1990. xliv. évfolyam 2. szám - Sopron

vegyeskart költött. Megkezdte 1926. február 28-án és még aznap este fél nyolcra készen is lett vele.
Átiratból egy nap alatt kettıt is megírt.” 80(275)
Gárdonyi szerint az egyetlen eredeti népdal, amit megzenésített, méghozzá 1934. március 12-én, a
Bakanóta. Veress Endre összeállításában azonban ennek dallamát Dóczy József szerezte… 81(276)
Igaz viszont, hogy maga is győjtött népdalt, mondjuk inkább így: belekóstolt ebbe is. 82(277) A
magyarsághoz való kapcsolatára igen kényes. Felfortyan, mikor ezt egy újságcikkben kétes értékő
dicsérettel illetik: „A csornai közönség elıtt is hatásosan szemléltette, hogy milyen sokoldalú invenciójú
melódia-gazdag zenepoétája Sopronnak 189Kárpáti Sándor, aki német származása mellett bámulatosan
közel tudott férkızni a magyar nóta lelkéhez”.
A zeneszerzı válasza magyarul az Oedenburger Zeitungban: „…Magyar szívbıl fakadt magyarok azok a
nóták, csak éppen cigányos sallang és rábaközi vitézkötés nincs rajtuk…”
A viszontválasz: „Rákosi Jenı sokkal régebbi magyar író, mint Kárpáti Sándor, mégsem kap rohamot, ha
német származását emlegetik. A magyar közélet leghíresebb egyéniségei szinte kérkedve szokták mutogatni
magukon a magyar géniusz csodálatos átalakító varázsát…” 83(278)
Kárpáti a fenti üzenetben még odavágja: „Mit tudja egyébként a cikkíró úr, hogy mi minden győlt össze 35
esztendı óta a tarsolyomban!” Hát bizony…
Legkedvesebb mővét, a Sappho c. operát, elküldte Kodálynak, azóta sincs hír róla. Élete végén igen nagy
fába vágta a fejszéjét. Belekezdett Az ember tragédiája megzenésítésébe. A két estére tervezett mő elsı fele
elkészült. Talán még Gárdonyi Zoltán sem látta. Mőveinek katalógusba szedıje, Veress Endre, nem vette
föl jegyzékébe. Most a soproni levéltárban porosodik. 84(279)
Miért nem ért el életében nagyobb sikereket és miért jutott osztályrészéül oly hamar a feledés A késı
romantikától, amelyhez közel állt, akkoriban elfordult a zenei világ, a modern irányzatokhoz viszont ı nem
akart közeledni. Hallgassuk meg errıl – ha újságírói áttétellel is – saját véleményét. A Frankenburg
Irodalmi Kör lyceális elıadássorozatba kezdett. Az elsı estnek egyik elıadója Kárpáti Sándor. A zene új
irányai címen tartotta meg elıadását. A Sopronvármegye 1929. november 14-i száma a következıképpen
számol be gondolatairól:
„A dekadens jelenen át rövid visszapillantást vetett a múltba és amennyire a téma természete megengedte,
népszerő elıadásban ismertette a mai szélsıséges zeneirodalom törekvéseit. Nem boncolgatott, nem nyúlt a
probléma mélyére. Egyszerően megmutatta a zene fejlıdésének egyes fázisait és végül oda konkludált, hogy
a modern zene, amely teljesen szakít az eddigi zenével és csak a ritmust tartja meg, elıbb-utóbb csıdbe
kerül. Az expresszionista és impresszionista zene mővelıinek folytatói ma már ott tartanak, hogy a
lokomotív munkáját s futballmeccseket zenésítenek meg. Keresve keresik a ritmust, melyért elmennek akár
Afrikába is, de 190ugyanakkor elvetnek mindent, ami Palesztrinától Kodály Psalmus Hungaricusáig a zenét
széppé, mélységesen méllyé és lélekkeresıvé tette. Ha ez az irány uralomra jut, eldobhatjuk a hangjegyírást,
összes hangszereinket, szakítanunk kell a harmóniával, a dallammal, szakítani a 12 hang szisztémával,
évezredes zenei életünk alapjaival. A modern zene követıi nem élvezni, hanem izgulni akarnak, nem
szépség, hanem brutalitás perverz mámora kell nekik. …Már megszületett az ütıhangszerek szimfóniája,
amelyben minden súly a ritmusra nehezedik. Ennek a zenének nincs és nem is lehet jövıje – állapította meg
Kárpáti Sándor, aki hiszi, hogy elıbb-utóbb még a kevésbé szélsıséges zenei törekvések is el fognak múlni.
A közönség nagyrésze [szép számban voltak jelen] zajos helyesléssel fogadta az elıadást, de voltak persze
83