2001. LV. ÉVFOLYAM 4. SZÁM - Index of - Sopron

eszköz általánosságban persze nem volt rendkívüli eset a késı-középkorban: Zsigmond ezt tette a szepesi
városokkal, és a közeli Kıszeg is többször jutott ilyen sorsra. 45(45) Sopron is megpróbált egyfajta modus
vivendi-t kialakítani az adott körülmények között, amire annál inkább szükség volt, mert Frigyes a 30
km-re lévı Bécsújhelyrıl, és nem a 200 km távolságban fekvı Budáról adta ki utasításait. Ezek a
mindennapi élet legkülönbözıbb területeit érintették a soproniak jobbágyainak robotoltatásától a
bőnüldözésen és a bíráskodáson át az osztrák alattvalók érdekeinek védelméig. 46(46) A leggyakrabban
felmerülı kérdés mégis az adófizetésé volt, ahol különösen az országos adók és vámok behajtása lehetett
konfliktus forrása, mert ilyenkor Sopront a közjogi helyzetnek megfelelıen továbbra is „Magyarország
tagja”-ként (membrum regni Hungariae) kezelték. 47(47) Az elzálogosított város gazdaságának hanyatlása,
az országos politikában játszott szerepe Erzsébet királyné és IV. Frigyes király, ill. késıbb Hunyadi
Mátyás és III. Frigyes császár viszonya fényében számos izgalmas kérdést vet fel, csakúgy mint Sopron és
Frigyes kedvenc rezidenciája, 353Bécsújhely kapcsolatának alakulása a 15. század derekán. Mindezek
tárgyalásától itt terjedelmi korlátok miatt el kell tekintenünk. Annyi azonban feltétlenül szorosabban vett
témánkhoz tartozik, hogy a hőség hangoztatása a határmenti harcok idején, például Hunyadi János
kormányzó 1446. november–decemberi ausztriai hadjárata alkalmával is újra szerepet kapott, és toposzként
máskor is felmerült, amikor a lakosságnak valamilyen áldozatot kellett vállalnia. 48(48)
A város visszaváltása változó intenzitással az elzálogosítás alatt végig napirenden volt: 49(49) a magyar
rendek, Sopron Bécsbe küldött követe 50(50) és a nagykorúsághoz közelítı V. László egyaránt tettek
lépéseket ebben az irányban. Ez utóbbi kísérlet számíthatott volna a legkomolyabb eredményre: a jelek
szerint 1457 júliusában az uralkodó valóban komolyan elhatározta Sopron kiváltását, ezért a város követeit
azonnal Bécsbe rendelte. Lindvai Pál és Guti Ország Mihály ajtónállómesterek öt nappal késıbb kelt
levelébıl viszont úgy tőnik, hogy a városvezetés – talán Frigyes reakciójától is félve –késlekedett bárkit is
az udvarba küldeni, ezért az említett fıuraknak biztatniuk kellett ıket, hogy nyugodjanak meg a királyi
felség akaratában („acquiescentes eiusdem maiestatis regie voluntati”). A császár irányában tanúsított
óvatosság nem volt alaptalan: Frigyes ugyan nem zárkózott el teljesen László javaslatától, de a várost
továbbra is kitartásra biztatta, és jelezte, hogy értékelni fogja azt („die stat trewlich zu bewaren bestellet
[…]als wir des und aller trewen ain gancz vertrawen zu ew haben. Daran tut ir uns gut gefalen, wir wellen
das auch gnedigklich gen ew erkennen”). 51(51) A megállapodás Frigyes és László között valószínőleg
hamarosan létrejött volna, ha a király idıközben nem halt volna meg pestisben. 52(52)
Az elkövetkezı öt esztendı továbbra sem hozott végelges megoldást Sopron hovatartozását illetıen. 53(53) A
város részt vett a Mátyást királlyá választó győlésen, és vezetıihez címezte Mátyás a cseh fogságból való
kiszabadulása utáni elsı levelét is 1458. február 12-én. 54(54) Az új király a kiváltságok – elsısorban a
kereskedelmet érintı harmincad- és vámmentesség – ismételt megerısítése mellett még az év áprilisában
ígéretet tett Sopron visszaváltására, és kiemelte a város iránta mutatott jóindulatát. 55(55) Ennek ellenére az
1450-es és 60-as évek fordulóján III. Frigyes továbbra is számított Sopron hozzájárulására, katoni erejére
és hírszerzési adataira magyar királlyá választása és megkoronázása 354körül, illetve a Mátyással és
híveivel vívott harcokban. 56(56) Sopron véglegesen csak Mátyás megválasztása után öt és fél évvel, 1463.
július 17-én a magyar rendek által éppen Sopronban ratifikált, Frigyes által saját rezidenciájában aláírt
bécsújhelyi béke értelmében került ki Frigyes fennhatósága alól. 57(57) Rá két nappal a város vezetése annak
rendje és módja szeirnt tételesen elszámolt a Frigyes által kinevezett Grafenegg Ulrik városkapitánnyal az
adóhátralékokról és egyéb járandóságokról, és errıl a városi kancelláriai gyakorlatban szokatlan
chirographált oklevelet állított ki. 58(58)
Mátyás – oklevelei szerint – mégis a város sokféle szolgálatait (multimoda serviciorum genera) és a szent
11