményben, hogy belátható idın belül mások tollából további famíliák története is feltárásra
kerül.
23