2001. LV. ÉVFOLYAM 4. SZÁM - Index of - Sopron

megadóztatására szolgált. 2(93)
Ugyanakkor azonban az is nyilvánvaló, hogy a földesúri taxa extraordinarianak a Kanizsai birtokok
gazdálkodásában játszott eme meghatározó szerepe a fentebb jelzett kirívóan alacsony censusra teljes
értékő magyarázattal nem szolgál: a földesúri rendkívüli adó forrásainkban ugyanis viszonylag nagy
összegő census mellett is fellelhetı. S jóllehet e sajátság az elızı sorokban vázolt konklúzió lényegét nem
érinti, (hiszen mindössze a censusban testet öltı, telekhez viszonyított “általánosan elérhetı jövedelmi
szint” tájegységenként változó átlagára utal), a három Sopron-környéki uradalom falvaira jellemzı
alacsony földbér hátterének feltáratlan voltát azonban kétségkívül markánsan hangsúlyozza. De
megválaszolható efféle részletkérdés a késı középkori Magyarország forrásadottságai mellett Többnyire
nem! Hogy ez esetben a válaszadás mégsem eleve reménytelen az néhány csepregi és nagycenki forrásnak
tulajdonítható. Az alábbi gondolatmenet ezt a lehetıséget próbálta megragadni, s a jelen írás a kísérlet
eredményeit foglalja össze.
*
A középkor végi Kanizsai birtokok töredékeiben is impozáns gazdasági irathagyatéka számos, és már csak
egyediségénél fogva is igen becses számadást és nyugtát ıriz. Ezek között is megkülönböztetett figyelmet
érdemel az a jegyzék, amelyet 1522-ben, minden bizonnyal az akkori sárvár-kapuvári udvarbíró, Basó
Ferenc utasítására vettek föl Kanizsai László officiálisai. A lajstrom, amely a nagy hatalmú báró családi
törzsbirtokai ékének számító Csepreg mezıvárosba kalauzol, az oppidum azon lakóinak névsorát
tartalmazza, akik sem, lóval sem ökörrel nem rendelkeztek. 3(94)
Hogy a mindössze 4 oldalas, kis összeírás elemzés tárgyát jelentheti az ama sajátságának köszönhetı, hogy
a lajstromot összeállító uradalmi tiszt munkája során a hiány automatikus kimutatása mellett azt is
följegyezte, hogy kik azok, akiknek anyagi helyzete nagyállat tartást egyébiránt lehetıvé tenné. Ebbéli
megállapítását a nevek mellé írt potest emere megjegyzés feltőntetésével rögzítette, s minthogy Csepreg
ugyanebbıl az évbıl, és 1520-ból is, egy-egy teljes urbáriumot is magáénak mondhat, így a három jegyzék
összehasonlítása egy jelentıs mezıváros társadalmának egyedi pillanatfelvételét nyújtja. 4(95)
363Mielıtt azonban a felmérés eredményeit ismertetem, néhány szó erejéig az elemzett források két
tulajdonságáról kell megemlékezzek. Egyfelıl azt szükséges megjegyezni, hogy jóllehet napi kelettel egyik
1522. évi jegyzék sem rendelkezik, egymáshoz viszonyított idırendjük mégis biztonsággal meghatározható.
A sorrendiség kérdését bizonyos Benedictus Bheczy urbáriumbeli szereplése és özvegyének — Relicta
Benedicti Beczy — az állatokkal nem rendelkezık között történı felbukkanása dönti el. Ez egyúttal azt
jelenti, hogy az urbárium keletkezett korábban, s az igavonóval nem rendelkezı csepregiek lajstromba
vétele csak ezt követıen történt. E sorrend, pontosabban a sorrend bizonyíthatóságának lehetısége az
alábbi gondolatmenet szempontjából — mint látni fogjuk — kifejezetten szerencsésnek mondható, hiszen
kizárja annak lehetıségét, hogy a nagyállattal nem rendelkezık összeírása mögött valamiféle korabeli
“telek-rendezés” érdekében végzett elıfelmérést keressünk.
Másfelıl — hisz végeredményben névsorok összehasonlításáról lesz szó — le kell szögezni, hogy az
együttesen valamivel több, mint 600 nevet felölelı, három latinul írt lajstromban szinte kizárólag kéttagú
nevekkel és viszonylag stabil családnevekkel találkozunk. A nevek tanúsága szerint Csepreget többségében
magyarok lakták, ám a mezıvárosban néhány — talán Léka környékérıl elvándorolt — német telepes is
otthonra lelt (Feytel, Lyender). A személyek azonosítása és párba állítása nehézséget nem okozott. Így a
jószággal nem rendelkezı 98 lajstromba vett mezıvárosi polgár közül az 1522. évi urbáriumban 80 fıt, az
1520. évi birtokfelmérésben pedig, 54 fıt sikerült fellelni. A körülmények ismertetése után pedig lássuk az
18