1990. xliv. évfolyam 2. szám - Sopron

7. Akárhogyan is, de bizonyára jól jött volna Kárpátinak az elismerésen kívül a magasabb fizetés. Ekkor
ugyanis már családos ember. 1908. december 27-én kötött házasságot Tiefbrunner Irma Erzsébettel, aki
magánzónıként szerepel az anyakönyvben, s szülei – Tiefbrunner Károly és Mühl Katalin – már nem
élnek. Az ı révükön került a sopronbánfalvi vízimalom a tulajdonába. Az akkor még jó állapotban lévı
malom már nem mőködött, de a hozzá tartozó nagy kerttel együtt igazi tuszkulánum volt a késıbbiekben a
zeneszerzı részére. Mőveinek itt-ott meglevı keletkezési dátumai között több bizonyítéka van annak, hogy
a nyarakat általában itt töltötte a család. 48(243)
A házasságkötés két tanúja: Hamar Gyula (ekkor még jóbarátok lehettek) és – nyilván a menyasszony
részérıl – Forster Gusztáv, a Kis utca–Magyar utca sarkán álló tornyos ház tulajdonosa, főszerkereskedı.
A házasságkötés után Tiefbrunner Irma a Templom utcából férjének legénylakásába, a Jókai utca 7.-be
költözött. 49(244)
Házasságukban nem maradt el a gyermekáldás. Három fiuk született. Zoltán Ödön 1909. október 1-jén,
Elemér Gusztáv 1912. május 14-én (még a Jókai utcában laknak) és László Károly 1917. november
22-én. 50(245) Ekkor már Domonkos utca 15. I. emelet a lakáscímük (1912 után–1925 körül). A Gróf Tisza
István (ma: Béke) út 13.-ba (1925–1930) és Rákóczi utca 37. II. em. (1930–1933) lakásba költöztek
ezután. A sorban az utolsó a Deák tér 58. sz. házban volt. Ez egy hétlakásos, egyemeletes ház, a
Röttig-Romwalter nyomda tıszomszédságában. 51(246)
Méltatói kiemelik, hogy milyen jó családapa volt. Ezt nyomon követhetjük partitúráiban is. A
Baumgarten’s Weib címő operájának írása közben született harmadik fia. A mővet feleségének ajánlotta
(„Meinem lieben Weibchen gewidmet”), s 1821917. július 21-én kezdte el írni. Augusztus 13-tól október
10-ig szünetelt a munka. A 42. oldalon csillag alatti megjegyzés „Idıközben (nov. 22-én) kis fiacskám
született, persze jó ideig ı muzsikált”. Csak 1918. január 4-én látott ismét neki a zeneszerzésnek. 52(247)
Amikor nagyobbak lettek a gyerekek, másként is muzsikáltak a családban. Az apa Karácsonyfa alatt
címen, két hegedőre és zongorára írott darabbal kedveskedett 1922 karácsonyára (a Domonkos u. 15.-ben).
December 17-én lett készen a mővel, s ráírta: Violin I. (Zoltán) és Violin II. (Elemér). A zongoraszólamhoz
nem írt nevet, bizonyára magának tartotta fenn. Az ötéves Lászlónak a meglepetés feletti öröm jutott.
Heintz Fülöp följegyzi 1936-ban, hogy Kárpáti szerkesztett egy zongoraiskolát három fia számára. Veress
Endre azzal a megjegyzéssel vette fel jegyzékébe, hogy „elkészült az elsı rész”. 53(248)
8. Sohasem volt sok pénze. Irigyei szerint ugyan álláshalmozó, mikor – nyugdíjas létére – tanítványokat
vállal (a hadapródiskolában is tanít), és számos átiratot készít megrendelésre a különbözı kórusok
számára, de azt tudjuk, hogy a malom renoválására nem jutott pénze, s a tanári javadalmazás sohasem volt
magas (panaszkodnak az értesítıben, hogy az állam milyen kevés pénzt ad fizetéskiegészítésre, hogy
elérhessék az állami alkalmazásban levıkét). 54(249) Jellemzı hogy amikor 1938-ban felöltıt rendel egy
szabónál, a 24 P-ıs munkadíját 8 P-ıs részletekben fizeti meg.” 55(250)
Többen rámutatnak élhetetlenségére, s ebben lehet is valami. Takács Jenı írja: „Egyszer megkérdeztem
tıle, kap-e szerzıi jogdíjat elıadott mővei után. Kiderült, hogy nem tagja a szerzık egyesületének és a
mővészi elismerésen kívül másban rendszerint nem részesült sohasem. Sok rábeszélésem után beiratkozott
a mondott szövetségbe és amikor néhány hónappal ezelıtt találkoztunk … örömmel újságolta, hogy
nemrégen kapta az elsı összeget szerzeményeinek elıadása után. 67 éves korában az elsıt!” (Lehet, hogy a
pénz a szabóhoz vándorolt) 56(251)
77