1990. xliv. évfolyam 2. szám - Sopron

kevesebben olyanok is, akik nem mindenben értettek egyet megállapításaival”. 85(280)
14. A Képezdére kitőzött fekete zászló jelezte, hogy 1939. február 26-án, 67 éves korában meghalt. „Élénk
részt vett az Országos Magyar Dalosszövetség soproni kerületének munkájában. A vidéki énekkarok
szervezésében és irányításában szinte fáradhatatlanul tevékenykedett. 1938 decemberében már erıs
meghőléssel ment el egy ilyen vidéki útjára. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy erısen igénybevett testi
szervezete elgyengült”. 86(281) Az újságok közül az Oedenburger Zeitung számol be a legrészletesebben
utolsó napjairól. Már túl volt a krízisen, jobban érezte magát, tervezte, hogy 20-án, hétfın folytatja a
zenetanítást a Rákóczi honvédfıreáliskolában, ám az erıs házi szerek annyira megviselték a szívét, hogy
ismét ágynak dılt. A beállt ideiglenes javulás hatására megint tanítani akart, s autót kért a szerkesztıségtıl,
hogy a hadapródokhoz mehessen, de erre már nem kerülhetett sor. Állapota rosszabbodott, s tüdıembólia
végzett vele. 87(282)
Temetésén a polgármester „megrázó erejő nagy beszéddel búcsúzott el az elköltözöttıl, Kóh Ferenc a
soproni mővészek nevében beszélt”. A Zeneegyesület vonósnégyessel, három énekkar dallal mondott
istenhozzádot. 88(283) Íróasztalfiókjai, és lassanként az idı is, elzárták alkotásait közönsége elıl. Jogos a
feledés Vagy mégiscsak neki lesz igaza, amikor azt mondta Heintz Fülöpnek: „Eljön még az idım!” 89(284)
Tılünk függ, hogy mővei megtalálják-e helyüket városunk és talán az ország zeneéletében is.
1990. XLIV. ÉVFOLYAM 2. SZÁM / SOPRONI KÖNYVESPOLC
191SOPRONI KÖNYVESPOLC
1990. XLIV. ÉVFOLYAM 2. SZÁM / SOPRONI KÖNYVESPOLC / Neves rábaköziek. Szerkesztette
Pájer Imre. Csorna–Kapuvár, 1989, 77 lap, 1 képpel
Neves rábaköziek. Szerkesztette Pájer Imre.
Csorna–Kapuvár, 1989, 77 lap, 1 képpel
Szép kivitelben, egy késıbb kiadandó „Rábaközi Életrajzi Lexikon” elımunkálataként jelent meg a fenti
könyv, amely Csorna és Kapuvár különbözı szerveinek kulturális áldozatkészségét és a múlt értékei iránti
fogékonyságát dicséri. Harminc életrajz mutatja be a XVI. századtól napjainkig Ács Mihály ev. lelkészt
(1646–1708), Baditz Ottó festımővészt (1849–1936), Bodnár Alajos tanítót (1890–1945), Bodor (Krausz)
Ödön sportolót (1882–1927), Enessey György történetírót (1756–1801), Hetvényi (Simstich) István tanítót
(1827–1904), Iliás Ferenc politikust (1918–1956), Jáky (Joachim) Ferenc plébánost (1806–1885), Jászai
Mari színésznıt (1850–1926), Kerényi György zeneszerzıt (1902–1986), Király Iván ornitológust
(1894–1987), Kis János írót (1770–1846), Kiss Ferenc erdımérnököt (1860–1952), Laky Demeter
premontrei szerzetest (1818–1902), Lukácsy Lajos szobrászmővészt (1876–1927), Lumniczer Sándor
orvost, (1818–1892), Mohl Antal kanonokot (1836–1916), Molnár (Szabó) János jezsuitát (1728–1804),
Nagy János plébánost (1732–1803), Naszódi Zsigmond írót (1875–1906), Pátzay Pál szobrászmővészt
(1896–1979), Pethı Sándor újságírót (1885–1940), Pozsgai Pálné naiv festıt (1895–1976), Sebesy
84