1990. xliv. évfolyam 2. szám - Sopron

európai festımőhelyeknek, ahol a fehérárut feldíszítve adták tovább sokkal magasabb áron.
Feltehetıen az ún. cassonette-knek különbözı típusait ismerték és használták Franciaországban a
XVIII–XIX. században. A mi cassonette-ünk ezeknek csupán egyik, valószínőleg nem a leggyakrabban
használt típusát alkotta. A Verlet által a miénk analógiájaként közölt „cassonette”-k ennek az állításnak
fontos bizonyítékai. Miután mindegyiknek más-más rendeltetése volt, a nyilvánvaló különbség mellett csak
abban hasonlítottak egymásra, hogy azonos alkotóelemekbıl álltak, ti. talpazatból, rezsóból,
füstölıedénykébıl és figurából. Az egyik cassonette bronz talpazatán a rezsó és a fölötte lévı
füstölıedényke mellett a hajladozó ágak között nem „kínai”, hanem egyik kezét üdvözlésre emelı
köpönyeges katona áll. Az ún. Baltimore-i cassonette-n is „kínai” ül, de ennek a kezében béka van; a
Baltimore-i „kínai” figurája magában ül, sıt, a gız nem a testén át távozik az edénybıl, hanem arra
helyezett csövön át. A katonaalakos cassonette-n nincs a gız a figura testébe vezetve, hanem az edénykébıl
külön csövön keresztül távozik el a szabadba. Ezekbıl úgy tőnik, módosítanunk kell Verlet-nek azt az
álláspontját, hogy a cassonette-ünket ugyanúgy füstölınek tekintsük, melyet csupán különbözı illatok
gerjesztésére használtak és nem többre. Verlet két analógiája valóban nem szolgálhatott más bizonyítékot, a
békás „kínai” cassonette példája ennél minden bizonnyal többet mond.
Mint láttuk, cassonette-ünk 1740–50 között készült, amit nemcsak a tőzaranyozott talp és az ezüst kobak
alakú edényke ötvösjegyei bizonyítanak, hanem az e tárgyakat feltüntetı leltárak is. Hany Istókra 1749.
március 17-én bukkantak, 16(194) cassonette-ünk készítésével egyidıben, így nem csoda, ha a „kínai”
figurája Magyarországon annak a Hany Istóknak az alakjával asszociálódott, aki a vízi életmódhoz való
alkalmazkodásával hasonló nagy életerırıl tett tanubizonyságot, mint amelyet a kezében békát tartó
Buddha áraszt magából.
Az eszterházi kastély Hany Istók szobrával kapcsolatban számos kétely merült fel már a múlt század
folyamán. Egyesek nemcsak azt vonták kétségbe, hogy a szobor Hany Istókot ábrázolja, de azt is, hogy
európai embert mintázna. Mások viszont (pl. Hárosy Zsigmond) az ábrázolt korát vitatták mondván, „hogy
az egész kopasz fej, a barázdás homlok, a túlságosan ritkás pofa- és állszakáll, a karokhoz, combokhoz, a
lábikrához tartozó nagy has nem fiatal, hanem idıs teremtéséé voltak”. 17(195)
Noha többen kezdettıl vitatták, hogy a szobor Hany Istókot ábrázolná, a közvélemény végig annak tartotta.
Ez azért is különös, mert a közönség alig tudhatott arról, hogy a kezében békát tartó Buddha és Hany Istók
figurája között sajátos összefüggés 167áll fenn, hogy a két figurában manifesztálódó kultikus tartalom
egymás ekvivalensei.
A kezében békát tartó Buddha – mint szimbólum – csak Francia-, és esetleg Németországban lehetett
ismert, más európai országokban aligha, ezért új szimbólumot kellett ezekben az országokban találni. Hany
Istók híre egész Európát bejárta, úgy tekintették, mint a példátlan életerı megtestesítıjét, alakjára ezért
gyorsan rakódtak olyan elemek, melyek valóságos, ha úgy tetszik, történelmi alakját feledtetve szinte
mesebeli lénynek mutatták. A füstölés divatjának elterjedésével az ennek sikerét biztosító kínai figura csak
úgy népszerősödhetett, hogy a figura személyében áttranszformálódott Hany Istók alakjává, aki a füstölı
megjelenése körül bukkant fel az ismeretlenségbıl.
1990. XLIV. ÉVFOLYAM 2. SZÁM / SOPRON KULTURÁLIS ÉLETE
62