1990. xliv. évfolyam 2. szám - Sopron

Zeitung késıbb, más szerkesztı irányításával, se vált a pángermán eszmék hirdetıjévé.
12. Kárpáti Sándor elsı szerzıi estjére 1922. június 10-én került sor a Kaszinó nagytermében. A kétnyelvő
mősor szerint az elsı részben ifj. Buresch Jenı mutatott be néhány zongoradarabot (Ábrándozás, Scherzo,
Capriccio), majd öt magyar mődalt énekelt – a szerzı zongorakíséretével – Kurcsy Jánosné úrnı. A szünet
elıtti utolsó szám hegedőszonáta volt, Hoffer Ottó elıadásában. A szünet után elıbb öt német dal volt
mősoron, gesungen von Fräulein Betty Czullik. A mőkedvelık sokat foglalkoztatott mezzoszopránja ezután
Marcsek Tiborné Christian Elzát vette maga mellé és három kettıst énekelt el vele. Két német nyelvő
tercett következett nıi kar [!] elıadásában, majd a Zeneegyesület és a Liszt Ferenc Daloskör egyesített kara
lépett pódiumra, hogy Zwinz Károly vezényletével a Múzsám te és a Hej, csicsergı kis madár! c.
kardalokat adja elı. A tiszta jövedelmet az evangélikus tanítóképzı intézet diákalapja javára szánták.
A Sopron vármegye névtelen kritikusa a fullasztó melegnek és a szerinte valamiért szerencsétlenül
megválasztott idıpontnak tulajdonítja, hogy nem voltak többen a nézıtéren, „de aki ott volt, az jó, szép,
hangversenyt látogató közönség volt” és lelkesen ünnepelte a szerzıt, aki virágcsokrokon kívül óriási
babérkoszorút is kapott tanítványaitól, tisztelıitıl, kórusától. Kárpáti maga „volt a rendezıje, tulajdon
impresszáriója, háznagya saját szerzıi estélyének és csodálatraméltó, hogy egyáltalán vállalni bírta még a
zongorakíséretet is” – írják.
Ami a kritikák érdemi részét illeti, úgy látszik, Buresch többet hozott ki a zongoradarabokból, mint az
akkor még egészen kezdı Takács Jenı 1921. december 7-i, egyébként nagy sikerő hangversenyén. A
kevésbé színvonalas kritika kulcsmondata 187a következı: „Sokkal kellemesebb így meghallgatni, mint az
ultra modern muzsikusokat”. 74(269)
A következı években egyes darabok fel-feltőnnek a város zenei életének különbözı eseményein, fıként a
Frankenburg Irodalmi Kör estélyein, ám újabb szerzıi estre csak 1934. március 3-án szánja el magát
Kárpáti. „A színházat szépen megtöltı elıkelı közönségnek az ünnepelt szerzı legkülönbözıbb mőfajokhoz
tartozó mőveinek hallatára annyi gyönyörőségben volt része”. Thurner Mihály polgármester méltatta
érdemeit, kapott ezüst babérkoszorút, ünnepelték a szombathelyi vasutas dalárda és a daloskerület
küldöttei, közremőködött hét kórus, számos szólista. Rendezıként most az Országos Magyar
Dalosszövetség Sopron Megyei Kerületét jelölik meg az újságok. 75(270)
(b. d.) (Berecz Dezsı) a Soproni Hírlapban közli bírálatát. „Hivatásán messze túlmegy azonban Kárpáti
Sándornak az a költészeti mőködése, amely évtizedeken keresztül majdnem minden hangversenyen dolgot
adott neki. Mint elıadómővész, mint zongorakísérı (a muzikalitás egyik legbiztosabb próbaköve) szerepelt.
Zenei és színházi kritikáinak tömege szekérre való. Irodalmi kacérkodásai is komoly sikert arattak…
Sopron zenei életének egy csendes, szerény” munkása, „aki szők lakásába, népes családjában örökké nyitott
zongorája mellett nem azért dolgozott, hogy életében szobrot kapjon, hanem mert a lelke munkára
kényszerítette…” „Kompozícióinak száma egész könyvtárra megy. Száznál több kórust írt. Egyiket sem
jelez opusszám. Születtek: vannak. Zongoradarabjai, orgonadarabjai, dalai, kamarazenéje, operapartitúrái
gyülekeznek egymás fölé. Mővei gyakran szerepeltek fıvárosi dobogókon, rádióban és természetesen
fıképpen itt, Sopronban. Elıadói közt olyan nevek vannak, mint Wehner Géza [orgonamővész,
1888–1947], Gergely László, Szegheı János. Legnagyobb sikere volt Feltámadás c. szimfonikus
költeményének budapesti bemutatása a székesfıvárosi zenekarral. Kórusaival több mint húsz pályadíjat
nyert. Több mőve látott nyomtatásban is napvilágot. A romantikus irány híve, a tradíció embere, aki a
modern zene könnyen szálló újdonságai közül csak azokat alkalmazza, amelyek az esztétika határán belül
81