1990. xliv. évfolyam 2. szám - Sopron

Nem kevésbé eredményes, de hasonlóképpen rövid kezdeményezése volt a modern zene bemutatására
szervezett hangversenysorozat. Úttörésre készültek. „Sopron sorvatag tengıdésének napjainkban egyetlen
vigasztaló oázisa van és ez: a zene – írja a szerzı megnevezése nélkül, a Sopronvármegye 1925. márciusi
11-én. – A Zeneegyesületben eleven élet folyik, jó kamaraegyüttes, szorgalmas zenekar és egy kitőnı
karmester [Zwinz Károly] gondoskodik arról, hogy egyik matiné és hangverseny a másikat kövesse”. Most
néhány soproni zenebarát és Takács Jenı összefogott, hogy a Zeneegyesület védnöksége alatt
megismertesse a közönséget a kortárs zenével. Modern Zenemővek Soproni Bemutatóciklusa címen.
Két-két hetes idıközökben négy hangversenyt szerveznek (ezt végül is két hétvégére sőrítették). Az anyagi
kockázattól való félelem az új zene terjedésének egyik legnagyobb akadálya – mondják. Nos, ezen úgy
segítenek, hogy csak a költségekre kérnek fejenként legalább 100 000 K hozzájárulást, a mővészek
lemondanak fellépti díjukról. Jelentkezni lehet Zwinz Károlynál, Kárpáti Sándornál és Kolb Jenınél A
kritikák kellemes meglepıdéssel állapítják meg, hogy a Kaszinó kisterme zsúfolásig megtelt. A közönség
intelligens, a mősor rendkívül érdekes, ha nem is mindig érthetı, s kíváncsian várják a folytatást.
Költségkímélés miatt végül úgy oldották meg, hogy május 9-én, szombaton este és másnap, vasárnap
délelıtt bonyolították le az elsı kettıt, majd június 6-án és 7-én hasonlóképpen a másik két rendezvényt.
Célját elérte a rendezıség. Híre pedig messze földre eljutott a szaklapok és a napi sajtó révén. Az elıadók
magas színvonala biztosította a modern zene Debussytıl Bartókig terjedı skálájának hő bemutatását. A
négy hangversenyen – bár a rendezık legfeljebb 40–50 érdeklıdıre számítottak, zsúfolt házak hallgatták
végig a mősorokat. Átlag 300 ember. A Takács Jenı által beszervezett 11 bécsi elıadómővész 24 – fıleg
Bécsben élı – szerzı 40 mővét adta elı. (Néhány más név: R. Strauss, Schönberg, Debussy, Stravinsky,
Bartók, Ravel, Satie, Caplet.) „A radikális újítók csak néhány kisebb számban” jutottak szóhoz. Fényes
sikert, szenzációt és percekig zúgó tapsot emlegetnek. Kárpáti dalai is bemutatásra kerültek. „Kárpátit a
közönség meleg ünneplésben részesítette és méltán, mert a kitőnı interpretáción keresztül látta meg csak
igazán, hogy európai viszonylatban is milyen nagy értéket bír Sopron jeles házi komponistájában.” És
186még egy idézet: „Külön kell megemlékeznünk Kárpáti Sándor célszerő és szívesen fogadott
bevezetéseirıl, amelyek hozzájárultak a fogalmak tisztázásához”. 73(268)
Szerteágazó munkaterülete volt a kritikák írása. Elsısorban az Oedenburger Zeitungban jelentette meg
elemzéseit. A mővészeti rovat vezetıje (ez inkább csak cím, anyagi alap aligha járult hozzá) „egészen a lap
nagynémet politikai irányváltásáig. Ezt követıen már csak a helybeli magyar nyelvő lapokban jelent meg
kisebb cikkei” – írja Major Sámuel, visszaemlékezésében. A közlés pontosításra szorul. Soviniszta
türelmetlenséggel támadták az Oedenburger Zeitungot azért, mert a magyar helységek német nevét
használja. Újhelyi Dezsı a törvényhatósági bizottság közgyőlésén szőzbeszédében teszi szóvá, hogy az
újság mindenki szeme elıtt őzi a német propagandát (idézik 1932. szeptember 30-án). Török Árpád
szerkesztı október 2-i vezércikkében kérdi, hogy miért kell ebbıl éppen most politikai szenzációt csinálni,
hiszen már igen régóta gyakorlatuk. Ha német propagandát őznének, ezt az illetékesek már régen
észrevették volna…
A két szám között, október 1-jén jelentkezik Kárpáti Sándor azzal, hogy kilép a szerkesztıségbıl. Török
reméli, hogy ha majd elcsitulnak az újság elleni támadások, meg fogja gondolni magát, hiszen minden alap,
ami alkalmat adhatott a támadásra, már hosszú évek óta fennáll. Nagyon sajnálják, hiszen mint színházi és
zenekritikus valódi tekintélyt vívott ki magának. A közönség magasra értékelte, a mővészek szinte féltek
tıle. Az esethez tartozik, hogy Törököt éppen akkor választották az Orstgruppe des Ungarländischen
Deutschen Volksbildungsvereines elnökévé. Lapja október 4-i számában olvasható, hogy beszédében –
megköszönve az ünneplést – a magyar szülıhazához való ragaszkodást hangsúlyozta. Az Oedenburger
80