1990. xliv. évfolyam 2. szám - Sopron

provincialium collectio regia” címő, 37 kötetes sorozatott beszerezzék. A terjedelmes mő a zsinatok
történetét, a pápák életrajzát foglalja magában 1625-ig, sıt a zsinati határozatokat is tartalmazza eredeti
latin és görög nyelven. Lang Mátyás megvásárolta ezt a 37 kötetet és az 1666-ban megjelent 38. kötetet
is. 22(22) Lichtenauerné arról is rendelkezett, hogy a „füzötten” érkezett köteteket tetszetıs, jó kötéssel lássák
el („fein wahr-haftig und doch auch zierlich einbinden”). 23(23) A vásárlás, valamint a köttetés munkálatairól
sokrétő dokumentáció (rendelkezések, számlák) található a gyülekezet levéltárában. Érdekesek
Lichtenauerné végrendeletének a hagyatékot indokló sorai: „A könyvtárnak szüksége van sok nagy és
jelentıs mőre, melyet a lelkészek fizetésükbıl vagy saját vagyonukból megszerezni képtelenek, pedig az
ilyen mővekre a hit harcában az evangéliumi igazság védelmében és az ellenfél alaposabb megcáfolására
sokszor szükség van.” 24(24) – olvassuk a nyilván Lang Mátyás ihlette mondatot.
A könyvtár más hagyatékot is kapott. Lang Mátyás felesége, Paumgartner Rozina 1669-ben 30 fl-t
hagyományozott a könyvtárra. Ebbıl 9 mővet vásároltak 10 kötetben. E könyvek bejegyzésében találjuk
meg a gyülekezeti könyvtár legrégibb nevét: „Bibliotheca Evangelicae Semproniensum Ecclesiae.”
106Endres János városi fıkapitány (Házi i.m. 4347. sz.) halála (1669) után özvegye két mővet vásárolt a
könyvtár számára: Janus bibliai konkordanciáját (Frankfurt, 1650.) és Kempis Tamás Opera omnia címő
könyvét (Bécs, 1660). 25(25) De sokan mások is adományoztak, vásároltak Lang Mátyás buzdító
közbenjárására könyveket a könyvtár részére.
Különös értéket képvisel Szováty Mihály soproni borbélymester (Házi i.m. 10 898. sz.) adománya, aki
1672-ben megvette a könyvtár számára Pellicanus 7 kötetes bibliai kommentárját (Zürich, 1533–39;
jelenlegi jelzete Lb 37) és Marlorus újtestamentumi kommentárját (Genf, 1564; Lb 77).
Lang Mátyás gazdag könyvgyőjteményét halála után a gyülekezet 400 császári aranyért vásárolta meg a
könyvtár számára („Bestätigung über den Ankauf des seligen M. Math. Langens Bibliothek für den
Kirchenkonvent um 400 f.” – GyLtár 442 II. 11 jelzet).
A Lang Mátyás által szervezett s adományokkal, hagyatékokkal gazdagított könyvtárat a Szt. Mihály
templom tornyában lévı ún. felsı sekrestyében, a lelkészi dolgozószobában helyezték el (1667). Alig
néhány évig volt itt a könyvtár. 1674 elején a Szt. Mihály templomot a többi templommal, parókiával,
iskolákkal együtt császári parancsra vissza kellett adni a katolikusoknak. Gyülekezettörténeti múzeumunk
becses darabja az I. Lipót császár aláírásával és pecsétjével ellátott, a gyülekezeti vagyon átadását
elrendelı eredeti oklevél, melyért még külön 300 forintot kellett fizetnie a gyülekezetnek, vagyis száz tehén
árát. 26(26)
A császári rendeletet követı eseményekrıl és az 1675–77. évek történetérıl egykorú feljegyzés is található
könyvtárunkban egy bibliában, amelyet három soproni lelkész, Lang Mátyás, Barth János Konrád és
Sowitsch Kristóf 1678. február 5-én ajándékozott Sowitsch Ábrahám templomatyának (Kirchenvater; Házi
i.m. 10280. sz.) abból az alkalomból, hogy hivatalától megvált. A biblia folio nagyságú, 1662-ben
Nürnbergben adták ki. A kötetet a levéltárból helyezték át a könyvtárba (Jelzete: GyLtár 232a I. 27a;
Gyapay jegyzék 205). 27(27)
A templomok elvesztését követı években a gyülekezet magánházaknál, így Lackner Kristóf egykori
polgármester (1571–1631) házában (Fı tér 7. sz.; ún. Tábornokház) és Eggenberg hercegnı házában győlt
össze istentiszteleti és egyéb vallásos alkalmakra. De még 1674-ben megvásárolták Schubert János és
Kramanfel Pál polgárok házát, és itt fatemplomot építettek. Mint feljebb említettük, 1676. november 28-án
a soproni tőzvész során a belvárossal együtt ez az imaház is leégett. 28(28) Könyvtárunk La 29 jelzettel ırzi
8