2001. LV. ÉVFOLYAM 4. SZÁM - Index of - Sopron

amelyben tudatja városát, hogy Erzsébet királyné Sopronhoz hasonlóan Pozsonyt is el akarja zálogosítani
Frigyesnek, és intette ıket, hogy idıben álljanak ellent ennek a lépésnek. 38(38) Pozsony városa Sopron
elzálogosítása ellen is tiltakozott a következı szavakkal: „A soproniak egyike a hét városnak, és nem
akarnak a szent koronától elszakíttatni”. 39(39)
A királyné ellenfele, I. Ulászló, Frigyes idézett oklevele megírásánál egy jó héttel késıbb szerzett tudomást
Erzsébet szándékáról, és fejvesztés terhe mellett megtiltotta a soproni polgároknak, hogy Frigyes embereit
beengedjék a városba, és ugyanezt tették egy külön oklevélben az ország egyházi és világi fıurai is. 40(40)
Egy hónappal késıbb, április 14-én – immár több ígérettel, mint fenyegetéssel – Rozgonyi Simon, Ulászló
fıkancellárja arról írt Sopronnak, hogy értesült: a város meg akarja tartani a király iránti hőségét („domino
Wladislao […] puram fidelitatem niteremini observare” ill. pár sorral késıbb: „domino nostro regi
intemeratam fidelitatem velitis observare”), és biztosítja ıket, hogy ha valóban így tesznek, a király összes
kiváltságaikban megerısíti majd ıket (sua maiestas vos in omnibus vestris libertatibus inviolabiliter
observabit”). 41(41) Ez a levél a Szombathely melletti táborban Ulászló tavaszi hadjárata idején kelt, amikor
a magyar fıurak többsége átpártolt hozzá. Sopron hőségének megszerzése azonban inkább Ulászló és hívei
vágyait tükrözte – források hiányában nem tudjuk, hogy a város valamivel tanújelét adta-e a megkoronázott
magyar királyhoz való közeledésének.
Közben a Sopron feletti tényleges hatalmat kezében tartó Frigyes értesítette a város közönségét, hogy
tanácsosát, Sigmund von Ebersdorfot nevezte ki városkapitánynak, aki iránt hőséggel tartoznak („ir im als
ainem haubtman an unserer stat gehorsam und gewertig seit”). 42(42) Hogy a német király hogyan tartotta
meg az ígéreteit, azt mutatja a kinevezés utáni legközelebbi fennmaradt, Sopronhoz intézett levele. Ebben a
kinevezett városkapitánynak megparancsolta, hogy a zsidókat a Zsidó utcai 16 házuk és a zsinagógájuk
birtokában védjék meg 43(43) – holott néhány hónappal korábban külön kiemelte, hogy nemcsak a korábbi
királyok, hanem a (törvényes uralkodói jogosítványokkal nem rendelkezı) királyné által a városnak adott
kiváltságokat és kedvezményeket is tiszteletben fogja tartani. Frigyes intézkedése a zsidók szempontjából
természetesen pozitívan 352értékelendı, a város vezetıiben azonban – bár konkrét, közvetlen reakciójukról
nincs tudomásunk – megerısíthette azt az elképzelést, hogy az ígéretekhez hasonlóan az azokat megalapozó
hőséget is „rugalmasan” lehet kezelni.
Az elzálogosítás körülményeit azért tartottam érdemesnek részletesen ismertetni, mert az események során
világosan megmutatkoztak a városért folyó küzdelem fı tényezıi és a köztük lévı erıviszonyok. Az
egymással versengı uralkodók a „helyi diplomácia” szokásos eszközeit: a kiváltságolást, ill. a korábbi
privilégiumok megerısítését használták fel, az ígéreteket idınként fenyegetésekkel párosítva. Közvetlen
személyes beavatkozást nem tartottak szükségesnek; természetes tárgyalópartnerüknek a városi vezetést,
pontosabban a „polgármestert, a bírót, az esküdteket és a város közönségét” tekintették. Új momentum,
hogy az ország bárói önállóan is kifejezték véleményüket, és nemcsak az uralkodó befolyásolásán keresztül,
mint ahogy jó másfél évszázaddal azelıtt tették. Még frissebb fejlemény volt az 1440-es évek elején a
városok közösségének megjelenése, még ha komoly befolyást nem is gyakoroltak az országos ügyekre. A
budai jogot használó hét szabad királyi város (Buda, Kassa, Pozsony, Sopron, Nagyszombat, Bártfa,
Eperjes) szövetsége ez idı tájt sajátította ki a tárnokmester ítélıszékét, mint fellebbviteli fórumot. De éppen
a soproni eset mutatja, hogy ez a szövetség több volt bíráskodási együttmőködésnél: egyfajta szolidaritást
is jelentett, különösen ha a többi város is valamilyen szinten fenyegetve érezte magát. 44(44)
Hogyan válaszolt a soproni vezetés a számára is váratlan eseményekre Bár a város által kiadott oklevelek
nincsenek olyan rendszeresen összegyőjtve, mint a hozzá intézett dokumentumok, annyi bizonyos, hogy
aktív ellenállást nem tanúsított Frigyessel szemben. Az elzálogosítás, mint gazdasági és várospolitikai
10