1990. xliv. évfolyam 2. szám - Sopron

vannak, s amelyek új fejlıdési fokot jelentvén, maradandóak is”. 76(271)
Ezt az ünneplést már csak emlékest követte: 1939. május 3-án tartották a színházban. Rendezık: a
Frankenburg Irodalmi Kör, a Soproni Magyar Férfidalkör, a Soproni Liszt Ferenc Zeneegyesület és a
Magyar Dalos Egyesületek Szövetségének soproni kerülete. Tehát azok a szervezetek, amelyekben vezetı
tisztsége és szerepe volt. A Fantázia zongoranégyessel indítottak, koncert-etőddel folytatták, majd
szólóének és kettıs következett. Szünet után került sor a nem azonosítható egyik hegedőszonátára és több
kórusszámra. Az elıadók természetesen helyiek voltak, Dessewffy Bella, Fükı László, Hoffer Ottó,
Horváth József, Gárdonyi Zoltán, Simon Atala, Szádecky-Kardos Elemér és a Férfidalkör, Téby Mihállyal
az élen. Bensıséges, kegyeletes megemlékezés volt ez az emlékhangverseny – írják róla. A kritikus (–rf –,
vagyis Radó Ferenc) abban a székben ülve hallgatta, amely Kárpátinak mint zenebírálónak a törzshelye
volt. 77(272)
13. „Zeneszerzıi tevékenysége révén az egész ország muzsikusai, de fıleg énekes alakulatai jól ismerték,
sıt külföldön is elismertetésre talált, de hogy ki volt igazán, azt talán csak mi, zenészek tudjuk” – jegyzi fel
Takács Jenı a Sopronvármegyében, 1939. március 19-én. „Kárpáti Sándor nem tartozott az úgynevezett
divatos szerzık közé, akik belsı meggyızıdés nélkül minden új mővükben a másoktól kitalált újításokat
188teszik magukévá. A zenei romantika mellett tartott ki és számos új fordulattal gazdagította. Pedig kitőnı
szaktudása elıtt nem volt ismeretlen Debussy, Ravel, Bartók, sıt talán Stravinsky sem, de befolyásuk alá
nem került. Erıs egyéniség volt, kitartott saját zenei törekvései mellett. Számomra mindig érthetetlen
marad, miért csak karkompozíciói és kisebb dalai kerültek gyakran elıadásra; hiszen íróasztalának fiókja
tele volt kitőnı zenekari mővekkel, operákkal! Ennek magyarázata talán csak Kárpáti szerénységében
lelhetı és ennek eredményeképpen [sic!] a jó összeköttetések híjában. Mi tagadás, nem elegendı manapság
a sikerhez a tehetség. De tán sohasem is volt elegendı. Mikor Kárpátit egyszer megkérdeztem, miért nem
küld zenekari szerzeményeibıl mutatót Budapestre, azt feleltel, hogy erre a célra az egész hosszú partitúrát
le kellene másolnia, már pedig ezzel a fáradsággal akkor inkább valami újat alkot. …Ez a mővésztragédia,
amely annyiszor olvasható a zenetörténelem lapjain, ráillik Kárpátira is”.
Igényes volt önmagával szemben. Hogy, hogy nem, írt egy egyfelvonásos vígjátékot. Jeligéje: „Ifjúság,
bohóság!” Ceruzával jóval késıbb melléje firkantotta: „Szamárság!” vagy egy másik: egy dal kéziratát
áthúzta, véleménye: „Nem sokat ér! Ezt a szép, lendületes verset újra fogom megkomponálni! 1931. IX.
16.” A régi tisztázatára pedig: „újra megkomponáltam, szebben s jobban”. 78(273)
Aphrodité rózsája címmel regényes nagyoperett született. Szövegét írta dr. Forró Pál. Zenéjét szerezte ifj.
Hets Ödön és Kárpáti Sándor. A kottán megjegyzés: „A saját kézírásos, zongorakivonata és zenekari
partitúrája valahol a néhai Királyszínház könyv- (v. lom-)tárában fakul és porosodik. Benyújtása után (–
mikor is volt, már nem emlékszem –) még választ, se kaptam. Ma, tán 30 év múlva, véletlenül kezembe
került ez a szövegkönyv. Szörnyen felháborodtam azon, hogy ezt valaha megzenésítettem. Sopron, 1938.
júl. havában.” Aláírás.
Ebbıl a munkából megmaradt egy kottalap, rajta: „Hets Ödön kottapróbaírása 1909-ben, amikor együtt
csináltuk az Aphrodité rózsája c. operettet. İ (mint tipikus dilettáns) zongorázta a melódiákat (s
markolázta hozzá a kíséretet), én a szomszéd szobában jegyeztem s aztán letettem azokat. Kárpáti
Sándor”. 79(274)
A kis kórusdarabokkal hamar végzett. Például: Szabolcska Mihály Krisztus keresztjén c. versére
vegyeskart komponált 1928. április 8-án, Húsvét vasárnapján. Vagy: Sík Sándor Harangvirág c. versére
82