1990. xliv. évfolyam 2. szám - Sopron

e: Hamar Gyulán kívül Kárpáti Sándort választották meg. Kárpáti állását most szervezték, mert –
bármilyen furcsán hangozzék is – eddig nem volt az intézetnek zenetanára. 30(225)
Kárpáti Sándorról késıbbi méltatói egyöntetően megállapítják, hogy tanári munkáját – mővészi vágyaival
szemben – családjáért végzett robotnak tartotta. Sıt ı maga is szembeállítja a zenészi pályát a
kénytelenségbıl vállalt tanítóival. 31(226) Mégis: kételkednünk kell ennek a statikus véleménynek „örök”
érvényességében. A jelek azt mutatják, hogy a krisztusi korban lévı tanár – elfoglalva a végzettségének
megfelelı helyet – nagy erıvel kezdett munkához. Amennyire meg lehet állapítani, ebben az idıben a
zeneszerzést kissé háttérbe szorította a tanrend, a növendékek elırehaladásának biztosítása. Kollégái már
egy év múltán elmondhatják (Hamar Gyulával egy sorban): „Mindketten nemes ambícióval foglalták el
helyüket, s közmegelégedésre töltik be azt … várakozásunkban semmi tekintetben nem csalódtunk”. 32(227)
179Munkáját növendékeinek tisztelete és megbecsülése kísérte. Ezt bizonyítja például az 1914-ben végzett
Heintz Fülöp, aki iskolai évei alatt a Pálfy-kör minden megmozdulásából kivette a részét, végül ifjúsági
elnökként is. Zongorázott, vezényelt. Nyilván tanára szeretettel teljes támogatásával. Ezt a szeretetet kapta
vissza évtizedek múltán a mester tanítványától, mikor Heintz az Írott Kı c. folyóiratban olyan szépen
elemzi zeneszerzıi tevékenységét. 33(228)
Mindjárt az elsı tanévben osztályfınöke a másodiknak, tanítja az összes zenei tárgyat, mind a négy
osztályban, továbbá a magyar nyelvet az elsıben, a németet pedig a harmadikban és negyedikben. 27
órával a hét tanár között neki van a második legnagyobb leterhelése. Hat számfölötti, amibıl négy díjazott
óra. 34(229)
Csökkenti a megtanulandó egyházi énekek számát az elsıben az eddigi ötven helyett negyvenre, a
másodikban csak harmincra, s ennyire a harmadikban is. Elıször olvashatunk arról, hogy a diákokat –
haladásukhoz képest – csoportokba osztják a zongoratanulásban és a hegedőoktatásban egyaránt. A
második évfolyam elsı félévében már harmóniumhoz ülteti ıket, hogy gyakorolják az orgonához kívánt
kötött játékot. Az ehhez szükséges rövid elıjátékokat egyelıre Kapi Harmónium- és orgonaiskolájából,
illetve Altdörfer Keresztély Choralkönyvébıl veszi. Késıbb más preludiumgyőjteményeket is elıír
kézikönyvként. 35(230) Évek múltán maga is ír ilyeneket, amelyeknek túlzott rövidségét kifogásolja, igaz csak
magánlevélben, egyik volt kollégája. Pedig valószínő, hogy (bár akkor már nyugdíjas) – tanítványaira
gondolva sőrítette ezeket az ötletsziporkákat rövid percekbe. 36(231)
Ugyancsak az elsı évben lát neki a zenemőtár újrarendezésének, s a benne talált 1600 darab „hangjegyet”
és elméleti mővet szakok szerint osztja be és újra számozza. A tár állománya ebben az évben 19 kötettel
gyarapodott, ebbıl vagy tíz Kárpáti ajándéka (köztük Andante religioso c. saját mőve vonóskarra, zongoraés
harmóniumkísérettel). Zoltai: Magyar népdalok két és három hegedőre c. munkája is közöttük van. Még
a karácsonyesti tombolához is három zenemővel járul hozzá, egyéb nyereménytárgyakon kívül. Persze
ekkor még – agglegényként – hazai sütéső édességekkel nem szolgálhatott. 37(232)
Szomorúan kell megállapítania, hogy a meglevı öt zongorából kettı teljesen használhatatlan. Ám eléri,
hogy – ha nem is mindjárt (csak 6 év múlva) – vesznek egy újat – 800 K-ért. Viszont még az 1907/8.
tanévben beszereznek egy fuvolát. 38(233)
180Fontosnak tartja a szerepléseket, s nem restell zongorakísérıként leülni tanítványai közé. A növendékek
öntevékenysége címen ír a Pálfy-körrıl az 1912/3. tanévrıl kiadott értesítıben, s bejelenti, hogy a kissé
elavult alapszabályokat átdolgozva, jövıre léptetik életbe. 39(234)
75